Working Mum

Úgy látszik, elkapott a gépszíj, hogy eddig nem jelentkeztem, pedig ez az elején nem is igen volt így. Ma van a 10. napja, hogy hivatalosan dolgozok, és ijelenthetem, hogy már vannak feladataim! Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy olyan típus, aki szeret semmit sem csinálni. Pontosabban szeretek csak úgy dögleni, vagy TV-ben nézni kismilliószor az Elnök Embereit oda vissza, vagy olvasni, de ezen tevékenységek egyike sem igazán támogatott az ember munkahelyén. Az első napok ugyanis azzal teltek, hogy munkát kerestem magamnak. Elintéztem, hogy jó legyen a gépem, hogy megjavítsák a telefonom, hogy legyen hozzáférésem a nyomtatókhoz / scannelőkhöz, és közben vártam. Mert ezek ugyan nem nagy feladatok, de egyiket sem én csinálom magam, hanem várakozni kell, amíg jön vki, aki megcsinálja.

Közben persze a kollégák meg dolgoztak volna, én meg mentem az agyukra – kedvesek
voltak, mert nem mutatták ezt ki, beszélgettünk, próbáltam képbe helyezni magam. Boss nem jelentkezett, ami kissé frusztrált. Annyira szerette volna, hogy visszajöjjek, mert annyi, de annyi feladat vár(na) rá, hogy le se bagózott. Ok, nem vörös szőnyeget vártam volna, de legalább egy helló, üdv újra a csapatban, örülök, hogy itt vagy üzenetet. Nothing. Unalmamban mentem segíteni a kollégámnak –átmentem titkárnőbe, és elpakoltam az asztaláról x hónapos szerződéseket, archiváltam, rendszereztem, és azon filóztam, hogy közben Csipuval is lehetnék.
Aki persze eközben vígan élte a Nagy Bölcsi Kisfiúk életét. Ez az élet pedig abból áll, hogy eszik (rengeteget), játszik, és csajozik veszettül! 

A bölcsis részlegben 4-5 kislány van vele együtt, van kedvence már, aki persze időszakosan változik, mert a szabik miatt nem mindig van ott az összes csajszi. A kis kópé volt olyan, hogy a déli alvásnál nem hagyta aludni a többieket (incl. Gondozókők), mert röhögtette a csajokat. No meg a gondozókat. Asszem, ők is szereik Áront, és ez megnyugtató :) Pár napja meg miután felébredt 2 órás durmolásából úgy döntött, hogy ennyi alvás mindenkinek elég volt, és ezen döntésén felbuzdulva bemászott a csajok közé az ágyba. Hárem van na, nincs mit szépíteni :)

Át kell szerveznünk az életünket, ezen a héten már eszerint is éltünk, mert elkezdődött a normálisabb műszak Balunál, már nem 9-re járt dolgozni, hanem reggel fél 8-ra. Pár hét és indul a még normálabb műszak, amikor délutános lesz… na ezt még nem sakkoztam össze a fejemmel, hogyan oldjuk meg, de majd megcsináljuk. Most az van, hogy reggel én viszem Csiput be (Hajtka csatos nagyon jó, csak ebben a bitang hőségben viszem is rögtön magamnak a váltó pólót, mert összeizzadunk kicsit), utána én be munkahely. Balu megy érte du, vagy úgy, hogy előtte elugrik értem, és megyünk közösen, vagy ők ketten jönnek értem. Csipu azért ragaszkodóbb lett, sokkal több „pupszizás” van, amikor csak nekem dől, és simiznem kell, ő meg csavargatja a hajam. Szegény Balu nehezen is tűri, hogy még anyásabb lett, és ő csak akkor kell Csipunak (de akkor nagyon), ha én nem vagyok a látómezejében.
És persze még nem beszéltünk a mindennapi feladatokról (mosás, vasalás, vásárlás), amivel zsonglőrködünk. Igaz, szerintem ebben a mostani hőség is benne van, mert menekülünk, amikor vége a bölcsinek. Általában anyósomhoz, ahol van egy tenyérnyi kis kert, amiben egy kis felfújható medencében át lehet hűsölni a legrosszabb időszakot. Így aztán marad a non-stop, vagy amit a városban találunk nyitva kisboltot. Jaj, legyen már normális idő!!!!

Kis felfedezőnk egyre ügyesebben megy! Szaladni még csak korlátozottan, otthon stabilabb,cipő sincs rajta, akkor már nagyon szépen megy, az utcán még totyizik. A motorok mellé a kövek iratkoztak fel nagy kedvencek közé, azzal indul minden séta, hogy addig megy leszegett fejjel, amig nem talál egy, kettő, három megfelelő követ / kavicsot. És akkor azt szorongatja, vagy ha galambot lát, akkor célbadob. És elég jól céloz J A Jókai téren szegénykém teljesen megzavarodott minap, mivel ott olyan a térkő, hogy mintha kavicsok lennének, de nem lehet felszedni. Ő meg szegényke szedte volna, de nem jött… Ja, jut eszembe! Fodrásznál is voltunk. Mind a hárman!!!!! Na nem egyszerre, legalábbis ami engem illett. A fiúk múlt héten lettek „letolva” én most kedden. Végre van vmi haj féle a fejemen, de még mindig nem az igazi. Áronnak nem nagyon tetszett a művelet, meleg is volt, a sok haj is zavartam, amit levágtak, ragadtunk rendesen – az ölemben volt. Szerencsére Zsófinál (fodrász) volt egy eldugott tusoló, úgyhogy ott lemostuk Áront, legalább ő legyen „hajmentes”, én meg vhogy leszedtem, amit lehetett. Olyan határozottan srácos lett a feje, meg is kellett szoknom, hogy ez a fickó az én fickóm :) Jön a 7vége, és e alehűlés – bah, 30 fok lesz a 38 helyett, már nagyon várom. Ma éjjel alig
aludtunk. Áron nem volt jól, a hasa fájt, meg kicsit taknyos, meg a meleg is szerintem nagyon zavarta, a végén a nagyágyban kötöttünk ki mindhárman. Aminek az lett az eredménye, hogy ő aludt. Középen. Keresztbe. Szülő Egységek az ágy két peremén. Vigyázállásba. Hol az én számba volt a lába, hol Balunál. Volt, hogy arra ébredtem, hogy egy jól kivitelezett Áron forgás közben arcon csap. Vagy az egyébként is full allergiás ezáltal halmozottan terhelt orromat a kis tüsi hajával csikálja, miközben szuszog. Kissé mosott rongyok vagyunk ma Baluval. Úgyhogy most relaxálás képpen blogot írok. Amit persze én nem tok feltölteni, mert itt tiltott az oldal, de majd Balu megoldja. Zárom is soraimat, mindenkit pusszantok és kitartást!!!!