Jelentkezés

Az idejét sem tudom már mikor írtunk utoljára. Valahogy elfogyott a tollból a tinta a fejünkből meg az ihlet. De megnyugtatunk mindenkit minden rendben élünk s virulunk!
Túl vagyunk a bölcsis télapózáson - Áront masszívan edzették, és nem hiába! - A télapót meg is simogatta, meg táncolt is vele. Igaz a Plázás emlék nem múlt el nyomtalanul... a minap ismét ott jártunk, és az első 200 méter után közeledve a csúúnya csúúnya télapóhoz - ami amúgy tényleg 1 borzalom kb 1 méter és mint 1 robot mozog fel-s alá - valahogy megtorpantak a kicsiny talpak.. majd le is cövekeltek. Az ominózus helyen félig ölben félig a gaz szakállast takarva mentünk át.
Ma pedig lezajlott a karácsony is. Anya csinált HomeMéd sütit - tojásmenteset - azt vittük a bölcsibe. A gyermek a karácsonyfát sem szívleli annyira, így azt hiszem nem lesz veszélyben az idei, amit már normál méretűre tervezünk. Az úgy történt, hogy megnéztük őket 2 napja...azt a bácsi kivette az egyiket, és odacsapta a földhöz - ágakat kinyitandó, no és ettől az Ifiúr egy kissé megijedt...azóta félszemmel nézi a karácsonyfákat is.

Megyek lefekszem. Akivel nem találkoznák annak Nagyon Boldog Békés Ünnepeket!!

Pusza!

TjápTjápTjáp és a Mikulás

Úgy tűnik, a Gyermek eleget gyakorolta a mászkálást, és most másra kezdett el koncentrálni. Ez pedig a beszéd. Ebben a nagy átlaghoz képest le van maradva, de ha a szülői géneket nézem, akkor nincs semmi gond, hiszen mindketten későn kezdtünk el beszélni, igaz azóta be sem áll a szánk (az enyém biztosan nem :D). Az már eddig is ment, hogy ANYJAAAAAA, de az elmúlt héten újabb szavakkal, ill. szóizékkel bővült a repertoár. Ami nálam kifejezetten sértődést okozott! - persze, csak vitzelek! Amit a gyerek ugyanis mond: Nono, Ema és Ana. Ez pedig a bölcsi hárem három illusztis hölgy tagja! Hiába, a gyerek még nincs 2 éves se, de már kispadra küldött. Reggel, ha túl vagyunk a hamikon, akkor jön az, hogy Nonononononoooo. Ha korábban érünk be a bölcsibe, akkor nekiáll körbe rohangálni a hiányos - Nonomentes - "felszereltségű" szobában, és hajtogatja, hogy hol a Nono. Ismétlem magam: meg kell zabálni!
És a hangja, külön csöpögés. Olyan kis mély bariton, nem olyan cincogi kisbaba hang, hanem férfiasan mély :) A csajok mellett mást is mond már. Pár napja a Fecske a Cic, és tegnap elkezdet mondani vmi izét, amit tjáptjáptjáp-nak lehet hallani. 10 percig mondta egymás után a kocsiban, felhívtam a bölcsi vezetőt, segítsen már lefordítani, mert nem értjük. Ez a Taps-taps-taps akar lenni :) Ja kérem, kezdhetem az Áron Szótár szerkesztést! És persze nem mehetünk el amellett sem, hogy ha nagyon szeretné, akkor ismétli azt, hogy Appa, meg Omma, vagy csak mi hisszük, hogy utánunk mondja, de ez a szülők privilégiuma!

Úgy tűnik, az elkövetkező hetekben lesz egy kis fennforgás nálunk, ami abból ered, hogy Csipu nem szívleli a Mikulást. Az, hogy nem szívleli, enyhe kifejezés sajnos. Múlt hét vasárnap amig én a vásárban vadásztam egyszem Leszármazottamnak kesztyűt (minek, azóta sem hajlandó felhúzni) Balu a Plázában flangált vele, be volt célozva a játszóház. nem sok lett belőle, mert Áron az egyik játékbolt bejáratánál meglátott egy 1 méter magas Mikulás bábút, ami közeledtére megmozdult, és a gyerek ereiben megfagyott a vér. Onnan még vhogy el tudta vinni Balu Csiput, igaz, a levegőt is kiszorította kis kezeivel a nyakából, aztán a játszóházban úgy tűnt, megnyuxik. Ja. Addig, amíg az egyik sarokban fel nem fedezte, hogy ott is van egy ilyen izé. 5 mp-en belül kint voltak :( Áron remegett, mint a kocsonya :( A bajt tetézi, hogy a Bölcsibe is megérkeztek a karácsonyi dekorációk első jelei, köztük egy Mikulás izével (nem nagy, vas lábakon áll, olyan kaspó szerű izé). Első nap Áronnak még fel sem tűnt, csak hazafelé. Másnap már sanda szemekkel méregette reggel, délután már nem volt hajlandó a folyosón öltözni, ahol ez az izé áll. Szerdán már az udvaron belesve az üvegajtón konstatálta, hogy ott van, az ajtón is alig tudtam bevinni, nem lehetett letenni, bújt a sarokba és a nyakamba.... 6-án jön a Mikulás a bölcsibe. Áron az emeleten lesz egy gondozóval. És mi meg árgus szemekkel nézzük, hogy merre sétáljunk vele az elkövetkező hetekben... HoHoHo :(

Múlt 7végén nálunk jártak Zsuzsinyuszi szülei, Áron hatalmasat birkózott Rhober-rel, azóta is imád a kanapén rohangálni, aminek én annyira nem örülök. Mindent 3 mp alatt megtanul, most már tényleg vigyázni kell, hogy milyen hülyeséget mutatunk neki, mert szívja az agyába a dolgokat rendesen. Le vagyunk különben strapálva. Ez a ködös nyálas szutyok idő nem jött be, Áron sem igazán szeretett sétálni a héten, nekem beállt a hátam, úgyhogy Áront soxor Balu cipelte. Már nagyon naphiányom van. 7főn kicsit lógni fogunk. Régóta terveztük, kaptam a cégtől két belépőjegyet a siklósi döglesz fürdőbe, eddig mindig csak Áronnal voltunk, most ketten megyünk. Megnézzük, hogy milyen, ha nem 3 órát a 20 centis gyerekmedencében gubbasztunk :) csúnya szülők leszünk, reggel leadjuk a gyereket a "zaciba", elintézzük a hütőnket, oszt irány a vár!!!!! jaj, már nagyon várom!!!!

Uff, megyek, teregetek némán.

Dédi at home

Jaj. Most éppen szenvedek, agonizálok, mert fáj a fejem, és nem vagyok a toppon, Nic gépel, én mondanám, ha eszembe jutna. A lényeg, hogy mindenképpen meg akartam veletek osztani, hogy Mamika tegnap hál Istennek sikeresen hazatért! Ugyan még nincs a toppon, de saját lábán ment el az ágyáig, ami már nagy szó a 2 hét ágyban töltött "szünet" után.
Mostanra ennyi, megyünk pihenni.

Zsuzsinyuszis képek 18+!!!!

Álljon itt akkor a tejesség igénye nélkül a fotók garmada. Csak erős idegzetűeknek!! :-D
A szenvedő alany...

 Itt még szeretjük...

 Aztán indul a hardcore! :-D

Taratata

Mi vagyunk a zsoldosok!
Taratata
Kezünk sose dolgozott!
Taratata
Kardod lándzsát hordozott!
Taratata
Mi vagyunka zsoldosoook!

Tá tá tá táááá
Csiszi csiszi köszörőőőőő
Ez az élet gyönyörűűű űűűűűű
....

Na újabban ezt dúdoljuk a Gyermek Anyjával... Agyunkra ment vajon a FÜFÜ vagy nem??? :-D

Zsuzsinyuszi a sexrabszolga

Mert Áronnak már olyanja is van. Zsuzsunyuszit FRSZ Teamtől kapta az első látogatásukkor, ha jól rémlik, olyan 2 hónapos lehetett akkor Csipu, innen a neve is. Zsuzsinyuszi méretőből adódóan a Gyermek első életévében inkább szobadísz és anyának kispárna szerepet töltött be, Áron nem nagyon foglalatoskodott vele, de ez gyorsan megváltozott, miután felfedezte, hogy lehet vele mindenféle dolgot csinálni. Amióta bölcsis, azóta ez a babája. Nyakában lóg a játék sztetoszkóp, ad neki dudót (ez a cumi neve nálunk), inni, ölelgeti, rámászik, babusgatja, és bizony néha, ha anya olyan ügyes, hogy elmenekíti a haját és saját magát a közelből Zsuzsinyuszi lesz a rabszolganő. Ez annyit jelent, hogy a fülénél fogva hurcolja maga után szegény párát a fél lakáson, ráveti magát, dögönyözi, néha kifejezetten 18 +-os pózokkal. Csináltunk is pár képet, ezt Balu remélem hamarosan felteszi ide, de az igazi élményt nem adja vissza :)

Félelmetes, hogy nő és eszesedik a gyerek. Reggelente, miután cicizett / tápizott, felnyög, felhúzza magát (ja kérem, a teli hatalmas pocakkal ez nem egyszerű mutatvány) az ölembe, lekéreckedik, fogja az ágy sarkáról a dudóját, alrébb taszajtja az ajtót és kicsoszog a hatalmas teli pelusos popsijával pizsamában apjához a hálóba, ahol felkéredzkedik az ágyra egy kis dögönyözésre. Ilyenkor én csak ülök a szopifotelben a gyerekszobában, és nézem. Nézem, és mérhetetlenül csodálkozom. Ez a kis 90 centis, 14 kilós törpepipitér belőlem van. Más értelmet nyert az "én húsom, én vérem" kifejezés, mióta anyuka lettem. Tudom, hogy ehhez Balu is kellett, és nem elhanyagolni szeretném az ő teljesítményét a "gyártás és nevelés" terén, de mégis. Amikor ott totyog, vagy csak rohangál, vagy csak magamhoz ölelem, pisiparfümöt szaglok, akkor belém hasít, hogy belőlem van, legalábbis az alap, a többi asok kajából. Engem evett 8 hónapig a hasamban, utána engem evett a szopival, az én véremből kapta az induláshoz szükséges "csomagot". Furcsa érzés, olyan, amit eddig nem ismertem. És néha belebambulok, és csak nézem, nézem.

Azt hiszem már nincs tejem. Vagy csak pár csepp, de annyit azt hiszem minden valaha szoptató nő ki tud még sokáig nyomni a ciciből. De úgy tűnik, Csiput ez nem zavarja. Reggel és este a rituálé része, hogy cici van. Már alig várja, eldől a karomba, lehúzza a trikómat, betolja a szájába, és nyújtja a karját a hajamért / szemöldökömért és indul a simi. És a kis okos fejével abban a minutumban elengedi a "humán cumit", amikor a cumimelegítő kattan, hogy felmelegedett a tipi-tápi. Nem akarom tőle megvonni, amíg ő elfogadja, és nekem nem okoz terhet, és ha csak pár csepp, akkor meg csak pár csepp. Olyan nagyfiú már, de ezekben a lopott percekben újra kisbaba, aki bújik, és ÉN kellek neki....

Na a végére szentimentális lettem. Ez van, ha az ember elkezd a mindennapi pillanatokon túl gondolkodni is. Próbálok majd gyakrabban írni, mostanában inkább Balu írt.

Zárszóként pár újabb kép Áronról, vasárnap is voltunk sétálni (ez nem meglepő), de megint vittük magunkkal a kamerát is, és végre a nap is sütött. Millió csók mindenkinek!

Hajnali Füfü

Ez a gyermek gyorsan tanul. Néha túlságosan is. :) A hét közben mondtuk neki a 7 végén nézünk 1 kis Süsüt.
Na mit csinál a mi drága Gyermekük a 7VÉGÉN? Felkel negyed 6kor, eszik, kijön anyával a hálónkba, majd közli laza fél 6kor, hogy füfü...füfü... Mire mi: fél 6kor? Egy frászt! Pihentünk még olyan negyed-fél 7ig - ami annyit jelent, hogy Áron különböző rotációs módszerekkel próbálta lerúgni az arcunkat, vesénket, gyomrunkat, közben követelve, hogy simizzük az éppen felfelé lévő testrészeit, ergo két szülő az ágy két oldalán a partvonal, gyerek meg köztünk kényeztetődött. Aztán lett Süsü, Áron nagy örömére :)

Majd lementünk sétálni. Itt van az ősz...vagy ez már félig tél. Áronnak van 1 kedvenc macskája, aki a Fecske névre hallgat, a helyi macskás néni szerint. :) Nos Fecske elégé jól tűri a nyaggatást.

Néha viszont elege lesz, és menekül. Van 1 kis kuckója, és oda. De annyi esze nincs, hogy ott is maradjon legalább 5 percig. Mert amikor Áront próbáljuk elcsalogatni a helyszínről, akkor mindig felbukkan, Áron persze észreveszi, és uzsgyi vissza. Ez ment máma is kb. fél órán keresztül. Ma ismét csináltunk pár képet. A nagy része meglelhető lesz az Áron fotós mappába 21-22. hónap mappa.

 Különben éldegéljünk a dolgozó szülők mindennapjait, hétköznap kicsi sétával, 7végére időzített nagybevásárlással és nagyszülő randikkal. Most Klobika (Nagyim) miatt kicsit nehezebb lelkileg, de bírjuk.
 
Elnézést, hogy ilyen ritkán jelentkezünk, csak esténként ha mindketten végre gyerekmentesek vagyunk, nem nyitjuk ki a gépet, örülünk, ha megvagyunk, ha elterülhetünk egymás mellett. Lassan jön a xmas, már serényen nézegetjük a dolgokat, írjuk a shopping listákat, és naggggyon kíváncsiak vagyunk, mit szól majd a Törpe a hóeséshez. Kiindulva abból, hogy az esőt imádja, főleg ha esőben rohangálhat felfelé tartott arccal, nem hiszem, hogy nem fogja szeretni :)

Nagyi update 3

Hál Istennek Nagyika jobban van! Bár az életkedvén még van mit csiszolni, az eredményei szépen javulnak - az orvos is meglepődött milyen gyorsan . Leapadt a viz az arcáról, és már kevésbé szárad a szája. Egyedül valami Kalium , vagy 1 másik nyomelemnek van valami problémája. Valamint a véralvadásgátló. Rendesen belilult szegénynek a válla, amikor megemelték. De Após megnyugtatott, hogy ez nála is volt, de inkább ez mint a trombózis. Azonban megpróbálnak ezen is segíteni.
Az ápolók egy része továbbra sem töri magát, így megpróbálunk ezen 1 kis kv-val csokival ..stb turbózni... legközelebb a fizumért elvégzett munkámért én is pluszdolgokat fogok kérni... 

Tegnap Nagyi végre orvosi kezekbe került. Kiderült , pár napja hátsó fali infarktusa volt, valószínűleg a mmegfázás következtében. Most kap infúziót, és pár napig ágyhoz kötés. Tegnap evett 2 falat szilárdat is, amit 3-4 napja nem tudott leküldeni. Ma megyek be hozzá olyan 9 körül. Remélem jobban lesz!
Visszatértem. Nagyika - saját bevallása szerint - rosszabbkor van.  De hál Istennek evett 1 kicsit meg itatni is sikerült. amikor odaértünk, bejött 1 nővérke, hogy mindjárt viszik tüdőröntgenre, majd 3/4 óra után 1 másik, még nem vitték el? Akkor hoz infúziót! Amikor eljöttünk kb. 1,5 óra után egyik sem történt meg. Vagy tényleg kevesen vannak, vagy elfelejtik a dolgokat? 100E forintért vagy még kevesebbért senki sem töri magát halálba...vagy legalábbis nem sokan.

Okos ügyes Totyogó

Bocsi, hogy ismét eltűntünk hosszabb időre, de valahogy mostanában úgy látszik nehezen állunk neki blogot írni.
A címben szereplő Totyogó megjegyzés ugyan már erősen sántít, de annyira megtetszett, hogy hagyom. :)
A Mi drágánk egyre ügyesebb, nyílik a világ rendesen: elmegy kidobja a szemetet, puszit ad szinte mindenkinek - kivéve Anyát :), szinte már szalad, ügyesen lecsücsizik a kisszékre. A Bölcsit továbbra is imádja, ott eszik mint a kis angyal, nálunk az ebéd továbbra is tabutéma neki...igen nehezen és mindenféle segédeszközökkel hajlandó csak kajolni. Na mondjuk a súlyával nincsen gond; majd 14 kg, ami már állítólag az ovis súlyhatár..21 hónaposan... De hál Istennek ez csak a pociján látszik, és inkább kis vasgyúró mint elhízott kisbaba ( Utóbbi esetben aligha lenne képes majd 2 órát szinte folyamatosan rohangálni)

Kb. két hete volt a nagyi 90 éves, aki akkor még egész jól volt, most viszont közel egy hete sajnos rosszabbul. Hétfőn viszik be kivizsgálásra, bár majdnem kihívták már hozzá a mentőket is tegnap. Tudom hogy már 90 de az ember ugye szeretné a Mamiját minél tovább életben látni! Pittám eszembe jutottál mostanában 1-2x emiatt. De remélem még köztünk marad sokáig!!

UFO vagy inkáb USO

Az UFO az nálunk azt jelenti az a gyerek aki átalussza az éccakát. Igen az F betü helyett az S mint Sleepig kéne de úgy meg nem hangzik olyan jól. Szóval szeretnénk mi is olyan gyermeket mint az UFO-k. Ezt Őnagysága 2 napig abszolválta is, miután vettünk 1 sólámpát. 2 nap öröm é bodottág volt..aztán az elmúlt 2 nap ismételten kelésekkel teli...nem tudom már mire fogjam, a fogakra, a hidegfrontra, vagy a félünk egyedül anya nélkül szorongásos tünetre.
Nem is beszéve arról, hogy ez a kis roszcsont összejáccik az anyjával...amikor jönnek fürcsizni, gyerek be a kádba.. megál néz...majd pissent...az anyja meg mosolyog, azt persze a gyerek is. Én meg elszenvedem, hogy majd minden nap le vagyok Pi..álva. FELHÁBORÍTÓ! TÜRHETETLEN! ELKÉPESZTŐ! :)
Épp most beszélek a "Kinai csajommal" Ez egy érdekes és fura "kapcsolat" kb 10-12 éve kezdődött, hogy írt nekem még icq-n. Azóta is hébe-hóba tartjuk a kapcsolatot, és most épp bent van, és küldi a képeket a kisbabájáról. Zabálnivaló kis krapek lett :)

Elhagyva

Ez a bejegyzés nem rólunk szól, hanem a szomszédunkról. Aki tudja , aki nem van 1 falszomszédunk, a lány nekem évfolyam társam volt az általános iskolában, a srác meg Nic-nek volt évfolyamtársa az egyetemen. 2 héttel idősebb babájuk van, igen zajosabb és többet kel mint Áron, de erről 1 kicsit később...
A srác a hétvégén úgy döntött, Ő tovább nem bírja elviselni az anyukát a gyerekkel együtt, és lelépett, vissza anyucihoz, akivel - állítólag  - nem túl fényes a viszonya. Azt vágta a lány fejéhez, állítólag már többször, hogy nem törődik a gyermekkel eleget, mindezek mellet - ahogy én láttam - rendesen kiszolgáltatta magát anyukával. Mindezek mellett láttam 1-2x hogyan bánik a gyermekével - aki egyébként 1 imádni való kis kölök - hát nem is tudom hogyan minősítsem. Talán a minősíthetetlen szó rá a legjobb. Ma éjjel az jutott az eszembe, hogy ennél az őslakó férfiak is többet foglalkoztak a gyermekükkel, vagy a nomád életet élő emberek is. Nem hiszem el, hogy azok férfiak - mindamellett, hogy ott anya foglalkozott az esetek 90%ban a gyermekkel, és persze a család többi tagja, mer ott volt 1 kupacban mindenki - nem mentek oda a gyermekükhöz legalább napi 1-2 megnézni jól, van-e, vagy hogy hogyan fejlődik. Neki - ahogy én láttam - a gyermeke olyan volt mint valami automata növekedésű tárgy.. egyen igyon kaki pisi, aztán majd felnő, nem kell hozzányúlni, se nem foglalkozni vele. Nem beszélve ahogy beszélt vele...nem mondom nekem is ki ki szaladt 1-2 ronda szó a számon, ha Áron belém harapott, na de nem folyamosan.. Hozzáteszem nem láttam a család egész életét csak szeletkéket belőle; lehet rossz képet szűrtem le, de nekem ez jött le belőle.
A másik problémája az volt, hogy keveset mennek el szórakozni kettesben. Nos a srác volt jó párszor "céges fejtágításon" ismeritek ezeket, tudjátok miről van szó szerintem. Mindamellett színházba is jártak 1-2 meg tudom is én merre. Ezt ha csak összevetem azzal, hogy mi jó ha 1-2-3 havonta eljutunk 1-1 moziba 3-4-5 havonta egy-egy vacsira, akkor asszem le vagyunk maradva.
Harmadszor - ha jól emlékszem - azt is mondta ne akarjon a lány engem ővele összehasonlítani, hogy miért arra már nem emléxem, majd Nic kiegészíti. Nem tudom, arra gondolt talán, hogy én nem dolgozok annyit mint Ő? Lehet jobban stresszes a munkahelye, és több pénzel melózik, de ezt Ő választotta, és nem Én. Ugyanakkor én mindennap foglalkozok a gyermekemmel. Biztos lehetne többet is, de az igazi mérőszám azt hiszem maga a gyermek. A miénket mindenki 1 csupa mosoly gyermeknek látja, ami lehet 1 részben a habitusa, de nagy részben a környezete eredménye. Ezzel szemben a szomszéd sráccal csomó gond van - legalábbis a szülők szerint - pedig lehet, hogy apukának is csak napi 10-20 percet játszani kéne a gyermekével, nem csak ülni és nézni hogy megy a kicsi robot... A gyermek nem játékszer és nem kirakati bábú. Vele törődni kell. És azért vagyunk ketten, ha az egyikünk elfárad akkor ott a másik, aki foglalkozik vele, vigyáz rá. (Tény és való nálunk Nic többet van vele,de ez a családok többségében gondolom így van.

Félpesszimista apás bejegyzés

Helló hálló Mindenki!
Elindult a Japán nagydíj, Pici alszik, Anya Elnök embereit néz, én meg végre valahára idő és kedvnek se vagyok híján, így nekisesem 1 kis blogírásnak!
Eredetileg akartam írni 1 teljesen pesszimista blogot, de az tegnap volt vagy tegnap előtt, és azóta javult a lelkiállapotom, de azért kiírom magamból a búmat és bajomat.
A bajom nagyrészt az, hogy ha a Gyermek elveszti a türelmét - vagy én a sajátom - akkor sokszor leblokkolok, és nem tudok tovább pörgetni egyet a keréken, új ötlettel előállni hanem csak ülök bent a "szerencsétlen tehetetlen apuka" pózba, amit általában Nic 1 pillanat alatt lerendez, a gyerek abbahagyja a nyüszit, én meg keményen szarul érzem magam, hogy nekem miért nem jutott eszembe az ami neki 1 pillanat alatt. Bántja ez a férfiúi hiúságomat is rendesen. Nicole asszem igazi extrovertált típus, akinek szinte mindig mindenre van 20 megoldása - kivéve ha a Pici beteg (Itt érdekes annyira nem blokkolok le...) - nekem meg kell egy kezdő löket, hogy beinduljanak a fogaskerekek amolyan igazi introvertáltként. Pedig Isten látja lelkemet próbálok dolgozni azon, hogy ne ilyen legyek, csak nem sok sikerrel. :( Szerinte így egészítjük ki egymást, mert ha mind2en olyanok lennénk mint Ő akkor állandó veszekedés lenne a sok ötlet ütközéséből. Ebben valószínűleg igaza is van, én mégis szeretnék vele jó párszor "helyet cserélni" ebben. Hát így állok ezzel. Azért küzdök még ezzel hátha javul a problémamegoldó képességem.

Csipuka ismét átesett egy 2 napos betegségen, amit a böliből hozott haza... 1 este és éjszaka telt el a kisrókák vadászatával, majd jött 1 adag láz, és erős sasolás nem e rókázik még párat a Kicsi de hál istennek nem. Aztán kicsit én is leamortizálódtam de 2 nap alatt túljutottam rajta. Aztán Nic is beszedett valamit, de neki "csak" hányingere volt egészen szombatig.
És képzeljétek, a nagyságos úr elkezdett gagyorászni! Az egyik este valami ajipa szerűséget mondott meg 2-3-szor a kéjem szerűt is hallani véltem. És persze a anyja is előkerült már párszor. Tegnap meg Nic szüleinél fogott egy adag szemetet, és kivitte a kukába. Tudom ez az éltet rendje, de mégis olyan csodás ahol apránként mindig valami újat mutat a Gyermekünk!
A leltárt hál istennek letudtam. Ilyen sem volt még: Az összes eszköz megvan! Ha lement ez a kör keményen fogok selejtezni az biztos!

Na a számlálobizots mikor csönget?? Vasárnap 3kor!!! A gyereket persze felkeltette...nem lehetne elötte idecsörögni telefonon????

Megyek, majd folyt köv.
Pá!

Honnan is folytassuk...

Helló kedves Olvasóink!

Nem tudomm mennyit tudok írni, mert bár igen csak régen jelentkeztünk, de most meg Csipuka beteg...vagyis nem tudjuk.. látszólag semmi baja, csak a láza van az egekben...néha majd 40 fok... volt hűtőfürdő, meg lázcsillapító, de eddig 38,8ra tudtuk levinni. Most épp alszik még, és imádkozunk, hogy most kisebb legyen mint előtte. Volt már ilyen egyszer, majd 1 éve. csak akkor a max 38.6 volt, és a "betegséget" 3 napos láznak hívják, ami jön elborít majd ugyanilyen gyorsan távozik, helyes piros pöttyöket hagy maga után.

Na de akkor lássuk mi is volt az elmúlt 3 vagy 4 hétben...
Először is Csipuka egyre stabilabban jár! Mit jár lassan már szaladni kell utána. Ugyan még nem az a felnőttes mozgás de nagyon édes ahogy tipegve topogva próbál minél előbbre jutni. Van több videónk is, most következzen 1 kicsit hosszabb, ahol Őkelme először játszik kutyákkal. Remélem a feltöltés menni fog!

Aztán én is túl vagyok egy kemény 1-1,5 hónapon. Nekünk kezdés előtt (szeptember eleje) meg után 1-2 hétig van kemény világ, hajtipajti ezerrel. Ezen remélem túl vagyok; már csak a leltár van vissza. Ezt egyenesen imádom. 2-3 évente teljes leltárt kell készítenünk, hogy mi van meg mi nincs..stb. Ez annak egyszerű, akinek alig van 1-2 tétele, de nekem kb 3-400, ráadásul nem 1-2 forint értékben. Ezt kellett volna megcsinálni aug. 28-ra amiről aug 24. kaptunk papírt. Úgyhogy ezt szépen lágeroltattam, de már nekiálltam jelentem, csak még "pár" tételt nem birtam elővadászni.

Tegnap voltam osztálytalin. 20 éve végeztem a szakácsokkal. A 23 főből 12-őt sikerül összetrombitálni. Nagyon jól éreztem magam, bár kissé szorongva Áron miatt. Sokan sokfelé szóródtak, Kanadától, Németországig. Mindenki sztorizott, szigorúan az osztálynaplóban lévő névsor szerint! :) Én 3/4 11kor leléptem, mert Nic akkor telefonált, hogy a Pici felébredt, és tűzforró, így húztam haza (otthontól 5 percre volt a bulihelyszín) de akkor már az utolsó emberke beszélt, így azt hiszem nem maradtam le sokról.

Annyi minden volt a fejembe, de a Pici meg a láz kiverte. Ha lesz időm, és eszembe jutnak, akkor igérem folytatom!!! Vagy Nic. :)
 Pusza Pá!

Working Mum

Úgy látszik, elkapott a gépszíj, hogy eddig nem jelentkeztem, pedig ez az elején nem is igen volt így. Ma van a 10. napja, hogy hivatalosan dolgozok, és ijelenthetem, hogy már vannak feladataim! Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy olyan típus, aki szeret semmit sem csinálni. Pontosabban szeretek csak úgy dögleni, vagy TV-ben nézni kismilliószor az Elnök Embereit oda vissza, vagy olvasni, de ezen tevékenységek egyike sem igazán támogatott az ember munkahelyén. Az első napok ugyanis azzal teltek, hogy munkát kerestem magamnak. Elintéztem, hogy jó legyen a gépem, hogy megjavítsák a telefonom, hogy legyen hozzáférésem a nyomtatókhoz / scannelőkhöz, és közben vártam. Mert ezek ugyan nem nagy feladatok, de egyiket sem én csinálom magam, hanem várakozni kell, amíg jön vki, aki megcsinálja.

Közben persze a kollégák meg dolgoztak volna, én meg mentem az agyukra – kedvesek
voltak, mert nem mutatták ezt ki, beszélgettünk, próbáltam képbe helyezni magam. Boss nem jelentkezett, ami kissé frusztrált. Annyira szerette volna, hogy visszajöjjek, mert annyi, de annyi feladat vár(na) rá, hogy le se bagózott. Ok, nem vörös szőnyeget vártam volna, de legalább egy helló, üdv újra a csapatban, örülök, hogy itt vagy üzenetet. Nothing. Unalmamban mentem segíteni a kollégámnak –átmentem titkárnőbe, és elpakoltam az asztaláról x hónapos szerződéseket, archiváltam, rendszereztem, és azon filóztam, hogy közben Csipuval is lehetnék.
Aki persze eközben vígan élte a Nagy Bölcsi Kisfiúk életét. Ez az élet pedig abból áll, hogy eszik (rengeteget), játszik, és csajozik veszettül! 

A bölcsis részlegben 4-5 kislány van vele együtt, van kedvence már, aki persze időszakosan változik, mert a szabik miatt nem mindig van ott az összes csajszi. A kis kópé volt olyan, hogy a déli alvásnál nem hagyta aludni a többieket (incl. Gondozókők), mert röhögtette a csajokat. No meg a gondozókat. Asszem, ők is szereik Áront, és ez megnyugtató :) Pár napja meg miután felébredt 2 órás durmolásából úgy döntött, hogy ennyi alvás mindenkinek elég volt, és ezen döntésén felbuzdulva bemászott a csajok közé az ágyba. Hárem van na, nincs mit szépíteni :)

Át kell szerveznünk az életünket, ezen a héten már eszerint is éltünk, mert elkezdődött a normálisabb műszak Balunál, már nem 9-re járt dolgozni, hanem reggel fél 8-ra. Pár hét és indul a még normálabb műszak, amikor délutános lesz… na ezt még nem sakkoztam össze a fejemmel, hogyan oldjuk meg, de majd megcsináljuk. Most az van, hogy reggel én viszem Csiput be (Hajtka csatos nagyon jó, csak ebben a bitang hőségben viszem is rögtön magamnak a váltó pólót, mert összeizzadunk kicsit), utána én be munkahely. Balu megy érte du, vagy úgy, hogy előtte elugrik értem, és megyünk közösen, vagy ők ketten jönnek értem. Csipu azért ragaszkodóbb lett, sokkal több „pupszizás” van, amikor csak nekem dől, és simiznem kell, ő meg csavargatja a hajam. Szegény Balu nehezen is tűri, hogy még anyásabb lett, és ő csak akkor kell Csipunak (de akkor nagyon), ha én nem vagyok a látómezejében.
És persze még nem beszéltünk a mindennapi feladatokról (mosás, vasalás, vásárlás), amivel zsonglőrködünk. Igaz, szerintem ebben a mostani hőség is benne van, mert menekülünk, amikor vége a bölcsinek. Általában anyósomhoz, ahol van egy tenyérnyi kis kert, amiben egy kis felfújható medencében át lehet hűsölni a legrosszabb időszakot. Így aztán marad a non-stop, vagy amit a városban találunk nyitva kisboltot. Jaj, legyen már normális idő!!!!

Kis felfedezőnk egyre ügyesebben megy! Szaladni még csak korlátozottan, otthon stabilabb,cipő sincs rajta, akkor már nagyon szépen megy, az utcán még totyizik. A motorok mellé a kövek iratkoztak fel nagy kedvencek közé, azzal indul minden séta, hogy addig megy leszegett fejjel, amig nem talál egy, kettő, három megfelelő követ / kavicsot. És akkor azt szorongatja, vagy ha galambot lát, akkor célbadob. És elég jól céloz J A Jókai téren szegénykém teljesen megzavarodott minap, mivel ott olyan a térkő, hogy mintha kavicsok lennének, de nem lehet felszedni. Ő meg szegényke szedte volna, de nem jött… Ja, jut eszembe! Fodrásznál is voltunk. Mind a hárman!!!!! Na nem egyszerre, legalábbis ami engem illett. A fiúk múlt héten lettek „letolva” én most kedden. Végre van vmi haj féle a fejemen, de még mindig nem az igazi. Áronnak nem nagyon tetszett a művelet, meleg is volt, a sok haj is zavartam, amit levágtak, ragadtunk rendesen – az ölemben volt. Szerencsére Zsófinál (fodrász) volt egy eldugott tusoló, úgyhogy ott lemostuk Áront, legalább ő legyen „hajmentes”, én meg vhogy leszedtem, amit lehetett. Olyan határozottan srácos lett a feje, meg is kellett szoknom, hogy ez a fickó az én fickóm :) Jön a 7vége, és e alehűlés – bah, 30 fok lesz a 38 helyett, már nagyon várom. Ma éjjel alig
aludtunk. Áron nem volt jól, a hasa fájt, meg kicsit taknyos, meg a meleg is szerintem nagyon zavarta, a végén a nagyágyban kötöttünk ki mindhárman. Aminek az lett az eredménye, hogy ő aludt. Középen. Keresztbe. Szülő Egységek az ágy két peremén. Vigyázállásba. Hol az én számba volt a lába, hol Balunál. Volt, hogy arra ébredtem, hogy egy jól kivitelezett Áron forgás közben arcon csap. Vagy az egyébként is full allergiás ezáltal halmozottan terhelt orromat a kis tüsi hajával csikálja, miközben szuszog. Kissé mosott rongyok vagyunk ma Baluval. Úgyhogy most relaxálás képpen blogot írok. Amit persze én nem tok feltölteni, mert itt tiltott az oldal, de majd Balu megoldja. Zárom is soraimat, mindenkit pusszantok és kitartást!!!!

Tartozás ledolgozása

Annyi, de annyiszor kezdtem el - sajnos csak gondolatban - írni blogot, mert történtek rendesen mostanában események, de nem igazán voltam olyan hangulatban, hogy géphez üljek, és írjak. Vhogy más, ha az embernek csak a fejében kell megfogalmaznia dolgokat, és más, amikor leírja, és kiteszi ide, hogy olvassátok. Persze tudom, hogy Ti szerettek minket, és bármit leírhatunk ide, de akkor is meg kellett rágni dolgokat. Főleg nekem az elmúlt egy hetet, amikor is Csipu első bölcsis hete volt. Az van, hogy az agyam tudja, hogy mit miért csinálok, és annyi, de annyi jótanácsot kaptam, mit miért csinálok jól, vagy rosszul, és biztos én is osztogattam volna a tanácsokat hasonló cipőben járó másoknak, hogy ez így vagy úgy jó, de más megélni.
Ez talán olyan, mint amikor terveztük a gyerkőcöt, és nem akart összejönni, közben meg mindenki kérdezgette, hogy na mi van már. Vagy amikor gondok voltak a szopival, és mindenki természetesnek vette, hogy Ugye szoptatsz? Ja, persze, csak közben ... tudjátok, miről beszélek, hiszen eleget keseregtem itt - igaz, jó pár hónappal ezelőtti bejegyzésekben. Szal a bölcsi beszoktatás is olyan, hogy meg kell élni, hogy tudjad, mire számíts, és utána rájössz, hogy mindenkinél más, és nem kell kéretlen tanácsokat osztogatni, hogy mi a jó. Mert egyik sem jó, de mégis jó. Most értelmes voltam, mi? :))) De még mielőtt belevágnék, két kisebb téma, amivel még tartozok.

Savanyú uborka Te Édes!
Áron egész két héttel ezelőttig "jóevő" volt. Jószerivel a vasszöget leszámítva mindent és mindenkor megevett. (a szöget nem próbáltuk persze, mielőtt még hívnátok a gyámügyet) Aztán jött a füredi kiruccanás, ahol elkezdett nem enni. Először csak a kedvenc joghurtos banánját, aztán a meleg ételt is csak alig bírtuk beletenni. Gondoltuk, a dög meleg neki sem jön be, adtunk kevesebbet, meg nem is melegítettük fel annyira, majdcsak hazajövünk, és normalizálódás lesz. Nem lett. Itthon sem ette meg a korábbi kedvenceket, pedig ugyanúgy főztem. Úgyhogy elkezdtünk kísérletezni: pár napig ha sajttal adtam, akkor bement a kis lepénylesőjébe. Aztán már az sem jött be. Akkor jött az isteni szikra: savanyú uborka! És azóta az van. Minden kiskanál meleg ételre egy szeletecske SU, kizárólag a Felséges Úr szeme láttára, és akkor ham, tátja a száját, mehet be az étek. Anélkül nem. Próbálkoztam cselezni, és nem mindegyik kanálra tenni, de nem hülye ez, csak gyerek. A bölcsibe is szóltunk, hogy az előzetes várakozásokkal szemben a beharangozott mindenevőnél szerezzenek be egy üveg jófajta uborkát. Megvették :)))

Műtét
Röviden annyit mondhatnék, hogy túl vagyok rajta. Kicsit bővebben, hogy túl vagyok rajta, és nem is fáj annyira, mint gondoltam. Persze a hátamról levettnél fájt minden mozzanat, hiszen ott mindig minden húzódott, a pocakomnál lévőnél Áron rugdosta belülről a sebet, ez meg csak úgy elvan a cicómon. Annyira, hogy el is felejtkezek róla néha, mint tegnap is, amikor önfeledten össze akartam ölelkezni Baluval, és egy sikoly, görnyedés, könnyek lettek belőle. Vagy amikor Áron belerúg, ezek nem kellemesek :( De különben jól van, csak csúnya látvány. Pénteken varratszedés, utána majd kenegetem, hogy minél kisebb heg maradjon utána.

Bölcsődei lét
(Na akkor lássuk) Ha mással történne, azt mondanám neki, hogy Hülye vagy?! Örülj, hogy a gyereked ilyen jól bírja, a 4. napon - annak ellenére - hogy érte akartál menni ebéd után, nem várt meg, hanem MAGÁTÓL lefeküdt és aludt 2 órát? És hogy az első hét végén 9-től ott volt a csanába, amikor elmentél pár percet sírt, és vígan eljátszott, evett, ivott, barátkozik, nevet, alszik??? Mert ez van. Én meg totál ki vagyok borulva. Először attól, hogy sírt - első nap kint ültünk az ajtón kivül, Balu volt a támaszom, és elesett, megütötte magát. Megvigasztaltam, játszottunk, majd hazabuszoztunk. Kedden volt a műtét. Egész jól elvolt, és amikor el akartunk menni, elkezdett sírni. Nagyon. Balu kirángatott, én bőgtem. Sétáltunk, szigorúan 2 perces körzetében a bölcsinek, hogy azonnal tudjunk menni, ha baj van, de nem volt. Folyamatosan hívtak minket telefonon, és kaptuk a helyzetjelentést :) Aztán én el szabdalásra, Balu vitte haza Áront.
Szerdán anyut kértem meg, hogy legyen a lelki támaszom, hogy el bírjak menni, hát inkább nekem kellett őt támogatnom. Anyu sokkal rosszabbul éli meg az elválást, mint én. Persze, én tudom, hogy mit miért teszek, ő meg szíve szerint magánál tartaná Áront, de nem tudja megtenni. (persze én is szívem szerint nem adnám bölcsibe, de bizonyos dolgok miatt kellett, és ez van). Sétáltunk anyuval, beszélgettünk, lestem a telefont, fél óránként hívtak minket, és jól volt :) A kislányok tök aranyosak, simogatják, szeretgetik Csiput. Sőt! lehet, hogy kitiltanak minket onnan hamarost, mert a nagyobb lurkók megszerették Áron négykézlábas közlekedési módját, és így mennek :)))
Csüt egyedül mentem. Erős vagyok, gondoltam én! Maradjunk annyiban, hogy eljöttem, pedig sírt. A ház falánál álltam, jöttek a többi szülők, hozták a piciket, én meg hallgattam Csiput. Akkor sírt a legtöbbet, majdnem fél órát. Szörny vagyok, gondoltam. Persze, természetes, hogy sír, akkor lenne baj, ha nem sírna, ha nem hiányoznék neki. Tudom jól. De szörnyű volt. Hazafelé meg csak ténferegtem. Úgy volt, hogy megyek érte ebéd után, de Ibolya (csana vezető) hívott, hogy Áron bemászott az ágyba, fexik csendben a többi gyerekkel. Ha nem alszik el, akkor menjek, de ha elalszik, akkor elalszik. Elaludt. Az én kis bébim magától, nincs anya haja, nincs anya simi, nincs Haum zene, nincs befészkelem magam az öledbe anya. Most is könnyes a szemem. Odamentünk Baluval, és 2 óra alvás után úgy ébredt, hogy engem látott. Édesen nyújtózkodott, és a hajamat kérte. Hüpp-hüpp.
Pénteken pedig "reggel megyünk, és délután visszük" volt a terv, és az is lett. Picit sírt, engem Balu bevitt a városba, ajándékot nézelődni. Persze én minden lehetséges boltban a gyerekrészleg felé tévedtem. Komolyan mondom, hogy pszichológiai eset vagyok. Amikor Balu délben hazajött, vitzesen mutatta, hogy pszt, halkan jövünk be, mert Csipu alszik. (tényleg aludt, ezt ős is tudta, csak nem a lakásban a kiságyában, hanem máshol). Én erre elsírtam magam. Azt hiszem, hogy a beszoktatás sok esetben nem a kisgyereknek szól, hanem az anyának, hogy leszokjon a gyerekről, hogy el tudja fogadni, hogy más is meg tudja vigasztalni, más simogatja, máshoz bújik... Balu vigasztal, hogy ne sírjak, jó ott Csipunak , amit én tudok is. Megbízok bennük, de mégsem én vagyok ott, és emiatt sírnom kell.
Hétfő keddre újfajta terápiával készülünk: Balu szabit vesz ki, és csak kettesben leszünk. Elmegyünk csavarogni, talán strandra is, ebédelni egy jó étterembe, moziba, fagyizni. Miközben a csemete máshol érzi majd jól magát :)

Mozgás
Csipu egyre biztosabban jár! Tegnap már azt néztük Baluval, hogy este fél órán át szinte le sem ült, csak mászkált egyedül fel alá a lakásban, a folyosón, kergette, dobálta a labdát, és nagyokat nevetett. Nem itthon még bizonytalan, nem nagyon megy egyedül, fogja a kezemet. A másikkal meg gyűjtöget. Mint az ősember: ágakat, leveleket, kavicsokat ... a cigicsikkeket is szeretné, de azt anya nem engedi. Olyan vagyok ilyenkor, mint az a játék. Egyik lábammal az egyik csikkre lépek rá, hogy ne tudja felszedni, a másikkal a másikra, ami persze 70 centire van (csak, jó esetben), majd a harmadik lábammal a harmadikra ... ja nincs annyi lábam. És eközben fogom a gyerek kezét. Szép látvány lehetek :)
Szívmelengető látvány, ahogy egyre bátrabb, ügyesebb, persze a lába elé nem néz, csak megy előre a Kisfickó!!!! Szeretem :)

Készültek videók is a mászkálásról, azt majd Balu felapplikálja ide. Mostanában nem fotóztunk, úgyhogy frissebb képpel sajna nem tok szolgálni. Megyek, megnézem, mit csinálnak a fiúk - Áron ma csak 1 órát aludt, mi lesz itt estig???? Hope jól vagytok, próbálok jobban odafigyelni arra, hogy ne tűnjek el ennyire!
Pusszantás!

Indulááááás :)

Hálóka mindenkinek! Ez egy 4 napja elkezdett, de reményeim szerint MOST befejeződő bejegyzés!)

Most kissé a mostani bejegyzésekhez képest rendhagyóan Én írok nektek a Balcsis élményről.

De előtte, köszi az aggódást (Aki nem olvasta a kommentet, akkor itt még1x: péntek reggel beállt a derekam, de már jobban vagyok!) meg a koromra tett utalásokat, a merevedés fent kezd kiállni, (Figyelem! Nagykorúaknak szánt üzenet!! 18+) a lentivel meg nincs probléma!  :-D Valamint Áron is kiheverte a fogtörését (furulyával a szájában zakózott egyet szegényem) de azóta meg kell 3-4 között és 2-3 óra meló míg visszaalszik.

Nade akkor kanyar vissza Plattensee-re. Az utazásunk hál Isten jól telt, Csipu aludt kb. 2 órát, a maradék felet meg elnézelődte.  Nem tudom ki találta ki a 710-es elkerülőt, de 1 ász volt! A helyünket - hála a Dzsipijesznek - pikk pakk megtaláltunk, igaz volt 1 kis affér a szomszéddal, mert a helyére álltunk, de ezt elsimítottuk; 5 percen belül bent álltunk a kertben, pakoltuk a csomagokat! A hely maga igen kellemes volt, jó nagy udvar sok fű kis tó benne aranyhalakkal, meg náddal. A házrész maga bazi nagy volt, bár az elrendezése nekem kicsit kesze-kusza volt. Pakolás meg egy adag szusszanás után, legurultunk Após pajtáshoz, a rehabra. Ő hál Isten egész jól volt, láttam rajta, hogy meghatódott amikor beléptünk, de ez azt hiszem jól is volt így! Kicsit körbenéztünk nála, egész jó helye volt, csak a légkondi hiányzott belőle. Aztán tovább gurultunk a Rabindranattagóre sétányra. Kicsit sokan voltak...az én ízlésemnek. De volt ott pantomimes, hegedű és gitárművész, meg furulyások is. Akik közül az 1ik - kiscsávó - hát finoman szólva gyakorolhatott volna még! Nic jobban nyomja a boci-bocit, meg a többit, de szegény Kölyköt tuti lehajtották, hogy szerezzé pénz borra apáádnak...

Maga a sétány az szépen gondozott, Láttunk 1 csomó hajót is meg hattyúkat, és kacsákokat...de róluk majd később... A rövid séta után leadtuk Herr Generall Petert a helyőrségen, mi meg húztunk a szálláshelyünkre. Kimatekoztuk az esti dolgokat - fürcsi, tápkészítés, szopi, altatás... - levezényeltük, azt mentünk aludni. Csipu 1x kelt, úgy hogy egész jó kört futottunk.

A második nap délelőttje nyugisan telt, én voltam úszni egyet, kis vásárlás, meg rohangászás kézen fogva Áronnal, aztán ebéd és szpátty. Délutánra előszedtük a felfújható kismedencét, mert az hőfok egen csak 30 felett volt, és hát mikor ha nem ilyenkor Pancsoljon Őkelme. Ébredés után be is raktuk, élvezte marhára! 

Olyannyira, hogy el is eresztette a Jangcét.. na ezután kiszedtük, még se fürcsizzen a sárga tengerben. Közben én elmentem Péterért, mert aznap ott vacsizott nálunk. Vacsi után beültünk a nagyszobába dumcsizni, meg kergetőzni Áronnal, és ekkor a fele család szeme láttára olyat tett, amit addig soha...felállt az ajtónál, megfordult felénk, majd édesen imbolyogva megtett 5-6 lépést a kanapéig, teljesen egyedül! Mi meg ültünk, bámultunk megkövülten, meghatottan...erre vártunk már kb. fél éve, és megtörtént! Aztán persze letottyant, mint aki jól végezte dolgát, és marhára nem értette, mitől annyira megilletődött mindenki a szobában! Mert azok voltunk! Legalábbis Nic, Anyóspajtás meg Én nagyon! A Balatonon a továbbiakkban nagyon nem sétált, idehaza mostanában viszont egyre többet! A blog végén teszek fel videót majd a térden csuszós és a 2 lábon járós verzióról is!

A harmadik nap még mindig kutya meleg volt, így úgy gondoltuk elővesszük ismét a kismedencét. Ismételten élvezkedés lubickolás volt, majd kb. 1 óra elteltével, nézem, hogy mi a franc van a vííízben?? Hát kérem most pedig megjelentek a baaarna tengeralattjárók, vagy fél tucat, így Áront kiszedtük, a tengeralattjárókat meg elsüllyesztettük! :-) Ugyanezt a mókát 1-2 nap után meg akarta ismételni, de amikor láttuk rajta a koncentrálást, és a popikája féloldalas emelkedését, kaptuk is ki a vizbűl, így a naagy barna kígyó a földön végezte :)

Szerdán végre elmentünk bepótolni az együttlétünk 7. évfordulóját..kicsit megkésve pár hónappal. Nic fogast evett rókagombás tejszínest, én meg halászlét, tele hallal. Isteni volt mindkettő! A Balaton éttermet Füreden csak ajánlani tudom!!

Csütörtök reggel indult a Kékszalag elnevezésű hajós verseny. 

A hajók 6 km hosszan álltak fel...ez volt Európa egyik, ha nem a legnagyobb tavi versenye, azt harsogta a bemondó. Előtte volt légi bemutató is, amit Csipu is élvezett...de közben figyelme másra is kiterjedt...egy ideje... Arra lettünk ugyanis figyelmesek, hogy egyszer csak a nehezen kikunyizott kiflijét elkezdi tépkedni, majd kidobálni...mondom én mia..megveszett tán a Kölök? 

 Egy frászt! Megfigyelte a nagyobbakat...hogyan etetik a hattyúkat és a kacsákokat...és Ő is nekiállt etetni, amit azóta is nagy bőszen folytat, az etetőszékben is a 3. emeleten, ahol se hattyú, se kacsákok, de még a galambok se (újabban..Pittám, most tudnátok aludni, hehe :-D )

Csütörtökön délelőtt volt még 1 kis kultúrprogram is; a Jókai Villa megtekintése, aztán 1 kis séta a sétányon.

Az esti séták alkalmával Nic általában kukoricázott, na utolsó nap gondoltuk szerzünk egy kis árengedményt; ennek eredményekép, ingyen kaptunk 1-1 cső kukoricát! Igazi jó marketingfogás volt! :)

A hazaút nyugisan telt, Csipuka nagyrészt aludt, sima utunk volt hazafele.Hát ennyit Füredről, és akkor most jöjjenek a videjóók! Íme!

Műtét update

A hírek: elértem a pasit, emlékezett a nagy hasú műtétre, megbeszéltük a hogyan dolgot. Annyit mondott, hogy ha műteni kell, akkor ne nagyon számítsak arra, hogy szopiztathatok, mert olyan közel lesz a seb a kimeneti nyíláshoz, hogy fertőződhet a nyáltól a sebem, azt meg nem kellene. Na bumm, kiakadás. Gondolkodási időt kértem, oszt Baluval hánytunk, vetettünk, én sírás, ő vigasztalás, oszt döntés, megyek a kés alá. Holnap reggel hívom a pasit, időpontot egyeztetni.
Védőnővel beszéltem, szerinte az, hogy az egyik mellemmel nem szoptatok nem hat a másikra, ott lesz még tejcsi, csak vigyázzak, nehogy bedurranjon a másik, de hogy ez bekövetkezik-e, vagy csak simán elapad, azt majd akkor tudjuk meg, ha már megtörténik. Utálom az anyajegyeimet!

N.

Ps: Áron péntek óta sikoltozik, és nem alszik éjjel, akkor is sikoltozik, és fél. Védőnő ítélete: újraéli az esés/ütés/fájdalom traumáját, meg kell szoknia, szeretgessük. Mi szeretgetjük, csak bazira nehéz, amikor 3-tól fél 6-ig riadtan kapaszkodik, és sír :(

Lelkierő

Csak hogy megtartsuk az időrendet, még egy pre-nyaralás történettel jövök, igaz, ennek még messze nincs vége, hiszen csak a kezdete volt a nyaralás előtt. Azóta is gyűjtöm a lelkierőt, hogy megemeljem a telefont és elintézzek egy beszélgetést, amit nincs értelme sokáig halogatni, de akkor is ... áááá.
A történet szereplője egy orvos (onkológus bőrgyógyász), egy alakot változtatgató anyajegy és a jobb cicim. Mert, ahogy a doktornőm is megmondta, utalva arra, hogy az előző gyanús anyajegyet 8 hónapos terhesen a hasamról kellett kiszedni, miközben a sebész a rugdosó gyerekemet simogatta két vágás / varrás közben, én nagyon értek ahhoz, hogy extra hülye helyeken növesszek olyan anyajegyet, amit ő nem szeretne rajtam látni.
Ez a mostani a cicimen van, olyan közel a tejkimeneti nyíláshoz, hogy el sem tom képzelni, hogyan lesz leragasztva úgy utána két hétig, hogy Csiput ne zavarja a szopiban... vagy urambocsá, ne kezdje el ő maga kapargatni a tapaszt, húzigálni a varratot.
Úgyhogy most majrázok, és erőt gyűjtök, hogy felhívjam azt a kedves dokit, aki pocakot is simizett, hogy mostmilesz? ... Persze most nem kell majd a mellemet simogatnia, csak vmi extra jó technikát bevetnie. Hülye vagyok, tudom. Ígérem, péntekig telefonálok... hátha szabin van :))))

Vidijóz

Hi Drágáim! "Kissé" megkésve de nem elfelejtve ime a vidijók Alsópáhokról amit igértünk:

Szóval így ment a folyamatos jácci jácci az ugrálóban..már csak az volt a baj, hogy besötétedett.. ellenben még ott vagyunk 1 darabig... :)

Mi meg lassan lelépünk... Füredről szerintem nem fogunk írni, élvezzük a nyarat!

Pusszantás!

Van, ami sikerül, és van ami nem

A napokban több dolog is dugába dőlt, meg olyan is, ami sikerült, pedig nem is számítottam rá.

Az NMA fórumra írtam, hogy keresek nem agyonhasznált puhatalpú kiscipőt Csipunak, mert az eredetik bitang drágák, és hátha ... Az egyik csaj fel is ajánlott egy cipőcskét, nem is vészes áron, gondoltam helló, ez kell nekem! Szerettem volna előtte próbálni, írtam üzenetet, csaj nem reagált. Oszt igen, hogy bocsika, a férje nem engedi mégsem eladni. ÁÁÁÁÁ.

Múltkor írtam, hogy letettem a csatos hordozó beszerzésről. Ez nem teljesen így van, mert minden alkalommal, amikor délelőtt leszedem, majd felteszem a hátamra, felsejlik benne, hogy most takarítom fel a pántokkal az utcát, és ha lenne egy csatos, akkor ez nem lenne. Licitáltam többször, de mindig elvitték előlem a kiszemeltet. Persze, mert hülye vagyok, és nem ütöm le a fix áron, hanem bízom abban, hogy annál olcsóbban is el lehet vinni. Tegnap volt megint egy aukció. Szépen feljöttem időben (lejárat előtt 5 perccel) Csipuval, nem szedtem le a hátamról, hanem olyan NMA móduszban a hátamon a srácom álltam a vasalódeszka előtt, azon a Dög (laptop polgári néven), és pötyögtem is be a címet... Csipu élvezte :) ... és azt is leütötték reggel... Tudom, ez csak nekem jelent bosszúságot, de akkor is ... uff, kimorcogtam magam.
Aztán, miután kimorcogtam magam, nekiálltam a neten vándor csatosokat keresni. Egy már volt nálunk pár hónapja (ez olyan, hogy 1 hétig ingyen tesztelheted, és utána a következő tesztelőnek kell tovább küldeni, neked annyi a dolgod, hogy fotó és beszámoló a fórumra). Találtam egyet, gondoltam, mit veszíthetek, jelentkezem. És ma reggel kaptam egy privit, hogy mivel a következő 2 csaj nem elérhető, ezért én jövök :D. Felhívtam gyorsan a gyártót, hogy izé, én nem tudom majd 1 hét múlva továbbküldeni, mert nyaralni megyünk, de megnyugtatott, használjam tovább nyugodtan, mert nincs utánam senki :))))) JESSSZZZZZ!!!! Remélem jó lesz a méret!!!

Apu Füreden rehabon tegnap óta. Mi is megyünk 8-án 1 hétre. Csipu ébredezik. Mentem! Pusz!

Gyors hírek

Sziasztok!

Madár holnap megy rehabra, Füred, tök hertelen jött, most minden szabad időben szállást keresünk magunknak a neten, hogy mi is mehessünk legalább egy hétre: nyaralás és nagypapa látogatás :) Bocsika, hogy nem reagálok e-mailekre ... ígérem fogok!

Pusszantás!

Ps: a gyerek egy kéjenc! Minden ébredés után hasra vágja magát, és min 10 percig simizni kell a hátát. Reggel átöltözősen egy szál pelusban adja elő ezt a mutatványt, és reklamál, ha nem vakargatom. Imádom!

Vagyunk ám!

Sziasztok, bocsi, hogy kissé eltűntünk, de kissé sűrűek voltak a napok!
A legtöbben már tudjátok, hogy túl vagyunk a műtéten, apu tegnap már kikerült az intenzívről, de még hosszú út áll előtte.
A keddi napunk eléggé zavaros volt. Anyut nem akartam egyedül hagyni, ezért reggel jött, és mentünk fel a Tettyére sétálni. A kocsiban voltunk, amikor Madár telefonált, hogy ugyan mi úgy tudtuk, hogy délben van a műtét, de fél 10-kor jöttek érte. Huh, anyu arcát nem kell leírnom, gondolhatjátok. Szegénykének nyomtam Áront a kezébe, ahogy tudtam, hogy rá figyeljen, ne az óráját nézze, de nem nagyon volt szerencsém. Pláne, miután hazajöttünk, és Csipu elaludt. Balu elment kicsit dolgozni, mi meg egyedül maradtunk Anyuval.
3-kor nem bírtuk tovább, és felhívtam az intenzívet, hátha tudnak már vmit. A következő beszélgetéssel indultunk:
- Jó napot kívánok, XY vagyok, és apukám YX műtétjével kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
- Pillanat, hívom az orvost (itt még nem izgultam).
_ Jó napot kívánok, dr. VD. vagyok. Mit tudnak eddig? (na bakker itt megállt bennem az ütő! Miért, mit kell tudnunk????)
- Semmit, fél 10-kor beszéltem apuval, miért?
- Hát az a helyzet, hogy .... (na itt falfehér lettem)... édesapjuk nagyon vérzik, ha nem tudjuk megállítani 2 órán belül, vissza kell vinni a műtőbe...

Még beszéltem kicsit a dokival, nem részletezem, és azt hiszem a leghosszabb két óra következett. Anyu 2 percenként nézte az órát, n 5 percenként, miközben Áronnal sétáltunk. Szerencsére kiderült, hogy Tesónak szegről végről van vmi ismerőse a Szívcentrumban (orvos), és őt hívtuk, hogy nézzen utána Apunak. Amikor visszahívott, megnyugtatott minket, hogy ugyan a műtétet majdnem megszakították, de sikerült, a vérzés is csökken, rendben leszünk... Jaj, bakker :((((
És aztán szerdán reggel 8 körül Apu telefonált!!!!!!! Az nagyon jó volt :))) Alakul, fájnak azért neki a dolgok, meg persze ki akar jönni, de a dokik még egy napig megfigyelésre az intenzíven tartották, tegnap du került vissza az osztályra. Most tornáztatás van, meg kímélés, meg remélés, hogy sikerül Füredre menni (majd) rehab-ra, és mi is mehetünk, mert találunk szállást. Ez persze nem könnyű, mert full főszezon van, de majdcsak lesz vhogy :DDDDDD
Közben tudjuk, hogy ez csak az első lépés volt, még nem vagyunk mindenen túl, a pacemaker sem elfelejtett még, szóval lesz még min izgulnunk:(

Közben Csipu (csak hogy babázzak is) egyre ügyesebben megy! Ha olyan kedve van, akkor elég csak egy kezét fogni, és imádja, ha a lakásban egy labdát kergethet a kis lábaival - focizunk :) Tegnap meg megirigyelve Zazimanót (szomszéd kisfiú, aki már nagyon ügyesen rohangál) felment utána a lépcsőkön. Szépen váltott lábbal, én meg csak kamilláztam (és fogtam a kezét persze). Ma is kergetőztünk már délelőtt, amióta ez a hülye meleg van, reggeli után húzunk le sétálni (meg vásárolni). Ilyenkor imádom a Zsuzsunkat (MT), mert az segít egyedül megoldani a logisztikai részt. És még mindig nem tettem le arról, hogy legyen egy csatos hordozónk, közben meg viaskodom, hogy ha megy bölcsbe, akkor minek. Úgyhogy asszem erről leszállok. És jobban rászállok a bölcsi stafirung kialakítására, ami most pl. egy másik pár cipő beszerzését jelenti :) Ha már magamnak nem veszek semmit (jé, szerintem tavaly vettem utoljára nyáron magamnak vmit), a gyereknél nem fogom magam vissza ... csak kicsit ... de néha elszalad velem a ló... szörnyű :(((

Aludni szeretnék - több szempontból is!

Az első szempont permanens állapot nálam, lassan 20 hónapja. Azóta nem tudtam olyan jót aludni, olyan 10 órát egyhuzamban, úgyhogy az, hogy aludni szeretnénk, nem nagy szó.

A másik oka a 7vége. Voltunk! FRZS most már hivatalosan is egy Team, amihez ezúton is ismételten gratula!!!!
Nem volt nagy meglepi, hogy az esküvő jól sikerült, Áron élvezte, mi meg elfáradtunk. Ennek okai között igazából nem nagyon kell a Kiskorút keresni, hacsak annyiban nem, hogy amolyan nászajándéknak Zsuék lagziján engedte meg először, hogy a kezét fogva vezessem, és JÁRJON!!! Pár napja otthon már nagy kegyesen, ha a hónalját fogtuk, akkor lépett párat, de Zsuék lagziján valahogy úgy belelendült, hogy csak na. Még szerencse, hogy olyan szép szál magas legényke, nem kell mélyre hajolnom (Balu most nem hajolgat, mert beállt a dereka). Az odautat, visszautat átaludta az autóban (tutti tipp: menj autópályán, és előtte etesd meg: egyenletes dörmögő hang, no kanyarok, fékezés, gázadás, csak a nagy unalmas brümbrüm!!!).
Amiért elfáradtunk az a hangos zene volt. Persze erről nem tehetett senki, ha az ember gyermeke lagziba megy, és van olyan botor, hogy 22-kor lefeküdne, akkor ne lepődjön meg, ha a Din-din-Csonka Pici a fejében és a fülében is dübörög 11-kor, hogy a hajnali karaoke műsorról ne is beszéljünk, úgyhogy míg Csipu vígan durmolt, mi nem. Tanulság: ha már mész, és gyerekkel, és ergo nem bulizol Te is hajnalig, akkor menj a lehető legmesszebb ... megjegyzem, mi ott voltunk, de a hely adottságaiból adódóan ez nem volt elég. (a hely különben nagyon szép volt, bent az erdőben, sétáltunk is, meg játszótereztünk a két szertartás között egy nagyot, Balu meg élvezkedett a fényekkel :D).
Áron hozta a formáját, és csajozott. Már amikor nem éppen az asztalt és annak 20 méteres környezetét varázsolta csatatérré vagy a lufit kergette. Igazából nem is ő csajozott, ő csak volt. Néha mosolygott, aminek - csak hogy a két legemlékezetesebbet említsem - a következő két mondat lett az "eredménye":
1. "Szia, de szép vagy!" - 5 éves forma nagyon szép szöszke kislány a polgári szertartást követően
2. "Szia, Te kerekfejű szépség!" - 4 éves copfos kislány, akik velünk szembe laktak, reggel kiköltözéskor.
Szerintetek hány telefonszámot gyűjtött be? :))))

A másik nem alvás Madár miatt van. Holnap van a műtét. Egyre gyakrabban sírom el magam olyan banális dolgokon, hogy csak na. Persze ezek mégsem banálisak. Pl. amikor Csipu elindult a szertartás után, arra gondoltam, hogy Jé, jár a gyerek, és azonnal bevillant, hogy jaj de jó, akkor még Atyám is látni fogja menni az unokáját. Bumm a hangulatnak! És ezek folyamatosan jönnek. Próbálom tartani benne a lelket, nem hagyni, hogy magába roskadjon - anyu és a Tesóm vhogy már bezuhantak, persze nekik nem egyszerű, mert ők vele laknak - és én meg csak akkor sírok, ha ő nem látja. Közben tudom, hogy nem lenne műtét, ha nem lenne esélye, meg így nem szabad gondolkodni, de qva nehéz jó pofát vágni ahhoz, amikor séta közben elmondja, hogy milyen temetést szeretne, és hol vannak az anyagi tartalékok... Jó lenne átaludni a mai és a holnapi napot, hogy csak arra ébredjek fel, hogy túl van rajta. Ez a várakozás ez olyan, hogy felőrli az embert. Akkor már jobb lenne, ha 3 héttel ezelőtt szóltak volna, hogy Na, akkor MOST visszük műteni, nincs apelláta. Akkor nem lenne ez az idő, hogy lassan beleőrüljünk a várakozásba, és színesebbnél színesebb módon színezzük ki azt, amit nem szeretnénk, és néznénk, hogy Madár tudatosan, vagy tudat alatt búcsúzkodik, és közben meg próbáljak lelket önteni belé, holott én is be lennék szarva az ő helyében. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!

Szóval ez van. Bocsika, de most kicsit eltűnök. Balu holnap itthon lesz, anyu átjön hozzánk, és együtt próbálunk nem arra gondolni.
Pusszantás!

40-60

A tegnapi nap ezen két szám körül forgott, és igazából ezek a számok most meghatározzák a napjaimat.
Madár (ez Atyám beceneve) tegnap volt az anesztes dokinál az összes leletével, az elmúlt 2 hét alatt összegyűjtött újabb vagy 100 eredménnyel, hogy a doki kimondja, bevállalja-e a szívműtétet vagy sem. Amit előtte is tudtunk, hogy a helyzet nem valami rózsás, mivel a szívén a koszorúerek vagy el vannak záródva, vagy 75 %-ban vannak eldugulva. A tüdeje meg az intenzíves dolgok óta javult ugyan, de nem tökéletes. A műtétre azt mondták előzetesben a dokik, hogy a szíve miatt műteni kell, és reméljük, hogy a tüdeje engedi....
Na ilyen "fényes" előzményekkel ment Atyám tegnap a dokihoz, aki nézte, olvasta, vizsgálta. Aztán 3 körül anyu hívott síri hangon, hogy a doki szerint 40 % az esély. Nekem ott akkor megfordult a világ. 40???? Akkor nincs műtét. Akkor nincs műtét, és a szíve előbb-utóbb felmondja a szolgálatot. Miközben jól van, sétálunk, beszélgetünk, veszekszünk is néha baromságokon, mint a régi szép időkben, és leszámítva, hogy kicsit könnyebb a súlya, meg nem olyan fittipaldi, minden rendbennek tűnik.
Délután Balu hamarabb hazajött - nem egy vidám asszonyt kapott -, majd az eső eláltával séta közben találkoztunk Atyámékkal. És ő elmesélte megint a dolgokat, és hogy kell a műtét, kapott ugyan gondolkodási haladékot, de ő szerinte műtét lesz. Ott zokogtam az utcán, hogy Madár a 40 %-al műtett, mert a 40 is több a nullánál. Tudom, a statisztika csal, de ezt most nem fogtam. Keményen megfordult a fejembe, hogy lemondjuk FRZSék lagziját, mert az is 2 nap, amikor nem Madárral lehetek, mert ki tudja, mi lesz .... de ő nem akarja, azt mondta menjünk.
Atyámtól elbúcsúztunk, aztán anyuval beszéltem. És akkor jött a 60! Kiderült, hogy ő rosszul értette, és nekem is rosszul mondta a számokat: a 40 az a mortalitás, 60 az esély a túlélésre. Most ez biztosan morbidan hangzik, de én akkor úgy megnyugodtam, hogy szerintem Budapestig hallatszott a kőomlás a szívemről. Pedig a 60 is alacsony!!!! De ez a szám, már több, mint 50, és az orvosok csak nem olyan hülyék, hogy műtsenek, ha nincs esély??? Ugye?????
Madár vasárnap fexik be, este 8-ig lehet menni hozzá látogatni, mi sietünk haza a lagziról, hogy be tudjak még menni, 7főn műtét. Anyu átjön ide hozzánk, legyünk együtt és imádkozzunk, hogy a tüdő bírja!!!!!!!
Bocs, de most ez van. Sírógörcsökkel küzdök, és azzal, hogy ne adjam fel, mert Apu erős és élni akar!!!! Én is ezt mondanám mindenki másnak, csak megélni q nehéz :(
Puszi!

Kolping reloaded

Ahogy ígértük, ímhol a beszámoló - reméljük az ifjú, next week 17 hónapos trónörökös hagyja is, hogy befejezzük. A képekről elöljáróban annyit, hogy így utólag vettük észre, hogy tulajdonképpen szinte csak hintás képeink vannak - ezért bocsi! Hope, a videó majd kárpótol mindenkit (ezt majd Balu felaplikálja vhogy later)

Vasárnap indultunk, terv az volt, hogy tízórai után húzunk, hogy a Gyermek a kocsiban szuszálja át a szokásos alvásidejét. Előző nap összepakoltunk, amit tudtunk, és reméltük, hogy alszunk. Nem aludtunk. Áron vhogy megérezte, hogy nem kell annyit pihenni, és hancúr volt éjjel. Ő hancúr, mi morcultunk. Ezt azért is, mert volt azért bennünk egy kis félsz a miniszabival kapcsolatban. Emlékeztek, tavaly is voltunk, akkor anyukámmal kiegészülve, és mit ne mondjak, hiába volt még két segítő kéz, nem nagyon tudtunk pihenni, kissé mosogatórongyként jöttünk haza. Ezért volt bennünk egy kis tartás a dologtól, de ügyesek vagyunk, majd megoldjuk :) (jelentem, megoldottuk!)

Odaúton újabb fogadalmat tettünk, amit ma délelőtt teljesítettünk: kicseréljük a régi autóstérképet az újra, mert - again - eltévedtünk a kaposvári körgyűrűn. Tudom, használhattuk volna a GPS-t, de gondoltuk, annyira nem vagyunk bénák, hogy nem jutunk el Keszthelyig, minden szépen ki lesz táblázva. Ja... kicsit országnéztünk, meg Balu bammegolt, Csipu szerencsére akkor még szpáttyolt. Pontban 2-kor hajtottunk be a Kolping Hotel kapuján, ismerős hely, ismerős épületek, készültünk :) Gyors check-in, majd parkolóvadászat! A kipakolás művészete Balura maradt, én az első adag cuccal és Csipuval az apartmanban maradtam. Ill. maradtam volna, de Áron kiszúrta a takinénit. Jobban mondva a takinéni hatalmas porszívóját!!! 30 percig kergettük a folyosón hatalmas nevetések közepette.

Balu közben térült-fordult és bepakolt mindent. Ha belegondolok, hogy nem kellett kiságyat, fürdőkádat és babakocsit hoznunk, és így is ennyi cuccunk volt, mi lenne máshol??? Ok, volt nálunk egy kisboltnyi víz, mert a helyi aqua nekem nem jön be, de akkor is.

Az apartman same as tavaly, csak egy szoba és nappali mínusz, semmi meglepi, de én azért itt is kibuktam. Persze tudtuk előre, de akkor is: nem volt olyan szék, ahol szopiztatni lehetne, és a kiságyba max beledobni tudtam (volna) Áront, mert amilyen mélyen volt, én nem bírok lehajolni (gyk: karomban alszik el...). Kiakadást relaxálandó elmentünk sétálni, hintázni, és felfedezni (no meg szakács bácsival Áron ennivalóját egyeztetni).

Tavaly igazából a hinták még nem jöttek be, egy játszószobát élveztük ki, meg a vizes blokklot. Idén más lett a sláger! Hinták közül a képen látható nagy "kerékhinta" és az újonnan felfedezett bölcsi szoba. A vizesblokkot sajna ki kellett hagyni, mert Áron épphogy kimászott egy megfázásból, de így sem hiszem, hogy unatkozott volna :) Estére a szobanéni segítségével a szopiztatás és ágyprobléma is megoldásra került, várt minket a vacsi, hinta, fürcsi és szpátty. A hotel majdnem dugig volt, ismerkedtünk ezerrel (Áron integetett, mi mosolyogtunk), találkoztunk 2 méteres mentős szóvivő "bácsival", tényleg baromi magas :) A fürdés külön élmény volt. A tusolóban elhelyezve a kiskád, Apa mellette, piros fény, kis színes pöttyök a falon, és Csiput nem lehetett kiszedni! (van kép, de ez privát, bocsika...). És ha már élmények felsorolásánál tartunk, ne feledkezzünk meg a bimbamról. Értem én, hogy falu, meg templom, ami a hotel előtt van közvetlenül, de hogy este 10-kor még teljes műsort harangozzanak??? Amikor a gyerek elalszik????? Akkor még nem tudtuk, hogy ez a műsor smafú a déli előadáshoz.

Reggel Csipu - mintha csak otthon lennénk - 1 hajnali szopit követően 7 órakor ébredt, és indult felfedező körútra. Meg kellett állapítanunk, hogy jól aludtunk, és bizakodtunk, hogy talán mi is pihenünk majd ez alatt a 3 nap alatt. Reggeli után újra a hinták és a bölcsöde felé vettük az irányt, ahol Csipu elmerült a labdák között, a csúszdán, a kismillió játék és a többi kisgyerek között.

Érdekes volt, és ezt minden alkalommal tapasztaltuk, hogy Áron egyre jobban társasági lény. Nem tudom, hogy csak úgy véletlenül találkoztunk egy csomó (bocsi!) qka kisgyerekkel, akik nagyjából egy korban voltak Áronnal, csak már mentek, vagy Áron tényleg mindenkin túltesz vidámságban, minden új gyereket hangos sikongatással üdvözölt. A többi kisgyerek legtöbbször csak egy helyben elvolt, vagy anya / apa mellől csöndben el sem mozdulva játszott. Vagy mi vagyunk másképp összerakva, akik elengedték Áront a bölcsi szobában, hadd nézzen körül, pakoljon, mászkáljon, tapogasson, ha akar vmit (pl. bemászni a labdák közé), majd úgyis szól?

A délelőtti szpáttyot mindketten kihasználtuk. Én mentem vizitornázni a nyugdíjas osztrák nyanyók közé (jól esett, magamban röhögtem, hogy nem bírom magam egyenesben tartani a víz alatt a "súlyzókkal"), utána meg Balu ment úszni. Tersza, relax, és déli harangszó, izé inkább 10 perces harangjáték. Csipu szpátty. Mondjuk nem csodálom, amilyen szinten kirohangálta magát :)

A hétfő délután relax program volt megint: bölcsi, hinta, kis séta, ismerkedés újabb kisgyerekekkel (és szülő egységekkel), hami és pihi. Nagy meglepetésünkre viszont kiderült, hogy Áron válogat. Nem tudom, hogy mi történhetett, de az első napi vacsit leszámítva nem tetszett neki a szakács főztje. Az ízével nem lehetett gond, mert meg sem kóstolta, csak elütötte a kanalat. Kissé tanácstalanul álltunk a dolog előtt, mert eddig mindent megevett, és ez is finom volt, úgy készült direkt neki, ahogy megbeszéltem a séffel... szegényt sajnáltam, mert mindig kérdezte, hogy ízlett a hami, én meg nem akartam köntörfalazni. Így volt olyan, hogy a mi sült krumplinkat ette csirkével, vagy azt az üvegest, amit vittem tarcsiba. Itthon vagyunk, itt megint eszik. Talán túl sok volt az inger? - reggel / vacsinál nem volt gond.

Kedden délután Balu apukájánál vendégszerepeltünk, régen nem látta már az unokáját. Csipu itt sem hazudtolta meg magát, szépen bebarangolta a házat, ment cseresznyét szüretelni és addig hisztizett (egyébként frissen jóllakva), amíg kapott a nagyapja szelfméd kenyeréből is. Hazafelé szépen bealudt, kicsit autókáztunk, majd vacsi, játék. Mivel ez volt az uccsó napunk (hiába annyira nem vagyunk gazdagok, hogy egy hetet legyünk itt, habár nagyon el bírtam volna viselni) mindenképpen ki akartuk próbálni a trambulint. Mi tavaly Baluval már élvezkedtünk benne, kiváncsiak voltunk, Lurkó mit szól majd. Hát szólt! És akkorát, hogy csak úgy zengett! (Videó ügyben Balu intézkedik).

Volt, amikor 4 gyerek is bent volt, de azok labdába sem rúghattak Csipu mellett - na jó, az egyik kisfiúnak a végére megjött a kedve, de Áronon mindenki csodálkozott! Sikongatott, rohangált (négykézláb móduszban), nevetett, kergette a gyerekeket és ÉLVEZTE!!!!!! Este 9-kor a sötétség vetett véget a mókának, de azóta megtudtam, hogy Tesó munkahelyén is van trambulin. Megyünk!!!!

És eljött a szerda, a hazautazás napja. Szomor-szomor :((( Pakolás, és go Apóshoz egy kis eperért, meg cseresznyéért, ahol úgy terveztük, hogy Csipu még mászkál egyet, tízóraizik, és jövünk egyhuzamban home. Szülő tervez, Lurkó végez, tartja a mondás. Csipu féluton bealudt. Apóséknál felébredt. Az ipari mennyiségű eper és rösnye készletekkel (kiegészülve egy kis raktárnyi lekvárral) indultunk haza egy ébren lévő kiskorúval. Sok-sok Dzsungel könyve és éneklést követően Kaposvárott nem bírtuk, és kiszálltunk egy lakótelep közepén lévő játszótérnél "nyújtóztatni". Gondoltuk, utána elalszik. Nem tette. Sok-sok Dzsungel könyve, éneklés, és ipari mennyiségű buláta után Sásdnál aludt el. Ez 30 perc Pécstől.... maradt az autókázás az alvó gyerekkel, majd a hazaérés 3-kor izzadtan, fáradtan, sok csomaggal.

Nagyon jó volt. Aludtunk, pihentünk, relaxáltunk, sétáltunk, jókat ettünk, ittunk, és elköltöttük Balu munkahelyének karácsonyi ajándék üdülési csekkjét. Megyünk vissza!!!!!

Több kép a facsén, ill. majd a képtárban is idővel.

Millió csók!

Élünk!

Kicsit eltűntünk, a szó fizikai értelmében is, mivel 4 napos miniszabiztunk - again - a Kolping hotelben Páhokon. Jelentem, naggggggyon jó volt, messze felülmúlva a várakozásokat. Zavaly szeptemberben még anyukámmal együtt voltunk, és annak ellenére, hogy volt még két segítő kar Csipu terelgetésére, ő meg nem is nagyon ment akkor még sehova (még qszni se qszott akkor) nagyon kifáradtunk, és nyúzottabban jöttünk haza, mint mentünk. Ezért kicsit félve indultunk el most csak mi, a kiscsalád, hogy jaj, mi lesz, de nem kell félni, mert pihentünk, játszottunk, úsztunk, relaxáltunk, ettünk, ittunk, és jól éreztük magunkat! Csak a visszaúton fáradtunk le nagyon, de ez minden nyaralásnál - sajnos - így van, aszalódtunk a kocsiban hazafelé, majd 5 körben Balu felcipelte a cuccokat, kipakolás és itthon.
Lesz bővebb beszámoló is, meg képek, meg videók, de ahhoz egyrészt kell a Balu (videós részhez mindenképpen), meg helyet is kellene csinálni a Dögön (ez a laptop "beceneve), hogy legyen hova tenni a kismillió képet, úgyhogy be türelem, jövünk még vissza!
Pusszantás!
Anyuka

Ps: járás - nem, mászás - igen!

2 lilte step...

Tegnap este olyan, de olyan történt amit kb. fél éve szeretnénk már látni. Nem tudom mennyire volt ösztönös vagy csak az izgalom hevében történt-e, de a pici megtett magától 2 apró pici totyogó lépést! Igaz ehhez kellet az is, hogy a kezemben lévő fényképezőgépet akarta mindenáron, aztán megfeledkezett róla, hogy már nem kapaszkodik a kanapéba, és 2 ici-pici mozdulattal odatotyogott a lábamhoz...az egész nem volt több talán 10-20 centinél, de mindketten elhűlve meredtünk a Kicsire...majd egymásra...úgy látszik mégis csak tud járni...csak még saját maga sem tud róla...vagy csak nem vette észre... :)) Lehet hamarosan elővehetjük a nyúlcipőt? :)

Video hang és egyebek

Hellóó hállóó!
Igen tudom marha régen írtam blogot. Valahogy nem volt rá érkezésem, mondjuk nagyon most sincs...de azért jelentkezek.
Hétfőn ismét dokitúra volt a Kicsivel...újabb gyógyszer (3. adag antibiotikum :( plusz 1 valag köptető...). Nic ma vitte vissza a Kicsit hál isten javult, de gyógyszerkúra marad vasárnapig, amikor is húúzuk el Páhokra. Tudom előre nem lesz az se igazi pihenés, de legalább kicsit kizökkenünk a droidként végzett Felkel-eszik-jaccik-pisi-kaki-alszik modulusból. Várjuk már mindketten...vagy hárman? A hrmadik fél erről még nem tud nyilatkozni csak sivít és visít, és röhög.... ezt a minap meg is örökítettem... meghallgathatjátok itt és itt. És hogy mekkorára nőtt Őnagysága arrol pedig a következő videó tanúskodik. És van még 1 videóm...hát ezért Anya lehet meg fog kövezni, de azért kipostolom, mert szerintem Édes! IME!
Mára ennyi, ha összegyülik még valami érdekesség akkor jelentkezünk!
PÁ!

Padló

Ilyen a hangulatom. Vagy padlós hullámzós. Áron megint beteg. Köhög, tegnap éjjel lefekvéskor szörnyű volt, fél órát hallgattuk, ahogy álmában percenként felköhög, aztán felkeltettük, és adtunk neki egy szteroid kúpot, amit elméletileg vészhelyzetre tartalékoltunk. Utána tudott aludni a Picike.
Atyámra szívműtét vár. Az erei teljesen el vannak meszesedve, a legtöbb már el is záródott. Tegnap ment előzetes véleményezésre a tüdőgyógyászához. A helyzet, hogy a tüdeje nincs olyan jó állapotban, hogy nyugodtan lehessen műteni. De a szíve meg nincs olyan állapotban, hogy sokáig velünk legyen. Két rossz közül lehet választani. Leginkább ezért vagyok padlón.

Kedden voltam, értekeztem Boss-sal a visszatérés miatt, az sem sikerült úgy, ahogy terveztem, persze ő tök rendes, mindenben támogat, csak olyan furcsa volt. No meg megyünk miniszabizni a Kolpingba next vasárnaptól 4 napra, csak gyógyuljunk meg addigra.
Áron mostanában jógázik, bőszen gyakorolja a hegy állást. Olyan kis édes, így még könnyebb szagolgatni a popeszát (tudjátok, a parfüm :D). Lassan talán csak feláll magától, és elindul :)

Lassan neki kellene állnunk a nászajándéknak FRSZ-ékhez. Már megvan az ötlet, csak a kivitelezés... olyan nihilles vagyok, hogy már a tükörbe sem szeretek nézni. Tegnap voltam agynyúzós kosáron, jó volt, jó leizzadtam, élveztem, de az sem segített ... mondjuk azután jött a hír atyámról, meg Csipu köhögőrohama.... jön a 7vége ... be better, I hope! Sorry guys!

El sem hiszem!!!!!

Emberek, csoda történt!!!! Ismét él a blogunk :))) Már nem is tudom, mióta szerettünk volna itt jelentkezni, mert voltak történések, de behalt a szolgáltató :( Na de most, csak jussanak eszembe a dolgok, és legyen időm mindent leírni - Nektek meg türelmetek elolvasni :)

Doki
Kedden megkaptuk azt a bizonyos oltást!!! Szülők totál parával mentek, mert mindenhonnan készítettek elő minket, hogy ez most fájni fog, mert kellemetlen lesz, meg Csipu is nagyon fog sírni, meg kapálózni. Jelentem: jöttünk, láttunk, oltottunk, pityeregtünk 2 mp-et, majd röhögve csajoztunk tovább! Mázsálás is volt, én fogadást veszítettem a védőnővel. Szerintem olyan 11 körül volt a súly, Balu többre tippelt. A védőnő látva a mérlegen mozgó számhalmazt abban maradt, hogy 11450 gr. Jesszus, KisBuddhát nevelgetünk:) Centit nem néztek, mert még nem áll egyenesen, stabilan, majd legközelebb talán, de én otthon azért méregettem és olyan 80-nál tart. És 15 fognál!
Én még mindig kehes vagyok, most épp az adjunk még egy esélyt a homeopátiának van. Voltam dokinál szerdán, mert köhögtem, nem akartam még egy adag antibiot kapni, ezért az egy hét alter gyógymód. Paraszthajszállal jobban vagyok, de estére már nagyon fulladok... megyek vissza, és most nem fogok tiltakozni, ha megint bogyót kapok. Elegem van már magamból, 3 hete köhögök:((

Gyógytornász
Pár hete olyan jól megvigasztaltam D barátnőmet, aki aggódott, hogy a 9 hónapos kisfia nem mászik, csak kúszik, hogy nyugi, nincs annak a gyereknek semmi baja, hogy én megint elkezdtem parázni a "Nem akar elindulni" projekten. Tudom, el fog indulni. Meg nincs elkésve (jelzem, holnap lesz 16 hónapos). Balut kész tények elé állítva mondtam neki, hogy ok, nem parázok, de nekem egy szakember (gyerek gyógytornász) mondja ezt a szemembe, és akkor megnyuxom. Pénteken voltunk, jelentem. Meg lettünk dicsérve, hogy milyen szép és kedves gyerekünk van, aki korát meghazudtolóan labdabiztosan dob, szépek a lábai, ügyes, és valszeg balkezes. És lusta! No meg kicsit gyengék a hátsó hajlító izmai, ezért szeret csak vagy állni, vagy csak ülni. Mutatott a hölgy tornyagyakorlatot, próbálkozunk, de megnyugtatott, hogy bizonytalan és lusta, de el fog indulni. Vagy ha mi szeretnénk, hogy induljon, akkor vigyük vissza, ő megkezeli és járni fog.... jaj, ez olyan kézrátevősen hangzik, de inkább a Dévény módszer masszírjára gondolhatott. Ezzel még várunk, viszont megvettük az elsőt! Kiscipője van!!!!! Bent is kell hordania, ráadtuk, stabilabban áll, csak a mászásnál kicsit zavarja, de nem igazán foglalkozik vele. Nagyfiú lett.... Örexünk :(

Bölcsi
Már csak 2,5 hónap és vége az itthonlétnek. Rájövök, hogy már most hiányzik, és izgulok, hogy mást fog ölelgetni. No meg a gyakorlatias agyam jön olyan dolgokkal, hogy ezer kérdés, amit nem tudok a bölcsivel kapcsolatban (pl. vigyünk törlőkendőt, poharat, evőeszközt, ágyneműt, cumit lehet-e, lesz- e jele stb), amit még meg kell kérdeznem. Augusztus 1. Jaj.....

Atyám
Atyámat pénteken megkatéterezték. Nem lett vmi fényes az eredmény, előjegyezték szívműtétre. Nem is részletezem. Most valahogy lefoglalom magam azzal, hogy próbálom kideríteni a dokik árfolyamát, meg, hogy hogyan lehet elintézni, hogy jó helyre kerüljön rehabon. És nem arra gondolni, hogy mit csinálnak vele majd a műtőben... Néha jó, hogy szokok orvosi sorozatokat nézni, és vannak elképzeléseim dolgokról, de most ez nem jó.

Mindennapok
A héten a jó időben igyekeztünk sokat sétálni, kihasználni, hogy Balu már jobban volt, de még táppénzen. Voltunk NN-éknél is Mislenyben Szezibaba nézőben. Olyan kis picike, igaz csak 2 hetes :)) Édes kis csomag. elmentünk sétálni, ami neki annyira nem tetszett, de bealudt... pont akkor,a mikor visszaértünk a házukhoz (N anyuka még nem nagyon tud menni a szülés miatt). Mi szépen felparancsoltuk az anyukát pihenni, és elmentünk két kocsival sétálni :)) Büszke szülők!!! Persze Szezi kocsiját úgy toltam, mintha hímestojás lett volna benne :)
Sokat játszótereztünk is, és megint találkoztunk egy újabb TapiNagyival. Épp a gyógytornásztól jöttünk ki, amikor a két botra támaszkodó idő nénike meglátott minket az utcán, odajött, eltette a botjait, majd egy nyálas csókot nyomott a gyerek kezére. Én köpni nyelni nem tudtam. Miből gondolják vadidegen emberek, hogy taperolhatják a gyerekem????? Én meg vagyok olyan hülye, hogy nem szólok be nekik, csak füstölgök magamban :(
Egyébként Csipu csajozik. Van egy kiscsaj az egyik játszón (Jázmin), aki már kétszer is hazakísérte. Szó szerint! Amikor mi indultunk a hinta maratonból, jött a kislány, belekapszkodás babakocsiba, hogy akkor ő most hazakísér minket. Anyuka meg sztoikus nyugalommal jön, már megszokta a kislánya "heppjét". :)

Dióhéjban (sic!) ennyi, megyünk ebédelni. Próbálom majd Balut is kapacitálni, hogy írjon, mert már régen jelentkezett, és biztos ő is hiányzik Nektek!

Pusszantás!

Ps: és csakazért is Wolf Kati!

Pisiparfüm, zsebtolvaj és amiről lehet, hogy lemaradtam

Tudom, soxor mondtam már, hogy nem vagyok normális, de most aztán tényleg igaz. Biztosan. Az Axapillow még csak hagyján volt a találmányaim sorában, de a legújabb már tiszta hibbantság! Pisiparfümöt fogunk piacra dobni. Szerintem kisbabás anyukáknál ez is bejön, vagy csak mi vagyunk lükék Baluval? Egyszerűen imádom szagolgatni a gyerek popiját, amikor már picit pipilt, a pelenka illata (olyat használunk, ami kicsit illatosított) + az öblítő + Csipu saját illata + a pipinek a kis illata valami olyan keveréket ad ki, amit legszívesebben órákig szagolgatnék. Persze ez nem megy, mert előbb-utóbb stabil anyag is kerül oda, és na AZT biztos nem szaglásznám :)

Csipunak újabb beceneve van. A Mackósajt, Maci és Mascarpone mellett mostanában néha Zsebtolvajnak hívjuk. Olyan édesen átölel néha, én elolvadok, oszt veszem ám észre, hogy az egész csak elterelő hadművelet, mert oppppáááá, már ki is húzta a zsebemből a pzs-t! Imádja tépkedni, és tudja, hogy hol találja :)

Tudjátok, én nagyon simogatós vagyok. Van, aki Ragadáncsnak is hívott, és ezt a Kisfickónál is szeretném kiélvezni. De lehet, hogy erről már lemaradtam? Végre van mit fogni rajta, nem törik azonnal, szeretném csak átölelni, simogatni, szagolgatni. Ő erre annyira nem vevő, nincs egy nyugodt perce sem, megy, mászik, kúszik, pakol. Asszem lemaradtam a simogatós, odabújós részről valahol 11 hónappal ezelőtt? Következő gyereket "szétszeretgetem" addig, amíg nem bír elmászni, az tutti!!!!

Tegnap végre kiszabadultunk, bementünk a City-be, megnéztük a Tudásközpontot (Balu már többször is látta, én nem, és nagyon kíváncsi voltam). Huh!!! Wow!!! A Kaptár emberek olyan szédítő, hogy ki sem akartam onnan jönni! De Lurkó egy jól irányzott harapást helyezett el a hátamon (Hátiputyiban volt), ezzel is jelezve, hogy elég volt, menjünk innen.

Ma szutymák idő van. Fázok. Álmos is vagyok, igaz, ez tart már egy ideje. Legszívesebben bebújnék a meleg paplan alá, de az még odébb van pár órával.
Egyébként ismételten gondolkodom, hogy abbafejezzük a szopit. Majdnem 16 hónapos. Jönnek a szemfogak, a felső kettő kis tűhegy már kint van, a jobb alsó is jön. Bitang mód fáj, amikor szopizik... persze nem hagyjuk abba, amíg kell neki, addig kapja :)

Pontokba szedve

... gyorsan jelentkezünk, mert kissé eltűntünk itten. zajlik az élet mifelénk, igaz a lényege, hogy mi tényleg mostmár kiérdemeljük a Kehes Family of the Year megtisztelő (?) címet.
1. A Kisfickót doki néni kedden gyógyultnak nyilvánította, ha ezen állapota fennmarad next week keddig, akkor megkapja a 15 hónaposan járó oltást, amitől aki eddig a környezetünkben megkapta, mind beteg lett. Szorítsatok, hogy Csipu ne legyen az!

2. Nekem kicsit több már a hangom, pár napja végre nem olyan, hogy Vasary André is megirigyelhetné, vagy ahogy Balu mondja, olyan, mintha egy pasit tökön (már bocs) rúgtak volna. Végre megismerik a hangom a telefonba, ja, mert végre van hangom. Igaz, még nem vagyok tökéletes, délután, estére teljesen kikészülnek a hangszálak, a gégediéta "kuss ember!" pontja nem nagyon van részemről betartva, legalábbis nem tökéletesen. Csipu épp most van a mutogatok, tehát vagyok résznél, és mindent kérdez az "őőőő + Újacska rámutat" módon, és arra meg illik válaszolni. Nehogy már ne mondjam el neki százszor is, hogy "lámpa" meg "doboz" :)

3. Balu ma megint vendégszerepelt a dokinknál. Újabb antibiotikum. Köhög, taknyos. Tegnap a kollégái küldték haza, hogy kissé ramatyul néz ki, és ha már ők ezt mondják (pasik, informatikusok, szóval halmozottan hátrányos emberek - sic! :D), akkor már tényleg baj van. Keddig táppénz.

4. Megvettük! Végre! Van esernyős babakocsink! Végre el fogunk férni hosszabb utaknál is - jobban - a csomagtartóban. Igaz, hogy kicsit sárga, meg kicsit savanyú, de a miénk:) Peg Perego Pliko P3 Pramette Naivy Style. Használt, ez mondjuk a huzaton láccik is, de nagyon jóárasítva volt, ezért úgy döntöttük, hogy lecsapjuk a teszveszen a pécsi kocsit. Az új ár negyedéért nem rossz vétel, én meg majd megszokom, hogy nem olyan fényes, új, hanem kissé avétos. Most száradnak a részei az erkélyen, holnap szerintem felavatjuk :)

5. Voltam melóhelyen, osztottunk, szoroztunk a HR-es kolléganővel, és ha Boss-nak is jó, akkor papíron július 1-től már nem GYED, hanem fizetés (báránybőr, végre kapunk is némi pénzt...), és ha menni fog a beszoktatás, akkor augusztus 15-től élesben is a fedélzeten. Boss-sal május végén randizok, hogy pontosítsunk. Addig meg számolom a napokat vissza. Egyrészt szomorúan, másrészt már nagyon várva.

6. Kibújtak a felsők. Most 12 teljes és 2 hegyes kis ízénk van a szájban, de alul is már türemkednek. Nem alszunk. Ebbe néha a vihar is "besegít", ilyenkor nem csak 1-szer, hanem 3-szor kelünk éjjel. Ki vagyunk pihenve :(

7. Sehol sem voltunk. Be vagyok zárva, ez sajnos a kedvemen is látszik, nem vmi fényes. Vagy a gyerek, vagy Balu vagy én voltam beteg az elmúlt 3 hétben, vagy ezek keveréke. Már az is ünnepnek számított, ha egymagam mehettem el bevásárolni pl. a DM, Rossmann-ba, ahol mindig vettem vmit, amire nem nagyon volt szükségünk - rendszerint babakaját. Hülye vagyok, mert néha úgy érzem, hogy pénzt kell költenem (és nem csak zsemlére, almára, tejfölre, banánra), hogy érezzem, vagyok. És persze puffogok minden baromságon, amit Balun töltök ki. Remélem ennek most már vége lesz, megint mehetek emberek közé, látni valami mást is, mint itt a panelrengeteget. A Tudásközpontot. Vagy elmenni az Állatkertbe, vagy vmi szabadtéri programra. Vagy csak meglátogatni Natiékat és Szezibabát. Vagy KisSimont. Vagy végre találkozni D-vel, akit már vagy egy hónapja nem láttam. Igaz, Andit se, pedig ő a fal túlsó oldalán lakik a szomszéd házban, de ők is egyfolytában betegek. Elegem van!!!!!!!! Össze kellene szedni magamat, és elintézni egy csomó dolgot. Pl. FRZSék nászajándékát. Vagy pl. kitalálni, hogy mibe megyek a lagziba. Nincs egy göncöm se, legalábbis nem elegántosabb - legalább félig - és bababarát. Mi lesz velem? :)

Na mi! Elmegyünk aludni, az! :)))