Ünnepek és azutáni dolgok

Sziasztok!
A gyorshír (Csipu beteg) mellett azért tartozunk Nektek egy kis ünnepi élménybeszámolóval is, most ezt próbálom pótolni. Maki most alszik, túl van 3 anya self made orrszívózáson, ami engem teljesen őt meg aztán pláne kiakasztott. Ketten Baluval sem egyszerű, mert a kezdeti vitzeskedések után, amikor nevetett a porszívózás alatt, után, mostanra már általános ordítássá fajultak a dolgok. Ebben valszeg annak is szerepe van, hogy napi 4-5 alkalommal tesszük ezt, egyikünk (én) lefogom, Balu pucol. Ez ma rám hárult egyedüli feladatként, mivel Apa dógzik, Gyerek taknyos. Egyik kezemmel lefogtam az egyik kezét, másikkal fogtam a fejét, harmadikkal tartottam, a negyedikkel meg porszívóztam ... vagy vmi hasonló lehetett. Nade ünnepek..

Ha röviden szeretném mondani, akkor azt írnám, hogy túl vagyunk rajta. Furcsa volt Picivel megélni, mert a szeretet ünnepén kívül azért ez egy kisebbfajta logisztikai kihívás is volt, a szokásos szervezésen kívül, hogy hogyan legyünk ott mindenhol, és közben a sorrendre is figyeljünk, ajándékokat is vigyünk, magunkban is legyünk, stb.
Az általános menetrenden nem változtattunk: 24-e a miénk, immár hármasban:) Tavalyi év szokását folytatva én ismét pityeregtem, tavaly a pocakomat simogatva, most a gyerekünket simogatva. Nagyon más volt, de ezt gondolhatjátok Ti is :) 24-én este előtt még Balu transzportálta Atyám ajándékát a Tesóm lakásából Anyuékhoz, meg ide transzportált egy kis halászlét, de különben itthon voltunk. Nekem közel 25 év óta ez volt az első (de gyanítom nem az utolsó) olyan karácsonyom, amikor Anyuéknál nem én díszítettem a fát. Ez is hozzátett a pityergésemhez, de itt az idő felnőni, nem? Az ünneplés rövid, de megható volt, Picike az alvásidejével pont úgy alakította magát, hogy az is jó legyen, úgyhogy szép volt :)
25-e már a nagy utazások jegyében telt: ebéd Anyukámnál, vacsora Anyósomnál. Ez volt a terv. Végülis megvalósult, habár kicsit átalakulva, lévén ember tervez, Csipu végez! A kis Drága ugyanis úgy kezdte a napját, hogy korán kelt, osztán aludt ... vhogy 2 körül kelhetett, amikor még jött az ebédje, ami után indultunk mi még csak ebédelni Anyuhoz ... ha jól rémlik, 4 körül fogyasztottuk el az ebédet. Ajándékozás, ünneplés röviden. Atyámmal. Nagyon tartottam tőle, hogy na ott is bőgés lesz, de félig megálltam, néztük mindannyian az unokát, aki bearanyozta a nagyszülők napját! Az ajándékoknak örültek, vittünk meglepi naptárat Csipuról. Anyósomnál a vacsi programot így át kellett alakítani, 5 körül indultunk, ott is ajándékozás, unoka csócsálás óvatosan, és azért egy kis evés. Mivel a Pici akkor már kezdett nyűglődni, ezért hamar hazaindultunk, gondolva, irány az ágy ... ez persze nem valósult meg, amint hazaértünk felélénkült, és túrbózott a lakásban.
26-án volt a nagy Baranyabán Xmas, ami tavaly 30 embert jelentett, idán kicsit kevesebbet, mert Balu tesójáék elutaztak, így ők nem jöttek, ill. az unokatesójánál megbetegedett az egyik gyerek, és ők sem, így csak talán 20-an lehettünk??? Ekkora már Csipu eléggé köhögött, én szívem szerint nem mentem volna, de olyat mégsem lehet. Buksi anyu szava döntött: ha őt (és a kisbabát) nem zavarja, hogy lesz ott egy köhögő Csipu, akkor megyünk és távolban maradunk mindenkitől. Mentünk. Persze itt meg korábban kelt a "tervezett"nél Csipu, a Balu által készített kacsa viszont még nem készült el, így eléggé feszítve voltunk, hogy 1-re hogyan érünk oda, és a gyerek milyen hangulatban lesz vajon az álmosság skálát figyelembe véve. 8 percet késtünk, a kacsa 2 perc alatt elfogyott, és Maki fél óra múlva elkezdett nyűglődni (előtte 30 percet aludt csak). Mikor elindultunk hazafelé, az utcasarkon bealudt, annyira ki volt ütve, akkor még nem tudtuk, hogy nem csak a fáradtságtól, mert estére bizony már be is lázasodott.
Tanulságok: még egyszer beteg gyerekkel nem kerekedünk sehova még akkor sem, ha karácsony van! Legközelebb ilyen kisbabával jobban tervezünk, és nem parázunk, ha késünk. Késünk és kész. Aki ezt nem érti, annak toll a fülébe! És tartunk otthon pár gyógyszert tartalékba, mert azt sem tudtuk, mihez kezdjünk (max lázcsillapítónk volt itthon). Krisztának még egyszer köszönjük az online doktorosdit!!!

Röviden ennyit az ünnepi (tor)túra. Az ajándékok terén én nagyon örültem, mert egyrészt Balut jól sikerült meglepnek egy cirkuláris polárszűrővel (vagy mivel, Huby thx a helpet!!) én meg a kért könyvem mellett kaptam egy másikat: az esküvős blogunkat kinyomtatva, keretezve. Újra olvasom, nevetek és a felére már nem is emléxem :D Ti igen? :))))

Millió csók!

Aszmatikus hőrghurut vagy mi...

a fene baja van a Picinek. Már a neve is szörnyen hangzik, de ha hallanátok, hogy sípol és fuldokol köhögőrohamokban a gyerek, akkor a neve már nem is lenne annyira szörnyű, mert a hanghatások ezt űberelik :( Nem sokat alszik, folyton köhög, hörög, mi meg stázsálunk, és hallgatjuk. Az egész kis mellkasa sípol, recseg. Tegnap jutottunk el orvoshoz, 3 napos gyorsított gyógyszerkúrát kaptunk, csüt megyünk vissza, addigra hope nem fog már annyira köhögni, hogy a doki azt is hallja, hogy mi van a köhögés mögött ... most nem tudta kizárni a tüdőgyulladást.
Majd még jelentkezem. Mennem kel, felébredt.
Mindenkinek kellemes punnyadást, aki dolgozik, annak részvétem (tudod, a sok-sok utazás :D)
Puszi!

Mamamamamamamamamamammmm

A címben leírt szófüzért (vagy mondatfüzér, vagy hangfüzér, kinek mi teccik jobban) Csipu mondja immár két napja. Korábban már írtam, hogy a "mam" szóvalamit már mondta eddig is, amikor szopikardigánban meglátott estefelé, de nem igazán tudtuk, hogy ez engem jelent-e, vagy a hamit, vagy mindkettőt, mert lehet, ez neki még összefonódik (a szopikardigánba manifesztálódva).
Két napja viszont bővítette a Kis Drága a szókincsét és hosszú litániákat magyaráz a címben leírtakat ismételve. baluval bőszen kísérletezgetünk, hogy mit jelenthet, eddig a következők vannak "terítéken":
- mondja reggel, amikor felébred, és halljuk a bébiőrön keresztül. Ekkor lehet éhes, szomjas, vagy csak mi hiányzunk neki
- mondja az etetőszékben reggel, délben és este, amikor ő már evett, és mi előtte reggelizünk / ebédelünk / vacsorázunk. Ekkor éhes nem lehet, habár az ő bendőméretével ezt sosem lehet tudni. Egy alma vagy egy kifli, ill. buláta megszünteti az előadást. (de ez sem 100 %-osan biztos tipp, mert alma / kifli/ buláta trió bármikor elhallgattatja a Lurkót.
- játék közben: itt mondjuk a szomjas vagyokra tippelek.
Kísérlezegteünk, és próbálkozunk bővíteni a szókincsét. Balu nagyon igyexik, hogy a papapapapapapapapapappppp is bekerüljön a "rendszerbe", szerintem az is jön majd, és hipp-hopp, észre sem vesszük, és már be sem áll a szája, csak hablagyol és hablagyol majd :D

Ma megyek fodrászhoz. Megcsalom a korábbi fodrászomat, de egyszerűen sem időm, sem energiám nincs elmászni a városba K-hoz egy sima vágásra, amikor a gyerek egy mp alatt úgyis széttépi majd megint a fejem. Ez van. Így marad az "egészségügyi" hajvégvágás, minimál szárítással, oszt ennyi. Mostanában Csipu nagyon élvezi, hogy teljesen szétrágja a hajam, tegnap már az egyik ilyen rohama után elmentem, és hajat szárítottam. Nem tom, mit élvez rajta, de egyszer bemorcogok, és levágatom tövig ... de szereti piszkálni a kilógó tincseimet, néha a piszkálást hatalmas húzássá fajítva ugyan. A saját haját is csavargatja szopi közben, úgy szeretem ilyenkor (is) nézni :))

Holnap karácsony. Tegnap reggel spontán sírógörcsöt kaptam. Balu és Csipu meg csak néztek. Picike épp a székben ette a kiflijét, mi készültünk reggelizni, és Balu csinált nekem xmas zenét. Ránéztem a gyerekre és elkezdtem bőgni. Minden eszembe jutott: egy éve ilyenkor ő még belülről püfölt. A fájdalom, amikor megszületett, a fizikai és lelki fájdalmak, amiket az elmúlt 11 hónapban átéltem, a boldog pillanatok és Apukám. Ennek ki kellett jönnie. Kijött. Kint van. Ennyi.

Most abbafejezem magam. Nem hiszem, hogy holnap bekapcsolom a dögöt, így ezúton kívánok mindannyiotoknak békés boldog karácsonyt szeretteitek körében, öleljétek meg egymást, és tartsátok meg ezt a jó érzést nagyon-nagyon sokáig!!!!! Puszi!

Elveszett Jelentés

Mostanában tényleg nem nagyon vagyok gépközelben, és úgy tűnik, hogy minden bejegyzést egy bocsi-bocsival kell, hogy kezdjem. Pedig annyit gondolok ám Rátok, és születnek is a kis postok a fejemben folyamatosan, csak a megvalósítás / billentyűzetbe öntés marad el.

Virág vs Növény
Az egyik ilyen volt, hogy szavazásra bocsássam a kérdést, amely így szól: hogy nevezed, ha egy virág virágzik? Ja, hogy ez így értelmetlen? Van nekem egy "zöldségem", amit én virágnak hívok. Cserepes, és zöld színű húsos levelei vannak. És évente kétszer lesz neki szép magenta virágja. Olyankor olyan szép :) Különben "csak" zöldellik, de ilyenkor meg szép és színes is. De hogyan mondjam, hogy "virágzik a virág"? :) Nati szerint az nem virág, hanem növény. Nekem virág, virágot szoktam öntözni, és virágföldet teszek bele, nem növényföldet... értitek a dilemmámat? :) Kicsit pihent, nem? :)

VV
Bevvallom, kezdek vv függővvé vválni. Pedig nem hiszem, hogy én vvagyok a célcsoport, de úgy tűnik, annyira le vvagyok strapálvva, hogy kell az agyamnak (vvagy a maradék sós lénak, ami a koponyámban úszkál) egy kis pletyka, és agyzúzó semmiség. Rá vvagyok kattanvva, igaz azért annyira még nem, hogy a neten is online kövvessem, de este nézem. Tegnap Balu is nézte, és hatalmasat röhögtünk Alekosz agymenésén, és Olivvér füvves táncán és nézésén. Meghibbantam!

Családi lét
Balu holnap dógzik last, utána itthon lesz szabin, aminek örülök! Igaz a két ünnep között be kell mennie két napot, de itt lesz addig is velem. Olyan békés ilyenkor minden. És nem azért, mert nem vagyok kettesben Csipuval, és tudok néha mást is csinálni, mint babázni, hanem mert hárman is jól elvagyunk. Hatalmasakat röhögünk, Csipu imádja, amikor lóbáljuk, meg fejjel lefelé lóg, meg megmászik minket. Egy hete cca minden este megcsinálunk Baluval 50 felülést. Én azért, hogy záródjanak a hasizmok, Balu meg azért, hogy legyen hasizma (hogy én ezért mit fogok kapni...). Csipuka általában a 35. és a 40. felülés között jut el odáig, hogy a hasunkra másszon hatalmas kuncogások közepette, így a maradék "szitápp"-okat már 10 kiló nehezékkel csináljuk ... és közben csöpög a nyála, belekönyököl a cicimbe, rekeszizmomba, gyomromba és mindenhova, és sikonyál :)
A xmas vásárlással viszonylag jól állunk, gondoltuk, hogy az utolsó napokban már csak finomítunk, de meg kell majd szervezni. Picike ugyanis kezd betegeskedni, kicsit "dagnyos", pénteken nem is aludtunk sokat :( Ma éjjel már jobb volt, kapott orrcseppet, meg megemeltük kicsit az ágyát két jól megtermett német szótárral. Hope hamarosan gyógyul, mert így apuhoz sem megyek vele, nem szeretném, ha Atyám vmit is elkapna, annyira még nincs jól. A shopping ezért kisebb szervezést igényel, tegnap is anyu vállalta be a picit nálunk, mi meg naivan azt gondoltuk, hogy 1 óra elég lesz .... nem lett, de anyu megoldotta a feladatot :)
Mennénk sétálni is, de kis beteggel inkább kihagyjuk. Most megyünk ebédelnünk, Picike alszik. (ja, ma megmértük, nem is olyan pici: 78 centi.... Kis Óriás :D)

Puszi!

72 nap

Ennyit töltött Apukám a kórházban, de pénteken hazaengedték. Persze a hazamenetel sem ment "nem magyarosan". Már csütörtökön tudtuk, hogy jön, megkaptuk a papírokat, hogy anyu tudja intézni otthonra az oxigén palackokat. Pénteken reggeli után apu összepakolt, és várta a mentősöket, hogy hazavigyék, anyu meg otthon az oxigén szállítókat. Én meg itthon Csipuval ültem tűkön.
És csak nem jött a telefon, hogy Apu otthon, csak nem jött. AZ oxigén közben megérkezett, anyu már azon morfondírozott, hogy bemegy apuhoz, de nem mert elindulni, mert hátha elkerülik egymást. A kórházban meg közben kiderült, hogy apunál már voltak a mentősök "felvenni" a rendelést. Tudni kell, hogy apu kvázi újra tanul járni, 2 hónap fekvés, közel 15 kiló mínusz (ami főleg izom) után épp, hogy a szoba ajtaján ki tudott menni, támogatással 15 métert a folyosó végéig. A mentősök meg úgy gondolták, hogy:
- sima kocsival elviszik haza, oszt menjen fel, hisz úgyis tud járni (megjegyzem, a 3. emeleten laknak anyuék)
- menjen fel, mert biztos van lift (nincs)
- oldjuk meg mi, hogy felvisszük a 3. emeletre (ki? a 63 éves anyukám?)
Nem kommentálom, este 5-re kerítettek olyan kocsit és mentősöket, akik felvitték aput. Otthon van és ez a lényeg. Kicsit nehezen akklimatizálódott, de lassan megszokja, és újra a régi: eszik és zsörtölődik.
72 nap. Nagy idő. Ennyi idő alatt:
- Csipunak 8 foga lett
- megtanult kúszni
- megtanult négykézláb menni
- megtanult felülni, eldőlni
- megtanult tapsolni, gurítja a labdát. könyvet lapoz
- átalussza az éjszakákat 1 ébredéssel
- darabosat eszik, rágja az almát, kiflit, és nagyjából mindent, ami a szájába kerül
- feltérdel a polcok mellett, és pakol, kapaszkodik és szövegel.
Nem tűnik soknak, de sok ez egy kisembernek. Most jó. Balu szabin volt máig (holnap megy dolgozni). Csütörtökön van az uccsó délutános műszakja, utána next mát csak februárban. Jövő héten már csak 7főn dolgozik, utána nem. Havazik.
Most jó!

Az "elefánt" elindult! Update..

Pár napja már voltak próbálkozások, tétova teve módjára, de ma határozottan! És a szőnyegen is, meg után a linón is. Olyan, mint a Birodalom visszavágban a birodalmi lépegető, amikor "bemadzagozzák" a lábát. Kicsit remeg, de csoszog kettőt a kis térdén ráfixálva az épp aktuális céljátékra, majd 2-3 csoszi után inkább hasra vágja magát / eldől és inkább kinyúl érte vagy a visszalévő centiket qszva teszi meg. De határozottan elindult! Négykézláb! :)

És újabban kikönyököl a kiságyból is...itt az ideje lejjebb rakni a fekvőrészt... :)

Most semmi frappáns nem jut az eszembe

... már ami a címet illeti. Vagy lehet, eddig sem voltam frappáns címadó? Ki tudja...

Ismét egy sorryval kell kezdeni, hogy megint csak így eltűntünk. Mivel a gyermek egyre jobban qszik, és nagyon sokat vagyok egyedül, ill. ha van itt vki, akkor is inkább futok bevásárolni, vagy megyünk sétálni, vhogy leszűkült az idő, amit blogírásra tudtunk eddig fordítani. Most épp nyugi van, Picike alszik, ebéd készül, mi döglünk, mosógép megy, ki van vasalva.
Egy csomó mindent le kellene írni, elmesélni, remélem minden belefér majd, igyexünk!

Először is: a héten úgy volt, hogy Aput hazaengedik a kórházból. Vagy legalábbis mi úgy hittük, meg annyira bíztunk benne. 7főn elvitték vmi uccsó vizsgálatra, és már készültünk, hogy szerda go home! Aztán az lett belőle, hogy nem haza, hanem egy másik osztályra került, ahol azóta is van. Ez már igazi magyar kórházfiling, hárman vannak egy akkora szobában, mint azelőtt ő egyedül (szinte). Pénteken voltunk bent Baluval délelőtt, ha a középső beteg nem lett volna kimenőn a városban (He? Ha ennyire jól van, minek van kórházban??? ... ezt nem teljesen fogom én sem), akkor nem tudtunk volna hova állni / ülni Baluval. nagyon remélem, hogy innen már tényleg hazavihetjük Atyámat, aki egyre nehezebben viseli a szituációt, sokat morcog, meg egyebek, nem részletezem.

Csipuval kapcsolatban nem tom, hogy írtuk-e már, de már 8 egész fogacska birtokosa, amelyekkel előszeretettel röhög. És sikítozik! És nevet, és höhög. beszédszerű hangok továbbra sincsenek, leszámítva a MAM megjegyzést, amit a szopikardigánom látványa vált ki belőle. Egyébként már csak reggel és este van szopi. Hiányzik is meg nem is. A tejem egyre kevesebb sajnos, de ez benne volt / van a pakliban, igaz, most megint iszok egy kis teát, hátha még lehet rajta lendíteni. Éjjel viszont kezd nyugalom lenni - na jó, ezt pont ma éjjel cáfolta meg, mert 3-kor felriadt, de Balu gyorsan visszaitatta / simizte, és utána csak 8-kor kelt egy hangos qrjantással :) Balu szabin volt szerdától, annyira élveztem, hogy velünk van, hogy csak na! reggel a picit áthozta a hálóba, ott ébredeztünk mi 3an együtt. Ő mászkált, nyúlkált, tépett és nevetett, mi meg kómásan próbáltunk magunkhoz térni. Az elmúlt napokban (kivéve tegnap) átaludta az éjjelt, igaz mi nem. Nem tudom, remélem nem az van, hogy az elmúlt 11 hónapban megszoktuk, hogy nem alszunk, és már zsigerből felébredünk, mert az nem lenne jó hír. A lényeg, hogy mi biza nem bírunk aludni, min. 1-2szer felébredünk, forgolódunk, de azért alszunk is.

Lurkovic egyre gyorsabb a qszásban. Ha kinéz magának egy tereptárgyat (piroslabda, vasalódeszka, vmi madzag, cipő, nyitott ajtó), akkor úgy belendül, hogy mi csak nézünk. A technikája még mindig kicsit egy krokodilra hajaz, aki megevett egy kommandóst, de egyre jobb. Péntek este pedig végre felült. Kicsit beakadt kúszás közben a lába, és más megoldás nem lévén, úgy döntött, hogy felül. Azóta ezt egyre többször teszi. Négykézláb mászkálás még mindig nem gyerebe, ebben talán a csúszós parketta / linó is ludas lehet, mert már nagyon gyakorol. A szőnyegen meg, ami nem csúszna, nem marad meg. Ez is meglesz, nem aggódunk :)
A mászkálása miatt viszont egyre jobban izgatja a fantáziánkat a xmas tree projekt. Műfenyőt nem akarunk, nagy 2 méteres felejtős, mert Csipu megeszi / lerántja, úgyhogy agyaltunk. Tegnap séta közben Balu kitalálta a tuttit, megy a fa a hálóba a számítógépasztalra, csak találjunk megfelelően kicsi méretűt :)
Egyébként megy a karácsonyi készülődés. Listákat gyártunk, hogy ki mit kér, és mi kinek mit mondunk, hogy mit vegyen a Picinek. Balu családjában a xmas laza 30 fős vendégsereget jelent, kíváncsi vagyok, hogy Csipu mit szól majd a "tömeghez".

A héten voltunk bölcsi nézőben. Kéretik most nem arra gondolni, hogy "szarszülők" vagyunk, mert bölcsibe adjuk a gyereket. Nem szeretnénk, de nem nagyon van / lesz más megoldás. Januárban beszélnem kell a Főnökkel, abban maradtunk, hogy akkor megláttyuk, hogyan állunk, merre tovább. Viszont mivel nem gondoltuk, hogy intézményes keretekbe adjuk a gyereket, hanem nagyikra bazíroztunk, ezért ismeretlen terep volt nekünk a "bölcsi area". Atyám betegsége viszont borította a papírformát.
Csüt délelőtt a helyi állami intézményben voltunk, kedves volt a vezető, de a bölcsibe / szobákba nem tudtunk bemenni, lévén nem volt nyílt nap, bent a gyerekekkel foglalkoztak. Viszont teljesen kiakasztott, hogy 1 hónapra bezárnak, nincs olyan bölcsi, ami átveszi amolyan ügyeletes intézményként azokat a gyerekeket, akikre nem tudnak a szülők vigyázni. Old meg magad, nagyszülőkkel, vagy urámbocsá, menj táppénzre. Bakker, EZ lenne a megoldás???? Ha vki pl. egyedülálló, nincsenek nagyszülők, és nem mer táppénzre menni, mert kiteszik a szűrét, az mit csinál? (szerencsére nem rólunk van szó, de mi ebből a szempontból el vagyunk kényeztetve a sorssal). Délután egy fizetős bölcsit / családi napközit néztünk meg. Ég és föld, mit ne mondjak. Persze az ára is... Baluval csak kammiláztunk, mert az egyik gondozónő fogta a Picit, és bevitte a többi gyerek (ovi kórúak) közé, miközben mi a vezetővel beszélgettünk. Csipu ült, nézelődött, játszott, bírta, hogy a többi gyerek megnézze, simizze, rohangáljanak körülötte, miközben mi nem vagyunk ott. Furcsa volt. Olyan, mintha én nem is kellenék neki. Persze tudom, hogy ez előbb utóbb majd bekövetkezik, hogy mással tölti majd a napjának egy részét, és attól még én leszek neki az egyik legfontosabb személy, de akkor is.

Most abbafejezem, lemegyünk sétálni. Pusszancs!