Nem vidám

Most nem vagyok vidám hangulatomban. Tegnap / ma éjjel nagyon szörnyű gondolataim voltak, és ezek elszomorítanak, ugyanakkor lehet, hogy nem én vagyok ezzel így egyedül. Éjjel a picike nagyon soxor ébredt, ebből kettő olyan sírós, sikítós volt, hogy csak na. Aztán nehezen elaludt, persze cicin, és úgy éreztem, hogy mindenem ki van szipolyozva. És persze nem aludta át az éjszakát, hanem 3-kor megint ébredt. Akkor voltak a csúnya gondolataim.
Voltatok már úgy, hogy fáradtak vagytok, és annyira fáj a nyakatok, és a vállatok, hogy egy mm-es mozdulatra is a bokacsontotokig sajdul a testetek, de nem mertek megmoccani, mert a gyereketek épp, hogy elaludt a karotokban, de ha nem mozdulsz meg, akkor az épp kezdődő beálló görcs miatt fog mindenetek fájni? És ilyenkor bizony szeretnék nem ott lenni, ahol vagyok. Szeretnék aludni egyszer csak egyhuzamban 12 órát! Egy éve nem aludtam ennyit egyben, és úgy érzem, teljesen le vagyok merülve. Örülnöm kellene, hogy tudok szoptatni (aminek örülök is!), de szeretném, ha már nem kellene, és akkor talán nem kelne a picike sem, vagy elfogadná Balut is, nem 98 %-ban csak engem (néha Balu is elég neki). Vagy elrontottuk, hogy már nem bír magától elaludni, csak karban, ringatva? Biztosan, de így döntöttünk, hogy ezen az úton megyünk. Amikor nem fáj ennyire vmim, akkor tudom az agyammal, hogy ennyi "kereszt" belefér szemben azzal, hogy vidám, egészséges gyerekünk van, de most nagyon fáj minden mozdulat :( Kenőcs nincs, masszázs tiltva, marad a nem is tudom micsoda.... rinyálok itt, elnézést mindenkitől :(

Apukám kicsit jobban van, ma megyek be hozzá látogatni. A mai magyar egészségügy teljes spektrumát megtapasztaljuk, ha szeretnél vmit, akkor keress ismerőst, vagy vigyél borítékot, különben csak annyit tesznek, ami mindenképpen muszáj, és egy fikarcnyival sem többet. Ugyanakkor vannak olyan orvosok, akik nem fogadtak el semmit (pedig neki aztán kijárt volna, hiszen megmentette apukámat!), és a mai napig minden nap meglátogatja, sőt tegnapelőtt este benézett hozzá, és szólt, hogy 3 napig nem jön, mert elutazik egy konferenciára, de utána megint jön. Végletek, kis magyar realitás?

Elnézést, hogy ilyen ritkán jelentkezem, nem vagyok vmi sziporkázós hangulatban mostanában, egy csomó minden kavarog. Bocsánat, majd igyexem megvidulni!

Oops, hogy vmi vidámat is meséljek! 7végén voltak nálunk N-ék, ismét készültek fotók Csipuról. N otthoni környezetben szeretett volna gyakorolni babafotózást, mi voltunk a "tesztalanyok", ez lett többek között belőle, meg még pár kép, amit majd a napokban kapunk csak meg. Csipu jó kisfiú volt, habár most csak nagyon nehezen tudtunk belőle olyan teliszájas vigyorokat kicsikarni, mint az 5 hónapos fotózáson, de azért így is lettek (hope) jó képek ... még mi is csak 3-at láttunk, azok fent vannak a fészbukon :)

Most már tényleg abbafejezem magam. Jön a xmas, mindenhol tele vannak a boltok, mindenki jön a kérdésekkel, hogy mit szeretnénk. Mit is? Aludni, hogy apukám otthon lehessen végre, aludni, nyugalmat, aludni, két hetet folyamatosan Baluval kettesben / hármasban, aludni, napsütést, kellemes meleget, vmi változást, kiszakadni a mostani taposóból, ahol most annyira nem érzem jól magam (nem a baba miatt, ne értsetek félre, csak most olyan nem jól mennek a napok... biztos a téli depresszióm jön? :D)

Uff.