(Tudom, háttal nem kezdünk mondatot, se karral, se lábbal...)
Csupi eddig az összes új ízt komálta, az elején kicsit pofákat vágott, de utána meg tátogva követelte az adagját. Ma volt a krumpli nap. Még tegnap szépen lekocogtam a piharcra, vettem kicsi, egységes méretű újkrumplit, szép almákat, hogy felkészüljünk a nagy krumpli making-re. 7végére időzítettük, hogy Balu is itt lehessen a jeles napon, ő volt a főszakács (mégiscsak papírja van erről a szakmáról), meg is kotyvasztotta: krumpli, alma összefőzve, összemixelve, kis anyatejjel ízesítve.
Csupika szépen szopizott, majd a szokásos módon közelítettünk felé a kanállal, okosan tátotta is a száját, krumplis almás izé be... szokásos fanyalgás ... nem kell azzal törődni, próbáltuk megint betenni a kitolt maszlagot ... újabb fanyalgás ... na itt kellett volna feladni? ... mi megint betoltuk, na akkor már elütötte a kezünket (ilyet még sosemnem csinált). Ekkor már kezdtük sejteni, hogy nem kóser a kaja (egyébként nem volt jó íze, tök sótlan volt, de nekem speciel a barackpép sem jön be, azt meg komálja a Lurkó, úgyhogy gondoltam nem én vagyok a mérvadó ízlelő). tettünk hozzá kis baracpépet, újabb próba. Hát ekkor már nagyon elege lett, mert konkrétan kihányta, ami eddig benne volt: jött az anyatej egy része is, meg a 0,0000001 kanálka krumplis almás barackos ízé.
Akkor mára vége a krumplinak. Holnap újra prószáljuk. Holnap nem 1-1 lesz az alma - krumpli arány, több lesz az alma. Hope!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése