A hírek: elértem a pasit, emlékezett a nagy hasú műtétre, megbeszéltük a hogyan dolgot. Annyit mondott, hogy ha műteni kell, akkor ne nagyon számítsak arra, hogy szopiztathatok, mert olyan közel lesz a seb a kimeneti nyíláshoz, hogy fertőződhet a nyáltól a sebem, azt meg nem kellene. Na bumm, kiakadás. Gondolkodási időt kértem, oszt Baluval hánytunk, vetettünk, én sírás, ő vigasztalás, oszt döntés, megyek a kés alá. Holnap reggel hívom a pasit, időpontot egyeztetni.
Védőnővel beszéltem, szerinte az, hogy az egyik mellemmel nem szoptatok nem hat a másikra, ott lesz még tejcsi, csak vigyázzak, nehogy bedurranjon a másik, de hogy ez bekövetkezik-e, vagy csak simán elapad, azt majd akkor tudjuk meg, ha már megtörténik. Utálom az anyajegyeimet!
N.
Ps: Áron péntek óta sikoltozik, és nem alszik éjjel, akkor is sikoltozik, és fél. Védőnő ítélete: újraéli az esés/ütés/fájdalom traumáját, meg kell szoknia, szeretgessük. Mi szeretgetjük, csak bazira nehéz, amikor 3-tól fél 6-ig riadtan kapaszkodik, és sír :(
2 megjegyzés:
Jajj szegénykék!!! Sok puszi Nektek!
gyors infó, mielőtt bezuhanunk az ágyba. Élünk, virulunk, Törpe egyre jobban megy, én kedden 11-kor megyek a kés alá, mittendrin a bölcsis beszoktatásba... érzelmi káosz van
Megjegyzés küldése