2010. szeptember 29., szerda

Szomorú, de bizakodunk!

Ma délelőtt anyuval együtt programot terveztünk, Balu délutános. Csipa szépen átaludta az éjszakát - ilyet is már régen tett, és hajnalban ébredt. Én is aludtam sokat, leszámítva azt a kis intermezzot,a mikor Balu 4-kor álmában leverte a vizesüveget az éjjeli szekrényről - szegény nem tehetett róla, az nem szokott általában ott lenni. Csipuka 7-kor már túl volt a reggelin, mi is ettünk, majd bekapcsoltam a mobilom. Üzenet. Anyutól. Atyám hoz mentőt kellett hívni, rosszul lett éjjel. Anyus program elmaradt. Nemrég hívott, hazaengedték apukámat, de kell majd még mennie kivizsgálásokra. Nem voltam ma vmi jó hangulatban, Csipuka is megérezte, csak Balunál aludt el. Ő most dolgozik, pici még alszik. Én fent vagyok.
Ilyenkor - is - az embernek eszébe jut, hogy hiába szülő, ő még gyerek, és neki is van szülője, aki soxor nem vigyáz magára, és hiába szól neki a gyereke (én pl.), hogy vigyázzon, mert a gyerek azért már felnőtt és látja a dolgokat, azért a szülő nem veszi komolyan, mert mégiscsak a gyereke ne beszéljen már neki. Ha atyám jobban lesz, átmegyünk hozzá ma este.
Bocs, nem voltam vmi vidám. Szeretem apukámat, csak olyan makacs, mint egy öszvér, és abból is az extra csacsi típusú :(

4 megjegyzés:

Zsófi írta...

Jobbulást kívánok apukádnak!

szokei írta...

Jobbulást.

Dávid írta...

Jobbulást kivánok!

Nico írta...

Köszönjük.
Tegnap éjjel megint rosszul lett, ma ide-oda küldözgették, a végén meguntam, és telefonáltam egy barátnőmnek, aki eléggé magas székben ül, és 10 perc múlva már vizsgálták is. Előtte 3 órát ült a sürgősségin, ahol előző éjjel-nappal majd 10 órát, és mentő vitte be ... most nem akarok a magyar egészségügyről nyilatkozni.
Még nem tudjuk, mi a baja, anyu vele van.