A tegnapi nap ezen két szám körül forgott, és igazából ezek a számok most meghatározzák a napjaimat.
Madár (ez Atyám beceneve) tegnap volt az anesztes dokinál az összes leletével, az elmúlt 2 hét alatt összegyűjtött újabb vagy 100 eredménnyel, hogy a doki kimondja, bevállalja-e a szívműtétet vagy sem. Amit előtte is tudtunk, hogy a helyzet nem valami rózsás, mivel a szívén a koszorúerek vagy el vannak záródva, vagy 75 %-ban vannak eldugulva. A tüdeje meg az intenzíves dolgok óta javult ugyan, de nem tökéletes. A műtétre azt mondták előzetesben a dokik, hogy a szíve miatt műteni kell, és reméljük, hogy a tüdeje engedi....
Na ilyen "fényes" előzményekkel ment Atyám tegnap a dokihoz, aki nézte, olvasta, vizsgálta. Aztán 3 körül anyu hívott síri hangon, hogy a doki szerint 40 % az esély. Nekem ott akkor megfordult a világ. 40???? Akkor nincs műtét. Akkor nincs műtét, és a szíve előbb-utóbb felmondja a szolgálatot. Miközben jól van, sétálunk, beszélgetünk, veszekszünk is néha baromságokon, mint a régi szép időkben, és leszámítva, hogy kicsit könnyebb a súlya, meg nem olyan fittipaldi, minden rendbennek tűnik.
Délután Balu hamarabb hazajött - nem egy vidám asszonyt kapott -, majd az eső eláltával séta közben találkoztunk Atyámékkal. És ő elmesélte megint a dolgokat, és hogy kell a műtét, kapott ugyan gondolkodási haladékot, de ő szerinte műtét lesz. Ott zokogtam az utcán, hogy Madár a 40 %-al műtett, mert a 40 is több a nullánál. Tudom, a statisztika csal, de ezt most nem fogtam. Keményen megfordult a fejembe, hogy lemondjuk FRZSék lagziját, mert az is 2 nap, amikor nem Madárral lehetek, mert ki tudja, mi lesz .... de ő nem akarja, azt mondta menjünk.
Atyámtól elbúcsúztunk, aztán anyuval beszéltem. És akkor jött a 60! Kiderült, hogy ő rosszul értette, és nekem is rosszul mondta a számokat: a 40 az a mortalitás, 60 az esély a túlélésre. Most ez biztosan morbidan hangzik, de én akkor úgy megnyugodtam, hogy szerintem Budapestig hallatszott a kőomlás a szívemről. Pedig a 60 is alacsony!!!! De ez a szám, már több, mint 50, és az orvosok csak nem olyan hülyék, hogy műtsenek, ha nincs esély??? Ugye?????
Madár vasárnap fexik be, este 8-ig lehet menni hozzá látogatni, mi sietünk haza a lagziról, hogy be tudjak még menni, 7főn műtét. Anyu átjön ide hozzánk, legyünk együtt és imádkozzunk, hogy a tüdő bírja!!!!!!!
Bocs, de most ez van. Sírógörcsökkel küzdök, és azzal, hogy ne adjam fel, mert Apu erős és élni akar!!!! Én is ezt mondanám mindenki másnak, csak megélni q nehéz :(
Puszi!
5 megjegyzés:
Ezt a bejegyzést sikerült végigbőgnöm ... annál is inkább,mert átérzem a szitut. Minden rendben lesz meglátod! A mi kis családunk nagyon sok erőt és kitartást küld nektek és szoritunk!!! Sok puszi Madárnak is!
Mi is nagyon szorítunk!
Timi, ne sírj, minden rendben lesz, mert rendben kell lenni! Megbeszéltem Madárral, hogy nincs kecmec, ezen túlesünk, és utána megyünk Füredre nyaralni (ő a szanatóriumba, mi a vízparton)!.
(köszönöm a drukkot!)
Pitta, köszönjük!
Update: a műtét kedden lesz, a professzornak 7főn valami közbejött.
Megjegyzés küldése