Zsuzsinyuszi a sexrabszolga

Mert Áronnak már olyanja is van. Zsuzsunyuszit FRSZ Teamtől kapta az első látogatásukkor, ha jól rémlik, olyan 2 hónapos lehetett akkor Csipu, innen a neve is. Zsuzsinyuszi méretőből adódóan a Gyermek első életévében inkább szobadísz és anyának kispárna szerepet töltött be, Áron nem nagyon foglalatoskodott vele, de ez gyorsan megváltozott, miután felfedezte, hogy lehet vele mindenféle dolgot csinálni. Amióta bölcsis, azóta ez a babája. Nyakában lóg a játék sztetoszkóp, ad neki dudót (ez a cumi neve nálunk), inni, ölelgeti, rámászik, babusgatja, és bizony néha, ha anya olyan ügyes, hogy elmenekíti a haját és saját magát a közelből Zsuzsinyuszi lesz a rabszolganő. Ez annyit jelent, hogy a fülénél fogva hurcolja maga után szegény párát a fél lakáson, ráveti magát, dögönyözi, néha kifejezetten 18 +-os pózokkal. Csináltunk is pár képet, ezt Balu remélem hamarosan felteszi ide, de az igazi élményt nem adja vissza :)

Félelmetes, hogy nő és eszesedik a gyerek. Reggelente, miután cicizett / tápizott, felnyög, felhúzza magát (ja kérem, a teli hatalmas pocakkal ez nem egyszerű mutatvány) az ölembe, lekéreckedik, fogja az ágy sarkáról a dudóját, alrébb taszajtja az ajtót és kicsoszog a hatalmas teli pelusos popsijával pizsamában apjához a hálóba, ahol felkéredzkedik az ágyra egy kis dögönyözésre. Ilyenkor én csak ülök a szopifotelben a gyerekszobában, és nézem. Nézem, és mérhetetlenül csodálkozom. Ez a kis 90 centis, 14 kilós törpepipitér belőlem van. Más értelmet nyert az "én húsom, én vérem" kifejezés, mióta anyuka lettem. Tudom, hogy ehhez Balu is kellett, és nem elhanyagolni szeretném az ő teljesítményét a "gyártás és nevelés" terén, de mégis. Amikor ott totyog, vagy csak rohangál, vagy csak magamhoz ölelem, pisiparfümöt szaglok, akkor belém hasít, hogy belőlem van, legalábbis az alap, a többi asok kajából. Engem evett 8 hónapig a hasamban, utána engem evett a szopival, az én véremből kapta az induláshoz szükséges "csomagot". Furcsa érzés, olyan, amit eddig nem ismertem. És néha belebambulok, és csak nézem, nézem.

Azt hiszem már nincs tejem. Vagy csak pár csepp, de annyit azt hiszem minden valaha szoptató nő ki tud még sokáig nyomni a ciciből. De úgy tűnik, Csiput ez nem zavarja. Reggel és este a rituálé része, hogy cici van. Már alig várja, eldől a karomba, lehúzza a trikómat, betolja a szájába, és nyújtja a karját a hajamért / szemöldökömért és indul a simi. És a kis okos fejével abban a minutumban elengedi a "humán cumit", amikor a cumimelegítő kattan, hogy felmelegedett a tipi-tápi. Nem akarom tőle megvonni, amíg ő elfogadja, és nekem nem okoz terhet, és ha csak pár csepp, akkor meg csak pár csepp. Olyan nagyfiú már, de ezekben a lopott percekben újra kisbaba, aki bújik, és ÉN kellek neki....

Na a végére szentimentális lettem. Ez van, ha az ember elkezd a mindennapi pillanatokon túl gondolkodni is. Próbálok majd gyakrabban írni, mostanában inkább Balu írt.

Zárszóként pár újabb kép Áronról, vasárnap is voltunk sétálni (ez nem meglepő), de megint vittük magunkkal a kamerát is, és végre a nap is sütött. Millió csók mindenkinek!