Ünnepek és azutáni dolgok

Sziasztok!
A gyorshír (Csipu beteg) mellett azért tartozunk Nektek egy kis ünnepi élménybeszámolóval is, most ezt próbálom pótolni. Maki most alszik, túl van 3 anya self made orrszívózáson, ami engem teljesen őt meg aztán pláne kiakasztott. Ketten Baluval sem egyszerű, mert a kezdeti vitzeskedések után, amikor nevetett a porszívózás alatt, után, mostanra már általános ordítássá fajultak a dolgok. Ebben valszeg annak is szerepe van, hogy napi 4-5 alkalommal tesszük ezt, egyikünk (én) lefogom, Balu pucol. Ez ma rám hárult egyedüli feladatként, mivel Apa dógzik, Gyerek taknyos. Egyik kezemmel lefogtam az egyik kezét, másikkal fogtam a fejét, harmadikkal tartottam, a negyedikkel meg porszívóztam ... vagy vmi hasonló lehetett. Nade ünnepek..

Ha röviden szeretném mondani, akkor azt írnám, hogy túl vagyunk rajta. Furcsa volt Picivel megélni, mert a szeretet ünnepén kívül azért ez egy kisebbfajta logisztikai kihívás is volt, a szokásos szervezésen kívül, hogy hogyan legyünk ott mindenhol, és közben a sorrendre is figyeljünk, ajándékokat is vigyünk, magunkban is legyünk, stb.
Az általános menetrenden nem változtattunk: 24-e a miénk, immár hármasban:) Tavalyi év szokását folytatva én ismét pityeregtem, tavaly a pocakomat simogatva, most a gyerekünket simogatva. Nagyon más volt, de ezt gondolhatjátok Ti is :) 24-én este előtt még Balu transzportálta Atyám ajándékát a Tesóm lakásából Anyuékhoz, meg ide transzportált egy kis halászlét, de különben itthon voltunk. Nekem közel 25 év óta ez volt az első (de gyanítom nem az utolsó) olyan karácsonyom, amikor Anyuéknál nem én díszítettem a fát. Ez is hozzátett a pityergésemhez, de itt az idő felnőni, nem? Az ünneplés rövid, de megható volt, Picike az alvásidejével pont úgy alakította magát, hogy az is jó legyen, úgyhogy szép volt :)
25-e már a nagy utazások jegyében telt: ebéd Anyukámnál, vacsora Anyósomnál. Ez volt a terv. Végülis megvalósult, habár kicsit átalakulva, lévén ember tervez, Csipu végez! A kis Drága ugyanis úgy kezdte a napját, hogy korán kelt, osztán aludt ... vhogy 2 körül kelhetett, amikor még jött az ebédje, ami után indultunk mi még csak ebédelni Anyuhoz ... ha jól rémlik, 4 körül fogyasztottuk el az ebédet. Ajándékozás, ünneplés röviden. Atyámmal. Nagyon tartottam tőle, hogy na ott is bőgés lesz, de félig megálltam, néztük mindannyian az unokát, aki bearanyozta a nagyszülők napját! Az ajándékoknak örültek, vittünk meglepi naptárat Csipuról. Anyósomnál a vacsi programot így át kellett alakítani, 5 körül indultunk, ott is ajándékozás, unoka csócsálás óvatosan, és azért egy kis evés. Mivel a Pici akkor már kezdett nyűglődni, ezért hamar hazaindultunk, gondolva, irány az ágy ... ez persze nem valósult meg, amint hazaértünk felélénkült, és túrbózott a lakásban.
26-án volt a nagy Baranyabán Xmas, ami tavaly 30 embert jelentett, idán kicsit kevesebbet, mert Balu tesójáék elutaztak, így ők nem jöttek, ill. az unokatesójánál megbetegedett az egyik gyerek, és ők sem, így csak talán 20-an lehettünk??? Ekkora már Csipu eléggé köhögött, én szívem szerint nem mentem volna, de olyat mégsem lehet. Buksi anyu szava döntött: ha őt (és a kisbabát) nem zavarja, hogy lesz ott egy köhögő Csipu, akkor megyünk és távolban maradunk mindenkitől. Mentünk. Persze itt meg korábban kelt a "tervezett"nél Csipu, a Balu által készített kacsa viszont még nem készült el, így eléggé feszítve voltunk, hogy 1-re hogyan érünk oda, és a gyerek milyen hangulatban lesz vajon az álmosság skálát figyelembe véve. 8 percet késtünk, a kacsa 2 perc alatt elfogyott, és Maki fél óra múlva elkezdett nyűglődni (előtte 30 percet aludt csak). Mikor elindultunk hazafelé, az utcasarkon bealudt, annyira ki volt ütve, akkor még nem tudtuk, hogy nem csak a fáradtságtól, mert estére bizony már be is lázasodott.
Tanulságok: még egyszer beteg gyerekkel nem kerekedünk sehova még akkor sem, ha karácsony van! Legközelebb ilyen kisbabával jobban tervezünk, és nem parázunk, ha késünk. Késünk és kész. Aki ezt nem érti, annak toll a fülébe! És tartunk otthon pár gyógyszert tartalékba, mert azt sem tudtuk, mihez kezdjünk (max lázcsillapítónk volt itthon). Krisztának még egyszer köszönjük az online doktorosdit!!!

Röviden ennyit az ünnepi (tor)túra. Az ajándékok terén én nagyon örültem, mert egyrészt Balut jól sikerült meglepnek egy cirkuláris polárszűrővel (vagy mivel, Huby thx a helpet!!) én meg a kért könyvem mellett kaptam egy másikat: az esküvős blogunkat kinyomtatva, keretezve. Újra olvasom, nevetek és a felére már nem is emléxem :D Ti igen? :))))

Millió csók!

Aszmatikus hőrghurut vagy mi...

a fene baja van a Picinek. Már a neve is szörnyen hangzik, de ha hallanátok, hogy sípol és fuldokol köhögőrohamokban a gyerek, akkor a neve már nem is lenne annyira szörnyű, mert a hanghatások ezt űberelik :( Nem sokat alszik, folyton köhög, hörög, mi meg stázsálunk, és hallgatjuk. Az egész kis mellkasa sípol, recseg. Tegnap jutottunk el orvoshoz, 3 napos gyorsított gyógyszerkúrát kaptunk, csüt megyünk vissza, addigra hope nem fog már annyira köhögni, hogy a doki azt is hallja, hogy mi van a köhögés mögött ... most nem tudta kizárni a tüdőgyulladást.
Majd még jelentkezem. Mennem kel, felébredt.
Mindenkinek kellemes punnyadást, aki dolgozik, annak részvétem (tudod, a sok-sok utazás :D)
Puszi!

Mamamamamamamamamamammmm

A címben leírt szófüzért (vagy mondatfüzér, vagy hangfüzér, kinek mi teccik jobban) Csipu mondja immár két napja. Korábban már írtam, hogy a "mam" szóvalamit már mondta eddig is, amikor szopikardigánban meglátott estefelé, de nem igazán tudtuk, hogy ez engem jelent-e, vagy a hamit, vagy mindkettőt, mert lehet, ez neki még összefonódik (a szopikardigánba manifesztálódva).
Két napja viszont bővítette a Kis Drága a szókincsét és hosszú litániákat magyaráz a címben leírtakat ismételve. baluval bőszen kísérletezgetünk, hogy mit jelenthet, eddig a következők vannak "terítéken":
- mondja reggel, amikor felébred, és halljuk a bébiőrön keresztül. Ekkor lehet éhes, szomjas, vagy csak mi hiányzunk neki
- mondja az etetőszékben reggel, délben és este, amikor ő már evett, és mi előtte reggelizünk / ebédelünk / vacsorázunk. Ekkor éhes nem lehet, habár az ő bendőméretével ezt sosem lehet tudni. Egy alma vagy egy kifli, ill. buláta megszünteti az előadást. (de ez sem 100 %-osan biztos tipp, mert alma / kifli/ buláta trió bármikor elhallgattatja a Lurkót.
- játék közben: itt mondjuk a szomjas vagyokra tippelek.
Kísérlezegteünk, és próbálkozunk bővíteni a szókincsét. Balu nagyon igyexik, hogy a papapapapapapapapapappppp is bekerüljön a "rendszerbe", szerintem az is jön majd, és hipp-hopp, észre sem vesszük, és már be sem áll a szája, csak hablagyol és hablagyol majd :D

Ma megyek fodrászhoz. Megcsalom a korábbi fodrászomat, de egyszerűen sem időm, sem energiám nincs elmászni a városba K-hoz egy sima vágásra, amikor a gyerek egy mp alatt úgyis széttépi majd megint a fejem. Ez van. Így marad az "egészségügyi" hajvégvágás, minimál szárítással, oszt ennyi. Mostanában Csipu nagyon élvezi, hogy teljesen szétrágja a hajam, tegnap már az egyik ilyen rohama után elmentem, és hajat szárítottam. Nem tom, mit élvez rajta, de egyszer bemorcogok, és levágatom tövig ... de szereti piszkálni a kilógó tincseimet, néha a piszkálást hatalmas húzássá fajítva ugyan. A saját haját is csavargatja szopi közben, úgy szeretem ilyenkor (is) nézni :))

Holnap karácsony. Tegnap reggel spontán sírógörcsöt kaptam. Balu és Csipu meg csak néztek. Picike épp a székben ette a kiflijét, mi készültünk reggelizni, és Balu csinált nekem xmas zenét. Ránéztem a gyerekre és elkezdtem bőgni. Minden eszembe jutott: egy éve ilyenkor ő még belülről püfölt. A fájdalom, amikor megszületett, a fizikai és lelki fájdalmak, amiket az elmúlt 11 hónapban átéltem, a boldog pillanatok és Apukám. Ennek ki kellett jönnie. Kijött. Kint van. Ennyi.

Most abbafejezem magam. Nem hiszem, hogy holnap bekapcsolom a dögöt, így ezúton kívánok mindannyiotoknak békés boldog karácsonyt szeretteitek körében, öleljétek meg egymást, és tartsátok meg ezt a jó érzést nagyon-nagyon sokáig!!!!! Puszi!

Elveszett Jelentés

Mostanában tényleg nem nagyon vagyok gépközelben, és úgy tűnik, hogy minden bejegyzést egy bocsi-bocsival kell, hogy kezdjem. Pedig annyit gondolok ám Rátok, és születnek is a kis postok a fejemben folyamatosan, csak a megvalósítás / billentyűzetbe öntés marad el.

Virág vs Növény
Az egyik ilyen volt, hogy szavazásra bocsássam a kérdést, amely így szól: hogy nevezed, ha egy virág virágzik? Ja, hogy ez így értelmetlen? Van nekem egy "zöldségem", amit én virágnak hívok. Cserepes, és zöld színű húsos levelei vannak. És évente kétszer lesz neki szép magenta virágja. Olyankor olyan szép :) Különben "csak" zöldellik, de ilyenkor meg szép és színes is. De hogyan mondjam, hogy "virágzik a virág"? :) Nati szerint az nem virág, hanem növény. Nekem virág, virágot szoktam öntözni, és virágföldet teszek bele, nem növényföldet... értitek a dilemmámat? :) Kicsit pihent, nem? :)

VV
Bevvallom, kezdek vv függővvé vválni. Pedig nem hiszem, hogy én vvagyok a célcsoport, de úgy tűnik, annyira le vvagyok strapálvva, hogy kell az agyamnak (vvagy a maradék sós lénak, ami a koponyámban úszkál) egy kis pletyka, és agyzúzó semmiség. Rá vvagyok kattanvva, igaz azért annyira még nem, hogy a neten is online kövvessem, de este nézem. Tegnap Balu is nézte, és hatalmasat röhögtünk Alekosz agymenésén, és Olivvér füvves táncán és nézésén. Meghibbantam!

Családi lét
Balu holnap dógzik last, utána itthon lesz szabin, aminek örülök! Igaz a két ünnep között be kell mennie két napot, de itt lesz addig is velem. Olyan békés ilyenkor minden. És nem azért, mert nem vagyok kettesben Csipuval, és tudok néha mást is csinálni, mint babázni, hanem mert hárman is jól elvagyunk. Hatalmasakat röhögünk, Csipu imádja, amikor lóbáljuk, meg fejjel lefelé lóg, meg megmászik minket. Egy hete cca minden este megcsinálunk Baluval 50 felülést. Én azért, hogy záródjanak a hasizmok, Balu meg azért, hogy legyen hasizma (hogy én ezért mit fogok kapni...). Csipuka általában a 35. és a 40. felülés között jut el odáig, hogy a hasunkra másszon hatalmas kuncogások közepette, így a maradék "szitápp"-okat már 10 kiló nehezékkel csináljuk ... és közben csöpög a nyála, belekönyököl a cicimbe, rekeszizmomba, gyomromba és mindenhova, és sikonyál :)
A xmas vásárlással viszonylag jól állunk, gondoltuk, hogy az utolsó napokban már csak finomítunk, de meg kell majd szervezni. Picike ugyanis kezd betegeskedni, kicsit "dagnyos", pénteken nem is aludtunk sokat :( Ma éjjel már jobb volt, kapott orrcseppet, meg megemeltük kicsit az ágyát két jól megtermett német szótárral. Hope hamarosan gyógyul, mert így apuhoz sem megyek vele, nem szeretném, ha Atyám vmit is elkapna, annyira még nincs jól. A shopping ezért kisebb szervezést igényel, tegnap is anyu vállalta be a picit nálunk, mi meg naivan azt gondoltuk, hogy 1 óra elég lesz .... nem lett, de anyu megoldotta a feladatot :)
Mennénk sétálni is, de kis beteggel inkább kihagyjuk. Most megyünk ebédelnünk, Picike alszik. (ja, ma megmértük, nem is olyan pici: 78 centi.... Kis Óriás :D)

Puszi!

72 nap

Ennyit töltött Apukám a kórházban, de pénteken hazaengedték. Persze a hazamenetel sem ment "nem magyarosan". Már csütörtökön tudtuk, hogy jön, megkaptuk a papírokat, hogy anyu tudja intézni otthonra az oxigén palackokat. Pénteken reggeli után apu összepakolt, és várta a mentősöket, hogy hazavigyék, anyu meg otthon az oxigén szállítókat. Én meg itthon Csipuval ültem tűkön.
És csak nem jött a telefon, hogy Apu otthon, csak nem jött. AZ oxigén közben megérkezett, anyu már azon morfondírozott, hogy bemegy apuhoz, de nem mert elindulni, mert hátha elkerülik egymást. A kórházban meg közben kiderült, hogy apunál már voltak a mentősök "felvenni" a rendelést. Tudni kell, hogy apu kvázi újra tanul járni, 2 hónap fekvés, közel 15 kiló mínusz (ami főleg izom) után épp, hogy a szoba ajtaján ki tudott menni, támogatással 15 métert a folyosó végéig. A mentősök meg úgy gondolták, hogy:
- sima kocsival elviszik haza, oszt menjen fel, hisz úgyis tud járni (megjegyzem, a 3. emeleten laknak anyuék)
- menjen fel, mert biztos van lift (nincs)
- oldjuk meg mi, hogy felvisszük a 3. emeletre (ki? a 63 éves anyukám?)
Nem kommentálom, este 5-re kerítettek olyan kocsit és mentősöket, akik felvitték aput. Otthon van és ez a lényeg. Kicsit nehezen akklimatizálódott, de lassan megszokja, és újra a régi: eszik és zsörtölődik.
72 nap. Nagy idő. Ennyi idő alatt:
- Csipunak 8 foga lett
- megtanult kúszni
- megtanult négykézláb menni
- megtanult felülni, eldőlni
- megtanult tapsolni, gurítja a labdát. könyvet lapoz
- átalussza az éjszakákat 1 ébredéssel
- darabosat eszik, rágja az almát, kiflit, és nagyjából mindent, ami a szájába kerül
- feltérdel a polcok mellett, és pakol, kapaszkodik és szövegel.
Nem tűnik soknak, de sok ez egy kisembernek. Most jó. Balu szabin volt máig (holnap megy dolgozni). Csütörtökön van az uccsó délutános műszakja, utána next mát csak februárban. Jövő héten már csak 7főn dolgozik, utána nem. Havazik.
Most jó!

Az "elefánt" elindult! Update..

Pár napja már voltak próbálkozások, tétova teve módjára, de ma határozottan! És a szőnyegen is, meg után a linón is. Olyan, mint a Birodalom visszavágban a birodalmi lépegető, amikor "bemadzagozzák" a lábát. Kicsit remeg, de csoszog kettőt a kis térdén ráfixálva az épp aktuális céljátékra, majd 2-3 csoszi után inkább hasra vágja magát / eldől és inkább kinyúl érte vagy a visszalévő centiket qszva teszi meg. De határozottan elindult! Négykézláb! :)

És újabban kikönyököl a kiságyból is...itt az ideje lejjebb rakni a fekvőrészt... :)

Most semmi frappáns nem jut az eszembe

... már ami a címet illeti. Vagy lehet, eddig sem voltam frappáns címadó? Ki tudja...

Ismét egy sorryval kell kezdeni, hogy megint csak így eltűntünk. Mivel a gyermek egyre jobban qszik, és nagyon sokat vagyok egyedül, ill. ha van itt vki, akkor is inkább futok bevásárolni, vagy megyünk sétálni, vhogy leszűkült az idő, amit blogírásra tudtunk eddig fordítani. Most épp nyugi van, Picike alszik, ebéd készül, mi döglünk, mosógép megy, ki van vasalva.
Egy csomó mindent le kellene írni, elmesélni, remélem minden belefér majd, igyexünk!

Először is: a héten úgy volt, hogy Aput hazaengedik a kórházból. Vagy legalábbis mi úgy hittük, meg annyira bíztunk benne. 7főn elvitték vmi uccsó vizsgálatra, és már készültünk, hogy szerda go home! Aztán az lett belőle, hogy nem haza, hanem egy másik osztályra került, ahol azóta is van. Ez már igazi magyar kórházfiling, hárman vannak egy akkora szobában, mint azelőtt ő egyedül (szinte). Pénteken voltunk bent Baluval délelőtt, ha a középső beteg nem lett volna kimenőn a városban (He? Ha ennyire jól van, minek van kórházban??? ... ezt nem teljesen fogom én sem), akkor nem tudtunk volna hova állni / ülni Baluval. nagyon remélem, hogy innen már tényleg hazavihetjük Atyámat, aki egyre nehezebben viseli a szituációt, sokat morcog, meg egyebek, nem részletezem.

Csipuval kapcsolatban nem tom, hogy írtuk-e már, de már 8 egész fogacska birtokosa, amelyekkel előszeretettel röhög. És sikítozik! És nevet, és höhög. beszédszerű hangok továbbra sincsenek, leszámítva a MAM megjegyzést, amit a szopikardigánom látványa vált ki belőle. Egyébként már csak reggel és este van szopi. Hiányzik is meg nem is. A tejem egyre kevesebb sajnos, de ez benne volt / van a pakliban, igaz, most megint iszok egy kis teát, hátha még lehet rajta lendíteni. Éjjel viszont kezd nyugalom lenni - na jó, ezt pont ma éjjel cáfolta meg, mert 3-kor felriadt, de Balu gyorsan visszaitatta / simizte, és utána csak 8-kor kelt egy hangos qrjantással :) Balu szabin volt szerdától, annyira élveztem, hogy velünk van, hogy csak na! reggel a picit áthozta a hálóba, ott ébredeztünk mi 3an együtt. Ő mászkált, nyúlkált, tépett és nevetett, mi meg kómásan próbáltunk magunkhoz térni. Az elmúlt napokban (kivéve tegnap) átaludta az éjjelt, igaz mi nem. Nem tudom, remélem nem az van, hogy az elmúlt 11 hónapban megszoktuk, hogy nem alszunk, és már zsigerből felébredünk, mert az nem lenne jó hír. A lényeg, hogy mi biza nem bírunk aludni, min. 1-2szer felébredünk, forgolódunk, de azért alszunk is.

Lurkovic egyre gyorsabb a qszásban. Ha kinéz magának egy tereptárgyat (piroslabda, vasalódeszka, vmi madzag, cipő, nyitott ajtó), akkor úgy belendül, hogy mi csak nézünk. A technikája még mindig kicsit egy krokodilra hajaz, aki megevett egy kommandóst, de egyre jobb. Péntek este pedig végre felült. Kicsit beakadt kúszás közben a lába, és más megoldás nem lévén, úgy döntött, hogy felül. Azóta ezt egyre többször teszi. Négykézláb mászkálás még mindig nem gyerebe, ebben talán a csúszós parketta / linó is ludas lehet, mert már nagyon gyakorol. A szőnyegen meg, ami nem csúszna, nem marad meg. Ez is meglesz, nem aggódunk :)
A mászkálása miatt viszont egyre jobban izgatja a fantáziánkat a xmas tree projekt. Műfenyőt nem akarunk, nagy 2 méteres felejtős, mert Csipu megeszi / lerántja, úgyhogy agyaltunk. Tegnap séta közben Balu kitalálta a tuttit, megy a fa a hálóba a számítógépasztalra, csak találjunk megfelelően kicsi méretűt :)
Egyébként megy a karácsonyi készülődés. Listákat gyártunk, hogy ki mit kér, és mi kinek mit mondunk, hogy mit vegyen a Picinek. Balu családjában a xmas laza 30 fős vendégsereget jelent, kíváncsi vagyok, hogy Csipu mit szól majd a "tömeghez".

A héten voltunk bölcsi nézőben. Kéretik most nem arra gondolni, hogy "szarszülők" vagyunk, mert bölcsibe adjuk a gyereket. Nem szeretnénk, de nem nagyon van / lesz más megoldás. Januárban beszélnem kell a Főnökkel, abban maradtunk, hogy akkor megláttyuk, hogyan állunk, merre tovább. Viszont mivel nem gondoltuk, hogy intézményes keretekbe adjuk a gyereket, hanem nagyikra bazíroztunk, ezért ismeretlen terep volt nekünk a "bölcsi area". Atyám betegsége viszont borította a papírformát.
Csüt délelőtt a helyi állami intézményben voltunk, kedves volt a vezető, de a bölcsibe / szobákba nem tudtunk bemenni, lévén nem volt nyílt nap, bent a gyerekekkel foglalkoztak. Viszont teljesen kiakasztott, hogy 1 hónapra bezárnak, nincs olyan bölcsi, ami átveszi amolyan ügyeletes intézményként azokat a gyerekeket, akikre nem tudnak a szülők vigyázni. Old meg magad, nagyszülőkkel, vagy urámbocsá, menj táppénzre. Bakker, EZ lenne a megoldás???? Ha vki pl. egyedülálló, nincsenek nagyszülők, és nem mer táppénzre menni, mert kiteszik a szűrét, az mit csinál? (szerencsére nem rólunk van szó, de mi ebből a szempontból el vagyunk kényeztetve a sorssal). Délután egy fizetős bölcsit / családi napközit néztünk meg. Ég és föld, mit ne mondjak. Persze az ára is... Baluval csak kammiláztunk, mert az egyik gondozónő fogta a Picit, és bevitte a többi gyerek (ovi kórúak) közé, miközben mi a vezetővel beszélgettünk. Csipu ült, nézelődött, játszott, bírta, hogy a többi gyerek megnézze, simizze, rohangáljanak körülötte, miközben mi nem vagyunk ott. Furcsa volt. Olyan, mintha én nem is kellenék neki. Persze tudom, hogy ez előbb utóbb majd bekövetkezik, hogy mással tölti majd a napjának egy részét, és attól még én leszek neki az egyik legfontosabb személy, de akkor is.

Most abbafejezem, lemegyünk sétálni. Pusszancs!

T.T.T. Avagy Tudományos Tápszer Teszt vol 4.

Kedves Olvasóink! Először is mea culpa, hogy nagyon nagyon régóta nem jelentkeztem a TT következő adagjával. Szánom bánom bűnömet. Többször neki akartam esni, de sosem sikerült. Most viszont itt az alkalom! és ebböl az alkalomból felkértük Dr Habil Debil Francois DeLa Shatell neves francia tápszertesztelőt, hogy legyen segedelmünkre az alábbi tápszer tesztelésében. A MESTER hál istennek hamar kötélnek állt, mind amellett, hogy számos szak lapban és folyóiratban publikál, és vég nélkül teszteli az újabb és újabb tápszereket néha néha 1-2 rókázás közepette... No de nem is szaporítom tovább a szót! Íme hát Ő a nagy Debil Habil!

Bonjour Madoiselle and Monsieur!
Előhszöhr is engedjék meg, hogy hálámat kifejezzem, a szerző Ihránt, mellyel felkérte becsesh személyhemet eme rövidke eszme futtatásra!
Üdvözhlöm Önöket! Remélem jól telik a napjuk! Idelent Fhansziahonban éppen süt a nap, és ez a Pohár portói, ahh Isteni - khm.. Monsignore..a teszt .. a szerk. - Óh jahh igen pardon! tesztemben megpróbálok az eredeti szerző Érték-mértékei alapján tesztelni, mely 90%-ban fedi saját tesztelési struktúrámat is!
Szhoval áljon itt mai tesztünk ahlanya !

Milupa! Ez a név szinte foghalom a közép kategóriás tápszerek piacán! A nagy gyártó kistestvére, gyára egy kellemes lankás domboldalon fekszik, Don de la Perignon lankáin,  ha eccer arra járnak feltétlen keressék fel!
Igen tudom máris visszakanyarodom! Ekszkuzé moá! Szóval egy szép estén nekiestünk eme színes dobozkának, benne a tápszerrel!  kinyitottam valá és belenéztem. A kellemes illat, mely enyhe De Gouse féle háztartási kekszre elékeztetett egyből megcsapta orromat.. hmm ez az enyhe gesztenyés illat mely finom málnás szedres lecsengésű... joyeux érzések kerítettek hatalmába! Azonban midőn belesandítottam, hát lelombozódtam mint La blöki aki a csont helyett gumirágcsát kap! Mik ezek a színek? Hol a keksz virító barnája és a piskóta nap sárgája? Helyette mi van, valami vegyes zagyvalék...brrr! No de nem eltántorodni! Fogtam a cuillert, és belemerítettem! majd irány ama száj! Ízlelgettem, forgatgattam a számban...az anyag kellemesen terült szét mint a dombok Nantes közelében; óó azok a völgyek, s helyek, keblek la fille - Khmm.. monsignore... a szerk - Óh ja igen! Szóval ama táp íze porítva kellemesen bukés először a keksz zamatos íze türemkedik elő, amjd jövell utána pár másodperccel követi őt a piskóta íze, melyből sajnos kiérződik, a nem kellő alapanyag kiválasztása...a várt kellemesen átható majd szépen lecsengő tojásos édeskés íz helyett kissé tolakodó enyhe arroganciával veszi át a keksz helyét...és az egész lecsengése...Ohh Dieu! lehetne zaboláltabb is! De mindent egybevéve azt hiszem egy 3,5-est adhatunk neki!
Az oldódás! Noh ez az melyben maximalista vagyok! Nem tűrök elentmondást, nincs kibúvó! 2010 van! egy mai modern tápszernek oldódnia kell, ahogy kés fut a puha vajban, ahogy levél hull alá az őszi fuvallatban, mint a... - Kissé elértünk a tárgytól ismételten Uram! ( elnézést az olvasóktól! ez a francia hevület... ehh.. A szerk.) - Óhh igen..pardon! Szóval az oldásnak achevé - tökéletesnek kell lennie! isteneknek hála ezen a teszten ez a tápanyag tartalmú készítmény csodásan teljesít! Öntöm és már keveredi is..egyböl összekulminál! Így osztályzatom egy 5ös!
És végül elérkeztünk ama utolsó menüponthoz! Az íz harmóniája vízben oldott állapotában!
Már említettem volt, hogy a por alkati tényezőivel nem voltam maradéktalanul elégedett! Így kissé félve borítottam ki a teszttálkába ama port, és vegyítettem el a forralt majd visszahűtött vízzel. És lássuk..kezdetben a közepesnél erősebb ízélmény, keskeny savakkal, némi gyümölcsös, és cseres hatással finom lecsengéssel. Apro problémám csak a túl lágy ízekkel van...enyhe diszharmóniát érzek bennük...enyhét... így legyen az osztályzatom egy 4-es!
És ezzel be is fejezném! Örülök hogy önökkel lehettem! Bon soir! (tapsvihar tapsviharrrr)
Mi is köszönjük kedves Mester! Ha tetszett a leírás, akkor megpróbálkozunk, más nagy TT mesterekkel is felvenni a kapcsolatot... :) Mindenkinek szép estét! Egyetek és Táápoljatok!!

First Time - update

Sziasztok!
Tegnap kissé gyorsan kellett befejeznem, mert a Pici felébredt, nem sokat aludt. Eljutottam kosarazni, és jaj, de nagyon élveztem:)) először furcsa volt: sportcipő, kisgatya, nagy csarnok, pattogó labda. Kevesen voltunk, úgyhogy előre rettegtem, hogy mi vár rám - sok futás... CSK jött értem, és hasznát véve a diplomájának szép kis szabályos bemelegítést rendezett nekem, futotta velem a köröket, meg nyújtottunk (ő nyújtott, én nyögtem, eddig sem voltam vmi hajlékony, de most csak messziről integettem a lábfejemnek). És utána belevágtunk a lecsóba! Jesszus, de béna voltam! De kaptam bókot, hogy azért nem mindent felejtettem el, néha még majdnem oda is értem a védekezésre. Lelassultam, látszik a punnyadás, a másfajta "edzésmunka". 15 perc után kértem egy kis pihenőt, és a végén ég 10 percre beálltam. Furcsa volt, mert végig az volt bennem, hogy tudnék én gyorsabb is lenni, felérni időben, meg jobban odaállni a védekezésbe, de nem akartam teljesen kifárasztani magam, nehogy izomlázam legyen, ami a tejcsinek nem jó. Úgyhogy takarékoskodtam. Lesz folytatás!!!!

Tegnap úgy alakult, hogy volt még egy 1st time, ha jól számolom, ez már a 4. A gyerek céklát kapott :) Igaz, csak egy fél adagot, tegnap du főztem, másfél adag lett, a teljeset ma kapja. Mindenki mondta, hogy ne rémüljek meg, majd ha jön kifelé, akkor nagyon színes lesz. Nem rémültem meg, jelentem, ma reggel, de bakker, azért ezt a színt pelenkában látni nem semmi... :)))

Most alszik, átaludta az éjszakát, 7-kor kelt, én is, most megyek, ismét próbát teszek az elmaradt e-mailjeim megválaszolására.

Pusszantás!

First time

A napokban több "1st time" esetünk is akadt. Először is ugyebár az, amit Balu vidión is megörökített (azóta sem láttam). Csipukánk nagy nehezen átlépte a nagyszoba / előszoba küszöböt (nehezen ment, édesgetni kellett, van ott egy kisebb küszöb, meg más is a padló anyaga / színe / mintázata, biztos az is zavarhatta), aztán azóta sincs megállás! A fürdőszoba nagyon érdekli, de az tabu, igaz az ajtó alján lévő kis résen nagyon szeret(ne) kukucskálni, főleg, ha bent van vki és ég a villany. Tegnap meg teljesen dezsavű érzésem volt, ahogy néztem, hogy teker és nézelődik a folyosón. Van a Tesómról egy gyerekkori kép, ahogy kisnadrágban meg egy takaróval a bejárati ajtó előtt keresztbe fexik és épp a wc ajtón lévő kis lukba néz be. Mi ugyanolyan elrendezésű lakásban lakunk, mint anyuék. Csipu takarót leszámítva dettó ugyanúgy feküdt és nézett be. Épp anyuval beszéltem telefonon. Megható volt :)
2nd 1st time tegnap este zajlott. Elmentünk kicsit sétálni, én vittem MT-vel Csiput, enni is akartunk vmi dzsánkot útközben, de a pocakom rakoncátlankodott egy kicsit, így nálam az evés nem volt annyira jó, Balu mellettem nyammogta a gyrosát. Utána beugrottunk az ISparba, ahol is azon tanakodtunk, hogy vagy én viszem háton a gyereket (nem voltam vmi jól), vagy Balu (ő nem bírja MT-vel sokáig, neki nem kényelmes), vagy felváltva karon (varjú...) lesz. És akkor az ötlet: a gyerek már stabilan ÜL, úgyhogy tegyük csak bele a bevásárló kocsiba :) Lájkolta! Olyan édes volt! Persze a szalagnál megint csajozott a pénztáros nénivel, miközben ártatlan mosollyal prószálta lepakolni a teljes mindenséget, legyen szó polcról, szalagról, bármiről. Úgyhogy most már ezt is kipróbáltuk. (persze Paraanya rögtön letisztította a kis mancsát, amint kivettük...).

A 3rd 1st time pedig hamarosan lesz: megyek kosarazni!!!!!! Nem fáj semmim a szokásosnál jobban, kikészítettem a dolgaim (csak a cipőmet nem találom, szerintem a gyerekszobában bent, ahol a Szoba Tulaj épp szuszog ... fél 6-ig fel kellene ébrednie...), és GO!!!! CSK-val megbeszéltem, min. 30 perc bemelegítés után állok csak be 5 percre (szerinte lesz az 2*5 is... szerintem örülők, ha egyszer 5-öt kibírok), nehogy izomlázam legyen (az nem jó a tejcsinek)... ja, nem vagyok egy Pamela A, de a sportmelltartóm nem jött rám... Drukkoljatok, hogy túléljem :D

Játszótér projektem nem halad. A Helyi Narancs Szerv azóta sem telefonált, mikor lesz a Helyi Imádkozósáska Narancs Képviselőúrnak fogadóórája, holnap szerintem benézek. Közben a NMA fórum pécsi tagozatán is izzítottam a témát, és ki vagyok bukva. Na nem a játszóteres részen, hanem. Ugyebár nem minden nap tok gépközelbe kerülni (még mindig van kisezer megválaszolatlan emilem, bocsika mindenkitől!!!!), ezért több napot szokok visszaolvasni. És mit látok! Bakker, ezek az NMA-knak nincs családjuk? Családi életük? Azon már ki sem akadok (annyira), hogy este 22-24 között van a legnagyobb fórum forgalom (kérdem én: pl. két gyerek után leteszi őket aludni, akkor miért a gép előtt döglik, miért nem a férjével foglalkozik, olvas, megnéznek egy filmet, vagy épp vakargatják egymás hátát?). Na de az, hogy éjjel 2-kor (mert ilyet is láttam) azt írja be vki, hogy "Na, kinek a gyereke nem alszik?" ... el tudjátok képzelni, hogy éjjel a gyereketek felébred, Te próbálod visszaaltatni, nem megy, és akkor bekapocsolod a gépet, hogy beírj vmit a fórumba??????? Elvetemült Traviános énemkor sem kapcsoltam be éjjel a gépet!

Csipu felriadt, mennem kell!

2010.11.20 a konyha meghodítása...

Nos hát elérkezett az mit annyira vártunk. Drága kicsikénk megindult. A megfontoltság még kicsikét hiányzik belőle, ha valamit akar akkor azt azonnal és rögtön el kell érni, hiába teszünk eléje bármit, azt útközbe félretolja, és mint egy T34-es tör az útja felé. Az alábbi sokkoló videó közös készítésű, de sajnos a felvételt készítő 2. számú rabszolga már nincs közöttünk...felfalta őőt a szörny! :) Amíg lehetett tartotta  magát, meg a kamerát, de végül nem volt hová menekülnie...
Ha felkészültél a borzongására akkor katt IDE!
Ha nem indul el akkor ezzel le tuod játszanni tutira!

Vagyunk ám .. Hápciiiii!

Elnézést mindenkitől, hogy az elmúlt héten sem sms-re, sem e-mailre,s em blogra nem nagyon reagáltam, megvagyok ám! A múltkori kiborulós postom után még egy napig borultam Balunak, majd döntések születtek, amik most az egyszer nem elsősorban a Picit tartják szem előtt. Persze őt is, mert neki sem jó, ha van egy hullafáradt anyukája, aki a fáradtság miatt annyira ideges, hogy sír, csapkod, káromkodik és csúnyákat gondol.
Az első döntés: elmentünk sétálni :) Levegőhiányom volt (ill. ma is van, de ma esik, és nem megyünk).
A második döntés: Csipuka elég nagy fiú már, hogy csak reggel és este kapjon cicit, ill. éjjel bizonyos keretek között. Kedden volt 10 hónapos, onnantól van a napközbeni cicimentes övezet. Előtte 3 napig az uzsiszopik alatt sírtam. Simogattam a kis buksiját, beszéltem hozzá, elmondtam, hogy szeretem, de ezt meg kell értenie, és magamban sírtam. Még szerencse, hogy ilyenkor általában egyedül voltam (a Kisdrágát leszámítva), mert biztos, hogy pszichológushoz küldtek volna. Azóta 3 nap telt el. Kicsit nyűgisebb mostanában, biztos hiányzom neki, ő is nekem, de ki kell tartanom. Ha beáll az új rend (az ebédszopi hiányt nagyon jól viseli), akkor a délutánokkal szabadabban "játszhatunk" majd, hiszen nem leszek babakötelékben. Szerdán rögtön terveztünk is egy olyat, hogy akkor most Anya megy kosarazni, szépen megszerveztük, aztán nem lett belőle semmi. A már egy hete fájó nyakam és vállam szerdára teljesen bedurrant, így nem lett volna értelme. Next time!
A harmadik döntés pedig az, hogy átneveljük a gyereket. Tudjuk, hogy mi rontottuk el, ill. részben hagytuk, hogy a nagyszülők tegyék, de Csipu nem tud egyedül elaludni, és éjjel akárhányszor felkelt, mentem és kapta a cicit. Éhes biztos nem lehetett 2 órával az esti etetés és szpatty után, mégis kapta. Megszokta, és persze kérte eddig. Most az van, hogy Balu - lelki felkészülést követően - megy ki hozzá. Ha engem meglát, vagy csak meghallja a hangom, akkor nincs pardon, üvöltés lenne a dologból, így viszont Balunak nincs anyaszaga, tejszaga, és anyahangja. Neki apaszaga és apahangja van. Ha Csipu 5 előtt ébred, akkor Balu megy be, simizi álomba, és csak akkor veszi ki az ágyból ringatni, ha nagyon szükséges. Szeretem a Párom! Persze ettől én még nem alszom, mert a hangokat hallom, és be szeretnék menni :( Voltak jobb napok, és voltak rosszabbak. Tegnapelőtt 11 körül Balu bement, lenyugtatta, majd 6-kor mentem én. Az majdnem 7 óra alvás !!!! Igaz, ma éjjel meg másfél órát tutujgatta, de utána csak 8-kor kelt, és "engem" csak akkor kapott meg. Szülői akarat, és nyugtató kapszulák, de kitartunk! Jön a 7vége :))))
A Hápci része a dolognak pedig az, hogy én jól "begfázstam". Mivel gyógyszert nem szedhetek, ezért a homo és népi gyógymóddal qrálom magam: c vitamin, oszkilokimondhatatlanulhosszúnevű bogyók és akácméz. Balu is kezdi már, úgyhogy szép kis család lehetünk mi 3an:)))

Jön a xmas. Írjuk a "wunschzetelt" magunknak, aztán majd feldobjuk a rokonságnak, családnak, hogy szemezgessenek belőle. Az alvás nem szerepel rajta, az alapszükséglet :) Apukám minden nappal jobban van, szerda délelőtt voltam nála, anyu bevállalta a Picit. Akkor kelt fel először az ágyból, a gyógytornász hölgy (2 méteres Brünhilda, de nagyon aranyos!) fogta oldalról Aput, és ment két kört az ágya körül. Október 1-e óta először! Most megy az egyezkedés majd lassan a hogyan tovább (szívcentrum vagy sem) ügyében, gyanítom ott már tényleg elő fognak kerülni a vastagabb borítékok, már ha értitek mire gondolok....

Ezen kívül jelentem, meghibbantam. Fejembe vettem, hogy addig verem a vasat (vagy a képviselőket), amíg fel nem újítják itt előttünk a játszóteret. tegnap voltam a helyi Narancs Szerv irodájában felvetni a problémát, ígértek visszahívást, és egyeztetnek a Képviselő Úrral... waiting... majd mesélek :)

Mindenkinek szép, esőmentes napot, és kellemes 7végét. Akinek kell, annak meg pozitívat!!! (Tudjátok!)

Nem vidám

Most nem vagyok vidám hangulatomban. Tegnap / ma éjjel nagyon szörnyű gondolataim voltak, és ezek elszomorítanak, ugyanakkor lehet, hogy nem én vagyok ezzel így egyedül. Éjjel a picike nagyon soxor ébredt, ebből kettő olyan sírós, sikítós volt, hogy csak na. Aztán nehezen elaludt, persze cicin, és úgy éreztem, hogy mindenem ki van szipolyozva. És persze nem aludta át az éjszakát, hanem 3-kor megint ébredt. Akkor voltak a csúnya gondolataim.
Voltatok már úgy, hogy fáradtak vagytok, és annyira fáj a nyakatok, és a vállatok, hogy egy mm-es mozdulatra is a bokacsontotokig sajdul a testetek, de nem mertek megmoccani, mert a gyereketek épp, hogy elaludt a karotokban, de ha nem mozdulsz meg, akkor az épp kezdődő beálló görcs miatt fog mindenetek fájni? És ilyenkor bizony szeretnék nem ott lenni, ahol vagyok. Szeretnék aludni egyszer csak egyhuzamban 12 órát! Egy éve nem aludtam ennyit egyben, és úgy érzem, teljesen le vagyok merülve. Örülnöm kellene, hogy tudok szoptatni (aminek örülök is!), de szeretném, ha már nem kellene, és akkor talán nem kelne a picike sem, vagy elfogadná Balut is, nem 98 %-ban csak engem (néha Balu is elég neki). Vagy elrontottuk, hogy már nem bír magától elaludni, csak karban, ringatva? Biztosan, de így döntöttünk, hogy ezen az úton megyünk. Amikor nem fáj ennyire vmim, akkor tudom az agyammal, hogy ennyi "kereszt" belefér szemben azzal, hogy vidám, egészséges gyerekünk van, de most nagyon fáj minden mozdulat :( Kenőcs nincs, masszázs tiltva, marad a nem is tudom micsoda.... rinyálok itt, elnézést mindenkitől :(

Apukám kicsit jobban van, ma megyek be hozzá látogatni. A mai magyar egészségügy teljes spektrumát megtapasztaljuk, ha szeretnél vmit, akkor keress ismerőst, vagy vigyél borítékot, különben csak annyit tesznek, ami mindenképpen muszáj, és egy fikarcnyival sem többet. Ugyanakkor vannak olyan orvosok, akik nem fogadtak el semmit (pedig neki aztán kijárt volna, hiszen megmentette apukámat!), és a mai napig minden nap meglátogatja, sőt tegnapelőtt este benézett hozzá, és szólt, hogy 3 napig nem jön, mert elutazik egy konferenciára, de utána megint jön. Végletek, kis magyar realitás?

Elnézést, hogy ilyen ritkán jelentkezem, nem vagyok vmi sziporkázós hangulatban mostanában, egy csomó minden kavarog. Bocsánat, majd igyexem megvidulni!

Oops, hogy vmi vidámat is meséljek! 7végén voltak nálunk N-ék, ismét készültek fotók Csipuról. N otthoni környezetben szeretett volna gyakorolni babafotózást, mi voltunk a "tesztalanyok", ez lett többek között belőle, meg még pár kép, amit majd a napokban kapunk csak meg. Csipu jó kisfiú volt, habár most csak nagyon nehezen tudtunk belőle olyan teliszájas vigyorokat kicsikarni, mint az 5 hónapos fotózáson, de azért így is lettek (hope) jó képek ... még mi is csak 3-at láttunk, azok fent vannak a fészbukon :)

Most már tényleg abbafejezem magam. Jön a xmas, mindenhol tele vannak a boltok, mindenki jön a kérdésekkel, hogy mit szeretnénk. Mit is? Aludni, hogy apukám otthon lehessen végre, aludni, nyugalmat, aludni, két hetet folyamatosan Baluval kettesben / hármasban, aludni, napsütést, kellemes meleget, vmi változást, kiszakadni a mostani taposóból, ahol most annyira nem érzem jól magam (nem a baba miatt, ne értsetek félre, csak most olyan nem jól mennek a napok... biztos a téli depresszióm jön? :D)

Uff.

Heten mint a gonoszok

Ismét keveset alszunk...és a legkevesebbet általában akkor amikor hétfő lesz.. ez tuti valami mörfi...elsö nap a melóhelyen hétfőfiiling egy kis kialvatlansággal. Ráadásul 1 hete nem is borotválkoztam...tiszta vuki vagyok! :-) Nade kanyar vissza a kevés alváshoz...az úgy volt hogy 4 napja elkezdtünk kisérletezni...hátha a lurkó átalussza az éjszakát. A tesztek a következőképpen alakultak:
Első feltevés: Túl sok neki a kaja és éjszaka fáj a pocija.
Tesztmódszer: Este kevesebb hami.
Végkifejlet: kelés ugyanúgy 2x de inkább 3x...
Teszt eredénye: NEM ajánlott.

Második próbálkozás: Legyen több tápi!
Végkifejlet: 2x 3x kelünk..
Teszteredmény: FAULT

Harmadik ötlet...talán nem kap elég kalóriát éccaka és éhes lesz...
Probabódszer: Váltás HA-s rízspépre (dupla tápanyagdózis)
Végkifejlet: Első nap: 2x kelés.... második nap: Átalvás!!! ( De a szülők sajna 1-2 hete be vannak programozva az éjszakai kelésre...így 3-tól nagyjából óránkénti felébredés, de vissza lehet szokni a rendes kelésre!) Így újabb megerősítő teszt 3. nap...és ismét 2x kelés. Itt mindenféle föld feletti és egyéb hatalmak elkívánása mindenféle messzi messzi galaxisba...
Teszteredmény: 1/3 eddig ez a legjobb...

Aztán ma kiderült, hogy megvan a hetedik...fogacska is! Így lehet ezért lett a legutolsó teszteredmény negatív... Így hát nincs más hátra mint előre...tesztelgetni tovább....

Vidjó

Ime a Kicsike próbálkozása az előrehaladásra. itt persze alig alig sikerül neki, de előtte tényleg összejött!
Videjó

Érdekes sms

Először is a jó hír!
Nic apuját levették a gépről, és 1 hónap után hallottuk a hangját is!! Remélem így halad tovább a Lenini úton és mihamarabb ismét kint lesz!! De legalábbis kijöhet az intenzívről!

Na és akkor a cím tárgya...
7főn mozizni voltunk. Megnéztük az Eredetet. Hát érdekes volt bár maradtak bennünk kérdések. Na de most nem is ez a lényeg, hanem mikor hazajöttem, megnéztem a mobilom, kaptam 1 sms-et egy ismeretlen 30-as számról mely így szólt:
Ma is édes voltál, és örülök, hogy meg ismertelek.a pasi kérdést pedig gondold át.mert van más is aki szerelmes beléd,csak nem meri bevallani.
Na gondoltam, vagy átlényegültem nővé (mert sztem ez 1 nőnek ment) vagy félrement az esemes. Írtam neki vissza, bocsi ez 1 kicsit félrement. Mire jött a "kedves " válasz:
Miért te ki vagy?
Na itt gondoltam sokfélét írhatok neki...
1. kivagyok persze mert a gyerek nem alszik éccaka
2. azt néha én is szeretném tudni...
3.anyád, az vagyok! :)
stb...

végül is a következőt kapta:
Hát biztos nem az akire Te gondolsz, mert nem olyan aki arra vágyik, hogy pasik szeressék..max a kisfiam, de Ő sem úgy...
Ezt 1 kicsit emésztette az illető, majd kaptam a választ:
Akkor ez téves, bocsi boldog karácsonyt
Hmm karácsony még messze van, bár annyira már nem is, de hagytam ennyiben, téves volt kész passz.
Node Ő nem, kaptam még 1 sms-t
Nekem is van 1 fiam 6éves és leventének hívják
Na de ezt ki nem x.ja le, gondoltam én, nem fogok idegen pasikkal - vagy kitudja milyen kreatúrákkal - elkezdeni smsezgetni, és erre sem válaszoltam. Na ezek után több sms-t nem kaptam.

INDULÁÁÁS!!

Roger,roger! The ice has broken! Azaz megtört a jég! Megtörtént amirE VÁRTUNK -BOCS A MOBILOM TÖKÖL FOLYTON NAGYBETÜVEL AKAR ÍRNI - A PICIKE RUGKAPÁLVA UGYAN DE MEGTETTE MA ESTE ÉLETE ELSŐ 30 CMÉT! ANYA APA ÖRÜL,DE TUDJÁK AZT IS,HOGY MOST ÚJABB FEJEZET INDÚL A KISKÖNYVÜKBEN. JÓÉJT!

5 és fél

... foga van a gyereknek! Kint van a kettő középső, amolyan jöttek, láttak, kibújtak módon. A kis vámpír fog párját vártuk már vagy 3 hete, és arra tippeltem, hogy Csipa azért olyan extra nyűgös, mert az jön végre. Hát nem. Az még mindig csak a kapuban tolong, de van másik kettő, és a gyerek HARAP! Mindent, de legfőképp engem, ahol csak ér. Én ezt nem nagyon lájkolom! De legalább már kicsit többet alszik, lehet, ebben a homo kúp is segít. Két eléggé horror éjszakán vagyunk túl, Csipuka sokat tett azért, hogy erősen gondolkozzak egy testvéren... Balu eléggé jól viselte, igaz, neki nappal segíthetett a KV, ha nem is sokat, de kicsit talán. Ma már csak kétszer kelt, igaz az egyik alkalommal majd egy órát csicsijgattam, meg szopiztattam, csócsáltattam a drágát, de utána aludt... csak én nem bírtam, hülye mobiltelefon :( .... az elmúlt időszakban egyszer kapcsoltam ki. Azon az éjszakán vitték be aput a kórházba. Azóta nem kapcsolom ki.

Egyébként még mindig nem mászik, megy, kúszik. Kutyázik térdelve és függőlegesen az ölemben. Most épp nem vagyok ideges amiatt, hogy mindenki körülöttünk már közlekedik, de lehet, pár nap múlva változik a helyzet. Jókat derültem Hadas Kriszta babannaplóján (Baba Magazin), sorstárs, pontosan azt írta le, amit érzek. Most ez még tart, aztán megláttyuk.

Bocsika, ma rövid voltam. Uff.

Remember the time

(ezt a blogbejegyzést szerda óta szerettem volna leírni, csak nem jutottam el ide, úgyhogy kéretik szerdai hangulatban olvasni).

9 hónapja jöttünk ki a kórházból. Nem tudom, hogy miért pont a 9. hónapnál jöttek elő ennyire az emlékek, és miért nem a 6-7-8. hónapnál. Talán, mert a babáknál a 9 hónap a várandóság idejét is jelenti. Emléxem, délelőtt mondta Bazis bá, hogy mehetek haza, szóltam Balunak jöjjön. Még ebédeltem, és 2 körül indultunk. A Picit becsomagoltam a pufizsákba, emléxem, elveszett benne teljesen, és vitte Balu, mint a hímestojást.
A kocsiban olyan érzésem volt hazafelé, mintha egy éve nem jártam volna a városban. Talán az is számított, hogy nem az anyósülésen ültem, hanem hátul, és karommal öleltem a kagylóban lévő alvó Törpét. Amikor mentünk fel a lépcsőházban már tudtam, hogy soha sem lesz már olyan az életem, mint akkor, amikor utoljára még pocakosan, 2 perces fájásokkal 4 nappal ezelőtt lemásztam a lépcsőkön. Hazamentünk, picit betettük az ágyikóba, és én összerogytam az ágyrácsba kapaszkodva, és csak sírtam. Sírtam, mert rámszakadt az öröm, hogy végre otthon vagyok, és nem a kórházban. Sírtam, mert örültem, hogy minden rendben lett velem, és a Picivel is. Sírtam, mert tudtam, hogy a kis csomagért most már én és Balu felelünk, és minden lépésünket úgy kell megtervezni, hogy Neki legyen jó. És sírtam félelmemben.... Ott kuporogtunk az ágyrácsba kapaszkodva, miközben ő aludt. Kicsi volt. Most meg mekkora???
Amikor szopizunk, akkor nézem néha, hogy régebben még mennyire elfért a karomban, a fotelben, most meg már kilóg mindenhonnan! És hogy elrepült ez a 40 hét!!! És mennyi szenvedést, fájdalmat okozott - a varratok, a szopi problémáim, a lelki dolgaim, hogy feldolgozzam, hogy a testem nem tud több tejet adni, és rájöjjek, hogy ami van, az, azzal is segítek neki. És még mindig szopizik!!!!!! Igaz, nem elég, inkább csak "leves", de van, és ő nem engedi, hogy ne adjak neki. És kis kitartó srác, mert annak ellenére, hogy első naptól cumisüveget is kap, és a "szakirodalom" szerint ez egyenes azzal, hogy el fogja utasítani a cicit, ő nem teszi, kell neki!

Bocsánat, hogy ilyen szentimentális lettem. Csipu alszik, Apa megnyerte az őrült Koreai Nagydíjat, megint esős az idő, de délután talán jobb lesz, és mehetünk sétálni!

Puszi!

Furcsaság..javítva :)

Ma idebent nyugi van...hálisten...nade találtam 1 képet
Találós kérdés.. mi rajta a furcsa?

Hátsó fertáj

No eredetileg nem akartam erről bologot írni, de kellenek a vidámságok is! Vagyis ez itt kérem VÉRKOMOLY! :-)
Szóval 2 hete elmentem kosarazni.. volt futkosás indulás...ahogy az lenni szokott, aztán másnapra fájt itt meg ott, de ez is a szokásos. Eltelt 1 hét...aztán 2 és 1 helyen még mindig fáj...mégpedig a hátsóm jobb oldala..bakker itt milyen izmok vannak? Mert valaminek lennie kell! Nic szerint mivel a farizom sosem pihen ezért nem tud "meggyógyulni sem" Tegnap ismét kosár volt, de ma megen jobban fáj...2x már felfutottam a 3-ra meg vissza, de csak kicsivel jobb - mondván rá kell gyúrni az izomfájdalmakra :) No volt valakinek már ilyen problémája? Kenegessem voltarennel, vagy menjek el röntgenre vele? (na ez csak vicc volt...bruhahahah jó nagy röhögés lenne belőle!!)

Türelem türelem türelem

A gyermekhez sok türelem kell. Máma megtapasztaltam, hogy éjszaka ez hatványozottan igaz. Próbáltam már  gyereket párszor elaltatni éjszaka.. régen ment mostanában nem jött össze sose...és hát közel voltam hozzá, hogy ma is feladjam; végül is 1,5 óra küzdelem után sikerült! Lássuk hogy is zajlott az iccaka...nem biztos, hogy a pontos kronológiai sorrendben adok vissza mindent. És tudom Nic ezt már jó párszor átélte, de nekem ilyen hosszúra most nyúlt először (eddig általában vagy annyira bőgött a kicsi, hogy Nic jött leváltani 2-5 perc után)
És akkor lássuk!

valamikor 2 körül.. Roger...roger... here is Csupi! I'm waiting for you! (magyarul: oáá oáááá)
Szülők: Mi meg inkább a télapót várjuk, mint azt hogy hozzád kimenjünk az éjjel kellős közepén... De Nic megkér, mondom magamba OK még 1 próba a sok hasalás után, talán MOST jött el az ÉN időm!
Kimegyek, Béby meglát..hehehe...mire én: nekem annyira nem HEHE, de gyere kiveszlek azt sétálunk 1 kicsit.. Ez nem teccet Ő uraságának, na jó akkor vessük be a 2. versenyzőt (2:10) szopifotelbe lecsücs, vizes cumi be majd hinta palintaaaa (Esténként én szoktam neki adni a tápit, abba sokszor ebben a pozícióban belealszik, gondoltam most is szerencsém lesz..) A gyermek válasza: Ó apa hagyjá békén csinálj valami máást (in Ungarish: Oááá oáááá...) Itt asszitem Nic kijön, de gyors poziciót váltottam..gyerek csendben..hmm hmm... Apuka kis naivan azt hitte a gyermeke alszik (2:20) ám Ő csak erőt gyűjtött... hogy hirtelen felhúzta magát ülő pozitúrába, aztán belekapaszkodjon apa hajába és belehöhögjön a  fülébe. Ó mondom Te Szent Kleofás, na akkor újabb trükk; Nem tudom ki látta a Conan a barbárt... az elején van 1 rész ahogy a kisSvájcinéger teker körbe kőőrbe valami malomkövet (Aki nem annak itt a videó 4:36-tól nézzétek.. ) No hát én is így járkáltam körbe körbe, közben kicsit rugózgatva meg hintáztatva a kezem, amit kis Conan nem csinált, gyaníthatóan azét mert 1. így is rohadtul fáradt volt - nem kevésbe én is, 2. a csúnya bácsi rávágott volna a popsijára az ostorjával, fujj fujj! No fáradni én is kezdtem..és látszólag a gyerek is pilledt...nosza rajta tegyük be az ágyikóba! Gyerek letesz.. forgolódik, látszólag szuszog, majd ismét ébren van. (2:30) Fúú de jóó akkor fussunk neki még1x.. hátha nem voltam elég nyomatékos, hogy most éjszaka van, neki pedig 1 dolgot kell ilyenkor csinálni, amit úgy hívnak: SZPÁTY! nem pedig dödörészni, sírogatni, és apa karjába kapaszkodni, depláne nem harcolni a nagy barna szörnnyel (aki nem emléxik, annak csak emlékül: ez 1 barna összetekert frottírtörülköző) No itt már kezdett a cérna vékonyodni nálam, de mondom még1 próba... közben felváltva mormogtam magamban a csúnya szavakat, és fohászkodtam a Teremtőhöz, hogy legyen oly szíves segítsen elaltatni a kicsit...De Ő bezzeg tudja mit kell ilyenkor csinálni...aludni! mert hogy a gyermek továbbra is fent viribelt. Ezek után csináltam még 1 kör Svájcinégert, meg 1 itatós bulit, megpróbáltam ismét letenni...ugyanaz volt a szitu.. kicsi forgolódás, azt ébrenlét. Ekkor ismét a Teremtőt szólongattam, de használtam hozzá ízesítésként mindenféle nemi aktusra utaló jelzőket is, ezért utólag is elnézést, Tőle is, meg a Kicsitől is. Bár utóbbi sztem nem hallotta..(3:00) És asszem itt pattant meg bennem is valami és mentem vissza Nic-hez, hogy én ezt feladom nekem nem megy. Ő édin megsimogatott, hogy menni fog. Na jó nagy levegőt vettem és mentem még 1 kört. Kicsit tovább csináltam mindent...és a végén az ölemben bekómált..na de ilyet az elmúlt 1órában kb. 3-4x, így most vártam...és vártam...hmm hmm..nem nagyon mocorog...ez talán a jó jel..."felpattantam" vele, és még1x leraktam...kis dödögés forgolódás...majd szunya...nem hittem el (3:25) vártam...lehet megen csak szivat...de nem...aludt.. édesen...ahogy ezelőtt kb 1,5 órával.

9 vagy 40

Nem teljesen értem a terhes matekot, de a lényeg, hogy napra pontosan szombaton volt Csipukánk 40 hetes avagy 9 hónapos, és ez nagy szám! 3/4 éves lett! Meg is lett puszulgatva rendesen, habár azt kap mindenféle külön esemény nélkül. És ő is ad vissza, habár azok után inkább kajapakolást kell takarítanom az arcomról, mert még nem tökéletes a technikája ... hacsak nem arról van szó, hogyan harapjon meg, húzza meg a hajam, tépje le a szemüvegem, vagy ezek tetszőleges kombinációja.
Annyi minden az eszemben volt, amit le szerettem volna írni, de elszáll az ihlet. Kissé majrézok mostanában, persze mindenki nyugtatgat, de nem tom, ők hogyan lennének az én helyzetemben - bocsika, nem személyes tényleg, szeretlek ám Titeket! Csipuka ugyanis még mindig nem közlekedik. Illetve közlekedik, de csak pörög és forog, de sem nem kúszik, sem nem mászik. Hátrafelé néha lecsúszik, és egyre jobban kutyázik, de semmi egyéb. Ülni egyre ügyesebb, de ennyi. És körülöttünk már mindenki megy, teker, áll, majdhogynem szalad, olyanok is, akik jóval fiatalabbak. Persze tudom, nagy és nehéz a gyerek, meg majdcsak megtanulja, meg fiú, meg mittoménmégmivel lehet nyugtatni, de annyira engem ezek nem nyugtatnak meg. Azt is mondhatnánk, hogy addig örüljek, amíg megmarad a popsiján, de lassan már jó lenne kergetőzni vele, és elpakolni a cuccokat a lakásban, mert az az élet rendje. Ő meg csak ül / fexik, csendben majszolja a játékait, döhög, nevetgél és hisztizik, ha elgurul vmi, és nem éri el. Én meg edzem, mint egy kiskutyust, hogy menj el érte, de nem megy...

A hétvégén nagy sétálást csaptunk, készültek fotók is, remélem Balu majd feltölti a gépre, és akkor tudjuk közölni is. Voltunk ismét a Tettyén, Szecskán meg Orfűn is. Itt a Picike jól bealudt, előtte / közben jól bekakilt, úgyhogy volt nagy mosás utána. Még ott a kocsiban tisztába tettem ... ill. amit le tudtam szedni róla, azt leszedtem, a többi maradt, kicsit szagosmüge maradt a Drága:) Beüzemeltük az etetőszék tálca és "tökfogó" részét is, most már rendesen ül benne, és veri a blattot mindennel, ami a kezébe kerül. Érdekes, hogy minden érdekli, és azok a legjobb játékok, amik nem is annak lettek kitalálva: a műanyag dobozka, a PZS tartója, egy gyufásdoboz, üres műanyag üveg stb. Egyre ügyesebben fog, néha azt hiszem, hogy visszagurítja a labdát, és tudatosan :)

Atyám sajnos nem javul, habár az is jó hír, hogy nem romlik az állapota. Még mindig az intenzíven, nem találják, hogy mi okozza a tüdőgyulladást, addig meg marad a lélegeztetőn, és egyre türelmetlenebb. Nem bír megülni a popsiján, sosem tudott, most meg szegény még ki is van szolgáltatva. Sajnálom, és próbálok lelket önteni belé, ami néha úgy megy, hogy jól megmosom a fejét. És vitzeket mesélek neki, meg videókat viszek be Csipuról.

Elnézést, most nem voltam sziporkázós, esik az eső, álmosító idő van.

4kézlábon

Nem tudom mondtam-e már de Imádom a kis Lurkónkat! Tegnap délután olyat csinált amilyet én még nem láttam (és igen se nem vettem észre.. :)) A Kicsike kitolta magát 4kézlábra! Olyan kis édes volt ahogy ott rugózgatott, azt 1xer csak hopp 2 térd 2 kéz a padlón, poci a levegőben! Eddig csak pörgésben volt jó, meg közepes a hátrafelé kommandózásban de most ez is megvolt! Asszem lassan előszedhetjük a dugókat a konnektorokhoz, meg a biztonsági zárakat 1-2 szekrényhez, meg a hűtőhöz.
A másik újdonsága Csupikának pedig a szexualizálás...eddig csak Anya szopikardigánját akarta minduntalan letépni, de most új dolgot eszel ki. Ha Nic felteszi a lábára, hogy szokja a 4kézlábas létet a földön, akkor párzó mozdulatokat kezd el végezni az Anyja ölében. Hát nem elég, hogy a ciciket elvette tőlem majd 9 hónapja mostmár az egész Anyukát akarja???? Ellenlépéseket kell fogaknasítanom!! :)) Ebből a gyerekből 1 kis Casanova lesz szerintem!
És a harmadik. Kaptunk 1 vízi békát ismerősünktől...ez amolyan felhúzható zöld levelei brekus, amit rá kell tenni a vízre azt kotor előre. Na megkapta a gyerek.. felveszi.. megfogja a lábait.. hmmm a béka megállt , visszadobta a vízbe, béka ismét elindult..pechjére.. a gyerek iszonyat elkezdte csépelni... Istenemre mondom nem lettem volna szegény jószág helyében! Szóval a békák is retteghetnek.. még 1-2 év, és jaj lesz nekik..is!
És van 2 videóm is! Ezek 2 naposak.
Csupi 01  Csupi 02

HIPP HOPP

Sziasztok mindenki! Ez most itt nem egy újabb tápteszt, bár gondolom páran a HIPP-ből erre következtettek, mivel már nagy tápszakértők Ők is. Nekik üzenem, elsősorban, hogy nem kell csüggedni, lesz még teszt - vettem 1 újabb alanyt :)) - csak a körülmények most nem voltak annyira alkalmasok ilyen cikkek írására.
Először is, Nic apuja hál isten tovább javul, legutoljára már azokat a híreket kaptuk, hogy lehet 1-2 nap múlva fel is kelhet - segítséggel - valamint egyre kevesebb cső megy be és jön ki; magától eszik, és veszi be a gyógyszereit. Szóval haladunk szépen előre a Lenini úton, remélem mihamarabb minél egészségesebb lesz!
Másodszor Csupikánk is jobban van! Ma éjszaka csak 1x keltünk hozzá! Nekem újabban valami miatt éjszaka nem sikerül visszaaltatnom.. hiába dajkálom, adok neki vizet, ringatom csak még jobban rákezdi, olyan mintha az anyját keresné. Aki persze - szegény megjelenik, és akkor nyugi van..nagyjából. Nic szerint eleve rosszul kelek fel hozzá, azzal a tudattal, hogy úgysem fog sikerülni. Lehet ez is benne van...majd legközelebb tudat-talanúl lépek ki hozzá, és mondom azt neki, hogy SZPÁTTY! :-)
Na egyenlőre ennyit, melózni is kell, ha valami még eszembe jut akkor majd kiegészítek! :)

Vegyes

... hírek vannak a házunk táján. Jó hír, hogy kedden aput felébresztették az altatásból, csináltak neki egy vágást a légcsövén, most onnan lélegeztetik, és ezért nem kel altatni. Ő is vesz levegőt már, csak még nem eleget, úgyhogy kell a gép. Kedden voltam bent nála, akkor még nagyon kába volt, szerdán nem tudtam menni, de tegnap délután igen :) És annak ellenére, hogy gép segíti a légzést, és a szíve sincs rendben, istenem, de jó volt látni, és azt tudom mondani, hogy ezerszer jobban van, igaz még mindig életveszélyes az állapota, de már beszélgettünk :) Ő bólogat, meg mutogat, meg vittem be papírt - tollat és ír, én meg szövegelek :)

A jó hír mellett a rossz, hogy Picike megbetegedett. Lázas pár napja, köhincsél, ma viszem vissza megint a dokihoz. Igazi szervezést igényelnek a napjaink, mert anyu apunál van a kórházban, onnan jön hozzám, hogy vmit segítsen, onnan megyünk be, Balu vigyáz ilyenkor Csipura, mert amig lázas, nem visszük kis sétálni, úgyhogy nem egyszerű, de megoldjuk, és gyorsan gyógyulnak majd - mindketten:D

Most megyek, Picike felébredt, kap ebédet, hőmérőt - ezt annyira nem komálja, és go doki.

Pusszantás!

News

Nem hittem volna, hogy a német Vészhelyzetben megszerzett "orvosi német" tudásomat akkor kell használnom, amikor a nagynénémnek elmondom, hogy mi a helyzet Apuval. Tegnap megint visszaaltatták, pénteken még tudtam vele beszélni. Hamarosan megint megyünk be, éjjel nem szólalt meg a telefon, és ez jó hír. Eddig vártam, hogy mikor fekhetek le aludni, mert az pihenést jelentett. Most nem akarok lefeküdni, mert akkor nincs mivel elfoglalni az agyamat, aludni meg nem nagyon tudok. Picike sem. A fogak. Éjjel 4* kelt. Vagy csak érzi, hogy feszültek vagyunk, jobbra balra hurcoljuk szegénykét :(

Ő különben ezt leszámítva vígan van. Beszélget velünk, azt mondja, hogy "pá" és mi is azt mondjuk, és erre ő is, és mosolyog. Imádom és ő tartja bennem, meg Anyuban is a lelket! Terápiás kisemberke :) És amikor ránézek, próbálok nem sírni. És nagyon emelgeti a kis kuffert, szerintem 1 hét, és négykézlábra áll :)

Most megyek, majd jelentkezünk. Köszönjük a jókívánságokat, szükségünk van minden pozitív gondolatra!

Madár

Apukámnak ez a neve. Én adtam neki, és a család így hívja. Nem lett jobban. Intenzíven van. Volt a kivizsgálások alatt tegnap délután / este egy infarktusa és van egy vírusos tüdőgyulladása, bevérzett a tüdeje. Balu most vitte be hozzá anyukámat. Éjjel nem telefonáltak a kórházból, és ez jó hír.
Szarul vagyok, és mérhetetlenül dühös. Ha nem szerzek protekciót ... a kirendelt orvos leb*szta a sürgősségi orvost, aki két nap is látta Madárt, hogy lehetett ennyire vak, hogy nem vette észre, mekkora gáz van.
Pici alszik. Én nem tudok. Éjjel sem sokat. Majd jelentkezünk.

Szomorú, de bizakodunk!

Ma délelőtt anyuval együtt programot terveztünk, Balu délutános. Csipa szépen átaludta az éjszakát - ilyet is már régen tett, és hajnalban ébredt. Én is aludtam sokat, leszámítva azt a kis intermezzot,a mikor Balu 4-kor álmában leverte a vizesüveget az éjjeli szekrényről - szegény nem tehetett róla, az nem szokott általában ott lenni. Csipuka 7-kor már túl volt a reggelin, mi is ettünk, majd bekapcsoltam a mobilom. Üzenet. Anyutól. Atyám hoz mentőt kellett hívni, rosszul lett éjjel. Anyus program elmaradt. Nemrég hívott, hazaengedték apukámat, de kell majd még mennie kivizsgálásokra. Nem voltam ma vmi jó hangulatban, Csipuka is megérezte, csak Balunál aludt el. Ő most dolgozik, pici még alszik. Én fent vagyok.
Ilyenkor - is - az embernek eszébe jut, hogy hiába szülő, ő még gyerek, és neki is van szülője, aki soxor nem vigyáz magára, és hiába szól neki a gyereke (én pl.), hogy vigyázzon, mert a gyerek azért már felnőtt és látja a dolgokat, azért a szülő nem veszi komolyan, mert mégiscsak a gyereke ne beszéljen már neki. Ha atyám jobban lesz, átmegyünk hozzá ma este.
Bocs, nem voltam vmi vidám. Szeretem apukámat, csak olyan makacs, mint egy öszvér, és abból is az extra csacsi típusú :(

Elveszett - de most előkerült - történetek

Huh, de régen jelentkeztünk! Pedig mennyiszer de mennyiszer szerettem volna írni blogot, de vhogy sosemnem alakult úgy, hogy a megvalósításig is eljussak. Nem nagyon voltak most szabad időszakok, amik meg voltak, azok főzöcskével, az e-mailek megválaszolásával, pakolással, néha alvással és mosogatással / vasalással vagy vendégjárással teltek. Na de most kísérletet teszek arra, hogy - miközben Csipu a földön hempereg - megosszam Veletek, hogy mik is történtek mostanában velünk. Tehát következzenek a kis történetek :)

Fogacskák
Jönnek-jönnek! A könyveket meghazudtolva az alsó kettő után a felső, de nem a középső, hanem a "vámpír" fogacska jött ki. Állítólag nekem is ebben a sorrendben jöttek, biztos a gének :) A következő ennek a párja, a bal 2-es lesz, már nagyon fehérlik. Előre trenírozom magam, hogy ne kapjak majd röhögő görcsöt, ha a kis "félfogas" vigyorát meglátom:) Abban jó, hogy nem a középső felső jött ki, hogy így szopi közben nem harapja le teljesen a cicim... csak besatuzza, és egyre jobban, ahogy egyre jobban megnő a kis fogacska, főleg, ha türelmetlen.

Alvás
Mivel full fogzási időszakban vagyunk, ismét nem nagyon alszunk. Kúp és borostyánlánc ide vagy oda. Kétszer kel minimum, de van olyan, hogy többször, vagy hajnalban nem elég neki a cici, kap enni is, és utána is sír, nehezen lehet elaltatni. Igaz, napközben viszonylag jól van, néha hepciás csak, úgyhogy igazából csak az elkényeztetett szülői sírálmak, hogy aludni szeretnénk éjjel, mert lehetne sokkal rosszabb is. Vagy olyan jó, mint Páhok előtt, amikor 7 órát is aludt egyben. Fáradt vagyok. Lassan 1 éve, hogy nem aludtam egyben egy éjszakát. Szülés előtt a folyamatos éjjeli többszöri "box kiállások" a mellékesben, most meg a gyerkőc. Nagyon fáradt.

Hammantások
Szépen húzogatom a "mit ehet a gyerek" listáról az étkeket. FB-on már írtam, hogy túl vagyunk a spenóton :) Emberek, azt az arcot, amit a gyerek vágott, a mikor meglátta a pohárban a sötétzöld trutyit, azt le kellett volna fotózni :D És az az óvatos szájnyitást, amolyan kis féloldalasan, hogy "Hmm, megláttyuk, én kinyitom, de ezt nekem ide be akarod tenni???". De lájkolta :) Tegnap kelkáposztát kapott, meg végre igazi sütőtököt is, nem csak konzervet, mindkettő pipálva :) A sütőtök igaziból, ahogy én csináltam messze veri az összes konzerv bébiételt!!!! Holnap májat kap - anyukám csinálja, én a szagától is rosszul vagyok, asszem nem én fogom neki bekanalazni...

Mozgás
Még mindig nem kúszik. Tökéletesre fejlesztette viszont a helikopter mozgást egy kis kukaccal kombinálva. Ja, hogy ez alatt mit értek? A helikopter az, amikor hason (ugyebár az gömbölyű, jól lehet rajta mozogni) ha meglát vmit, akkor oldalra kilendíti a lábát, és elforog a hasán 90 fokot, majd ezt újra, néha megfordulásokkal kombinálva, nincs megállás, már messzire tett "tereptárgyakat" is kiszúr és megszerez! És közben kukacra gyúr. Tolja felfelé a kis popsit, és emelgeti ki a törzsét. Ebből néha az lesz, hogy hátrafelé indul el - csúszik. Ami akkor nem poén, ha előtte volt vmit, amit meg szeretett volna szerezni, mert az így csak távolodik ... na olyankor jön a hiszti!
A kezecskéivel viszont nagyon ügyes. Van egy kis labdája, azt megfogja, teszi egyik kezéből a másikba, rázza, kis vízilabdázó :)))

Szabadság
Múlt héten úgy adódott, hogy 3 napot is egyedül voltam Csipuval. Ebből 1 tervezett volt, kettő pedig azért, meg Anyósom megbetegedett. Felemás volt, mert volt olyan nap, amikor Kisangyallal voltam itthon, volt, maikor Kisördögggel. Viszont egyre profibban teszem fel a hátamra a gyereket, és megyek vele vásárolni. A piacon már van egy néni, aki "Batyus anyukának" hív, egy másiknak meg már tanácsokat osztogatok, hogy az unokájának is miért lenne jó a meitai. A lábszárvédő kötéssel is már majdnem készen vagyok, utána már azon sem kell paráznom, hogy megfázik a lábacskája. Már csak a sapka eltekergés projektre kellene vmit kitalálni, de lehet, egyszerűen bevetem majd a baba-mama trükköt, és időnként megkérek vmi szintén flangáló kismamát, hogy igazítsa már meg a gyerek sapkáját :)
Ja, nem is mutattam még asszem, ime a Zsuzsu-m (még páhoki képek)










Most ennyi fért bele, lassan lejár a mosógép, a főtt tojás is elkészül, Lurkó is kezdi követelni, hogy
eleget játszott már magában. Pusszantás!

Éjszakák és nappalok

A hétvége eléggé szörnyűre sikeredett, de remélem túl vagyunk rajta. Áttört az, ami már Páhokon is készülődött. A J2-es felső fogacska. Ha már kicsit megnő majd, akkor olyan lesz Csipa, mint egy kis vámpír :) Nekem is anno nem a középső felsők jöttek, hanem a mellettiek, és rajtam is nevettek a felnőttek. Már előre trenírozom magam, hogy ne kapjak majd nevetőrohamot, ha a Pici elmosolyodik. És a másik oldalon is már feszülnek a dolgok, szintén a 2-es és nem az 1-es:)
De amíg kibújt, addig éjjelente 4* keltünk. Ami pár családban biztos jó lenne, mert kelnek többször, de a mi kis elkényelmesedett világunkban, ahol addig Csipuka hajnalban egyszer kelt, és különben szuszizott, ez már horrornak számított. 7végén vendégjárás volt, csak mi nem voltunk vmi éberek, Balu tesójának volt szülinapja szombaton, vasárnap meg Anyumékhoz mentünk ebédelni. Balu ott aludt el. Viszont tegnap és ma éjjel már csak 2* kelt, így picit többet, de nem eleget aludtunk. Az alvás viszont erőteljesen meghatározza az egyéb kedvünket is, igaz, legalább már nem esik, és ki lehet menni a levegőre, így legalább oxigént kap az agyunk, és nem egymást "tépjük".

Tegnap egyedül voltam - szoktatom magam szépen hozzá -, és most 100 %-ban egyedül mentem Zsuzsuval (a meitei-om) délelőtt vásárolni. Csipuka kicsit nyifnyifelt öltöztetés alatt, de amint a hátamra tettem (még az ágyunk felett, de egyre biztosabb kézzel), elhallgatott, és szépen be tudtam kötni. Csak a lába lógott kicsit ki a naciból, erre majd kitalálok vmit, a NMA-soktól kaptam már pár tippet. (Újra kellene tanulnom kötni, ezt már terhesen is terveztem...). Voltunk gyógyszertárban, piacon, pékségben és az emberek hol hülyének néztek, hol kedvesen mosolyogtak, Csipu meg csak csajozott (pl. a piacos nénivel, aki a kora miatt nem kifejezetten "csaj", de jól elmosolygtak egymásra). Jó volt, hogy megvettük!

Most pihi van, Picike alszik, Balu itt piheg mellettem, nemsokára jön Anyu, hoz ebédet, ma velem marad, Balu délutános, este 9 után jön haza. Megint anyuval fürdetünk, ami nagy röhögést jelent :))) Két bénázó nőszemély :D

No comment

Az imént volt egy hívásom az egyik meg nem nevezendő, A-val kezdődő nagy nemzetközi biztosítótól. A hölgy pár percre akart csak feltartani, és rögtön ezzel kezdte:
Hölgy: Ön aktív kereső?
Én: Nem.
Hölgy: Nyugdíjas? (khmm, ezek szerint öreg a hangom...)
Én: Nem.
Hölgy: Hanem?
Na itt kiakadtam. Ennyi van csak a kérdezőbiztosok ikszelős lapján? Az nem lehet, hogy pl. tanuló? Vagy ebben a világban sajnos soxor előforduló, hogy munkanélküli? Vagy pl. Háztartásbeli, Gyed/Gyesen lévő? Csak két variáció van? Egyébként megmondtam, erre kérte, hogy beszéljek hangosabban, nem érti, amit mondok. Mondtam neki, hogy itt alszik mellettem a gyerek. Erre ő, Ó, akkor csak pár percig zavarna. Erre én: nem kívánok váltani, ne is folytassa. De miért nem, és melyik pénztár tagja vagyok... Miért nem lehet megérteni? Majd ha akarok, akkor megkeresek vkit! (bocs, pár éve még én is rázúdítottam a call centeres kollégáinkat az ügyfeleinkre, hogy vegyenek földgázt, de nem volt a kérdőív ennyire erőszakos, és nem utolsó sorban nem csak kétféle "állapot" volt benne...)

Uff.

Home sweat home

Hazaértünk. Tegnap már, csak akkor nem volt érkezés jelentkezni. Fáradtak vagyunk, pedig pihenni mentünk, és még segítségünk is volt Anyukám személyében. Az oda és visszaút nagyon rendben volt, kicsit tartottam tőle, hogy az izgő mozgó kicsi hogyan bírja majd a bezártságot majd 3 órán át a "kalodában", de aludt majd 2-2 órát. Odafele is szerintem azért ébredt előbb, mert megálltunk technikai szünetre, és megszűnt a "popsirázás" :)
A Kolping nagyon szép, látszik, hogy sokat törődtek vele, hogy van benne koncepció, és gyerekekre tervezték. Lépten nyomon játszóterek, a falakon is játékok a folyósókon, a személyzet teljesen bababarát, és nem akadnak ki azon, ha egy gyerek sikongat, sír vagy épp disznóólat csinál az ebédlőben. Igaz, az ide látogató (osztrák) nyugdíjas korosztálynak azért van egy kicsi elkerített része, ahol esznek, de ez belefér:)
Élmények szempontjából viszont felemás volt nekem a dolog, amit akár be lehet tudni annak is, hogy én olyan para-anya vagyok, vagy annak, hogy maximalista, vagy annak, hogy ennyi pénzért és ilyen hangzatos bababarát szlogennel azért elvártam volna még pár dolgot.
Már az indulás előtt furcsa volt, hogy nem értették azt a kérdésem, hogy van-e szoptatásra alkalmas ülőalkalmatosság a gyerekszobában. Azt válaszolták, hogy lehet szoptatni az ebédlő mellett, meg a baba-mama konyhában, meg Bobóországban. Én meg a gyerekszobában a saját falaink között szerettem volna, azt a fránya szokásaimat! Megérkezve aztán szépen a design bútor kanapék közül lett becipelve egy majdnem alkalmas négylábú a szobába, ami nem volt eccerű, lévén nehéz volt és szűk az ajtó, de Balu ffiasan megoldotta!
Az nagyon tetszett, hogy volt bent dönthető etetőszék és babakocsi az apartmanban, igaz a babakocsit megszenvedtük, amíg rájöttünk, hogyan kell kinyitni és becsukni, egy útmutató jó lett volna. A hűtő (minibár) elég nagy volt, abba szépen betettük a maradék szenyókat, és még a babavíznek is jutott hely.
Sajnos a pelenkázó újabb negatív pont volt. Kint volt a folyosón, magas fa peremmel, amibe egy mocorgó 8 hónapos mértani pontossággal tudja bebuccolni a feját, amikor pörög. És sajnos a "kellékeket" sem nagyon lehetett hova tenni. Mert ugyan volt egy polc a pelenkázó felett, de sem nincs 150 centis karom, hogy elérjem, sem nem volt eléggé széles, hogy elférjenek rajta a dolgok. Ha jól emléxem, kétszer vagy 3* pelenkáztam ott, különben a gyerekágyon a szobában. Ami nekem még furcsa volt, hogy a nagy hálóban, ahol mi aludtunk nem volt szekrény. A folyóson előttünk volt egy nagy, de abba csak akasztani lehetett, a polókat, nadrágokat stb nem tudtuk hova tenni, jobb híjján maradt a táskában, ill. az asztalon.
Na de hogy a jókat is elmondjam: a fürdő nagyon rendben volt, tiszta volt minden, szépen felszerelt, szép erkéllyel és két kis "kiállóval" is.

Hami tekintetében is rendben van a hely, jó sokat ettünk :))) Babócának megfőzték, amit kértem, mert a hozzátáplálás közepén vagyunk ugye, és sok mindent ugyan már ehet, de sokmindent még nem. Ebédelni (az nem volt benne a félpanzióban) is a hotelben ettünk, egy másik helyen, mint a standard étkező, oda leküldték nekünk a hamit, Csupi szerette :)))

Programok / egyéb helyszínek: Ha ezeket nézzük, akkor az a véleményem, hogy ez a hely igazán egy 2-3 éves gyereknek paradicsom, vagy afölött persze :) A rengeteg játszótér (külső és belső), mászókák, a programok (Bobóország, foglalkozások, bohócok és egyebek) mind igazából nekik élmény, nekik valók, olyankor tudnak a szülők is relaxálni - akár úgy, hogy az óvónénik vigyáznak a gyerekekre, akár úgy, hogy csak nézik, ahogy a gyerekek "szétszedik" a gumivárat :) Egy 8 hónaposra nem nagyon vannak kiélezve dolgok, max a "gumiszoba", de az is csak akkor, ha nincs bent nagyon más gyerek, aki rohangál.
Ami miatt fáradtak vagyunk, de nagyon az az, hogy nem nagyon pihentünk. Napközben mentünk, néztük a helyeket, sétáltunk, Badacsonyba mentünk el, vagy babaúszni. (ezt egyébként Csipu nagyon "lájkolta", alig lehetett kiszedni). Éjjel meg nem nagyon aludtunk, Csipu kétszer is kelt, volt olyan, hogy majd másfél órát ringattam, amíg elaludt. Hazaérve igazán élmény volt a szopi fotelben szoptatni, ilyenkor jön rá az ember, hogy mennyire is kényelmes :))))

Bocsi, hogy nem vagyok sziporkázó hangulatban, fáradt vagyok és nyűgös. A gyerek korán kelt, és blogírás közben is felébredt, most itt pörög mellettem, éhes még nem lehet, mert nemrég evett, alig aludt ... a takarítást elnapolom... én hülye, ahelyett, hogy takarítottam volna, blogot írtam... ez van... puszu!

Tour the Táp 3. forduló

Bizony bizony kedves olvasóm, már rég jelentkeztem táp tesztel. Jelentem nem hullott ki se a hajam se a fogam még az eddig elfogyasztott cuccok miatt, sőt a nemi identitásomat sem vesztettem el. Így semmi akadálya annak hogy nagy-sikerű sorozatunkat folytassuk!

No ismételten 1 milupa termék. Szegények ezek kaptak már hideget meleget is, főleg vizet amivel az ember fia feloldja az anyagot! Ez a tesztalany nem volt lejárva, ugyancsak 1 postaládába bedobott darab volt. Ennek a borítékát valaki kiszedte anno a postaládánkból, feltépte, majd amikor rájött, hogy nem tud vele mit  kezdeni feltépve visszadobta. Tirpák. Az íze por alakban nos abban nincs semmi rendkívüli. Kicsit vaníliás, de csak 1 kicsit, mondhatnám renyhén és nem enyhén. Szóval ez egy erős 3-as. Az oldódása, az perfettto ahogy az ember elvárja, ez lenni egy 5ös. Aztán jött az ízteszt vízzel vegyítve na ez is hozta a "kötelezőt" ...szinte semmi...1 icipici vaníliaíz van de csak parányi. így kap egy 3asalát. 

Következzék ismételten 1 nagynevű cuccos HIPP HOPP jön..a táp! Szóval ez egy sima tejpor alapú csoda volt, semmi rizs, semmi egyéb "izom"dúsítóanyag. Kibontva az illata régi időket idézett; tudvalevő kb. 25 évvel ezelőtt lehetett kapni olyan kis 5 grammos tejporokat, amiket imádtunk, és rendszeresen lefosztottuk a környékbeli boltokat (úgy látszik már akkor rajtam volt ez a tejpormánia...) na és annak az illata volt hasonlatos ehhez.. HAH dobbant is nagyot a szívem nyam-nyam Isteni lesz! Az íze porítva, az hasonló volt...de nem az amire vágytam..bár közel volt hozzá.. így legyen egy 4es! A vízzel való kikevergetésnél nem volt probléma itt se, sitty sutty... ez ötös! Az íze vizesen olyan tejporos volt.. és én a tejport mindig is por alakban szerettem. Bár belegondolva..végiggondolva annyira nem volt rossz egy 4est megérdemel! (de lehet hogy 3as...szánom bánom ezt kb 1,5 hete kóstoltam és csak messzi távoli érzetek maradtak bennem...)

Naa akartam megirni az FRSZ 1. tesztjét is, de azt majd a wellness után.. így is sokat várattam mindenkit ezzel a csoda irományal, de most IME! :)

Árva fogkefe....

Tegnap este óta árvállik egyedül a fogkefém a fürdőben. Balu hazajött a munkából fáradtan, kicsit babázott, elment vásárolni, összepakolt, és elment. Vitte a fogkeféjét is.
Az idő is olyan szomorú volt, esett. Anyukám és apukám jöttek át, apu zárat javítani, mert elromlott a WC-nek a zárja, és nehogy ne bírjak kijönni - vagy bemenni. Anyu pedig azért, hogy ne legyek egyedül Csupival, hiszen Balu elment. Én is elmentem, ki kellett mennem kiszellőztetni a fejem, oxigénre vágytam, az sem zavart, hogy esett az eső. Sétálni nem mentünk, játszottunk, fürdettünk etettünk. Csupi fél 9-kor ágyban volt, ilyen korán még sosem. Ő is érezhette apukája hiányát, mert 11-kor és éjfélkor is felsírt, nehezen nyugtattam meg. Nem aludtam jól, hiányzott a párom, hiába szorítottam magamhoz az itt felejtett pizsama pólóját, de az sem tudta pótolni. Csak egy sms-t váltottunk.

Nem tudom merre jár.

De itt meg tudom nézni: www.jarmukovetes.hu. A 6-os autó. Georallyen van :D

Most pakolok, készülődök, este jön haza vmikor, és holnap IRÁNY A KOLPING :)))) ... eső, hagyd abba azt, amit csinálsz és engedd ide a napocskát!!!!!!!!!

Megérkezett :))))

Az imént hozta a postás bácsi, már a mosógépben pörög, hogy szép tiszta és illatos legyen, és legfőképp, hogy vasárnap reggelre megszáradjon, mert jön velünk Alsópáhokra Zsuzsu. Az én vadizsír szépséges mei-teiom:))))
Tudom, meghibbantam! Anyukám is azt gondolta, amikor a kölcsön MT--t megmutattam neki, meg azt is, hogyan kell felkötni magamra inkl. gyerek. Majd szívinfarktust kapott, állandóan odanyúlt, én meg így nem találtam az előre odakészített madzagokat, és persze, hogy bénáztam. De a végén sikerült, csak anyukámnak volt nagyon furcsa, szerinte ez nem biztos, hogy jó dolog. Majd megszokja :)))))))
Jaj, mindjárt indulunk miniszabira. Az idő pocsék, remélem vasárnapra arrafelé már jobb lesz, mert nemcsak a hotelben bent szeretnénk lenni, hanem kicsit kirándulni, meg sétálni nagyokat. No jó, úszni is (Csupit is megúsztatjuk!), meg relaxálni. Beszéltem a konyhaséffel, tök készségesek voltak, azt mondták, hogy megértik, hogy a pici még nem eszik mindenfélét, mert a hozzátáplálás kellős közepén vagyunk, ezért ha megérkeztünk, keressem őket, mondjam meg, hogy mit és hogyan főzzenek meg, és ők megfőzik. Szeretem az ilyen helyeket ... mondjuk ennyi pénzért :))))
Elnézést, hogy nem jelentkeztünk eddig. Beindult a munka Balunál, volt du műszak is már, és ez azért kicsit fárasztó - mindkettőnknek. És az idő sem éppen hangulatjavító, eléggé bömbilla is voltam, no és fáradt is. Igaz, a gyerek mostanában jókat alszik éjjel, ez a kúp nagyon pipec :) Kedden voltunk dokinál, minden ok, szépen növexik, két hónap múlva kell csak megint mennünk, addigra már szerintem bekúszik a rendelőbe majd. Egyenlőre még csak pörög és helikopterest játszik: a hasán kezét-lábát lendítve oldalra pörög. Ezzel a módszerrel azért már oda kell figyelni, mert 1 perc alatt megteszi a két méter távot a játszószőnyeg és a konnektorok vagy a vasalóállvány között, és azok nem játékból vannak ott. Kicsit olyan ez, hogy alig várjuk, hogy elinduljon, kússzon, oszt utána meg visszasírjuk azt, amikor még ott lehetett hagyni, és nyugodtan elmenni mondjuk pipilni.

Annyi mindent szerettem volna írni, hogy mik történtek a héten, de ilyenkor vhogy elszáll az ihlet. Voltunk EON Családi Napon Csupival, ebédeltünk, beszélgettünk, oszt hazajöttünk. Itt voltak Buksiék, velük Orfű sétát ejtettünk, édes volt, ahogy a két apuka hátiputiban vitte a gyerekeket (ja bocs, Balu hason, Buksi papa vitte háton KisBuksit). Lett fotó is, majd Balu intézkedik megtekintés ügyben - nekem ez továbbra sem megy.

Ugyan ez babaoff, de jól felnyomták a héten az agyamat. Történt, hogy egyik nap észrevettem, hogy a tavaly (szeptemberben) vásárolt cipőm oldalánál a varrás eleresztett. Elvittem cipészhez, hogy mit lehet tenni, ő nem nagyon biztatott, de mondta, hogy vigyem vissza, ez egyértelmű anyaghiba, van 2 év jótállás, elviszik bevizsgálják, oszt csere / fizetnek. A blokk megvolt, be is mentem az üzletbe. Na ott jól kioktattak, hogy hát mit akarok én, már nem garanciális (az fél év). Mondtam tudom, de 2 év jótállás van. Igen, hümmögte az eladó, nézegette, hogy ja, de eze gy éves cipő, biztos sokat használtam. Én kedvesem felhívtam rá a figyelmet, hogy egy őszi /tatavszi cipőt nem hordok 365 napon át, pláne nem télen a mínuszban és nyáron a 40 fokban, úgyhogy nekem ne rizsázzon. Kiderült, hogy be lehet vizsgáltatni, de nekem kell fizetnem a vizsgálat díját (6-8000 HUF között), és ha ki is derülne, hogy valóban hibás a termék, akkor sem köteles a kereskedő elfogadni a jegyzőkönyvet, mehetek bíráskodni. Na ennyit a fogyasztók védelméről! :((
Visszavittem a cipészhez, megcsinálja 2.000 HUF-ért, és szerinte elérte a boltos, amit akart - "kedves stílusával" lebeszélt arról, hogy bevizsgáltassak. Nem tudom, mitől lettem ilyen nyuszi. Szeretem ezt a cipőmet. Ma lesz kész.

Ja, és szeretném megjegyezni, hogy tegnap a Zuram kollekciója újabb 2 Esprit pólóval gyarapodott :)) Olyan szépek, és olyan jól állnak rajta, és most már nagyon itt az ideje, hogy szanáljunk a cca 40 pólója között, ugye Drágám :)))

Zárom magam, mindenkinek kellemes napot kívánok!
Pusszantás!

74

Ennyi kiló vagyok. Igen tudom ennek sokan marhára örülnének :) Én is örülök, az egyetlen bökkenő csak az, hogy Október 2. esküvőre megyünk...és bizony amikor a sajátom volt 3 éve akkor nem ennyi voltam...hanem 2-3al kevesebb... Tegnap felpróbáltam az esküvős gatyót..háát igen csak kitellek benne...így most 3-4 hét fogyikúra következik.. le kell passzolnom, hogy belepasszoljak a gatyeszomba.. Na nem fogok csinálni semmi drasztikusat. Csak pl. elhagyom a sütiket, és csökkentem a tápadagomat (Igen tudom, ha Isten is úgy akarja ma befejezem a 3.0át és megkapjátok azt is!) Kéne többet is mozogni.. csak ezt a legnehezebb kivitelezni.. max. majd többet sétálok a kicsivel. Szóval kalandra fel! Kíváncsi leszek hogy sikerül!

I'm so happy - KMA leszek :)

K, azaz Közepesen. Magyar Anya. Igaz, félig német, de ez apróság. A lényeg, hogy hamarosan KMA leszek :) a mosódió és a mosható pelenka és betét még nem, de a hordozás ezennel jelentem, hogy igen :))) Ja, hogy fordítsam le? Tegnapelőtt - nem bírva magammal - felhívtam az egyik NMA-t, akinél 3 mei teit is próbáltam, és elkértem tőle egy napra azt, amelyik akkor a legkényelmesebb volt. Tegnap Balu közreműködésével a kezembe is kaparintottam, és Csupi ébredése után a szokásos shoppingolásunkra vittem magammal. A spar parkolóban álltunk le (DM-ben kellett sokat venni), de KIK-be is kellett menni, az gyalog olyan 15 perec onnan, gondoltuk, akkor teszteljük.
Felkötöttem Balu segítségével, ő hozta a biztonság kedvéért a Björnt, és nekivágtunk. Csupi élvezte, nekem olyan széles vigyor ült a fejemen, hogy szerintem azt hitték, be vagyok csípve, és NAGYON JÓ VOLT!!!!És hogy Csupi is élvezte, bizonyítja az, hogy elaludt a hátamon. Másfél órát volt rajtam, nem fájt semmim, a hátamon kicsit összeizzadtunk, és csak azért szedtük le a picit, mert indultunk hazafelé, és puttonnyal mégsem szállok kocsiba. Ma megrendeltem. Gremese Zsuzsu III. Mikor kapom meg? :))))

A boldogságomat az is tetézte, hogy tegnap idegenekkel ismerkedtem este. Egyrészt négykezest játszottam zongorán egy kissrácccal a Kórház téren (szamárinduló, ő "lealacsonyodott" a szintemre, mert előtte csak ő játszott, és nagyon ügyes volt), utána meg kosaraztam! Igaz, nem a saját labdámmal, de a mai Streetball verseny center court-ján a Kossuth téren :)) Egy pasi dobált ott este, gondolom a mai napra melegített, és 5 perc gondolkodás után leszólítottam, hogy izé, én már egy éve nem fogtam labdát a kezembe, lehetne-e. Lehetett. Szokásosan béna voltam, de a harmadikra bement. 1/3-as statisztika. Itt hagytam abba :)))

Azért jó, hogy itt a 7vége. Tegnap reggel nem nagyon szerettem Csiput, mert kiidegelt, Balut is bevetettem az elaltatásához, fáradt voltam. De ma megint szeretem, most épp alszik, de nem ezért szeretem. Éjjel hagyott aludni :) Ennyi elég, hogy az ember szeresse a gyerekét? :))) (azért akkor is ám, ha nem hagy, csak akkor nehezebb a fáradtságtól erre az érzésre koncentrálni). Fogacskák még sehol. Növexik szépen. 75 centi és majd 10 kiló. A védőnő szerdán volt, meg is állapította, hogy szép gyerek, olyan mint egy 11 hónapos :)
Ma megyünk EON Családi Napra: Lesz "véres kard" effekt, mindenki nézheti a gyereket :) Itt vannak Buksiék, velük is találkozni kellene, csak addig legyen jobban a pici. Igaz, nem levert, meg semmi láz, de picit még mindig taknyos (orrszívó porszívó te drága!) és köhincsél. Anyway, majd legláttyuk.

Zárom soraimat, mindenkinek kellemeteset kívánok! Süt a nap :))))

Az első

Itt az első őszi nap. Habár már pár napja olyan, mintha ősz lenne. Vagy talán inkább majdnem tél? Nagyon hideg van, nem igazán ezt kértem, amikor a nagy melegben egy kicsit hűvösebbre vágytam.
Az első betegség is itt van. Én már majd egy hete prüszkölök, igaz ez nálam a szokásos allergia, de Csupinál nem. Köhög, taknyos egy kicsit. Először azt hittük a köhögésre, hogy a fogacskákat megelőző nyáltermelés okozza, de sajnos nem. (ill. a fogak is jönnek valószínűleg, de attól nem lesz taknyos, és piros a torka). Tegnap voltam vele dokinál, kaptunk mindenfélét, most szedi, remélem hamar jobban lesz. Igazából ha nem éppen szityog, akkor nem mondaná meg róla senki, hogy beteg, mert nem levert, pörög és csapkod, ami belefér. Mondjuk kicsit bágyadtabb, kevesebbet mosolyog.
Mi is bágyadtak vagyunk Baluval. Nekem konkrétan a napfény hiányzik, az alvás pedig mindkettőnknek :( Éjjel hála a kúpnak Csipuka csak egyszer kel, igaz, most viszont visszatenni nehezebb. Ma is hajnalban csak két cici kiürítése + víz és pocisimi után alaudt el, de még most is durmol ... alatta egy takaróval, meg felette egy másikkal, mert mindig leverekedi magáról az eredetit. Anya meg frászol, hogy még jobban megfázik. Mert oké, hogy 18 fok az ideális babaszoba alvós hőfok (nála most 23 van), de nem hiszem, hogy azt ohne takaró értették az okosok.
Már csak másfél hét, és megyünk a Kolpingba. Legyen jó idő!!!!!!!

Na ezt megkaptam!

Tegnap szépen megkaptam, ezzel is álmodtam. Történt, hogy anno 3 NMA ajánlotta fel, hogy kiprószálhatom a mei tai-ját, kettővel találkoztunk is már, azonban E-vel nem, mert amikor nekünk lett volna jó, ők utaztak el, utána nekünk nem volt jó. De tegnapra megbeszéltük, hogy 4 és 6 között randi. Egy játszótérre beszéltük meg - figyelitek, rögtön játszóteres randi :) Kicsit késtünk, Csupi máskor 3 perc alatt termeli be a gyümölcsöt, most nyammogott, de E emiatt nem húzta a száját, tudja, gyerekkel nem egyszerű pontosnak lenni. A megbeszélt játszótérhez érve elfogott a frász: egy csomó anyuka, egy kupacban, trécselnek, gyerekek a kerítésen belül szabadon lófra. Jesszus: tömegesen vannak, ezek megesznek minket :) Csörge mobil, néztem, mellikük veszi fel a telefont. Egyik sem, ill. E nem volt köztük, egy másik játszótéren volt. Balu szerencsére tudta, hogy melyik az, rövid autókázás, és megérkeztünk.
E olyan anyukás. Nem a nagyobb méretes, hanem, olyan anyukás, de a nagy magyaros fajtából. Gyerekek nyakig a homokban, férj is mondjuk velük volt, és már nagyon nézelődött, hol vagyunk. Megérkeztünk, bemutatkozás oszt próba.
Én nagy gyakorlottan szépen elkezdtem kötözni a cuccost, amire közölte, hogy nono, azt elől kell megkötni. Mondom én erre neki, hogy egy másik NMA mutatta, lehet hátul is, nekem úgy kényelmesebb. Erre arcvágást kaptam, de hagyta. A MT nem volt annyira kényelmes, mint a múltkori, pedig a gyártó same as, de ezt E-nek külön kérésre az ő elképzelése szerint alkották.
Na és akkor jött! Ugye mászkálgattam, hogy érezzem, milyen érzés a csomag a hátamon, mennyire bírom és közben beszélgettünk. Mondtam, hogy jó, jobban bírom, mint az elől hordozást. Kérdezte, hogy mivel hordoztam eddig. A következő párbeszéd zajlott le.
E: Mivel hordoztál eddig?
N: Kenguruval.
E: Hogy mivel?
N: Kenguruval. Björn
E: SSSZZZZZ és a PFUJJJ hangok keverékét kaptam erre, nem tudom fonetikusan visszaadni :)))
Szóval le vagyok sajnálva! Mert az nem ergonomikus, és ha azzal cipelem a gyerekem, akkor béna és járástudatlan lesz, mint az összes több ezer BB-vel cipelt kisbaba. És az egyedüli üdvözítő megoldás csak a széles csípőterpesz. (na ettől féltem, hogy ezt fogom kapni, ezt a lesajnáló, hányás nézést, pedig semmi rosszat nem tettem). A helyzeten az sem javított, hogy finoman elejtettem, hogy még szoptatok, onnan már fagyos volt a hangulat.
Gyorsan kereket is oldottam, de a dolog annyira zavart, hogy még álmomban is az volt, hogy a Mamami fórumon a csaj beszól, hogy ejnye, meg fúj rusnya Björnista hogy merészelek. ... megnéztem ... nem láttam, hogy írt volna, de a véleménye biztos nem vmi szép....
Balu lefotózott azért, majd feltesszük a képet, hogy lássátok, de ez a modell nem jött be, nem annyira tartja a fejet. Balu is felpróbálta, neki a Björn a kedvence. Majd kitalálom, hogy mi legyen, most kicsit el vagyok kettyenve.

Csupi éjjel kicsit jobb volt, de még nem az igazi, most itt veri a sarkát a szőnyeghez, és szeretné megenni a combom, és a laptopot egyszerre. nagy az étvágya :)) (egyébként ő most ebédelt, nekünk még sül a kacsa).
Pusszantás!

Nem tűntünk el...

... csak végtelenül álmosak és fáradtak vagyunk mindketten Baluval. Úgy tűnik, hogy jönnek az újabb fogak, és ezúttal a kis Fogtündér nem lesz olyan kegyes, mint az első kettőnél. Egy hete kb. a lefekvést követő cca 50-60 percben Csupi olyan sírással ébreszt minket, hogy 2 mp alatt futjuk a két szoba közti távot, mert azt hisszük, hogy vmi égbekiálltó baj van. Utána tök nehéz megnyugtatni, de aztán nem alszik, mint szokott 5-6 órát egyben, hanem szinte másfél óránként kel. Víz, cumi nem jó, csak a cici. Csak amikor már 3*-ra is mennem kellene, és ez mondjuk hajnali fél 5-kor van, akkor már nincs mit adjak. Kimerült a tejkereskedés. (Tejgyárnak azért nem nevezném).
Tegnap kapott egy kúpot. Állítólag 2-3 napig rosszabb lesz a helyzet, utána javul. 1 nap eltelt. Az éjjel rosszul indult, majd hajnali 4-től aludt 7-ig. Ez csúcs:)) Szerencsére azért napközben elvan, nem nyűgös, igaz kevesebbet alszik, de lehetne rosszabb is, tudom.
Még nem kúszik, csak pörög, és a hasán egyensúlyoz. Ez mondjuk nem nehéz, lévén kaja után olyan pasa hasa van, hogy nem merek már keresztbe csíkos ruhát adni rá, mert az plusz 2 kilót mutatna. Így is hami után ruhában ütjük a 10-est. Két hét múlva megyünk dokihoz, szívinfarktust fog kapni.

Fáradt vagyok. Jó lenne aludni. Vagyunk ezzel páran a családban :(

Tour the Familie

A múlt hét második fele - kihasználva az ünnepeket - igencsak mozgalmasra sikeredett. Mivel a múlt hétvégére FRZS Team közreműködésével beszerzésre került a kiságy és a rácsvédő, a szükséges ágynemműk is kimosásra kerültek, semmi akadálya nem volt immár annak, hogy első nem otthon töltött babás éjszakánkat abszolváljuk. Ki szerettem volna próbálni, hogyan reagál Csipu az idegen szagokra, ágyikóra, helyzetre - hosszabb, éjszakai távon. (ez is a Kolping teszt része). Igaz, eddig már aludt Anyósomnál, anyukámnál, nem is beszélve Huby (fotós) karjairól, de az mégiscsak más, ha az éjjeli 6-7 órás szuszát kell egy helyen tölteni. Erre 19-20 közötti éjjelen került sor. (bakker, qva hangosak ezek a fűnyírók az ablakunk alatt, Csipa alszik, most tettem le, remélem nem ébred fel... lelövőm ezeket itt lent!!!! az alergiámról nem is beszélve, jól felkavarják itt az anyagot...)... back to... Csütörtökön felkerekedtünk, én kissé (sic!) idegesen az utolsó előtti etetést követően, mint egy kis málhásszamarak, és átköltöztünk Anyósomhoz. Ott gyorsan megcsinálta Balu az ágyat, kipakoltunk, és elmentünk az alvás előtti szokásos sétánkra. Csipu elaludt, a Kossuth téren üldögéltünk egy kicsit, bejelentkeztünk a FB-ra (éljen a free wifi és Balu telefonja! - kezdem megkedvelni:D), és go home. Fürcsi-pancsi kicsit furcsább volt, meg előtte a masszázs is derékfájdító (ágyra lehajolva értem csak el), és utána vacsi. Picike szépen elaludt, Balu betette az ágyba (én nem bírtam volna, hozzászoktam a mi kis szopifotelünköz, onnan fel tudok kelni az alvó gyerekkel a karomban, innen sajnos nem) és mi is eltettük magunkat.
Maradjunk annyiban, hogy az éjjel Csipa szempontjából jól alakult, a szülőkéből már kevésbé. Igaz, felkelt éjjel egyszer enni, meg hajnalban sem bírtam már visszaaltatni, de tulajdonképpen ő jól aludt. Mi kevésbé. Nekem erre egyrészt mentség az idegen ágyikó, de az Balunak nem lehetett a gond, lévén abban "lakott" majd 20 évig. Viszont a Lurkó minden mozdulatára, szuszijára, fordulására, dobbantására felriadtunk. Szal nem sokat aludtunk, mit ne mondjak :(

A következő állomás 20-án délelőtt a "tejtestvér" meglátogatása volt. Ági, akivel együtt feküdtünk a gyerekágyon, a közelben lakik, és megbeszéltem vele, hogy délelőtt meglátogatjuk őket, ha nem zavarunk. Hát mentünk, megnéztük Julcsit, aki fél nappal "öregebb" Csipunál, de könnyebb, és kisebb (mondjuk ezt nem nehéz, Csipa vmi óriásgombát nyelhetett be, hatalmas...) Van Ágiéknak egy nagyobb kislányuk (2,5) olyan aranyosan simogatta Csiput is :))) Jól kibeszéltük a gyerek-mozog-eszik-alszik-kakil szülők-alszanak-fáradtak-mindenmás projekteket, és hazaindultunk, ekkor még mindig Anyósomhoz.

Van olyan, hogy az ember azt mondja vmire, hogy "majd", meg "egyszer". Ezek azok, amiket aztán szinte sosem tesz meg. Na mi ezt megelégeltük, mert volt nekünk - sok is van, de most épp ez jött - egy olyan "majdunk", hogy elmegyünk Grábócra. Ez a helység a 6-os út mentén van, van egy nagy tábla, hogy ott van vmi műemlék. Lővésünk sem volt, hogy mi, de azt mondtuk, hogy "majd egyszer megnézzük, mi is van Grábócon!". Ezt a "majdot" váltottuk be 20-án. Balu megnézte: ortodox kolostor, templom, műemlék. Szép idő, megyünk! És egyben leteszteljük, hogy milyen kocsiban etetni (szopi, forralt víz - táp), meg pelenkázni, ez is Kolping teszt-ként. A délutáni alvás után hazamentünk - immár magunkhoz - átpakoltuk az úticsomagot, víz, tápszer, fényképező, és elindultunk. Grábóci műemlékeket sajnos nem tudtuk megnézni - kerítés zárja le, és 17-kor bezárt, de a helyi legyeket megtapasztaltuk (iszonyat mennyi van), és autókáztunk. De ha már ott voltunk, akkor még mehetünk, és elmentünk Kakasdra. Ott volt etetés - ha nekem vki korábban azt mondja, hogy én teljes békében szopiztatok a hátsó ülésen, akkor kinevetem valszeg :) De megtettem, és jól éreztem magam. Balu megcsinálta a tápot közben, azt is megkapta a pici, és sétáltunk is egy kicsit - látott macskát, libát :) Este 9 körül értünk haza, Csipa annyira kiütötte magát, hogy aludt, mint a kis bunda, úgy kellett felkelteni, hogy még az uccsó evést megoldjuk vmikor 10 felé.

21-én sem ültünk a popónkon, mentünk Anyukámhoz, volt ugye egy kis családi ünnepség. Igaz, Csupi nem úgy gondolta, hogy hagy engem kicsit pihenni a jeles napon. Vagy csak csupa szeretetből intézte úgy, hogy a születésem percekor (0:20) fentlegyek, és éppen őt etessem? És utána 6-kor is kelljek, és ne bírjam visszaaltatni??? Nem tudom, mindenesetre a szülinapom nem vmi fényesen indult, kialvatlan voltam (előző éjjel sem aludtam jó, akkor meg aztán még kevesebbet), morcos és durcás ezek miatt. Szerencsére a nap azért jól alakult, Balu bírta a gyűrődést, és azt mondta, hogy nem akar tőlem elválni, ami megnyugtatott :) És kaptam tőle egy olyan szép pólót, amit legszívesebben minden nap hordanék!!! Semmi faxni, egy fehér színű, rajta egy kedves sorozat lógójában: Verliebt in Berlin, imádom!!!!!!!! (Balut is....)

Szombaton volt a nagy nap, hogy végre D kisfiát is meglátogassuk, Csiput Anyuéknál hagytuk, és mentünk Nimród nézőbe. 3 hetes múlt. Olyan kicsi!!! El sem tudom képzelni, hogy a mi lurkónk is volt ilyen apró kis jószág. Pedig az is csak most volt!!!!
Ezek után már csak a szombat esti séta maradt vissza, ismét a Szecska felé vettük az irányt - vagy a Tettyére? Már nem is emléxem, és utána alvás!

Vasárnapra nem volt nagyobb túra tervezve, gondoltuk, eleget mozogtunk, no meg főzni is akartunk. Egyrészt magunknak (nyami lett), másrészt most volt az első alkalom, hogy a gyereknek én főztem a csirkét, eddig a bevezető adagok konzervből mentek. Jó lett mindkettő étel, tele a mélyhűtő gyerekkajával! Lehet, hogy veszünk egy kisebb mélyfagyasztót? Lassan nem férünk el...

Ma egyedül vagyok a Picivel. Balunak elkezdődött a majdnem normál munkarend (azért majdnem, mert szerencsére még nem lesz du műszak), és korán kellett kelnie. Csipu is korán kelt, most alszik. Szépen mozog, igaz, az egyik oldalra annyira nem szeret forogni, szoktam "dresszírozni", mint egy kiskutyát: a kedvenc labdáját a "lustábbik" oldalra teszem, hátha arra fordul :) Néha beválik! Viszont ő igazi kiskutyaként inkább a papucsomra hajt, azt kezdte el ma rágcsálni. Nem mondom, a babák bírják még a néha büdi anyaszagot is, na de a lábszagomat??? Micsoda ízlés :)))

MT ügyben még mindig semmi változás. Igaz a 7végén jót nevetett rajtam Balu, mert a Interspárban megláttam egy csajon egyet, és nem haboztam, leszólítottam, hogy ízé, ez milyen fajta :) Tisztára meghibbantam! A csaj rögtön mondta, hogy hurcibaba blog, meg mamami fórum, meg hordozós hetek, én meg mondtam, hogy jájá, teljesen uptodate vagyok ezekben, csak vhonnan szerezzenek nekem egy Liliputi 3. generációst :))) Balu szerint bekattantam :))))

Ennyi "dióhéjban" a hétvége történése. A fűnyírók még mindig itt zörögnek....

TT v2.0

Nos azon kedves férfiolvasóink,akik úgy gondolják most az Audi TT 2 literes verziójáról lesz szó,azokat el kell szomorítsam; 'sajnos' az autókhoz annyira nem értek, ellenben a TÁPSZEREKHEZ már egyre jobban! Igen igen kezdődik a második felvonás!

 Íme itt ez a "csoda"! A gyermek hiper-szuper hippoo-pukkóó allergén tápja. Az ilyenre mondja azt 1 jó tápszerfüggő, hogy csakis VÉGSZÜKSÉG esetére!! Hogy miért is az mindjárt kiderül! Az íze por alakban...egy ideig ugye csak ez volt, mint szegény embernek a háború alatt a kenyér és a víz. És akkor persze az is Isteni. Node a Kánaán óta átértékelődtek a dolgok..nagyon is! Szóval visszakanyarodva az ízéhez, por alakban még elmegy..van benne valami édes, meg valami hippóallegrén is, alapvetően semleges seízű. de azért egy 3-as alát megkap, egyem azt a jó szívemet! Az oldódása, az elfogadható...kell azért a melegebb víz hogy rendesen oldódjon, így ez 4/5. És most jön az íze vízzel keverve...meg kell mondjam az őszintét függőség ide, függőség oda, erre a löttyre még én is úgy néztem mint  Buksi kutya a 20 napos véres hurkára..félszemmel és morogva. De mivel a rendes teszter bevállal mindent, ezért én is összeszorított fogakkal, de megkóstoltam. Mi is mondjak... a Sztálingrádi csata 40. napján sírva menekültek volna ettől a szerencsétlen Szovjet kiéhezett védők. Ez a valami az emberiség elleni bűntett!! Szegény gyermekem meg ezt kapja már szinte a kezdetektől (na jó ott még a HA1-et vagy HA0-át kapta - ízben egykutya) Szóval az ízlelőbimbói mondjuk úgy enyhén szólva fejletlenek. így az osztályzat egy nagy büdös 1-es!

Óhh és itt a másik Allergéncsoda! Ettől az igazságot megalva már többet vártam. Beleszagolva az illata nagyon nagyon kellemesen vaníliás, kordult is kettőt a gyomrom amikor először beleszagoltam. Az íze por alakban azt hiszem közel van az etalonhoz! Egy eggészen kicsikét édeskésebb a kelleténél, de csak egy paraszthajszállal.. a kellemes vaníliaillat por alakban istenien hat, nem tapad az ember szájához sem, az íze meg csodásan lepi el az ember ízlelőbimbóinak egészét! Azt hiszem a kicsit édeskés dolgot elnézem neki, így 5/5!
Vízzel való kikeverése sitty-sutty erre nem is pazarlok több időt, mintaszerű 5/5.
Igen-igen érzem kedves olvasóimban hogy fokozódik az izgalom...2 darab 5ös ilyen eddig még nem volt! Így hát én is nagy nagy érdeklődéssel vártam a vizes tesztet!
Hölgyeim és Uraim! Azt kell mondjam CSALÓDTAM! Nem kicsit! Az ember valami hatalmasat valami emócionálisan kirobbanót vár, és erre mit kap? A nagy SEMMIT! Se vanília íz -pedig biz Isten nem kevertem ki túl meleg vizzel, nehogy az illatanyagok elillanjanak - se semmi. Egyszerűen lágy kellemes, semmilyen ízű rizspépet kaptam. Bár őszintén megvallva csodálkoztam volna, ha egy gyógyszertári cucc kapja az eddigi legjobbakat - bár lehet így is eddig ez a legjobb? - de nem. Ez a semmi íz - asszem most szőrös szívű leszek - ez csak egy 2es. Mivel a többi olyan jó volt, ez meg szinte semmi. Mintha egy stréber tanuló aki az első Metallica koncert után elfelejtette volna mi az a tanulás (na jó, volt sok-sok tantárgy ami helyett inkább a 'talicska...) és csak a lázadás van, felháborító, elképesztő, pfujj pfujj!

Azt hiszem ennyi elég is volt 1 időre a gyógyszertári termékekből, a gyerek se fog a közeljövőben - tudtommal - mást kapni, így vissza van még 1 - tévesen Anyának címzett - teszttáp, aztán lassan elfogy az enyém is, és jön az FRZS által kapott csoda 4es fogat!
Pusszantás mindenkinek!
The HardTeser!