2012. május 6., vasárnap

Csordigálnak a napok és visszaszámlálás

Szépen telnek a napok, szinte észre sem vettük, de már május van. Anyukámék Berlinben immár majd egy hete, Áronnak rendesen hiányoznak, de érdekes módon telefonon nem akar velük beszélni, pedig amikor magyarföldön vannak, akkor sokat csacsognak. Hmm, majd ha hazajönnek, lesz haddelhadd, az biztos :)
Ma elmaradt a délelőtti séta. Elmentünk reggel Tecsóba bevásárolni, szépen jöttünk haza, 10-es híreket  meghallgattuk, oszt befordultunk az utcába. Az volt a terv, hogy Balu felviszi a hütős szajrét, én meg megyek játszóra Csipuval. Leparkolás, ketten egyszerre hátrafordulás, majd mosoly. A Ded elaludt édesen.... feltranszportáltuk, konstatáltuk, hogy akkor a mai napunkat át kell szervezni (nem a szokásos lesz a ritmus, de majd ezt is megoldjuk), Balu fordult vagy 5ször a cucokkal, és most relax van.
Next week rövid lesz, és már vágjuk a centit, mert irány a Kolping!!!! Már nagyon várjuk. Áron olyan ügyességgel ugrál az ágyon, hogy az ottani trambulin egy élmény lesz neki, az tutti :) Meg nekünk is, mert csak betesszük a hálók közé, mi meg elterülünk. Most, hogy anyuék nem voltak, jöttünk rá, hogy azért el vagyunk ám kényeztetve, hogy anyuék itt vannak a szomszédban, mert Áronnak állandó program a séta Atyámmal. Most meg nem volt, és hiányolta is. Igaz, beírányozza mostanában a homokozót magának, és onnan ki sem lehet robbantani. Egy séta = egy nadrág. Szeretnek a mosószer gyártók, az biztos :)
Ja, és el ne felejtsem írni, hogy a nyaraláshoz is lefoglaltuk a szállást. Sokat kerestünk, először horvátba akartunk menni, mert egyrészt Balunak már nagyon viszketett az úszóhártya az újjai között, hogy sós vízbe mártsa magát, meg nekem is hiányzik az az illat és hang, de lemondtunk róla. Qva drága. Legalábbis, azok a helyek, amik 6 órás sugárban vannak tőlünk, és félig meddig normális a strandjuk, és esetleg van egy nem sós vizes mödenszéjük, mert ha a Kiskorúnak nem jön be a Nagy Sós, akkor kell vmi alternatíva. Hát nem lesz. Harmadáron megyünk helyette a Nagy Magyarhoz. Ahol lehet, hogy még nem lesz olyan jó a víz, meg déli part révén Balunak sokat kell gyalogolnia ahhoz, hogy úszható mélységet találjon, meg én nem tudom hogy megyek bele a vízbe - amióta Balu először elvitt a tengerre, nekem az az etalon -, de jó lesz. Szuper a ház: Villa Pelikán, Máriafürdő :)))

Befejezem, Csipu ébred!
Millió puszi minden Anyukának és leendő Anyukának!!!!

3 megjegyzés:

szokei írta...

Jó színesek a szobák. :))

Zsófi írta...

Már a múltkor is szöget ütött a fejemben, és most is elgondolkoztam... a búcsúmondat... millió puszi minden leendő Anyukának... csak nem célzás valamire? :) ha túl indiszkrét, nem kell válaszolni :)

Axa írta...

Nem, nem célzás.
Nem, nem terhes :)
Tudtommal :-D