Félpesszimista apás bejegyzés

Helló hálló Mindenki!
Elindult a Japán nagydíj, Pici alszik, Anya Elnök embereit néz, én meg végre valahára idő és kedvnek se vagyok híján, így nekisesem 1 kis blogírásnak!
Eredetileg akartam írni 1 teljesen pesszimista blogot, de az tegnap volt vagy tegnap előtt, és azóta javult a lelkiállapotom, de azért kiírom magamból a búmat és bajomat.
A bajom nagyrészt az, hogy ha a Gyermek elveszti a türelmét - vagy én a sajátom - akkor sokszor leblokkolok, és nem tudok tovább pörgetni egyet a keréken, új ötlettel előállni hanem csak ülök bent a "szerencsétlen tehetetlen apuka" pózba, amit általában Nic 1 pillanat alatt lerendez, a gyerek abbahagyja a nyüszit, én meg keményen szarul érzem magam, hogy nekem miért nem jutott eszembe az ami neki 1 pillanat alatt. Bántja ez a férfiúi hiúságomat is rendesen. Nicole asszem igazi extrovertált típus, akinek szinte mindig mindenre van 20 megoldása - kivéve ha a Pici beteg (Itt érdekes annyira nem blokkolok le...) - nekem meg kell egy kezdő löket, hogy beinduljanak a fogaskerekek amolyan igazi introvertáltként. Pedig Isten látja lelkemet próbálok dolgozni azon, hogy ne ilyen legyek, csak nem sok sikerrel. :( Szerinte így egészítjük ki egymást, mert ha mind2en olyanok lennénk mint Ő akkor állandó veszekedés lenne a sok ötlet ütközéséből. Ebben valószínűleg igaza is van, én mégis szeretnék vele jó párszor "helyet cserélni" ebben. Hát így állok ezzel. Azért küzdök még ezzel hátha javul a problémamegoldó képességem.

Csipuka ismét átesett egy 2 napos betegségen, amit a böliből hozott haza... 1 este és éjszaka telt el a kisrókák vadászatával, majd jött 1 adag láz, és erős sasolás nem e rókázik még párat a Kicsi de hál istennek nem. Aztán kicsit én is leamortizálódtam de 2 nap alatt túljutottam rajta. Aztán Nic is beszedett valamit, de neki "csak" hányingere volt egészen szombatig.
És képzeljétek, a nagyságos úr elkezdett gagyorászni! Az egyik este valami ajipa szerűséget mondott meg 2-3-szor a kéjem szerűt is hallani véltem. És persze a anyja is előkerült már párszor. Tegnap meg Nic szüleinél fogott egy adag szemetet, és kivitte a kukába. Tudom ez az éltet rendje, de mégis olyan csodás ahol apránként mindig valami újat mutat a Gyermekünk!
A leltárt hál istennek letudtam. Ilyen sem volt még: Az összes eszköz megvan! Ha lement ez a kör keményen fogok selejtezni az biztos!

Na a számlálobizots mikor csönget?? Vasárnap 3kor!!! A gyereket persze felkeltette...nem lehetne elötte idecsörögni telefonon????

Megyek, majd folyt köv.
Pá!