Azt már korábban írtam, hogy anno a szülésnél vért kaptam, és nem volt egyszerű megtalálni a megfelelő "donort", mert vmi flikk-flakkos a vérem, és csak két adagban tudtak eleget szerezni a kórházban. Már akkor úgy éreztem, hogy nagyon meg szeretném köszönni annak az 1-2 vagy nem tudom hány embernek, aki végül is a második adagnál bement,és hagyta, hogy lecsapolják, hogy én még megkapjam a hiányzó adagomat. Az egyik kolléganőm is véradó, volt már olyan, hogy ő éppen tárgyalt, én vettem fel a telefont, a Vérbankosok voltak, hogy azonnal mennie kellene, én szóltam neki, és ő csapot papot otthagyva ment, hogy életet mentsen. Mivel én az "én véradómnak" nem tudtam személyesen megköszönni, Diónak köszöntem meg levélben, meg személyesen is, hogy ő is van, hogy ő is olyan ember, mint az "én emberem". Mit ne mondjak, nagyon jól esett neki, teljesen elérzékenyültünk. Büszke vagyok, hogy ismerek olyan embert, mint ő.
És tegnaptól büszke vagyok arra, hogy Krisztát is ismerem! Eddig is nagyra tartottam, szülésznő, kisbabákat segít a világra, fogja az anyukák kezét, lelkét. (és nem utolsó sorban fogadja a hülye hívásainkat eszementebbnél eszementebb időpontokban is!). A napokban olvastam a helyi Zeitungban egy történetet egy házaspárról, ahol a férfi rosszul lett a kocsiban, félrehúzódtak, hívtak nekik mentőt, de addig is vmit tenni kellett. A tömegben egyszercsak feltűnt vki, aki kérdezett 2-3-at, majd kiszedte a pasit a kocsiból, és "ellátta a baját", amiközben a többi bámész csak lesett. Mikor a mentősök megjöttek, felszívódott. A feleség írta a levelet az újságban, szerette volna, ha jelentkezik az Angyal, mert ott ő akkor nem kérdezte meg, kicsoda volt. A leírtak alapján (utca, kor, foglalkozás - azt megmondta, hogy ápolónő, szülésznő) volt sansz, hogy K lehetett az, és amikor megkérdeztem, igen, ő volt. Nem akar beszélni a nénivel, nem kell hálálkodni, neki az a dolga, hogy segítsen. EZ a hivatástudat, ez az, amikor nem számít mi történik, ki vagy, mi vagy, hanem ÉLETET MENTESZ ha tudsz!
Találkoztunk egy NMA-val kedden, kipróbáltam egy MT-t. Furcsa érzés, még nem az igazi, azt hiszem, nem ez a modell az, ami nekem be fog jönni, de még vannak más randikoordinátánk is. Egyébként egy egy Hunbaba modell volt, szép magyar szarvas volt ráhímezve. Szóval igazi NMA modell :))) Na de nem kekeckedem, kedvesek-aranyosak voltak a férjével, nem ettek meg minket vacsira. A kissrácuk meg teljesen kiakadt, hogy az ő hordozóját egy idegen néni (akit addig kedvelt, húzott játszani) felpróbálja, depláne meg beletesz egy másik babát. Sírt rendesen, csak akkor hagyta abba, amikor lefejtettük rólam a hordozót.
Most megyek, befejezem a reggelim. Csupi itt van a szőnyegen, ma reggel megint megharapott, megint nem bírtam ki sikoly nélkül, megint ráijesztettem ezzel, és megint elkámpicsorodott emiatt, de utána megnyugtattam. 7végén jönnek FRZS-ék, lesz nagy dögöny:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése