Xmas Tour - Félidei jelentés

A felén túl vagyunk. Mármint a Nagy Karácsonyi Túrának. Nem tudom, mennyit ettünk, de sokat, hányszor másztunk le-fel a 3. emeletre, de soxor, és mennyit pihentünk - keveset.
24-én délelőtt Balu elment sétálni Macskával - kihasználták, hogy 10 fok volt, verőfényes napsütés, és lehetett végre biciklizni. A szokásos problémával szembesültem: mit adjak az izzadós gyerekre ruhát, mert ha túlöltöztetem, akkor 3 mp alatt lesz csutak víz, ha nem, akkor ez eltart vagy 2 percig is. A kevesebb néha több elve mentén lightosra vettük a figurát, de így is facsarni lehetett a trikóból / pólóból az izzadságot, amikor hazajöttek.

Én nem mentem, mert várt rám a csomagolása az első körös ajándékoknak (a 24-i adagnak). Mikor feljöttek a fiúk, gyorsan ebédeltünk (semmi faxni, virsli), oszt elmentünk Áront altatni. Szerencsére ezt sikerült viszonylag gyorsan abszolválni, mert fontos feladatok álltak előttünk: Balunak a kacsasütés projekt, nekem pedig a fadíszítés, maradék csomagolás, kicsi rendrakás, tusolás, hajmosás, kicsi pihi, mielőtt ébred a gyerek, és megkezdődik a Karácsony!
A faállítással, díszítéssel gyorsan kész lettem, Balu is a kacsa bepakolásával a sütőbe, minden kis csomag a fa alatt várakozott, amikor mondtam Balunak, hogy dőljünk le, mert kell 5 perc pihi, hogy utána induljon a szépészeti hadművelet (Áron ekkor cca 70 perce aludt, nála az átlag 2-2,5 óra). Balu kinyitott egy sört, én letettem a hátam az ágyra... majd halljuk, hogy édes kis tappancsok plattyognak kifelé a kisszobából, sveszik célba a nagyszobát, ahonnan a következő mondat hangzott el: Anya, itt a karácsonyfa!!!! Másfél órát aludt. Mi 2 percet pihentünk.
Nem volt mit tenni, elkezdődött a karácsonyi ünnepségsorozat: Éneklés, puszik, majd Áron rávetette magát a csomagokra. Nem érdekelte, hogy kié az ajándék, ő bőszen kicsomagolta az összeset, igaz, ami nem az övé volt, az nagy kegyesen átszolgáltatta a célszemélynek. Idén nem volt nagy ajándék, inkább sok picit vettünk Macskának, mert tudtuk, hogy imádja, ha sokat kell bontania :) Azért a szülők is kaptak ajándékot: Balu végre egy vakut, ami - hope - jó lesz, én egy kistáskát, amire már rég vártam, no meg még volt pár apróság. Macskának bejöttek az ajándékok, főleg a helikopáter, amit Duploék gyártanak, azóta az is felsorakozott a két tűzoltó és egy rendőrautóhoz, meg a F1-es autójához, amik standard közlekedőkellékei, és alvás felvigyázói lettek esténként.
A kacsa finom lett, Áron is evett belőle, még egy kicsit játszottunk, oszt beborultunk az ágyba, és ezzel vége is volt a napnak.

25-én Anyukámékhoz voltunk ebédre hivatalosak. A délelőtti sétából nem sok lett, habár mindenféle trükköt bevetettünk. Mivel elszóltuk magunkat, hogy Anyuméknál is lesz karácsonyfa, ezért a gyerek rástartolt a Júlia utcára, hogy ő nem sétál, hanem megy oda. Nem is tudom, miért? :)
Anyuméknál is volt egy kis karácsonyozás, utána hazajöttünk, hogy Áron itt aludjon, és végre mi is pihenjünk. Na az már nagyon kellett :) Kicsit rendbe szedtük a lakást (konyha - mosogatás, kellene egy mosogató gép, de hova tegyük???), képeket nézegettünk, válogattunk - picassán és facsén van belőlük pár. Este megint anyuméknál kötöttünk ki, mert mostanában Áron rákapott az esti mesére. Persze jó német gyerekként nem ám a magyarra, hanem a Sandmann-ra, ami még régi NDK-s mesefigura. Atyámmal nézik a német adón, és nagyon tetszik neki:) Vacsi után jöttünk haza, fürcsi kimaradt, és go szpatty. Szülők is ezt a programot futtatták - én először a gyere ágyában, aztán a sajátunkban.

Macska mostanában csikorgatja alváskor a fogát. Pontosabban csak az éjszakai nagy alváskor, és akkor is akkor, amikor félálomban van. Amikor hajnalonként szól, hogy menjek át, akkor szoktam hallani, és félelmetes hangja van :( Utánanéztünk, hogy mi okozhatja, és nem lettünk boldogabbak. Állítólag fel nem dolgozott stressz. Nem igazán történtek változások az életünkben az elmúlt 2-3 hétben, hacsak az nem, hogy nincs cumisüveg és tipitápi. Ez lenne az oka? Amikor kérdezzük, hogy mi a baj éjjel, akkor meg azt mondja, hogy fél a rossz fiúktól, meg a betörőktől. Nem tudom, honnan szedi ezt, pontosabban sejtjük - az oviban van egy cimborája, az szokott neki butaságokat mondani, és Áron meg mindent elhisz. Úgyhogy most új eljárás van lefekvés előtt: megnézzük, hogy minden ajtó / ablak be van-e zárva, odaállítjuk a bejárati ajtóhoz a rendőr motoros bácsit, az ablakhoz a rendőrhelikoptert, és ők vigyázzák az álmot. Remélem, használni fog, mert különben elfogynak Áron fogacskái :(
Ma anyósomhoz megyünk ebédelni, este a Tesóm itt alszik - megbeszélte Áronnal, azt hiszem ez egy extra pockosodós este lesz, sok rohangálással, és röhögéssel, alsó szomszédtól előre is sorry - remélem, nem építünk újabb bunkert a nagyszobába, mint karácsony előtti héten - azt ugyanis 3 napig kerülgettem behúzott hassal, hogy lépni tudjak egyáltalán :)

Puszi mindenkinek, majd még jövünk!

Írtál blogot? - Írjál blogot!

Az elmúlt időszakban többször is elhangzott kettőnk között ez a shakespeari szintű párbeszéd Baluval, aminek - mint azt minden bizonnyal láttátok - nem nagyon lett foganatja. Mindig jól megbeszélte az egyik a másikkal, hogy ok, majd ír blogot, oszt nem lett belőle semmi. Pedig történések voltak / vannak, csak valahogy olyan szinten vagyunk betunyulva, hogy az valami szörnyű.
Én különösen hullámzó teljesítményt nyújtok, habár inkább a takaró alá akarok elbújni, és hagyjon mindenki békén trendhez konvergálok, pedig történnek nagyon jó dolgok is.
Pl. Áron egy nagyon jó dolog. A héten (jaj, már hétfő van, akkor a múlt héten) volt a Nagy Maratoni Elő Karácsonyi Ünnepségsorozat, amiben volt bábszínház, meg Alma koncert inkl. Mikulás no meg az ovis Xmas Party. Mindegyikre készültünk, de vegyes lett.
A Bábszínház az lett volna Zsolnay Negyedben, és igen, csak lett volna. Áron többször volt már az ovival Bábszínházban, szereti (állítólag), így mi is örültünk, hogy végre - normális szülőhöz valóan - időben elpattanunk a munkahelyről, és elmegyünk a kisgyerekünkkel együtt megnézni egy színdarabot. Nem mentünk. Áron közölte, hogy ő bábszínházba csak az ovisokkal megy, velünk nem. És ezt komolyan is vette, mivel másnap délelőtt szépen el is ment az ovisokkal. Mi meg ott álltunk - az egyébként gyönyörűen karácsonyi fényekbe öltöztetett - Zsolnay Negyedben a hidegben, és no műsor. Ilyen a mi formánk. Meg a gyerekünk.
Alma koncert csütörtökön volt, egyetemi Mikulás ünnepség. Tavaly nagy sikerre vettük az akadályt, igaz, a végjátékban a Mikulás már nem annyira volt gyere-be, de előtte volt nagy rohangálás, tinci-tánci, amihez - lehet - az is közrejátszott, hogy Zalán barátunk is ott volt. Zazi idén nem tudott jönni, mert beteg, így egyedül mentünk (Pepével, mint erősítéssel "felszerelkezve"). A koncert kicsit hangso volt, oszt lehalkították, de a gyerek nem ment táncolni. Ült az ölünkben, és csak nézelődött - kissé megszeppenve - , hogy mikor jön már a Mikulás.... Aztán megérkezett, és onnantól már nem volt gond. Sőt! A Mikulás mikuláscsomagot is hozott (a balga), ami tele volt csokival. KÁNAÁN!!!! Áronunk úgy gondolom, hogy az élete tojásallergiás időszakát (=no tojás, édesség) próbálja bepótolni azzal, hogy ha csokihoz jut, akkor kétpofával enné. A szülők meg nem hagynák. Ezek általában kisebb konfliktusokhoz vezetnek. Lehet, az lenne a megoldás, ha simán mindig kaphatna csokit, amikor kér, de szerencsére nem szokott kérni. Csak ha meglátja vhol a lakásban. Ami a Mikulás Time miatt most kicsit sűrűbben előfordul. Gonosz szülők vagyunk (én különösen, Balu néha saját jogon elcsábul a csokival kapcsolatban), és nem igazán adunk neki csokit. Van egyrészt az egészség / Fog faktor, no meg az egészség / nem ezzel tömjük magunkat faktor, no meg az, hogy Áronnál nincs olyan, hogy csak 1 darab. Valahogy mindig kitrükköz még egyet, meg még egy utolsót, és az utolsó utáni utolsót. Úgyhogy inkább hard core elvonás van. Már amikor nem vagyunk figyelmetlenek, és nem dugjuk el a csokit. Ez a csütörtöki party-n nem igazán sikerült, csak kisebb közelharc árán, de az a jó, hogy 5 perc után már másra koncentrál, és elfelejti a csoki excidentet :)
És akkor jött a péntek, ovis xmas. Kezdődött azzal, hogy 2 nappal az esemény előtt közölték az oviban, hogy fehér ingben (nem poló) kell hozni a gyereket, mert két műsorszámban is fellép. Oppá! Nekünk nincs ingünk (ill. 1-et vettem 1 hónapja, de nem fehéret, nem vagyok én megőrülve, Áron és a fehér felső hadilábon állnak egymással). Para, majd körbetelefon, van-e vkinek méretben passzoló fehér ingje. Nem volt. Anya durc, oszt shoppingolt egyet aranyáron. Kimosás, szárítás, vasalás. Oszt csüt du a másik ovónéni közli, hogy akkor kockás ingünk van-e, mert a Gyermek kér számban is szerepel, és kellene. Na itt elpattant az agyam, és mondtam, hogy Bocsi, az ovi vezetője 1 nappal ezelőtt fehér inget rendelt, megvettük, nincs kockás ingünk, és jó lenne, ha nem fél nappal előre szólnának, mert varázsolni tudok, de csodát tenni nem. ... nem vagyok biztos, hogy vette a rejtett  üzenetet. Mondtuk, hogy fehér ing és kész.
Előre láttuk a nehézségeket, ami abból adódhatott (és adódótt is), hogy ebéd után de még before alvás a gyerekeket minden szülőnek haza kellett transzportálnia, hogy az ovis nénik tudjanak készülni. A félelmünk: hogy altatjuk el Áront, aki normál ügymenetben itthon 2,5 órát alszik, és fél 4-re a műsor helyszínén kell lenünk vele. Már akkor mission imposible-nek tűnt a dolog, hát amikor észrevettük, hogy ez a gyerek nem igazán akar alaudni, miután hazaérve meglátta az autóit. De ha nem alszik, akkor olyan bitang pockos lesz délutánra, hogy ott nem lesz szereplés, meg koncentrálás. Nem spannollak Titeket, 2-re minden altatós trükköt bevetve elaludt, mi bőszen nekivetettük magunkat a pogácsák sütésnek, és 3-kor nekiálltunk keltegetni.... Rohanás Expo Centerbe, gyerekek szinte páran, helyfoglalás, Balu elhúzott anyukámékért, én meg foglaltam a helyeket, védtem a cucainkat és rohangáltam Macska után, aki egy merő víz volt 10 percen belül. Amikor Baluék visszatértek, gyorsan átöltöztettem, de addigra szegényke már megrémült, nem akart elengedni engem, depláne nem akart a színpadra menni. Szerencsére megoldottuk az ovinénikkel közösen, és ez megérte. Az én kisfiam (mit kisfiam: Okos Nagyfiam) a második műsorszámban EGYEDÜL állt a színpadon, és verset szavalt, majd okosan meghajolt. (Zárójeles: otthon pedig azóta is elszavalja ... na nem, nem a saját kis 4 sorosát, hanem az 5 éves fiúk versét: Ady Endre: Kis, karácsonyi ének című versének első két bekezdését.... nagyon sok sor ... nekem is sok lenne ... ő meg csak mondja, és mondja, és a végén büszkén meghajol... sírós jelenet, legalábbis az anyukájának :))
A második szereplés a várt pockosodásba torkollott, mivel ott már Dávid barátja is a színpadon volt, mellette, amit nem kellett volna.... de az is lement, utána a gyerekek rávetették magukat a sütis asztalra (amin okos szülők közül valamelyik egy 2 literes kólával is megspékelt...), rohangáltak, mi összepakoltunk, és hazajöttünk.
Aztán, hogy rossz dolgokat is írjak. Elkapott a szokásos év végi lemerülős betegség, ami megint a "fülemen" kötött ki, még mindig érzékeny. Áron is köhög már vagy egy hónapja, de ez inkább olyan időjárás és pára függő. Nagyon fáradt vagyok, pedig ma pl. átaludta az éjszakát a Drága, ami mostanában olyan 1/3 arányban szokott sikerülni. Talán annak is betudható (ez már jó dolog), hogy itt járt nem rég a Mikulás, és elvitte Áron összes cumisüvegét. Cserébe pedig itt hagyott egy Duplo tűzoltóállomást. Bűcsút intettünk a tipitápinak (már ideje volt), és azóta csak 2szer kérte, este meseolvasás van - igaz, mindkét szülővel, mert az úgy buli, ha mindhárman bepréselődünk Áron ágyába :)
Nem igazán van xmas hangulatom. Az idő sem segít, a fáradtságom sem, igaz, azt látom, hogy Áron egyre jobban izgul, most már szerintem igazán élvezi az ünnepeket, elhiszi (még egy ideig remélem :D) a Mikulás, Angyalok és Jézuska meséket, és nagyon várja már a holnapot ... igaz gyanítom, ebben bőszen benne van a meglepi faktor, mert azokat nagyon szereti ... ja, melyik gyerek nem? :)
Remélem, Balu - és a Ti - igényeiteket ki tudtam elégíteni ezzel a mai post-tal, ha eljutunk odáig, teszek majd fel pár képet, az oviban is volt fotózás, úgyhogy vannak "giccses" ünneplős képek a Gyerekről :)
Ha nem beszélnénk, akkor ezúton kívánok mindenkinek nagyon boldog, békés ünnepeket, és 2014-re minden jót és szépet!
Puszi: Nic

7vége-7vége

Csak hogy kedveskedjek a 7végén felénk látogatóknak ime a második poszt 1 napon belül! :) A hétvégéből sajna már csak a délután van vissza meg az este, de Áron alszik, mi meg ledöglünk egy NCIS-t nézni.
Drága Zsófi és Pitta! Köszönjük még1x hogy itt voltatok, emeltétek a 7vége fényét! Jó volt veletek beszélgetni 1ütt lenni, enni inni jót kacagni :) Jövőre veletek ugyanitt, vaagy odafent? Aztán Jakuzákra..izé jakuzzira fel! :))

Pittáéknak szeretettel :)

Erőteljesen kell gondolkodnom, hol is hagytuk abba úgy cirka 3,5 hónappal ezelöttt...hát rég volt az biztos. És mivel ma itt voltak Pittáék, (és még lesznek holnap is! Örülünk ám nektek nagyon! Hát még Áron! :) ) és mivel szóba került, hogy bizony már régen írtunk (igen tudom már más is szóba hozta.. :) ) ezért gondoltam elvetek pár sort, hogy ne feleslegesen kattitngassanak a népek az oldalunkra. :)
Kezdjük értelmünk értelmével, az olykor arany gyermek, olykor kis gonosztevő Áronnal. Az utóbbi időben nő mint a bolondgomba...szerintem olyan 110cm-nél tartunk...és 20 kilónál. Lassan adhatnánk már az iskolába, nagyon nem lógna ki az elsősök közül - legalább is ahogy elnéztem 1-2 kisdiákot nemrég. Az értelme is sokat fejlődött, kész mondatokkal áll elő, olyan csavarásokkal hogy csak a fejünket fogjuk néha...és kombinál..veszettül kombinál, és emlékszik..ami neki fontos abból mindenre. És ha szülők nem, abból bizony botrány van. Pl.hogy hol van a versenyautója, vagy hogy a 7 végére ezt meg azt kap...bezzeg ha nekünk ígér valamit, na az már más tészta..ott erősen felejtőssé válik sok minden, pláne ha a rábe Szülők olyat szeretnének, amit Őkelme nem szeretne...pl. a haj mosás..vagy vágás, köröm vágás, esti fürdés..és a többi. No itt a memória és a hallás erősen szelektálta vállik, és bizony nem egyszer kemény fenyegetéssel tudjuk csak rávenni erre vagy arra. Ami még pozitív, hogy mostanában kevesebb a kemény hisztije...a csapkodós harapós ordibálós verzió. Remélem lassan elhagyja majd, kop, kop,kop.
Mi pedig megvagyunk, meló meló, reggel kelés, majd rimánkodás Áronnak, hogy időben induljunk el - ami szinte soha nem jön össze. Ha maszek cégnél melóznék, valszeg már ki lettem volna rúgva, de itt még hál isten nem. Bár kevés a diák, lebeg felettünk Damoklész kardja..remélem nem üti le a fejünket.
Nic meg..hát elég csak annyit mondanom - rezsiháború. Ott is sűrűn imádkozunk, hogy a nagy piros energiaszolgáltató húzza ameddig csak lehet!
Na ennyit mára, nem ígérek semmit, de remélem hamarosan írunk újra! Pusza, pá!

Az elveszett csapat

Helló Mindenki!

Ismételten eltűntünk 1 hónapra, ismét elnézést. Most is csak dióhéjban amíg Anya eszik,Áron meg Tesz-vesz várost néz egy kicsit.
Megvolt a Balaton túránk. 1 hét volt de még ráhúzott volna mindenki 1-2 héttel! Nagyon jó hely volt, nagy zöld kert, fák is voltak, szúnyogháló mindenhol, és jó idő! Vittünk felfújható medencét, de fel sem fújtunk, inkább a Lellei homokos strandra jártunk, ami Isteni volt! Képeket már tettem fel a képalbumba! A hölgy számát megjegyeztük, jövőre IDE megyünk vissza.
Azóta viszont meló meló. Nekem sajnos kiesett egy kollégám - bicikli baleset - így egyel kevesebben vagyunk, de a laboroknak el kell készülni szeptemberre - igaz ma lesz még egy egyeztetés az órarendről, remélem nem forgatják fel fenekestül! Nicole sincs jobb helyzetben, Ő még többet melózik, mellette én sokszor focistaférjnek érzem magam.
Áron is fejlődik, egyre ritkábban pisis éjszaka a pelus, lassan azt hiszem elhagyhatjuk - bár épp ma nem akart tőle megszabadulni; wc-s pisilés után közölte, hogy neki kell vissza. Beszélni egyre többet beszél, egyre jobban értjük, és néha olyan dolgokat húz elő a "csöpp" fejéből, hogy ámulunk és bámulunk!
Visszamentünk vele a korai fejlesztőbe, de hál Isten minden rendben vele. És a mandulája is szerintem kisebb lett, lehet jó ez a Propoliszablettás kúra?

Indul a mandula..vagy talán mégsem?

Helló Drágáim! Szombat van..fél 7. én 5 óta fent vagyok, amikor is az Úr kikérte a tipitápit, én meg nem bírtam visszaaludni. A fiatalok odabent szuszálnak, én meg gondoltam egyet írok egy kis blogot.

A héten meglátogattuk azt a dokit, aki a mandulaműtétre ki lett választva (többen is igen pozitívan nyilatkoztak róla, olyan 40-45-ös pasi). Elmentünk hozzá, megnézte Áront (Ismét volt nagy sírás..kicsit fóbiás a gyerek, azt majd a végén Ő is orvos lesz mint a Nagybátyám - Ő hasonlóan utálta a dokikat kiskorába, volt vasvillás kergetés is :)) - majd a következőket mondta. A mai szabályok szerint, ha a Gyermeknek nincs 5-6 durva (tüszős) mandulagyulladása, akkor NEM szabad kivenni a mandulát. Azt Ő is látja, hogy a mandulák nagyok,valamint  az orrmandulája is nagy (ami a logopédus szerint a beszédfejlődést is gátolja valamelyest) , és hogy vannak rajta un. hegek, olyan mint a hold lyukacsos. Ezek az előző doki szerint már nem gyógyuló elhalt hámsejtek,ami miatt már nem látja el a feladatát ezért ki kell venni, mert egy góc, és ráhúzódhat ide oda, emez szerint a lyukak un. csatornákba vezetődnek le ami - a garatmandulával 1ütt ha jól emlékszem - a nyirokcsomóknál köt ki, és a ráhúzódás egyes szervekre nem konkrétan bizonyított. Viszont az teljesen normális hogy mindegyik nagy és ilyen, aktívan működnek, védik a szervezetet. Annyit mondott még hogy 2 hónap múlva kontroll, ha kell a beszéd miatt az orrmandulát kicsit megfaragják - na a mi időnkbe ilyen nem volt - de semmi kiszedés. Nicole "kicsit" ideg, hogy most akkor kinek van igaza, menjünk-e el egy harmadik dokihoz - És tegyük ki Áront még egy kínszenvedésnek, vagy bízzunk meg az egyikben. Ja ugye az első doki is nagy hírnek örvend, csak Ő már nyugdíjas. A második doki azt mondta, igen ismeri az első dokit, de szerinte az Ő nézetei egy kicsit már elavultak.
Lehet csak a műtétöl való félelem vagy valami más, de én úgy érzem talán a második számú doki mellett tenném le a voksomat. Hinni akarom, hogy az orvostudomány az elmúlt 20-30 évben fejlődött annyit, hogy a második doki modernebb nézetei vannak közelebb az igazsághoz!

Rajtam meg kitört a midlife crisis, hiába ez az utolsó 3-asal kezdődő évem :), ami abban nyilvánul meg, hogy autót szeretnék cserélni. Meg is van a három kedvenc, Ford C-max, Citroen C4 Picasso (én és 1 francia autó, de az ADAC tartostesztje hatott rám) és a nagy kedvenc Toyota Prius. Ez utóbbiról sajna le kell mondani, mivel 4 évesen is kb 4,5 misi - hacsak nem ad ajándékba 2 1,5 millát! :) - , igaz ha az átlagos benzin fogyasztásunkat nézem, akkor 10 év alatt ezen 1,5 milliót!! lehet spórolni. A másik két modellből ugye  van benzines meg dízel. Mivel relative keveset használjuk ezért ugye ne vegyek dizelt - igaz jól fogyaszt, de ugye mi 85-90%ban városban használjuk, ami nem igazán a dízel kedvence, na és lassan is melegszik be, na és ott van egy tanulmány ami pont a modern dizelmotorok rákkeltő hatását  taglalja, majd erre egy vegyész pasi reagálása is, ami a környezettudatos énemnek egy kicsit sokk volt. (Istenem pedig a C4 Picaso E-HDI-je úgy de úgy bejön!)
Szóval maradnának a benzinesek, de azok ebben a méretosztályban 10litert esznek százon. Vagy ott vannak az ój 3 hengeres ecobost motoros C-maxok 1.0-ás motorral, jahh nemrég kezdték el őket kiadni az is 4,5 misitől indul. És persze olyan autó kéne aminek magasított az ülése, és azért legalább 400 literes a csomagtere, és nem 100 éves. A Priusos ár sokkoló hatása azt hiszem kicsit lenyugtatott, azt hiszem abbahagyom a keresést,és maradunk a "Sziszi"nél, okos vezetéssel nyáron 7,5-es városi fogyasztással. Bár úúgy szeretnék valami máásba is beleülni! (tudom, pofát befog, és  menjek el 1-2 autószalonba és élvezzem ki azt! :-/ ) Na ugye hogy meghibbantam!

Óóóó mobile-de Találtam egy szuper Prius-t! hát.. csak sajnos gyanúsan olcsó, gyanúsan keveset futott és gyanúsan tiszta a motortere... vajon honnan lophatták??? :)

Mozgalmas nyár

         

Úgy tűnik, hogy nem fogunk unatkozni ezen a nyáron. 3 hét, és indulunk Lellére, már húzogatjuk a naptárban minden este, hogy még mennyit kell addig aludni. Ismét önző dög szülők leszünk, és – igaz, nem hiszem, hogy a többi érintett annyira tiltakozna – viszünk magunkkal erősítést. „Pepe Búj”, alias a Tesóm egész héten velünk lesz, és azt hiszem, csak akkor fog tudni pihenni, ha Áron is alszik. De ezt tudja, volt már velünk, sejtheti, mire vállalkozott: kergetőzésre, fára mászásra, homokvár és sárvár építésre, focizásra, csipkelődésre, és sok-sok nevetésre :) Anyukámék és Balu Anyuja 3-3 napra jönnek, egymást váltják majd,úgyhogy lesz segítségünk, így talán mi is pihenhetünk majd Baluval kicsit.

Eredetileg terveztünk volna még egy hetet, vagy szintén Balcsi, vagy csak itthon hármasban, és úgy tűnik, ez meg is valósul, csak nem egészen úgy, ahogy terveztük: azt a hetet azzal fogjuk tölteni, hogy a Kistörpét szeretgetjük (ez mondjuk így is állandó program), és közben tömjük fagyival, vagy bármi hideggel, amit csak szeretne (ez mondjuk nem állandó program), mert vár ránk egy mandulaműtét. Doki bácsi, aki arról nevezetes, hogy csak végszükség esetén mondja ki a műtét szót, sajnos 7főn Áron torkába kukkantva kimondta. Elengedett még minket nyaralni, de utána nincs kecmec, a szerveknek menniük kell. Nagy volt a dilemma, hogy mihez kezdjünk: van ugye a Gyerekklinika, ahol gyerekre vannak szakosodva, de ott az anyukák nem alhatnak bent a gyerekkel. (akkor nem is vannak gyerekekre szakosodva azt hiszem….). Meg van a felnőtt Fül-Orr-Gégészet. Ahol műtenek gyerekeket, és anyuka bent lehet a gyerekkel, és ha egy kis hátszele van, akkor kétágyas szobában. Rövid habozás, piackutatás után a felnőtt részleg mellett döntöttünk. Jövő héten keresünk dokit, és megyünk újabb vizsgálatra Doktor Leóhoz (Tesz-Vesz Város, ismerős?), és kitűzzük a nagy napot. Úgyhogy a plusz egy hét „együtt a család, és pihenünk” részt kicsit át kell(ett) alakítani.

Macska (Áron beceneve) egyre komiszabb. Olyan hisztiket le bír vágni, hogy én csak röhögök, persze magamban, mert olyankor kifelé felmegy bennem a pumpa. No meg néha belül is elszakad néha a cérna.  De közben meg egyre többet szövegel. Kitört a nyár, elkezdett csúzdázni, ismét felfedezte a hintázás örömét,és kifejezetten élvezi, hogy most már mindent ehet. Ezt persze a szülők is, no meg a nagyszülők!!!! Kedvencé avanzsált a palacsinta. A Nutellás palacsinta, mert ja kérem, élni tudni kell :) A nagyik meg versenyt sütnek neki több napi ellátmányokat.  No és be kell, hogy valljam, engedtünk a nyár csábításának, és ettünk fagyit….

Az elsőt Apa vette neki, de ennek története van. Áronról tudni kell, hogy cipőfóbiás. Van 1 kedvence (azt különböző méretekben mindig megvesszük, remélem leszokik majd erről, mert 42-es méretbe nem hiszem, hogy gyártják), azt hajlandó, mást nem. És jött a meleg, és ezzel jöttek a szülői gondok, hogy azért sportcipőt mégsem adhatunk a Lurkó lábára 40 fokban, úgyhogy vettünk szandált. Ismertettük már Macskával korában, Nyuszi hozta, meg Bobó küldte, meg mindent bevetettünk, de Őlordsága nem akarta felvenni. Egyik ilyen alkalommal Apa kétségbeesetten azt bírta mondani, hogy Áron, aki felveszi a szandit, az kaphat lent csokifagyit. A válasz? NEM!!!! Úgyhogy maradt a kiscipő… majd 2 nap múlva, egyszer csak azzal állt elő, hogy ezt ő fel akarja húzni. Gyanútlan szülő örömködött, hogy jé, megjött a gyereke esze, hogy nem akarja pácolni a lábát, de nem!Illetve de, megjött az esze, csak olyan, mint egy kis dinoszaurusz, akinek ha a farkára lépnek, azt csak 2 óra múlva veszi észre az agya. Hát Áron agyába 2 nap kellett, hogy összeálljon a szandi - fagyi kapcsolat. Se szó, se beszéd felvette, majd elmentek sétálni (én maradtam otthon takarítani, vasalni). És amikor a Promenádon a vendéglő kitelepülő fagyis kocsijához értek, a Kis Franc ékes összetett mondattal a következőt nyilatkozta leesett állú apjának: "Apa, felvettem a szandit, kérek szépen csokifagyit" Balu köpni-nyelni nem tudott, de ezen logika ellen nem volt más ellenszer, csak egy gombóc fagyi :)

Egyébként még nem gyógyultunk meg. Balu a héten még itthon maradt, doki néni nem engedte, újabb adag gyógyszer, köhög, mint a kehes kutya. Én megvagyok, csak 12 órákat dolgozok, és rohadtul dűhít, hogy más kollégák meg bruttó 8-at se, de sírnak, hogy jaj, nekik mennyi dolguk van. Áron megvan, néha azért még köhécsel, de kedd óta megint jár oviba.
Ezen felül egy másik tűzkeresztségen is átestünk.  Aki ismeri a Nicole és a Lyme fertőzött kullancs esete című horror sztory-t, az tudja, hogy nekem milyen komoly kullancs fóbiám van. Tegnap Áronban volt egy. Kiszedtük. Küzdelmes volt, de kint van. Csak utána roppantam össze, és most számolom a napokat és veszettül lesem a helyét, hogy ne legyen semmi ... azóta bűzlő kullancs anti sprayvel kenegetem. Csak azt nem értem, hogy vagy naptej, vagy kullancsriasztó. Vagy  akető mehet egybe?
 Teszünk majd fel képeket is, volt Balu Törpével Apukámék "Hegyén" - kiskert, és nem bírt ellenállni a tájnak.

Most abbafejezem, mindenkit pusszantunk!!!!!

Bronhiticus maximux

Nah kedves Olvasóink! Kicsit rég írtunk, we're so sorry! Most is addig csinálom a bejegyzést, amíg a Főnök Úr ki nem kapcsolja a gépet... Jelentem a kiscsaládon keresztülrobogott a bacis megbetegedés.. Azt hiszem talán Én vagy Áron kezdte.. Én még tetéztem azzal, hogy hah jobban vagyok, a maradékot kitekerem magamat Spiningen...mindezt 2x ..na és persze mindig rosszabbul lettem utána. Az eredmény irány a doki..kapni antibiotikum.. Szóval Áron rondán köhögött meg szerdán eldőlt a bölcsibe - ha ott lefexik, akkor tuti beteg... - másnap irány reggel a doki, Ő is antibiotikum, de most legalább időbe elkaptuk.. Csütörtökön Nicole is egyre rosszabbul lett, neki a hangja ment el.. Ő is megkapta a saját kis gyógyszerét. Én meg pénteken. Szóval most kórság van, de hál Istennek már javulunk mind! Áronon már 2 napja nem látszik semmi...kis szimuláns! :) No ennyit így hirtelen...megyek reggelit csinálni a kiscsaládnak! Pusszantás

Pedofeeling

Nos épp a Quimbi zenekar Pedofeeling című zenéje jár az eszemben..miért is? Hát úgy egy hete Áronunk élénken elkezdett érdeklődni a kukaca iránt. Voltak korábban is fellángolásai neki, na de most, most aztán belehúzott. Na és nem elég, hogy a sajátja érdekli, hanem az apjáé is. Apáé nagyobb , és milyen  érdekes. A minap meg jövök ki a fürdőkádból, épp törlöm a hátam , azt érzem hogy valaki bemarkol hátulról..mondom mia??? Na és röhögés...szerintetek? Máma meg szó szerint onanizáláson kaptuk, amikor elment kakilni, majd, 2 perc múlva kukac Kukac KUKAC hangokat hallat..na erre beviharzok, bent széles vigyor, meredező kukac, fullra hátrahúzva! Nicole kicsit megijedt a látvány láttán - részben azért nem ok nélkül, volt már 1 menetünk a kukidokinál bedurrant kukac miatt... - Viszont egy pozitívuma van a dolognak. Eddig úgy volt, hogy hamarosan kukidoki látogatás lesz, mivel max. 4 éves koráig ha nem megy vissza a fityma, akkor sajna 1 kis vágás és a doki megoldja. Na ezt máma Áronunk széles vigyorral megoldotta. Persze most meg magyaráznom kell neki, hogy Áronkám napi max. 2 húzás a fürcsiben, mert 1ébként bedurran  és nem akarunk dokihoz menni...blablabla mert igencsak tetszik neki, hogy fúú hátramegy a kukacon a  bőr és van ott valami kis vörös izé mögötte: )
Na ennyi erős 18+os kemény téma után (remélem nem hívja rám senki a gyámügyet!) legyen itt valami kevésbé kényes dolog. Találtunk 1 szuper új játszóteret! Pogányban! (megen nem Pécsen...) Szuper új játékok, tűzoltóautós is! Áronkánk levetkőzte a csúzdafóbiáját ismét. Előbb csak a kicsiken csúszott le, majd azokon fejjel előre! (Nyugi kb. 1 méter az egész és a vége tök lapos) Majd rászánta magát a nagyokra is - na itt már nem engedtük fejjel előre, csak hason lábbal előre - és nagyon élvezte! Főleg hogy kiderült 1 Ovis (nem ám Bölcsis..már az Oviban is alszik a kis Kakimaki...) barátja is ott szokott játszani Ovi után na ezek után teljes volt a öröm, a bodottág! Szóval megvan az új kedvenc, képink is vannak, hamarosan azzal is jövünk!

TRX

Na ma túlestem rajta. Még a Kolping óta volt bennem egy félfogadalomféleség, hogy kellene vmit mozognom, mert egész nap csak tespedek, max Áron után rohanok 210 gát futókat megszégyenítő stílusban, amikor Őfelsége nekiszalad a motorral, de azt nem nevezhetjük rendszerességnek. Köteles múltam miatt az ugrálós himbilinbi aerobic típusú edzésekre nem igazán gondoltam, tea-boo (amit régen csináltam, és nagyon élveztem) már nem divat, a zumba és egyéb izéktől kiver a víz, gyanítom, röhögőgörcsben törtem volna ki, így eléggé nehéz volt a terep, hogy mit válasszak. Oszt egyik nap reggel, amikor Áron zaciba szállítása után a buszon zötykölődtem, észrevettem, hogy van itt a közelben TRX. Ez volt az a kínzószerszám, amit a Kolipingban is 2-3 gyakorlat erejéig kipróbáltam, és tetszett. Nosza, az elhatározás meg volt. Már csak a tett kellett.
Sokszor van edzés, de vagy délelőtt - ráérős anyukáknak, kitartott nőciknek, butik macáknak és ésjzakai műszakban dolgozóknak???? - vagy 7-8 között este (hol tudok én mondjuk 5-kor vacsorázni, hogy 7-kor ne dobjam ki a taccsot az edzésen), vagy szombat délelőtt. Na azt néztem ki. Többször is elszántam magam, de nem igazán. Közben Balu piszkált, hogy menjek. Dühömben már azt mondtam neki, hogy majd ha Ő befoglal egy időpontot elmegyek, de inkább hagyjon aludni. Aztán tegnap du is megint beszólt, hogy menjek már el vhova ( ezek szerint kezdek elhízni?????), és erre dühömben felhívtam őket, és - pechemre - volt még szabad hely.
Na ma megvolt. Huh. Jór röhögtem magamon, szerencsére nem szemben volt a tükör, mert akkor még inkább röhögtem volna. Aki tartotta kissrác vasággyal 40 kiló, olyan vékony volt a lába, mint nekem a karom, volt vagy 18. Emellett volt egy butikmaca (vagy szolárcica?) csajszi talpig dizájn tréningcuciruciban olyan vastag vakolattal a fején, hogy nem tudtam eldönteni, hogy 22 vagy 42 éves. Meg egy másik nőci. Meg én. Kisgatyában. A kis kezdő. A közepe táján a vállam bemondta az unalmast, addig nem olyan gyakorlatok voltak, amiket nem bírok, de a levegőben fekvőtámaszozunk már sok volt eme testrészemnek. A srác kérdezte, hogy jól vagyok-e, mire én, ja, csak fáj a vállam. Csokimaca rögtön rá is harapott a témára: "Fáj a vállad?! Akkor minek jössz TRX-re?". Azért cicám, mert nem debil félkezű kripli vagyok, csak bizonyos mozdulatokat nem bírok csinálni....
Komolyan, ez egy középkori kínzóeszköz. Vagy vmi sexpraktika gyártó kezdte el erre is használni. Olyan pózokba kellett betekerni a lábam, meg húzgálni a térdem, hasam, gugoli stb, hogy huh. De jó volt! Utána a hazaút viszont vitzes. A torna(kínzó) terem az emeleten van, egész addig nem volt bajom, amig nem léptem egy lépcsőt lejjebb. Baker, azt hittem, összecsuklik a lábam :( hazavonszoltam magam, közben még Áronékat is összeszedtem, Balu kedvesen kiröhögött, mikor látta a csigatempómat, amivel vonszoltam magam mellettük. A Drága :) Itthon a tusolás kész álom volt, a szappant is alig bírtam megemelni :(
Most tespedek. Áron nem rég ébredt, apjával nézik a videópásztort. Utána eszünk vmit, és megyünk bulizni, vegyülni a néppel. Van vmi buliszerű izé a szomszéd utcában, megnézzük. Nem mintha tehetnénk mást, mivel bömböl a zene, és Áron már kijelentette, hogy meg akarja nézni.
Legyetek jók!
Puszi!

Úthenger

Úgy érzem magam pár napja, mint akin átment egy úthenger. Igaz, eddig sem voltam fitt és kipihent, az vhol 4 éve megszűnt, de most pár napja nagyon. Pedig itt a jó idő, süt a nap, el kellene, hogy múljon a tavaszi fáradtság szindrómám, de nem teszi, sőt. Talán kezd ébredezni bennem az allergia (különben torkom picit kapar, hapcik vannak, úgyhogy ez azt hiszem már nem is feltételes mód, hanem tény). Vagy csak kiégek. Nem szoktam nagyon a munkahelyemről mesélni, mert amióta Áron megszületett, ez a Blog inkább a vele kapcsolatos dolgokról szól, max a margón megjegyezzük, hogy huh, sok a munka.
Nem tudom lassan, hogy mit csinálnak a munkahelyemen. Értem az egyik agyammal, hogy lavíroznak, hogy próbálják az elmenő emberek munkáját a lehető legjobban szétosztani, hogy próbálják keresni a megoldásokat, de ha épp te vagy az, aki a távozó két kolléga munkájának közel 80 %-át a nyakadba kapod, miközben más kollégák napi bruttó 8 órából nettóban ha 5-6 ótát dolgoznak, azt is a ráérős sebességgel, akkor kérdéseid lesznek. Persze, mondhatjuk, hogy bennem megbíznak, hogy ilyen feladatokat kapok. Meg mondhatjuk, hogy az új feladatok nagy részét Áron előtt is én láttam el, tehát nem olyan nagyon nehéz megtanulni, de azt elfelejtik, hogy már most 4 púp van a hátamon, és erre tesznek még 4-et, és már a 4 púppal sem végeztem a munkaidőm + 20 %-ban. Tegnap beszélgettem az egyik HR vezetővel, aki kérdezte, hogy bírjuk - már közhír a cégen belül, hogy olyan a létszámhiányunk, hogy emiatt csúsznak pályázatok, szerződések. Mondtam, hogy így, és várjuk, hogy bejelentsék a következő leépítés hullámot. Kérdezte, miért nem írjuk a túlórákat. Erre csak kedvesen mosolyogtam, mondtam neki, hogy szeretném megtartani az állásomat. Megértette, miről beszélek.
És a legszörnyűbb az egészben, hogy amellett, hogy örülök az új feladataimnak, mert szívemhez közelálló területek, rettegek, hogy - mert tudom -, hogy nem tudom majd olyan jól ellátni őket, ahogy szeretném, ahogy kellene, ahogy szakmailag elvárható lenne. Mert egyszerűen nem lesz időm.
Bírom ezeket a tanácsadó trénereket, akik időgazdálkodást tanítanak. Több ilyen tréningen is voltam már - amikor még járhattunk tréningekre -, de most szívem szerint megint elmennék egyre. És azt mondanám a trénernek, hogy ne szövegeljen, hanem 1 napra álljon mellém az irodámba. Reggeltől estig. És mondja, hogy mit csináljak. Hogy melyik e-mailt nyissam ki, zárjam vissza olvasás nélkül, mert olyan, hogy 2-3 órámat is elvinné, hogy rendesen megválaszoljam. Vagy hogy kinyissam-e azt az e-mailt, aminek már a címéből látom, hogy vagy vmi olyan van benne, amin felhúzom magam, és leragadok a megoldásánál, vagy ha elolvasom, akkor csak egy újabb (154.) feladatot tartalmaz, ami vkinek high risk, qva sürgős, és talán valóban az is. Hogy melyik telefont (ne) vegyem fel. Arra, hogy gondolkodjak, elmélkedjek, szinte már időm sincs, csak ezzel az a bibi, hogy az is lenne a feladatom, hogy a folyamatokon majoljak, hol lehet jobbá tenni. És vannak ötletek, csak végig kéne töviről hegyire gondolni. De ehhez min. 4 óra teljes kussnak kell(ene) lennie.
Kipróbáltam, hogy nem veszem fel a telefonom. Rinyákolás volt, hogy "Téged nem lehet elérni!". Kipróbáltam, hogy kikapcsoltam az Outlookom, és csak dolgoztam. Amikor hazemenet előtt bekapcsolatm ránézni, hogy van-e vmi extra sos pl. a Főnökségtől, szívinfarktust kaptam a levelek mennyiségén, meg hogy ment egy - egyébként szokásos - levélpárbaj egy tök fontos témában, amihez hozzá kellett volna szólnom, mert a hiányzó ismeret nélkül félrement vhol a 20. válaszlevél magasságában a dolog.... ezt egyébként imádom: levélpárbaj 4 ember között ahelyett, hogy telefonálnánk 15 percet... ja csak így egyszerűbb, mert le van írva, le van védve a popi? :(
Próbáltam név szerint megválaszolni e-maileket. Aztán próbáltam, hogy úgy megyek haza, hogy csak max 3 e-mail marad a napiból megválaszolatlanul. (na ezek a nagy kövek, amik magukban az egész napomat elvitték volna, ehelyett inkább a homokszemcsékkel foglalkoztam) - óóóó, ja igen, ez a kedvencem, és az egyetlen, ami hasznos megmaradt az időgazd tréningekről: vannak a homokok, amik rengetek kicsi, 5 perc alatt elintézhetők, de a nagy számuk miatt megrémísztenek. Aztán vannak a kavicsok, amik már kicsit komolyabb feladatok, de még 1 óra alatt elintézhetők, és vannak a kövek, a NAGY feladatok. És az ember hajlamos arra, hogy a homokkal foglalkozzon, és soxor én is egész nap csak homokozok.
Hát ez van. ÉS közben tenni szeretnék, frusztrál, hogy a kollégáknak nem tudok segíteni, hogy jóformán érmefeldobással, vagy melyik ház ég legjobban elven végzem a munkámat. Jövő héten egy napot itthon maradok, itt legalább nem csörög majd annyit a telefon, nem jönnek be hívatlanul az ajtómon emberek, és talán tudok köveket törni. Barlanglakó ősember leszek.

Bocs, ez nem lett vmi vidám.
Áron köszönjük megvan, jókat szövegel, akaratos, imádja a müzliszeletet, meg most már szabadon vehetünk neki pl. egy túróstáskát, ha olyan helyen járunk, és nappal szobatiszta, csak alváshoz használ pelust. Amint letette, akkor letette. 1szer volt baleset, amikor kézmosás volt pipi előtt (reflex), de mindig szól. És megy. Büszkén. Én be kell csukni az ajtót, mert "ÉN egyedül" :)
7végén nagyokat sétálunk, holnap Szezi buli.
Majd jelentkezünk.
Millió puszi!!!!!!!

Omega 3

Jó reggelt mindenkinek egy átaludt éjszaka után! Érdekes dolog ez az Omega 3 zsírsav. Azt tartják róla, hogy okosít, sőt egyes autista gyerekek értelmi képességeit is nagyban megnöveli,javítva ezzel az életminőségüket. Áron kb. 2 hete kapja, azóta váltott lábbal - legtöbbször - megy fel a lépcsőn, és napközben mondhatjuk szobatiszta lett. Nem tudom ez összefügg-e a zsírsavakkal, vagy egyszerűen csak most érett meg rá a Kölyökróka. Vagy lehet a torna az oka, amire 3-4 hete jár? :) Vagy minden együtt hat.

Végre valahára lefoglaltuk a nyaralásunkat! Erre a nyaralóra esett a választásunk. Juli 6-án megyünk egy hétre. Vághassuk a centit!

Nem tudom ki hogy van vele, de én már nagyon vártam a jó időt. Csak a tavasz megint elmaradt valahogy. Az a 14-15 fokokos levélnyílógátős lassan virágba borulós tavaszt hiányoltam. Úgy berobbant a koranyár, hogy se köpni se nyelni nem tudtam. Túl gyorsan túl hirtelen. Egyébként is utálom, hogy csak úgy elrohannak, a napjaink. Igaz ezt mondták többen, hogy amíg Gyerek van, vagy egyébként is a 30-50 közötti időszak úgy elvillan hogy a pukkantásra sem emlékszel amit közben eleresztesz. Lassan itt leszek a közepén, és olyan 35 óta én is ezt érzem. Minden úgy elszalad, én meg néha csak kalimpálok a kezemmel, hogy valamit megragadjak belőle, hogy kicsit lelassítsak, csak nem nagyon megy. (Na néha azért sikerül lopni 1-1 órácskát pl tegnap napoztam egy félórát :) ) No de azért nem adom fel!

És törik tovább

Na kérem szépen! Ma reggel a Kis Lurkó kijelentette, hogy Ő ugyan nem megy pelusba a bölcsibe! Alsógatyát kért! Istenem, még a végén megérjük a pelenkaelhagyást!!!

Megtört a jég

Ha mi ezt tudjuk, hogy ennyi kell hozzá, lehet, már egy éve invesztálunk. És akkor nem kellett volna talán annyit pelenkába invesztálni. Vagy lehet, teljesen mindegy, mert egyszerűen Nála csak most jött el az ideje? Áronnak már volt egy-egy kósza próbálkozása, hogy bilibe pisiljen, de azt is inkább csak anyukáméknál.  A nálunk lévő bili nem igazán jött be neki sokáig (tavaly nyáron vettük), szintén nem kedvelte az egyébként tűzoltóautót ( a szülő mindent bevet!!!) wc szűkítőt sem. Pár hónapja – sorozatos próbálkozásainkra reagálva, hogy lécci próbáljunk bilibe pisilni, mert anya, apa, az angyalok, a nyuszika, a télapó, a cica, kutya, Bobó, és minden egyéb élőlény naggggggyyyyyon örülne, csak azt a választ kaptuk, hogy nem szereti a bilit, mert szűk. SZŰK! Értitek! A gyerekem közölte, hogy neki szorít a bili. Megjegyzem, ha látnátok, Ti is elfogadnátok az indokot, ahogy a kis pasa próbálja magát a bilibe a háttámla, meg a kukivédő (vagy mi a fene) közé bepréselni magát.

Szülők tanakodtak, oszt múlt hét végén a KIKÁba belebotlottam egy Verdás bilibe. Meg verdás WC szűkítőbe. Rövid ecpecckimehecc után a szűkítő mellett tettük le a voksunk. Áron még aznap ráül, pisilt, örömködtünk. Ő is. Pisi után újra akart menniJ Nagyon bejött!!! Azóta már többször, habár még csak felszólításra, és nem mindig sikerül, de már a bölcsibe is sikerült neki – állva, nagyfiúsan, ahogy Boti csinálja, kardozott a kislegény -, úgyhogy megtört a jég. Lesz nekünk még pelenkátlan kispopsis kiskrapekunk!!!!!

Különben bocs, hogy eltűntünk, tudom, megígértük, hogy legalább hetente jelentkezünk. Punnyadtunk, meg dolgoztunk, meg a szabadidőbe nyaralót kerestünk (ez még tat) a Balatonon, hogy megint nagycsaládosat tarthassunk. Remélem összejön, van pár kiszemelt áldozat, most épp várjuk a visszajelzést, hogy szabad-e.

Tegnap Glamour Napokat tartottunk. A lábunkról 3-3 centi kopott le, a bankszámlánkról nem is akarom összeszámolni, mennyi. Vettünk nekem 2 cipőt, Balunak nék farost, pár polót, Áronnak cipőt, meg polókat, melegítő nadrágot, nyári játszós nadrágot. A Müllerben a fél fizut ott hagytuk, és akkor még pár apróság mint pl. Tshibo, DM, gyógyszertár, könyvesbolt nem is érdemel említést L Kész csoda, hogy időben végeztünk, és különösebb rohanás nélkül tudtunk menni Áronért. Ja, Balu fotózott tegnap, mert az iskolaérett súlyú egyed (18 kiló a szentem…) jár tornázni Vali nénihez. Elmentünk megnézni egyrészt kíváncsiságból, másrészt akartunk pár képet csinálni. Szegény Törpe két napja elhasalt a játszótéren, és sebes a tenyere, úgyhogy most kicsit féloldalasan tolta a pókot, meg rákot, de ugrálni azt nagyon tud. A  gerendán félt nagyon, de segítséggel végigment. Majd megtanulja…. vagy ő is félős lesz, mint anyukája… habár én azt veszem észre, hogy ahogy megnőttem, lettem félős az ilyen dolgoktól. Gyerekként le sem lehetet szedni a döciről, meg úgy hintáztunk, hogy majd átpördült velünk a hinta, a mászókán fejjel lefelé lógtam, most meg amikor viccből döciztem, féltem, hogy leesek… pedig miért tenném? Örexem?

Itt a jó idő!!!!! jaj, már annyira vártam. A szokásos takarításon kívül ezerrel megy a mosógép (csak a vasalás része ne lenne), és lehet meni nagyokat sétálni, A 7végén az állatkertet tervezzük.

ÓÓÓÓÓ, és a nagy hír, amit elfelejtettem mondani: MisMacska sikeresen abszolválta a mindenféle tojsteszteket, nem lett rosszul, így most szabadon garázdálkodhatunk. Balu már be is ígérte neki a palacsintát, én a túrós rétest, és annyira jó, hogy kinőtte J Persze a gonosz szülők az édességet továbbra is „Felnőtt dolognak” tartják, a nyalóka, cukorka és egyebek társaságával nyáron a fagyit azért engedélyezzük majd, de különben csúnya rossz szülők vagyunk.

Hát ennyi meg egy bambi. Ha lesznek képek, akkor kiegészítjük a postot, addig is pusszantás mindenkinek!!!!

Nem értem

Ha a Gyermek Később fexik, akkor korában kel. Hát milyen axióma ez????

F1

Hamarosan kezdődik a szezon. Nem mint valami hú de nagyon várnám, mivel 1 szem japán pilóta sem lesz. Áron azonban tudja ki legnagyobb sztár...na hallgassátok csak..

Aztán annak idején kérdeztem a védőnőt, mikor fogok Áronnal az atomfizikáról beszélgetni.  Azt mondta az még odébb van... hát...

Na ennyi mára legyetek jók!

Megtört a jég!

Jelentem alássan, tegnap - igaz kisebb unszolásra és segítséggel, de megtörtént az első bilibe pissentés!!! :)

Anyaszemmel

Mostanában inkább Balu írt, gondoltam kissé ellensúlyozom, és én is beköszönök. És Anyaszemmel elmesélem az elmúlt hetet, de előtte még jelzem, hogy előre félek a holnaptól. Áron ugyanis rákapott arra, hogy a délutáni alvást 3 óra magasságában kezdi el abszolválni, hosszas szülői unszolásra, mesélésre, mindenféle simikre, anyahajcsavarással. És ez ugyibár a bölcsis létben nem igazán gyere be. Érdekes lesz a holnap....
Na de Kopling! Tömören annyit tok mondani, hogy jó volt. Kissé részletesebben már voltak más gondolatok is. Először is: már megint inkább Áronra figyeltünk (ami nem baj szerintem), mint magunkra. Mert most már Csipu simán elvan csak az egyik szülővel, nem kell hozzá két rabszolga, hogy rohangáljon, kirakózzon, labdázzon, ellegyen. Ennek a következménye lehetett volna, hogy többet csinálunk felnőtt programot, igaz csak szólóban, mert arra nem visz rá a lélek, hogy egedül hagyjam a bölcsibe - hiába, mi nem vagyunk ilyen szülők, pedig volt ott az oviban bőven gyerek a két-három ovinénire ohne szülő.
De azért mi is relaxáltunk. Balu volt a hard core jógán, meg futni, meg gerinctornán. Én meg aerobicon. Papíron. Mivel egyedül voltam, ezért megkértem a srácot, hogy ne a szokásos himbilimbi ugrálós semmiresemjó erobikkal kábítson, hanem ha lehetne vmi keményebbet (mármint torna.ruhában.nem olyan!). Úgyhogy csináltunk egy jó kis köredzés, súlyzókkal, meg vmi lógós kínzóeszközzel, ami tök jó volt. Huh, de jól esett. Kicsit tartottam tőle, hogy meghajt majd mint a varrógépet, de laza volt. Kedvesen mondta, hogy 20 felülésre gondolt. Mondtam jó, nem akartam lelohasztani, hogy legrosszabb állapotomban is 50-et nyomtam anno... Jól esett a lelakott anya vagyok lelkemnek, hogy ugyan megizzadtam kissé, de nulla izomláz, semmi "hozzatok egy oxigénmaszkot" vagy vmi hasonló, pedig - szégyen, de bevallom - cca másfél éve mozogtam utoljára egy kosáredzésen, előtte a szülés után semmi, hacsak nem számoljuk a sétákat és az egyre terebélyesebb gyerek cipelését. Fel voltam dobva, na! - Legközelebbi Kolping túrán még többet igyexem magamra is figyelni.
Ugyanakkor jó volt Áronnal lenni. Még akkor is, amikor elmentek neki otthonról, és sipákolt, hogy vmi nem tetszik neki. Meg amikor meg kellett regulázni, mert fellökött kisebb gyereket. De jó volt a gyerekemmel lenni, csak ökörködni, csúzdázni, labdával kergetőzni, meg csak nézni, és nézni, és nézni.
És nézni a többi szülőt, köztük az egyik nagy kedvenc anyukát. A szitu: hatalmas labdavár, gyerek bent nyakig, tekereg. Bejön anyuka. Tüncibünci kis polócska, karján (szigorúan könykökhajlatba behajlítva!!) kistáska, ugyanezen kezében okostelefon és próbálja kihalászni a gyereket - mindezt úgy,  hogy a könyökhajlítvatartomatáskámatdeakezembenfelfeléfordítva-ottvanazokostelefonháthavkiégbekiálltófontoséppmostposztolvmitafacsénlenemaradjak! pózt meg kell ám tartani! Jaj, istenem, nagyon gáz volt :(
Anya lelkemet viszont megrázta az egyik család. Először nem is tűntek fel, de az egyik délutáni kirakózás közben feltűnt a kissrác, akit apukája próbált fotózni, és bizistennek nem állt meg. Down kóros volt. Apuka egy maroksemmiresemjó izével akarta fotózni, nálam a messzirelövő 70/200-as obival feltúrbózott masina. Na több sem kellett, miközben Csiput orvfotóztam, lőttem pár képet a családról, amit nem is láttak - szekrény mögül, lesből támadtam :) Készítettem olyan képet, amin a kisfiú majdnem normális arcot vágott, és nem bírtam ki, megmutattam nekik. Annyira örült az anyukája!!!!! Csináltam még pár képet, meg másnap is, mert kérték, és elküldtük. Olyan szomorú volt látni az anyuka csupa szeretetét, amivel a kisfiú felé fordul, a nagylányt (aki gyönyörű), és apuka szomorú szemeit.
Meghatódtam, és előjött a pesszimista énem. Áronnál van egy 0,0000000000000000001 % esély, hogy enyhén autista jeleket mutat, és ez most felerősödött bennem. Mit kezdenék én egy beteg gyerekkel? Megszülném a gyereket, ha tudnám, hogy beteg? Itt vajon tudták, hogy Csongi beteg lesz? Hatalmas bátorság kell ahhoz szerintem, hogy beteg gyereket megszüljünk erre a világra, és meg lehet érte kövezni, de azt hiszem én, úgy hogy Áron egészséges, nem vállalnék beteg babát, persze ha tudnám még a pocakban, hogy baj van. Tudom, elítélendő, mert sarkosan fogalmazva ez ... le sem írom a szót, tudjátok. De abba belegondolni, hogy mekkora teher ez az élőknek, mekkora teher a házasságnak, és mekkora teher a testvérnek, hogy ha már nincsenek a szülők (és leginkább az anya), akkor ez neki mit jelent. Szörnyeteg vagyok?

De hogy a végére legyen vmi vidám is, feltöltök ide pár képet a mai ebéd utáni fotózásról. Ez a gyerek egy hatalmas franc. Nem elég, hogy állandóan a tükörben nézegeti magát, de ma olyan pózban terült el félpucéran (mivel tökig leette magát a levessel, és épp átöltözés közti állapotban volt) az ágyon, hogy nem bírtam ki, elővettem a kamerát. És a kis hamis minden pózt megcsinált, amit kértem. Persze minden kép után jött, az "Anya, muti meg nekem is!", és mutattam is neki bőszen. Natikám, ha lesz fotózás, az tutti, hogy kell egy kamera, ami fotóz, és egy másik, amin meg az álképeket mutogatjuk a kis Nárcisznak, mert estig sem végzünk, ha minden katt után kirohan a gyerek a képből!!!!!!! :)

Most abbafejezem, és visszaviszek egy melegítőt a boltba. Elszakadt. 2 hete vettem .... morc-morc.
Holnap 7fő. Grrrr. De legalább tavasz van!!!!
Ja, és ki volt az a süket alternatív btk tarisznyás, aki beszavazta SzaszSanyit az Eurovízióra??????
Puszipá!

Új Blog....

Kérem alássan! Új blogot indítunk! Mivel gondoltuk megosztjuk újabb beszédes élményeinket, melyeket Áron prezentál az elmúlt 1 hét óta. Oldalt kint a link, élvezzétek, nevessetek! :)

Megérkezett a NAP!

Istenem! Úgy vártuk mint a megváltó messiást! És végül csütörtök regelén megérkezett hozzánk is a NAPSÜTÉS! Igaz még fel kell öltözni, de már idejét nem tudom mikor láttunk napot. Így ki is mentünk 1 kis napfürdőzésre, 1 kis labdázás után és másik játszószoba előtt.
Tegnap úgy volt, hogy Nic megy jógázni, de bepunnyadt, így én mentem el. Biztos sokfajta jóga létezik, én széken ülős, hevedert! használós verziót még nem láttam, de most már igen :) Mellettem volt 1 hölgy aki nagyon rákészült, hogy bemutatja milyen szuper jógás, na rajta láttam, hogy teljesen letaglózta ez az újszerű megközelítése eme "pár" ezer éves lelket és testet erősítő gyakorlatsorról.
Ami viszont szomorú, hogy az étel választék és minőség sajnos esik.. minden évben kicsit rosszabb volt, idén sajna ismét rosszabb lett.
Na közben felkelt a kis Császár, így kaptok még 1-2 képet - meg kicsit többet az áron fotókon.
Utólagos elnézést, a felrakásra és posztolásra nem maradt időm, mert őkelme belevágta a vizes palackját a laptopba jelezve, hogy hagyjam már abba. Most altatás van, én meg befejezem a blogírást. Annyit még hozzátennék a mai naphoz, hogy van azért 1-2 apuka aki nem pihenni jár ide.. folyton  laptoppot, vagy a mobiljukat gyűrik. Igaz mi is de 90%ban csak akkor ha Áron alszik. Holnap reggel még lehet úszok egyet - már ha tudok, mert a gyerekuszi részleget felújítják, így átköltöznek a felnőttekhez, ami gyerekzsivalyt és plusz 7-8 fokot jelent vízhőmérsékletben. Mindkettő nehézzé teszi pöttyet a normál tempójú úszást. No de most már tényleg jöjjenek a képek! Ágyő!

Helyzetjelentés Bobo országból

Jelentem szakítottunk eddigi hagyományunkkal  és elhoztuk a technikát is a Kolpingba. Gondoltunk írunk bár rövidebb hosszabb szösszenetet , hogy örüljön a sok miliőnyi olvasó :)
Szóval íme: Az idő eddig rettenet: hideg fúj és esik, de ma este azért kellett 1 kört tennünk odakint mert begőzöltünk már idebent.
A hely remek, Áron turbózza magát ezerrel, meg puzzle-ket gyárt, de Bobótól a vízilótól továbbra is irtózik. Legalábbis az "élőtől". Megvolt az első kisebb balesetünk is a csúszdában  ahol a Lelkem nem várta meg anyát, azt útközben bebuksizta magát, és megállt, majd tőlünk zengett az egész szoba :)
Voltunk már sportolni is! Anya Aerobikozott, Apa meg elment futni meg gerinctornára.
Várjuk a jó időt, hogy kimehessünk a kinti mű Bobókhoz, mert azok nem mozognak, és azokat Áron imádja!.
És végezetül 1-2 kép :) Jóéjt!

Good morning everyone!

Na ez nem igaz! 3 napja nem alszok rendesen.. 2x a fejfájás keltett fel, azt Áron , ma "csak" Áron.. fél4 kor, aztán fél6kor. Utána Ők visszaalszanak Anyával apa meg idekint hentereg az ágyban és nem tud visszaaludni. De már csak 2őt alszunk, és irány a Kolping! Addig szigorú vitaminkúra mindenkinek, egészségmegtartás wget.
A múlt héten sikerült bebüdösíteni a kocsit. Szoktam venné néha Spuri adalékot az autóba, kis fogyasztás csökkentés, tisztítás gyanánt.. na ez a lötty viszont büüdös irtozatosan büüüdös, ahogy a Tinga Tinga mesében is van. És valószínüleg a mostani kiszernek rosszul zár a kupakja.. így a szak az egész kocsiba terjengett, és azt hiszem be is itta magát. Így Kolping túra elött próbálok ennek még ellene tenni. Amit találtam az valami Sonax-os lötty (Smoke-ex szagtalanító) az Ő termékeik jók szoktak lenni, remélem ez is jó lesz! De ha valakinek van egyéb ötlete - az ecetes ollón kívül - hogy szedjem ki a benzinalapú lötty szagát az autóból az ne kíméljen írja meg! Most a szagforrást elzártam. Mire is nem jó áron hiper-szuper kakiszagtalanító zacskója. Távol tartja a Biológiai és Kémiai fegyvereket is. :)
És Ma jön ki az újabb forduló georallyban is! Az első aránylag könnyű volt, na a következőre már több szívatást ígértek...kezdek félni.. :)
7:21 ezek még mindig alszanak... :) Igaz kiszámoltam ma aludtam 5 órát..az az elmúlt 2 naphoz képest már főnyeremény!
Na bezárok Áron szavaival élve: ennyi vót. :)

Hatványosan

Azt hiszem Örülni fogunk hogy vége lesz a hétnek. Illetve először kiélvezzük még a maradék hétvégét, túléljük a következő hetet aztán elhúzunk 5 napra a Kolpingba, mert úgy érzem rohadtul megérdemeljük!!
Kezdődött ugye 3 hete Nic lebetegedésével. Keresztülment (még megy) 3 antibiotikum kúrán, volt vérvizsgálat, tüdőröntgen, és szívröntgen is, az elsőnél megtalálték a kórokozót  így most a célzott gyógyszer megy, a másik kettőn meg hál' Istennek semmit nem találtak. Hát ez van ha túl sok a munka és nem hagy aludni a Gyermeked, és nem marad időd pihenni.
Aztán a hét végén jött Áron problema...csütörtökön kissé beijesztette a bölcsis néniket, ugyanis kiverte valami az arcát, és a füle mögötti részt (csallánkiütés). Reggelire kalácsot evett..na ekkor kissé felment bennünk a pumpa, mert ugye mi van a kalácsba .. bingó! Tojás! És igaz a sárgáját elkezdtük visszatáplálni, de a fehérjét még nem. Na de kiderült ez valami biokalács ohne tojás...hát akkor mi verte ki? Reggel evett egy kis mogyorót (de ezt már legalább 30-40x) tehát az is túlesett a teszten. Aztán aznap bölcsi végén kapott 2 gesztenyeszívet - rendes masszából gyúrva ohne csoki - és rá 2-3 óra múlva megint jöttek a tünetek arc, kar, nyak...és az allergiás csalánkiütés. Szülők para - Kalcium be, meg még egy másik cucc is, erre szépen lement. Másnap ebéd - gulyásleves, alma - után 2-3 órával tünetek újra...Ezek után csörr Gyerekorvos,aki diétára fogta a Nagyságos urat. Az ok valószínűleg az, hogy túltelítődött valamivel a szervezete, ezért most kipucolás következik. Így este rizs-szója tejet kapott, meg éccaka is, ami generálta a ma reggeli problémát, ami szorulás volt..szegénykém sírt mert nem jött ki semmi, szülők kúpot be, és nagy nehezen kígyó ki. Most alszik és várjuk, hogy felkeljen reményeink szerint tünetmentesen!
És voltunk a héten Áronnal korai fejlesztőben is..mert hogy le van maradva, és vannak un. tikkjei, ami szerintem tök normális, de a szakértő szerint jobb ha megnézetjük szakértővel. Hát megnézettük. Az eredmény: aapvetően oké, de megnézi egy másik szakértő is másik szemszögből. Mondjuk 2-3 hónapja elkezdtek vele külön foglalkozni, azóta meglódult a fejlődése...pl. a 4+os puzzle-t szinte egyedül rakja ki, az egyik 3+ost meg szinte én sem rakom ki olyan gyorsan mint a "Törpe".
Na és ezek mellett van még ugye a meló is - Nicnek is hiába a betegszabi így is határidős munkák vannak.
Az éjszakák - kopkopkop - most kicsit jobbak.. lehet a kipróbált homeobogyó miatt, vagy a bolygógk most jól állnak nem tudom.. de ma pl csak 4 kor keltünk, aztan fél7kor.
Na ezek miatt vágyunk már nagyon nagyon a Kolpingba!
Na jó, közben azért történtek ám jó dolgok is :) Pl a farsangolás,

Áron kicsit nehezen lendült bele de aztán le sem lehetett lőni a doktorbácsit :) És hát ami még pozitív, hogy tényleg érzékelhető a fejlődése..oda kell figyelni mit mondunk előtte mert a kis processzor figyel jegyzetel,és ami számára fontos azt kegyetlenül jegyzi, pl azt hogy ha meglepit kap..na akkor addig nem hagyja a szülőket amíg meg nem kapja..hiába mondtuk neki, hogy csak 2-3 nap múlva lesz esedékes.
És most Nic elment felkelti a lurkót, mert már 5 óra van és valamikor le is kéne majd feküdnie...
Pusza PÁ!

Kórságosan

Azért ez az idei év, valljuk be, nem nagyon jött be nekünk eddig. A múltkori bejegyzés arról írt, hogy Csipu beteg. Utána volt egy kis szünet, ott gyorsan lezavartuk neki a több menetes szülinapt, oszt ő ment Zaciba, és én dőltem ki. Megint a nyirokcsomók, csak most a másik oldal, és most hamarabb vonszoltam el magam dokihoz, és tettem magam félig takarékra itthon. De csak félig, mert látjátok, most is a gép előtt kushadok, és Nektek írok. No meg néha dolgozok is. Habár jó az, hogy már két napja a házon kivülimet kapják arcba a kedves kollégák, akik "Jaj, nem tudom, hogyan kell csinálni" kérdésekkel bombáznak, amire én kedvesen csomagolva megküldöm nekik, hgy olvasd már el az felhasználói oktatási anyag x. oldalát vaze, azért csináltam meg... lassan megszokják, hogy nem vagyok elérhető, és leszoknak rólam ....na de erről ennyit.
A szervezetem még nem heverte ki a tavaly egész éves hajtást, a 3 éve tartó kialvatlanságot, a naphiányt, amit ez a hülye időjárás még csak megbolondít. Nem normális, hogy két napja még az orrom is összefagyott kint, erre ma meg majd 15 fok van.... a gyerekre sem tudok mit adni, mert reggel megfagy, du a kertben meg leizzad, este 6-kor meg már megint hideg van. Legyen már tavasz!!!!!! Jaj, negatív vagyok.
DE! És akkor jöjjenek a "DE"-k, mert azok is vannak ám.
Első DE: Áron - igaz csak módjával - de elkezdett tojást kapni. Mivel a helyi gasztroenter doki eltávozott innen, és Dél-Dunántúl orvosi egyetemi ellátó központjában nem létezik állandó gyerek gasztroenterológus, csak egy pesti, aki heti fél napot rendel itt, és január első hetében protekcióval szereztünk egy időpontot március végére, ezért a gyerekorvossal konzultálva úgy döntötünk, hogy azt az időpontot lemondjuk. És majd kisérletezgetünk. Mást úgysem tehetünk, mert az allergia elmúlásának kiderítésének tuttó módszere, ha adunk neki, és meglássuk. Ha kihányja, akkor még allergiás. Ha nem, akkor nem. Most csak sárgáját adunk neki, mert annak a kevesebb allergizáló hatása van, és utána jön a fehérje. A kis Majom olyan édes, mert már tudja, hogy vannak nem ehet ennivalók, mert tojás van benne. És amikor az Apja sunyiban épp bekapna egy sütit (amiben tojás van, és ő nem eheti, amit tud), akkor fennhangon közli Baluval, hogy "Apa, nem, tojás!".
Igen, vannak mondatok, igaz, még nem a szép szabályos: Apa új szép piros autója típusúak, de már mondatok. Ragozni még csak immel-ámal, de mondatokban beszél, mi meg kamillázunk, miket szövegel. Tudom, a legtöbben már ezen ilyen korban túl vannak, nekünk ez az öröm most kezd el jönni, hogy a gyerek kifejezi végre, hogy mi van a Buksijában. Például, hogy gyere velem játszani. Így szépen, kereken. Persze nem egy szószátyár legényke, nem olyan, mit az anyja, csak a lényeget kommenteli, de imádjuk :)
Február végén 1 egész hét Kolping. Már nagyon várom. Aludni fogunk, meg enni, meg játszani, meg csak nézni ki a fejünkből. Balu úszhat végre kedvére ( már ha ki tudja kerülni a ruganyos 80-as német nyanyákat a vízben), én meg elmegyek nagyi vizi tornára, hogy a bájaimmal hozzam a szívinfarktust a nyugdíjas kolóniára a derékig érő vízben. De nem baj. Már vágom a centit!!!!! És onnantól már tavasz van, és akkor már csak jobb lehet!
Áron továbbra sem alszik. Mármint éjjel. Vekkert lehet igazítani hozzá, hogy fél 2-kor felhangzik az "Anya" sírás, amire én - hónom alatt a kispárnámmal, ja kérem, a gyakorlat - bemászok hozzá, betakarom magam (őt nem lehet), megmarkolja a hajam, elkezdi morzsolni, és megnyugodva szuszog. Vagy miután megvan a hajam, eligazítja magát az ágyon, és elkiálltja, hogy "Balu, tipi-tápi!". Szerintetek? Balu szegény meg megy, és hozza a folyékony mannát. Elkényeztettük. Tudom. Nem kellene. Vagy max vizet. De vessetek meg érte, hulla fáradtan nem kívánjuk a hisztit és az azzal járó hangeffektusokat hajnali kettőkor. Se magunknak, se a szomszédoknak. Ha megkapja az adagot, akkor mint egy jólnevelt kiselefánt oldalra fordul - hajam szigorúan marokban, nehogy már el tudjak slisszanni - és alszik tovább.
Nappal nem vagyunk ennyire engedékenyek. És meg is van a bűnti ezért orbitális hiszt formájában. A legnagyobb hiszti forrás a Videópásztor. Az csak 7végén van. Vagy ha beteg. Normál üzemmenetben nincs délután. Csak a nagyszülőknél (mármint az enyém ágon). És most már ott sem szeretnénk. Mert ott sem volt, oszt Apukám (jót akart csak) elkezdte, és most már ott tartottunk, hogy nulla séta, "Mamához!" felkiálltással a Csöppség átrohant a Kertvároson, és gyerünk anyukámhoz. Ahol első útja a fotelbe vezetvén követelte az "adagot". Na Balu ellentmondott 7főn. Botrány lett. Azóta kerüljük Anyukámékat, mert a Kis Tökfej fejébe ezt még bele kell verni....

Itthon vagyok, és tudjátok mit csinálok - amellett, hogy néha dolgozok, és 45. alkalommal nézem rongyosra az Elnök Emberei sorozat kedvenc részeit -?. Blogot olvasok:) Balutól 2009 karácsonyára megkaptam az eskövős blogunk (emlékeztek? :D) kinyomtatott verzióját. A kezembe akadt, és olvasok. A felére már nem is emlékszem, de olyan jó. És olvasom ezt a blogot is visszafelé. Nem tudjátok, hogy miért van az, hogy 2009-ig száz feletti bejegyzések voltak, és 2010-től meg évente jó, ha 30-40? Mi történhetett vajon... elmúlt a grafomán hajlamunk? Nem hiszem....

Lassan megint ideje lenne egy hivatalos fotózásnak, mert vágyunk már rá. Csak NatiMama megint hízásnak indult hastájon, és nehéz összeegyeztetni, mert a beteges Szentei kórokozókkal nem terhelnénk, viszont jó lenne velük. De nem adom fel. Hallod Nati, előbb utóbb - de még az újabb KisPöcök előtt - megejtjük!!!!

Na megyek, nézek vmi harapnivalót. Azzal nem hitegetlek Titeket, hogy igyekszünk idén többet jelentkezni, mert néha tényleg már arra sincs erőnk, hogy csak úgy legyünk, de bíztos vagyok benne, hogy ez az idei év jobb lesz, mint a tavalyi, mégha a január alapján nem ez látszik. De írjuk ezt a hónapot még 2012-höz és akkor minden rendben is lesz.
Puszi!

Bezárva

Törpe egy hete beteg. Slájmos hörgős köhögése van, a jó a rosszban, hogy nem lázas, és nem a torka / mandulája fáj, ezért legalább eszik. De az rengeteget. Igaz, a főtt meleg étellel továbbra is hadilábon állunk, hacsak nem vmi levesről van szó, mert azt eszi. Pontosabban issza. De mint megtudtam a régi jó étvágya most már a bölcsiben sincs meg, ott is vannak kedvencek, és vannak nemeszemeg-ek. Ezek általában úgy végződnek, hogy vmilyen főzelék. És az egész Siserehad sztrájkol, nem esznek ilyet. Bezzeg rizottó, meg tokány az megy, de főzelék az nem. Persze, mondhatnám, hogy a főzelék az az étel, amihez felnőtté kell válni, hogy megszeresd – ami egyébként így is van – de azért most egy Törpéről, az ő fejlődéséről, vitaminadagjáról van szó. A bölcsisek meg küzdenek, hogy vagy megfelelnek az előírásoknak, és beletömik a főzeléket (velem megtették, kihánytam, azóta a zöldbabfőzelék szagától is hányingerem van), vagy adnak olyat, amit jóízűen befalnak. Most úgy tűnik, a kettes verzsön jött be. De ugye a bölcsi az egy hely, otthon az másik. Otthon semmi sem csúszik. De nem adjuk fel, habár néha tényleg kétségbeesek, hogy nulla, azaz nulla főt ételt tudok a gyerek szervezetébe tenni.  Most pár napja úgy tűnik, hogy a nyeles hús a nyerő. Azt lehet olyan nagyurasan foggal tépni – no meg maszatolni bőszen. Ma megpróbálkozunk a tokánnyal. Balu kotyvaszt, én imádkozok J

Ez a betegség most nem jókor jött. Persze mikor jön jókor? Azt hiszem egyszer már elmélkedtem arról, hogy Áronnak olyan antennái vannak arra, hogy kiszúrja a munka szempontjából leghúzósabb hetet / napokat arra, hogy kidőljön a csatasorból.  Most megint ez történt. Baluéknál 1st hét a Big Telepítő hajcihőben, nálunk az egy éve dolgozok rajta SAP rendszer startja. Nem volt pofám azt mondani Balunak, hogy maradjon itthon ő, mert az elmúlt évben legtöbbször vitte a „balhét” és ő maradt, én meg gályáztam. Most az lett, hogy reggel, amíg Áron nem tért magához én vertem a gépet. Utána Áron, közben 5 percenként telefonálás (szerintetek is 100 %-osan jól indult a rendszerünk????? – elárulom, nem…). Aztán elalvás, Nic püföli a gépet, Balu haza melból, Nic eszik vmit, berobog a melóhelyre, és 7 előtt nemsokkal jön értem Balu, hogy most már ideje lenne… hazamenni, Áronozni, hogy aztán alvás után még jó ideig a gépet püföljem. Olyan szintű levéláradatot kaptam, mint Key User, hogy esélytelen ledolgoznom. Pláne nem meg is válaszolni, elintézni. De majdcsak kilógja magát ez is.

Tegnap vendégeink voltak. Terveztünk egy randit Nati Dupla Mamával is, de mivel van neki egy Bent Lakó, meg egy Már kibújt, ezért a beteg Törpével nem terheltük volna. Viszont FRZS teamnél – legnagyobb sajnálatomra – nincs most ilyen helyzet, őket szívesen láttuk. Jöttek, láttak, Áront meggyőztékJ No de nem ment ám az olyan egyszerűen. A Kisherceg szépen szpátyolt, majd félkómásan kislattyogott a hálónkba, hogy elfogyassza jól megérdemelt szokásos Éliás adagját (rajzfilm, szeretjük!). Útközben félszemmel konstatálta, hogy a nagyszobában vendégek vannak, de ő ment. De nem hagyta nyugodni a helyzet, így negyed óra múlva mégiscsak úgy döntött, hogy megszemléli, ki is az a néni és bácsi ott anyával a kanapén. És ha már ott volt, akkor előadást is tartott. Mégpedig olyat, ami a sokat látott szülőket is meglepte, amolyan premierszerűen. Ugyanis nem szólalt meg. Nem köszönt. Mosolygott a szempillái alól, meg nézett, és bújt a szoknyánk mellé, amikor Zsu kérdezett vmit, de egy hang nem jött ki a torkán. Tessék???? Az én gyerekem meg a szégyenlőség???? Ez új volt. Zsu persze nem hagyta magát, kifejtette, hogy ha Áron nem beszél, akkor ő biza hazamegy, és  zen bánatában elkonzumálja Csipu gyurmakészletének egyik becsben tartott darabját. Na több se kellett! Azt már Nem! És megszületett az első Hang J Amit természetesen még több követett, majd követett, majd követett. A végén hatalmas hancúrparty keveredett a dologból, Robher kis kondiedzést tartott Áronnal, aminek következtében leizzadtak mindketten, mivel az a szó, hogy „Elég” nem szerepel a Kiskorú Légtornász szótárábanJ

Holnap hétfő. Nem szeretem. Fáradt vagyok. Balu is fáradt. Mondtam már, hogylefoglaltuk a Kolpingot? Megyünk február végén egy egész hétre J És megrendeltük a Majdnem 3Éves ajándékát (Futóbicikli), csak a betegsége miatt még nem tudjuk, hogyan lesz a party… majd a doktornéni megmondja kedden.

Puszi, megyek ebédelni!