Tour the Familie

A múlt hét második fele - kihasználva az ünnepeket - igencsak mozgalmasra sikeredett. Mivel a múlt hétvégére FRZS Team közreműködésével beszerzésre került a kiságy és a rácsvédő, a szükséges ágynemműk is kimosásra kerültek, semmi akadálya nem volt immár annak, hogy első nem otthon töltött babás éjszakánkat abszolváljuk. Ki szerettem volna próbálni, hogyan reagál Csipu az idegen szagokra, ágyikóra, helyzetre - hosszabb, éjszakai távon. (ez is a Kolping teszt része). Igaz, eddig már aludt Anyósomnál, anyukámnál, nem is beszélve Huby (fotós) karjairól, de az mégiscsak más, ha az éjjeli 6-7 órás szuszát kell egy helyen tölteni. Erre 19-20 közötti éjjelen került sor. (bakker, qva hangosak ezek a fűnyírók az ablakunk alatt, Csipa alszik, most tettem le, remélem nem ébred fel... lelövőm ezeket itt lent!!!! az alergiámról nem is beszélve, jól felkavarják itt az anyagot...)... back to... Csütörtökön felkerekedtünk, én kissé (sic!) idegesen az utolsó előtti etetést követően, mint egy kis málhásszamarak, és átköltöztünk Anyósomhoz. Ott gyorsan megcsinálta Balu az ágyat, kipakoltunk, és elmentünk az alvás előtti szokásos sétánkra. Csipu elaludt, a Kossuth téren üldögéltünk egy kicsit, bejelentkeztünk a FB-ra (éljen a free wifi és Balu telefonja! - kezdem megkedvelni:D), és go home. Fürcsi-pancsi kicsit furcsább volt, meg előtte a masszázs is derékfájdító (ágyra lehajolva értem csak el), és utána vacsi. Picike szépen elaludt, Balu betette az ágyba (én nem bírtam volna, hozzászoktam a mi kis szopifotelünköz, onnan fel tudok kelni az alvó gyerekkel a karomban, innen sajnos nem) és mi is eltettük magunkat.
Maradjunk annyiban, hogy az éjjel Csipa szempontjából jól alakult, a szülőkéből már kevésbé. Igaz, felkelt éjjel egyszer enni, meg hajnalban sem bírtam már visszaaltatni, de tulajdonképpen ő jól aludt. Mi kevésbé. Nekem erre egyrészt mentség az idegen ágyikó, de az Balunak nem lehetett a gond, lévén abban "lakott" majd 20 évig. Viszont a Lurkó minden mozdulatára, szuszijára, fordulására, dobbantására felriadtunk. Szal nem sokat aludtunk, mit ne mondjak :(

A következő állomás 20-án délelőtt a "tejtestvér" meglátogatása volt. Ági, akivel együtt feküdtünk a gyerekágyon, a közelben lakik, és megbeszéltem vele, hogy délelőtt meglátogatjuk őket, ha nem zavarunk. Hát mentünk, megnéztük Julcsit, aki fél nappal "öregebb" Csipunál, de könnyebb, és kisebb (mondjuk ezt nem nehéz, Csipa vmi óriásgombát nyelhetett be, hatalmas...) Van Ágiéknak egy nagyobb kislányuk (2,5) olyan aranyosan simogatta Csiput is :))) Jól kibeszéltük a gyerek-mozog-eszik-alszik-kakil szülők-alszanak-fáradtak-mindenmás projekteket, és hazaindultunk, ekkor még mindig Anyósomhoz.

Van olyan, hogy az ember azt mondja vmire, hogy "majd", meg "egyszer". Ezek azok, amiket aztán szinte sosem tesz meg. Na mi ezt megelégeltük, mert volt nekünk - sok is van, de most épp ez jött - egy olyan "majdunk", hogy elmegyünk Grábócra. Ez a helység a 6-os út mentén van, van egy nagy tábla, hogy ott van vmi műemlék. Lővésünk sem volt, hogy mi, de azt mondtuk, hogy "majd egyszer megnézzük, mi is van Grábócon!". Ezt a "majdot" váltottuk be 20-án. Balu megnézte: ortodox kolostor, templom, műemlék. Szép idő, megyünk! És egyben leteszteljük, hogy milyen kocsiban etetni (szopi, forralt víz - táp), meg pelenkázni, ez is Kolping teszt-ként. A délutáni alvás után hazamentünk - immár magunkhoz - átpakoltuk az úticsomagot, víz, tápszer, fényképező, és elindultunk. Grábóci műemlékeket sajnos nem tudtuk megnézni - kerítés zárja le, és 17-kor bezárt, de a helyi legyeket megtapasztaltuk (iszonyat mennyi van), és autókáztunk. De ha már ott voltunk, akkor még mehetünk, és elmentünk Kakasdra. Ott volt etetés - ha nekem vki korábban azt mondja, hogy én teljes békében szopiztatok a hátsó ülésen, akkor kinevetem valszeg :) De megtettem, és jól éreztem magam. Balu megcsinálta a tápot közben, azt is megkapta a pici, és sétáltunk is egy kicsit - látott macskát, libát :) Este 9 körül értünk haza, Csipa annyira kiütötte magát, hogy aludt, mint a kis bunda, úgy kellett felkelteni, hogy még az uccsó evést megoldjuk vmikor 10 felé.

21-én sem ültünk a popónkon, mentünk Anyukámhoz, volt ugye egy kis családi ünnepség. Igaz, Csupi nem úgy gondolta, hogy hagy engem kicsit pihenni a jeles napon. Vagy csak csupa szeretetből intézte úgy, hogy a születésem percekor (0:20) fentlegyek, és éppen őt etessem? És utána 6-kor is kelljek, és ne bírjam visszaaltatni??? Nem tudom, mindenesetre a szülinapom nem vmi fényesen indult, kialvatlan voltam (előző éjjel sem aludtam jó, akkor meg aztán még kevesebbet), morcos és durcás ezek miatt. Szerencsére a nap azért jól alakult, Balu bírta a gyűrődést, és azt mondta, hogy nem akar tőlem elválni, ami megnyugtatott :) És kaptam tőle egy olyan szép pólót, amit legszívesebben minden nap hordanék!!! Semmi faxni, egy fehér színű, rajta egy kedves sorozat lógójában: Verliebt in Berlin, imádom!!!!!!!! (Balut is....)

Szombaton volt a nagy nap, hogy végre D kisfiát is meglátogassuk, Csiput Anyuéknál hagytuk, és mentünk Nimród nézőbe. 3 hetes múlt. Olyan kicsi!!! El sem tudom képzelni, hogy a mi lurkónk is volt ilyen apró kis jószág. Pedig az is csak most volt!!!!
Ezek után már csak a szombat esti séta maradt vissza, ismét a Szecska felé vettük az irányt - vagy a Tettyére? Már nem is emléxem, és utána alvás!

Vasárnapra nem volt nagyobb túra tervezve, gondoltuk, eleget mozogtunk, no meg főzni is akartunk. Egyrészt magunknak (nyami lett), másrészt most volt az első alkalom, hogy a gyereknek én főztem a csirkét, eddig a bevezető adagok konzervből mentek. Jó lett mindkettő étel, tele a mélyhűtő gyerekkajával! Lehet, hogy veszünk egy kisebb mélyfagyasztót? Lassan nem férünk el...

Ma egyedül vagyok a Picivel. Balunak elkezdődött a majdnem normál munkarend (azért majdnem, mert szerencsére még nem lesz du műszak), és korán kellett kelnie. Csipu is korán kelt, most alszik. Szépen mozog, igaz, az egyik oldalra annyira nem szeret forogni, szoktam "dresszírozni", mint egy kiskutyát: a kedvenc labdáját a "lustábbik" oldalra teszem, hátha arra fordul :) Néha beválik! Viszont ő igazi kiskutyaként inkább a papucsomra hajt, azt kezdte el ma rágcsálni. Nem mondom, a babák bírják még a néha büdi anyaszagot is, na de a lábszagomat??? Micsoda ízlés :)))

MT ügyben még mindig semmi változás. Igaz a 7végén jót nevetett rajtam Balu, mert a Interspárban megláttam egy csajon egyet, és nem haboztam, leszólítottam, hogy ízé, ez milyen fajta :) Tisztára meghibbantam! A csaj rögtön mondta, hogy hurcibaba blog, meg mamami fórum, meg hordozós hetek, én meg mondtam, hogy jájá, teljesen uptodate vagyok ezekben, csak vhonnan szerezzenek nekem egy Liliputi 3. generációst :))) Balu szerint bekattantam :))))

Ennyi "dióhéjban" a hétvége történése. A fűnyírók még mindig itt zörögnek....