Elhagyva

Ez a bejegyzés nem rólunk szól, hanem a szomszédunkról. Aki tudja , aki nem van 1 falszomszédunk, a lány nekem évfolyam társam volt az általános iskolában, a srác meg Nic-nek volt évfolyamtársa az egyetemen. 2 héttel idősebb babájuk van, igen zajosabb és többet kel mint Áron, de erről 1 kicsit később...
A srác a hétvégén úgy döntött, Ő tovább nem bírja elviselni az anyukát a gyerekkel együtt, és lelépett, vissza anyucihoz, akivel - állítólag  - nem túl fényes a viszonya. Azt vágta a lány fejéhez, állítólag már többször, hogy nem törődik a gyermekkel eleget, mindezek mellet - ahogy én láttam - rendesen kiszolgáltatta magát anyukával. Mindezek mellett láttam 1-2x hogyan bánik a gyermekével - aki egyébként 1 imádni való kis kölök - hát nem is tudom hogyan minősítsem. Talán a minősíthetetlen szó rá a legjobb. Ma éjjel az jutott az eszembe, hogy ennél az őslakó férfiak is többet foglalkoztak a gyermekükkel, vagy a nomád életet élő emberek is. Nem hiszem el, hogy azok férfiak - mindamellett, hogy ott anya foglalkozott az esetek 90%ban a gyermekkel, és persze a család többi tagja, mer ott volt 1 kupacban mindenki - nem mentek oda a gyermekükhöz legalább napi 1-2 megnézni jól, van-e, vagy hogy hogyan fejlődik. Neki - ahogy én láttam - a gyermeke olyan volt mint valami automata növekedésű tárgy.. egyen igyon kaki pisi, aztán majd felnő, nem kell hozzányúlni, se nem foglalkozni vele. Nem beszélve ahogy beszélt vele...nem mondom nekem is ki ki szaladt 1-2 ronda szó a számon, ha Áron belém harapott, na de nem folyamosan.. Hozzáteszem nem láttam a család egész életét csak szeletkéket belőle; lehet rossz képet szűrtem le, de nekem ez jött le belőle.
A másik problémája az volt, hogy keveset mennek el szórakozni kettesben. Nos a srác volt jó párszor "céges fejtágításon" ismeritek ezeket, tudjátok miről van szó szerintem. Mindamellett színházba is jártak 1-2 meg tudom is én merre. Ezt ha csak összevetem azzal, hogy mi jó ha 1-2-3 havonta eljutunk 1-1 moziba 3-4-5 havonta egy-egy vacsira, akkor asszem le vagyunk maradva.
Harmadszor - ha jól emlékszem - azt is mondta ne akarjon a lány engem ővele összehasonlítani, hogy miért arra már nem emléxem, majd Nic kiegészíti. Nem tudom, arra gondolt talán, hogy én nem dolgozok annyit mint Ő? Lehet jobban stresszes a munkahelye, és több pénzel melózik, de ezt Ő választotta, és nem Én. Ugyanakkor én mindennap foglalkozok a gyermekemmel. Biztos lehetne többet is, de az igazi mérőszám azt hiszem maga a gyermek. A miénket mindenki 1 csupa mosoly gyermeknek látja, ami lehet 1 részben a habitusa, de nagy részben a környezete eredménye. Ezzel szemben a szomszéd sráccal csomó gond van - legalábbis a szülők szerint - pedig lehet, hogy apukának is csak napi 10-20 percet játszani kéne a gyermekével, nem csak ülni és nézni hogy megy a kicsi robot... A gyermek nem játékszer és nem kirakati bábú. Vele törődni kell. És azért vagyunk ketten, ha az egyikünk elfárad akkor ott a másik, aki foglalkozik vele, vigyáz rá. (Tény és való nálunk Nic többet van vele,de ez a családok többségében gondolom így van.