Kolpingolás

Helló Mindenkinek!
Jelentem visszaértünk Kolping hotelből. Minden szép volt és jó, egyet kivéve. Az időjárást. Mert az OKOS szülők mikor mennek előnyaralni a gyermekkel? Igen BINGÓ!! Éljen Szervác, Pongrác, Bonifác alias fagyosszentek!  Igen volt már rá példa, hogy jó idő van akkor, de sajna idén a népi jóslat beteljesült (és még ma is folyik... ma éccakára Pécsre 1 fokot írtak... zima!) azaz K hideg volt! És mikor kapcsolták le a fűtést a hotelban? Ó YES! 2 nappal az érkezésünk elött! ( Ja amikor eljöttünk, épp szerelték őket, hogy ismét fűteni lehessen.. no comment, a sok millerbékának fázott már a val.ga :-D )
Nade nem hiába vártunk rá! Áron I M Á D T A! A mi pénztárcánk már kevésbé. Utazás előtt már mondtuk Áronnak, hogy megyünk Bobóhoz (Ő a marketingbabája a hotelnak - és az 1ik pénzeszsákja is az tuti...) így már beizgulva ült be a kocsiba. Az út nagy részét szépen átaludta. Aztán odaértünk. Becsekk, majd neki kellett állni megkeresni Bobót! És jött a labáds szoba (Áron nyelvén ball, ball...) és az Ovis szoba (itt volt csomó játék, lehetett rajzolni, és igen ide - is néha megérkezett Bobó életnagyságban.) A 3 napunk 3 három dolog - ja és a kajálás - körül forgott: Hol van BOBÓ? Majd ball, ball. és enni enni ebed. Jaj és persze volt megint trambulin, és állatetetés és a ki nem hagyható csajozás! Hát ennyit így este dióhéjban. Ja teszünk fel 1-2 képet azért..és jövünk a folytatással is!

Reggeli ébredés:

 Bobóval:

 Ball BALL! :)

 Etetés

 Ovis szoba

 Ugrálás, csajozás :)

Hiszti Kriszt... azaz Áron

Drága gyermekünk az utóbbi időben átment Davkéba. Főleg ha a fürcsiről, pelusozásról, vagy de pláne a bölcsiről van szó. Na és akkor ne beszéljünk az olyan dolgokról, amiket Apa tilt. Pl, hogy ne verjük a kisautóval a tükröt és az üveges ajtót. Na ilyenkor elkezdődik a hiszti, a föld verése, apa pofozása, majd apa mikor lefogja a kezét, és elkezd magyarázni, akkor meg a főhiszti és oroszlánkönnyek. Ilyenkor Apa előveszi a keményebbik énét és/vagy számol magába 10-ig és magyaráz magyaráz, miért igen miért nem. és ismét, és ismét. És visszafogja magát, hogy ne csapjon vissza... 3-4 tasli után elég nehéz...( itt gondolom elszörnyednek páran, hogy lehet akárcsak olyan gondolata az embernek, hogy lenyomjon  egyet egy 2 évesnek. De én nagyon nehezen tolerálom, ha ok nélkül bántanak, akár verbálisan , akár non verbálisan)
Na és a legdurvább, bocsánatot kérni 90%-ban csak Anyátol... Apa meg le van tojva...
Én valahogy soha nem voltam az a kemény fajta aki fegyelmez...most meg ezt kell tegyem. Sok pasinak ez biztos könnyen megy, főleg aki az irányításhoz szokott, na de én, általában a hierarchia végén voltam legtöbbször, nem szoktam a parancsolgatáshoz, se ahhoz hogy én mondjam meg valakinek merre a hány óra.
De most még is ezt kell csinálni. Nem szabad a nagyságos urat elkapatni, mert akkor futhatunk utána.
Nehéz.
De Próbálkozom!

Csordigálnak a napok és visszaszámlálás

Szépen telnek a napok, szinte észre sem vettük, de már május van. Anyukámék Berlinben immár majd egy hete, Áronnak rendesen hiányoznak, de érdekes módon telefonon nem akar velük beszélni, pedig amikor magyarföldön vannak, akkor sokat csacsognak. Hmm, majd ha hazajönnek, lesz haddelhadd, az biztos :)
Ma elmaradt a délelőtti séta. Elmentünk reggel Tecsóba bevásárolni, szépen jöttünk haza, 10-es híreket  meghallgattuk, oszt befordultunk az utcába. Az volt a terv, hogy Balu felviszi a hütős szajrét, én meg megyek játszóra Csipuval. Leparkolás, ketten egyszerre hátrafordulás, majd mosoly. A Ded elaludt édesen.... feltranszportáltuk, konstatáltuk, hogy akkor a mai napunkat át kell szervezni (nem a szokásos lesz a ritmus, de majd ezt is megoldjuk), Balu fordult vagy 5ször a cucokkal, és most relax van.
Next week rövid lesz, és már vágjuk a centit, mert irány a Kolping!!!! Már nagyon várjuk. Áron olyan ügyességgel ugrál az ágyon, hogy az ottani trambulin egy élmény lesz neki, az tutti :) Meg nekünk is, mert csak betesszük a hálók közé, mi meg elterülünk. Most, hogy anyuék nem voltak, jöttünk rá, hogy azért el vagyunk ám kényeztetve, hogy anyuék itt vannak a szomszédban, mert Áronnak állandó program a séta Atyámmal. Most meg nem volt, és hiányolta is. Igaz, beírányozza mostanában a homokozót magának, és onnan ki sem lehet robbantani. Egy séta = egy nadrág. Szeretnek a mosószer gyártók, az biztos :)
Ja, és el ne felejtsem írni, hogy a nyaraláshoz is lefoglaltuk a szállást. Sokat kerestünk, először horvátba akartunk menni, mert egyrészt Balunak már nagyon viszketett az úszóhártya az újjai között, hogy sós vízbe mártsa magát, meg nekem is hiányzik az az illat és hang, de lemondtunk róla. Qva drága. Legalábbis, azok a helyek, amik 6 órás sugárban vannak tőlünk, és félig meddig normális a strandjuk, és esetleg van egy nem sós vizes mödenszéjük, mert ha a Kiskorúnak nem jön be a Nagy Sós, akkor kell vmi alternatíva. Hát nem lesz. Harmadáron megyünk helyette a Nagy Magyarhoz. Ahol lehet, hogy még nem lesz olyan jó a víz, meg déli part révén Balunak sokat kell gyalogolnia ahhoz, hogy úszható mélységet találjon, meg én nem tudom hogy megyek bele a vízbe - amióta Balu először elvitt a tengerre, nekem az az etalon -, de jó lesz. Szuper a ház: Villa Pelikán, Máriafürdő :)))

Befejezem, Csipu ébred!
Millió puszi minden Anyukának és leendő Anyukának!!!!