Élményfürdő és a tárlat

Nem is tudom, valahogy mindig elmarad, hogy blogot írjak. Komolyan mondom, hogy kellene egy olyan szonda, amit a fejemhez lehet rögzíteni, és a szopiztatás közben jövő gondolataimat le tudnám írni. Mert vhogy, mire ide kerülök, addigra egy csomó minden kimegy a fejemből.

Élményfürdő
Hétfőn végre eljutottam strandra! Ez azért nagy szám, m ert egyrészt komoly logisztikai gondokat kellett megoldani (mit vigyünk magunknak, gyereknek, mikor és hova merjünk elmenni), másrészt nem volt fürdőruhám. A tavalyi modellből hasban kifogytam, a tavalyelőtti modellek pedig már 5-6 évesek voltak, az egyik fel is adta a szolgálatot, és bevallom, lövésem sincs, hogy hova pakoltam el őket.
A fürdőruha vételt szombaton megoldottam I-vel. Jött értem, bevitt az Árkádba, és shoppingoltunk csajosan, amíg Balu Csipura vigyázott. Volt olyan bolt, ahonnan inkább kijöttem, miután az igényeim felsorolása után (nem lehet merevítős, sem mellemelős szivacsos, ne legyenek rajta fémdarabok, csitek-csatok és lehetőség szerint a bugyi része se 2 milinégyzetcentiből álljon) az egyébként éppen 18 múlt kis eladó csajszi közölte: Akkor én feladom. De a hervisben kaptam, Adidas, szép, jól is áll (szerintem).
Szóval 7főn felavattuk a Pollack strandon. Reggel hami után bevágódtunk a kocsiba, mentünk, Balu sátrat vert oszt go úszni. Mármint ő, én maradtam a picivel. Elvoltunk, ismerkedtünk a nénikkel (egyébként a gyerek mindenkiből ismerkedési ingert vált ki), és amikor Balu visszajött, akkor jöttem én. A víz hideg volt, de nem hagyhattam ki: végre vízbe merültem!!!! Erre utoljára a vajúdásomkor volt példa, és előtte tavaly augusztusban a horvát tengerben. Csontig fagytam a vízben, de úsztam 3 hosszt (ez nálam nagy szám!) és kijöttem ... bár szívem szerint maradtam volna még, mert annak ellenére, hogy hideg volt a víz, olyan jól éreztem magam!!!! Ha az idő engedi, ezt még ismételni fogjuk!

Tárlat
Tegnap megnéztük a Munkácsy kiállítást, most itt van Pécsett a 3 kép. Nagyon bíztam benne, hogy megint olyan lehengerlő élményem lesz, mint tavaly az Utolsó vacsoránál - belépek, meglátom a képet, nézem nézem nézem és "üt". Sajnos nem lett teljesen olyan az élmény, habár tény, hogy igencsak monumentális a látvány. Én a szervezők helyében - persze könnyű így az oldalvonalról beleszólni - nagyobb terembe tettem volna a képeket, hogy legyen helye az embernek nézni és nézni, és ne zavarjanak be a többi látogatók a látványba. És azt is szívesen vettem volna, ha le lehet ülni a képekkel szemben, hogy csendben lehessen őket szemlélni. Anyway, érdemes volt megnézni, kulturálódtunk kicsit Baluval és Csupival (igaz, ő átaludta a dolgot, de a "hely levegőjét azért beszívta")

Vannak még gondolatok, de hagyom Balut is kibontakozni, főleg az AT-s élményei miatt :D
Pusszantás!