Na talán most...

... sikerül pár, a lassan elmúló héten megfogalmazott gondolatomat billentyűzetre "vetnem", Csupit elaltattam az imént, fájnak a karjaim, különösen a sérült vállam :(

Étkezés esete a kis Dinóval
Szépen haladunk a gyümölcsök bevezetésével. Az őszibarack és az alma mellett már a repertoárban szerepel a meggy (idei, nem konzerv, kissé borsos áron, nem is adtunk belőle sokat) és a szilva is (na ez konzerv - bébiételből). Amennyire féltem (na jó, ez erős, inkább csak izgultam), hogy mit szól majd az új ízekhez, annyira csodálkozom is. Az első falatnál van egy kis fanyalgás - habár ez már a 2 hete adott barack első kanalánál is van -, de utána megy a szájtátogás. Nem tudjuk olyan gyorsan adagolni a szájába a kaját, mint ahogy tátog. Az almát meg egyenesen leszívja a kanálról :) És amilyen bélpoklos, megenne dupla annyit is, mint amit kapna. El is neveztük kis Dinónak, no nem a súlya miatt - habár az alapján is felvehetné a versenyt vmelyik szaurusszal... - hanem a reakcióideje miatt. Mert ugyibár a nem tudom melyik (hosszú nyak, nagy törzs, olyan, mint amikor a kígyó lenyeli az elefántot rajz) szauruszra mondták, hogy állítólag több percig tartott, amíg az inger (pl. farkára léptek) eljutott a fejéig. Na Csupikának is eltart egy darabig, amíg konstatálja, hogy már tele a pocak, de addig meg nyüszög, hogy ő még kérne. Úgyhogy most nem adunk neki annyit, amennyit megenne első nekifutásra, mert utána meg a pocakja fáj. Olyan édes :)

Hiányzik a munkahelyem
Ez most biztos meglepő, hogy ezt írom, habár valójában annyira nem is, de itt most kivételesen nem az agymunka részt hiányolom. A héten vasaltam vmikor hajnalban (máskor nem lehet, q meleg van), és akkor jöttem rá, hogy én tulajdonképpen hogyan is bírtam átvészelni az elmúlt hőséges nyarakat. Amikor ez a meleg van, akkor vagy nyaraltunk vhol, vagy döglöttünk strandon, vagy nagyobb rész LÉGKONDIS!!!! irodában ücsörögtem. És ez most nincs. Lefolyik rólam a fél Duna, annyira izzadok, és képzeljétek el, milyen, amikor még szoptatsz is: te is folysz, Csupi is folyik, egymáshoz vagyunk szorítva, és egymást fűtjük. Nem mondom, télen a hideg szobában élveztem a Kis Radiátoromat, na de most? Néha már alig várom, hogy vége legyen a szopinak (ez csúnya, önző gondolat, pfuj), habár a tipi odaadása is izzasztó... igaz, mindennek az odaadása, még a böfiztetés is izzasztó. Pelenkákkal bástyázom körbe magunkat, és mosom az átizzadt pelusokat ezerrel ... amit aztán vasalhatok. Ördögi kör :)

Ruccanások, vendégség
Tesztelgettem a paraanya énemet mostanában azzal, hogy úgy mentünk el otthonról, hogy máshol etetek. Ilyenkor nincs mérlegelés, behasalom, hogy Csupi mit ehetett a cicimból, és arra adunk pótlást (max kicsit többet kap, egyszer-egyszer belefér). Hát eddig nem voltak vmi léleknyugtatók ezek az utak, igaz a meleg is szerintem közre játszott, meg Csupinak is szoknia kell a más környezetet, meg nekem, hogy máshol / máshogy szoptatok. A héten voltunk fent Anyuéknál a "birtokon", na az katasztrofálisan sikerült. Azt hittem, hogy ott a Mecsekben talán hűsebb szellő fújdogál, nincs annyi szúnyog, lágyan el lehet majd hintáztatni Csipát, mi meg majd kicsit relaxálunk madárcsicsergést hallgatva. Na nem. Q meleg, szúnyogok, a napozóágyra pofiba odasütő nap, izzadó gyerek, izzadó szülők, szopihoz nem tudtam megtámasztani a rossz vállam, begörcsölt (aztán azóta be is gyulladt), teljesen kiborultam. Balu egy angyal, hogy elvisel!!! Tudta, hogy nekem ott akkor haza kellett mennem,elmenni a hideg víz alá, és lehűteni a felforrt agyvizem.
Tegnap találkoztunk Dicsakékkal (este sétáltunk a belváros szúnyogtalanított régiójában), meg itt voltak Pitttáék is. Na nekik angyali oldalát mutatta Csupi, igaz, délelőtt fent volt, sírt is, nehezen, de elaltattam, alig akart felkelni, hogy vmikor 4 magasságában magába tegye az aznapi 3 (!) hamiját.

Meleg van. Iszok mint a kisgödény, ennek ellenére alig van tejcsim. Abban bízok, hogy a nagy meleg miatt, és ha kicsit hűvösebb lesz, akkor megint több lesz, mert a bevitt folyadékból tej lesz és nem kiizzadom.
Kicsit ledőlök, mondta a kémény....