Vagyunk ám .. Hápciiiii!

Elnézést mindenkitől, hogy az elmúlt héten sem sms-re, sem e-mailre,s em blogra nem nagyon reagáltam, megvagyok ám! A múltkori kiborulós postom után még egy napig borultam Balunak, majd döntések születtek, amik most az egyszer nem elsősorban a Picit tartják szem előtt. Persze őt is, mert neki sem jó, ha van egy hullafáradt anyukája, aki a fáradtság miatt annyira ideges, hogy sír, csapkod, káromkodik és csúnyákat gondol.
Az első döntés: elmentünk sétálni :) Levegőhiányom volt (ill. ma is van, de ma esik, és nem megyünk).
A második döntés: Csipuka elég nagy fiú már, hogy csak reggel és este kapjon cicit, ill. éjjel bizonyos keretek között. Kedden volt 10 hónapos, onnantól van a napközbeni cicimentes övezet. Előtte 3 napig az uzsiszopik alatt sírtam. Simogattam a kis buksiját, beszéltem hozzá, elmondtam, hogy szeretem, de ezt meg kell értenie, és magamban sírtam. Még szerencse, hogy ilyenkor általában egyedül voltam (a Kisdrágát leszámítva), mert biztos, hogy pszichológushoz küldtek volna. Azóta 3 nap telt el. Kicsit nyűgisebb mostanában, biztos hiányzom neki, ő is nekem, de ki kell tartanom. Ha beáll az új rend (az ebédszopi hiányt nagyon jól viseli), akkor a délutánokkal szabadabban "játszhatunk" majd, hiszen nem leszek babakötelékben. Szerdán rögtön terveztünk is egy olyat, hogy akkor most Anya megy kosarazni, szépen megszerveztük, aztán nem lett belőle semmi. A már egy hete fájó nyakam és vállam szerdára teljesen bedurrant, így nem lett volna értelme. Next time!
A harmadik döntés pedig az, hogy átneveljük a gyereket. Tudjuk, hogy mi rontottuk el, ill. részben hagytuk, hogy a nagyszülők tegyék, de Csipu nem tud egyedül elaludni, és éjjel akárhányszor felkelt, mentem és kapta a cicit. Éhes biztos nem lehetett 2 órával az esti etetés és szpatty után, mégis kapta. Megszokta, és persze kérte eddig. Most az van, hogy Balu - lelki felkészülést követően - megy ki hozzá. Ha engem meglát, vagy csak meghallja a hangom, akkor nincs pardon, üvöltés lenne a dologból, így viszont Balunak nincs anyaszaga, tejszaga, és anyahangja. Neki apaszaga és apahangja van. Ha Csipu 5 előtt ébred, akkor Balu megy be, simizi álomba, és csak akkor veszi ki az ágyból ringatni, ha nagyon szükséges. Szeretem a Párom! Persze ettől én még nem alszom, mert a hangokat hallom, és be szeretnék menni :( Voltak jobb napok, és voltak rosszabbak. Tegnapelőtt 11 körül Balu bement, lenyugtatta, majd 6-kor mentem én. Az majdnem 7 óra alvás !!!! Igaz, ma éjjel meg másfél órát tutujgatta, de utána csak 8-kor kelt, és "engem" csak akkor kapott meg. Szülői akarat, és nyugtató kapszulák, de kitartunk! Jön a 7vége :))))
A Hápci része a dolognak pedig az, hogy én jól "begfázstam". Mivel gyógyszert nem szedhetek, ezért a homo és népi gyógymóddal qrálom magam: c vitamin, oszkilokimondhatatlanulhosszúnevű bogyók és akácméz. Balu is kezdi már, úgyhogy szép kis család lehetünk mi 3an:)))

Jön a xmas. Írjuk a "wunschzetelt" magunknak, aztán majd feldobjuk a rokonságnak, családnak, hogy szemezgessenek belőle. Az alvás nem szerepel rajta, az alapszükséglet :) Apukám minden nappal jobban van, szerda délelőtt voltam nála, anyu bevállalta a Picit. Akkor kelt fel először az ágyból, a gyógytornász hölgy (2 méteres Brünhilda, de nagyon aranyos!) fogta oldalról Aput, és ment két kört az ágya körül. Október 1-e óta először! Most megy az egyezkedés majd lassan a hogyan tovább (szívcentrum vagy sem) ügyében, gyanítom ott már tényleg elő fognak kerülni a vastagabb borítékok, már ha értitek mire gondolok....

Ezen kívül jelentem, meghibbantam. Fejembe vettem, hogy addig verem a vasat (vagy a képviselőket), amíg fel nem újítják itt előttünk a játszóteret. tegnap voltam a helyi Narancs Szerv irodájában felvetni a problémát, ígértek visszahívást, és egyeztetnek a Képviselő Úrral... waiting... majd mesélek :)

Mindenkinek szép, esőmentes napot, és kellemes 7végét. Akinek kell, annak meg pozitívat!!! (Tudjátok!)