Nem hittem volna, hogy a német Vészhelyzetben megszerzett "orvosi német" tudásomat akkor kell használnom, amikor a nagynénémnek elmondom, hogy mi a helyzet Apuval. Tegnap megint visszaaltatták, pénteken még tudtam vele beszélni. Hamarosan megint megyünk be, éjjel nem szólalt meg a telefon, és ez jó hír. Eddig vártam, hogy mikor fekhetek le aludni, mert az pihenést jelentett. Most nem akarok lefeküdni, mert akkor nincs mivel elfoglalni az agyamat, aludni meg nem nagyon tudok. Picike sem. A fogak. Éjjel 4* kelt. Vagy csak érzi, hogy feszültek vagyunk, jobbra balra hurcoljuk szegénykét :(
Ő különben ezt leszámítva vígan van. Beszélget velünk, azt mondja, hogy "pá" és mi is azt mondjuk, és erre ő is, és mosolyog. Imádom és ő tartja bennem, meg Anyuban is a lelket! Terápiás kisemberke :) És amikor ránézek, próbálok nem sírni. És nagyon emelgeti a kis kuffert, szerintem 1 hét, és négykézlábra áll :)
Most megyek, majd jelentkezünk. Köszönjük a jókívánságokat, szükségünk van minden pozitív gondolatra!
1 megjegyzés:
Van valami újabb hír? Sokat gondolok rátok! Puszi
Megjegyzés küldése