Kórságosan

Azért ez az idei év, valljuk be, nem nagyon jött be nekünk eddig. A múltkori bejegyzés arról írt, hogy Csipu beteg. Utána volt egy kis szünet, ott gyorsan lezavartuk neki a több menetes szülinapt, oszt ő ment Zaciba, és én dőltem ki. Megint a nyirokcsomók, csak most a másik oldal, és most hamarabb vonszoltam el magam dokihoz, és tettem magam félig takarékra itthon. De csak félig, mert látjátok, most is a gép előtt kushadok, és Nektek írok. No meg néha dolgozok is. Habár jó az, hogy már két napja a házon kivülimet kapják arcba a kedves kollégák, akik "Jaj, nem tudom, hogyan kell csinálni" kérdésekkel bombáznak, amire én kedvesen csomagolva megküldöm nekik, hgy olvasd már el az felhasználói oktatási anyag x. oldalát vaze, azért csináltam meg... lassan megszokják, hogy nem vagyok elérhető, és leszoknak rólam ....na de erről ennyit.
A szervezetem még nem heverte ki a tavaly egész éves hajtást, a 3 éve tartó kialvatlanságot, a naphiányt, amit ez a hülye időjárás még csak megbolondít. Nem normális, hogy két napja még az orrom is összefagyott kint, erre ma meg majd 15 fok van.... a gyerekre sem tudok mit adni, mert reggel megfagy, du a kertben meg leizzad, este 6-kor meg már megint hideg van. Legyen már tavasz!!!!!! Jaj, negatív vagyok.
DE! És akkor jöjjenek a "DE"-k, mert azok is vannak ám.
Első DE: Áron - igaz csak módjával - de elkezdett tojást kapni. Mivel a helyi gasztroenter doki eltávozott innen, és Dél-Dunántúl orvosi egyetemi ellátó központjában nem létezik állandó gyerek gasztroenterológus, csak egy pesti, aki heti fél napot rendel itt, és január első hetében protekcióval szereztünk egy időpontot március végére, ezért a gyerekorvossal konzultálva úgy döntötünk, hogy azt az időpontot lemondjuk. És majd kisérletezgetünk. Mást úgysem tehetünk, mert az allergia elmúlásának kiderítésének tuttó módszere, ha adunk neki, és meglássuk. Ha kihányja, akkor még allergiás. Ha nem, akkor nem. Most csak sárgáját adunk neki, mert annak a kevesebb allergizáló hatása van, és utána jön a fehérje. A kis Majom olyan édes, mert már tudja, hogy vannak nem ehet ennivalók, mert tojás van benne. És amikor az Apja sunyiban épp bekapna egy sütit (amiben tojás van, és ő nem eheti, amit tud), akkor fennhangon közli Baluval, hogy "Apa, nem, tojás!".
Igen, vannak mondatok, igaz, még nem a szép szabályos: Apa új szép piros autója típusúak, de már mondatok. Ragozni még csak immel-ámal, de mondatokban beszél, mi meg kamillázunk, miket szövegel. Tudom, a legtöbben már ezen ilyen korban túl vannak, nekünk ez az öröm most kezd el jönni, hogy a gyerek kifejezi végre, hogy mi van a Buksijában. Például, hogy gyere velem játszani. Így szépen, kereken. Persze nem egy szószátyár legényke, nem olyan, mit az anyja, csak a lényeget kommenteli, de imádjuk :)
Február végén 1 egész hét Kolping. Már nagyon várom. Aludni fogunk, meg enni, meg játszani, meg csak nézni ki a fejünkből. Balu úszhat végre kedvére ( már ha ki tudja kerülni a ruganyos 80-as német nyanyákat a vízben), én meg elmegyek nagyi vizi tornára, hogy a bájaimmal hozzam a szívinfarktust a nyugdíjas kolóniára a derékig érő vízben. De nem baj. Már vágom a centit!!!!! És onnantól már tavasz van, és akkor már csak jobb lehet!
Áron továbbra sem alszik. Mármint éjjel. Vekkert lehet igazítani hozzá, hogy fél 2-kor felhangzik az "Anya" sírás, amire én - hónom alatt a kispárnámmal, ja kérem, a gyakorlat - bemászok hozzá, betakarom magam (őt nem lehet), megmarkolja a hajam, elkezdi morzsolni, és megnyugodva szuszog. Vagy miután megvan a hajam, eligazítja magát az ágyon, és elkiálltja, hogy "Balu, tipi-tápi!". Szerintetek? Balu szegény meg megy, és hozza a folyékony mannát. Elkényeztettük. Tudom. Nem kellene. Vagy max vizet. De vessetek meg érte, hulla fáradtan nem kívánjuk a hisztit és az azzal járó hangeffektusokat hajnali kettőkor. Se magunknak, se a szomszédoknak. Ha megkapja az adagot, akkor mint egy jólnevelt kiselefánt oldalra fordul - hajam szigorúan marokban, nehogy már el tudjak slisszanni - és alszik tovább.
Nappal nem vagyunk ennyire engedékenyek. És meg is van a bűnti ezért orbitális hiszt formájában. A legnagyobb hiszti forrás a Videópásztor. Az csak 7végén van. Vagy ha beteg. Normál üzemmenetben nincs délután. Csak a nagyszülőknél (mármint az enyém ágon). És most már ott sem szeretnénk. Mert ott sem volt, oszt Apukám (jót akart csak) elkezdte, és most már ott tartottunk, hogy nulla séta, "Mamához!" felkiálltással a Csöppség átrohant a Kertvároson, és gyerünk anyukámhoz. Ahol első útja a fotelbe vezetvén követelte az "adagot". Na Balu ellentmondott 7főn. Botrány lett. Azóta kerüljük Anyukámékat, mert a Kis Tökfej fejébe ezt még bele kell verni....

Itthon vagyok, és tudjátok mit csinálok - amellett, hogy néha dolgozok, és 45. alkalommal nézem rongyosra az Elnök Emberei sorozat kedvenc részeit -?. Blogot olvasok:) Balutól 2009 karácsonyára megkaptam az eskövős blogunk (emlékeztek? :D) kinyomtatott verzióját. A kezembe akadt, és olvasok. A felére már nem is emlékszem, de olyan jó. És olvasom ezt a blogot is visszafelé. Nem tudjátok, hogy miért van az, hogy 2009-ig száz feletti bejegyzések voltak, és 2010-től meg évente jó, ha 30-40? Mi történhetett vajon... elmúlt a grafomán hajlamunk? Nem hiszem....

Lassan megint ideje lenne egy hivatalos fotózásnak, mert vágyunk már rá. Csak NatiMama megint hízásnak indult hastájon, és nehéz összeegyeztetni, mert a beteges Szentei kórokozókkal nem terhelnénk, viszont jó lenne velük. De nem adom fel. Hallod Nati, előbb utóbb - de még az újabb KisPöcök előtt - megejtjük!!!!

Na megyek, nézek vmi harapnivalót. Azzal nem hitegetlek Titeket, hogy igyekszünk idén többet jelentkezni, mert néha tényleg már arra sincs erőnk, hogy csak úgy legyünk, de bíztos vagyok benne, hogy ez az idei év jobb lesz, mint a tavalyi, mégha a január alapján nem ez látszik. De írjuk ezt a hónapot még 2012-höz és akkor minden rendben is lesz.
Puszi!