Írtál blogot? - Írjál blogot!

Az elmúlt időszakban többször is elhangzott kettőnk között ez a shakespeari szintű párbeszéd Baluval, aminek - mint azt minden bizonnyal láttátok - nem nagyon lett foganatja. Mindig jól megbeszélte az egyik a másikkal, hogy ok, majd ír blogot, oszt nem lett belőle semmi. Pedig történések voltak / vannak, csak valahogy olyan szinten vagyunk betunyulva, hogy az valami szörnyű.
Én különösen hullámzó teljesítményt nyújtok, habár inkább a takaró alá akarok elbújni, és hagyjon mindenki békén trendhez konvergálok, pedig történnek nagyon jó dolgok is.
Pl. Áron egy nagyon jó dolog. A héten (jaj, már hétfő van, akkor a múlt héten) volt a Nagy Maratoni Elő Karácsonyi Ünnepségsorozat, amiben volt bábszínház, meg Alma koncert inkl. Mikulás no meg az ovis Xmas Party. Mindegyikre készültünk, de vegyes lett.
A Bábszínház az lett volna Zsolnay Negyedben, és igen, csak lett volna. Áron többször volt már az ovival Bábszínházban, szereti (állítólag), így mi is örültünk, hogy végre - normális szülőhöz valóan - időben elpattanunk a munkahelyről, és elmegyünk a kisgyerekünkkel együtt megnézni egy színdarabot. Nem mentünk. Áron közölte, hogy ő bábszínházba csak az ovisokkal megy, velünk nem. És ezt komolyan is vette, mivel másnap délelőtt szépen el is ment az ovisokkal. Mi meg ott álltunk - az egyébként gyönyörűen karácsonyi fényekbe öltöztetett - Zsolnay Negyedben a hidegben, és no műsor. Ilyen a mi formánk. Meg a gyerekünk.
Alma koncert csütörtökön volt, egyetemi Mikulás ünnepség. Tavaly nagy sikerre vettük az akadályt, igaz, a végjátékban a Mikulás már nem annyira volt gyere-be, de előtte volt nagy rohangálás, tinci-tánci, amihez - lehet - az is közrejátszott, hogy Zalán barátunk is ott volt. Zazi idén nem tudott jönni, mert beteg, így egyedül mentünk (Pepével, mint erősítéssel "felszerelkezve"). A koncert kicsit hangso volt, oszt lehalkították, de a gyerek nem ment táncolni. Ült az ölünkben, és csak nézelődött - kissé megszeppenve - , hogy mikor jön már a Mikulás.... Aztán megérkezett, és onnantól már nem volt gond. Sőt! A Mikulás mikuláscsomagot is hozott (a balga), ami tele volt csokival. KÁNAÁN!!!! Áronunk úgy gondolom, hogy az élete tojásallergiás időszakát (=no tojás, édesség) próbálja bepótolni azzal, hogy ha csokihoz jut, akkor kétpofával enné. A szülők meg nem hagynák. Ezek általában kisebb konfliktusokhoz vezetnek. Lehet, az lenne a megoldás, ha simán mindig kaphatna csokit, amikor kér, de szerencsére nem szokott kérni. Csak ha meglátja vhol a lakásban. Ami a Mikulás Time miatt most kicsit sűrűbben előfordul. Gonosz szülők vagyunk (én különösen, Balu néha saját jogon elcsábul a csokival kapcsolatban), és nem igazán adunk neki csokit. Van egyrészt az egészség / Fog faktor, no meg az egészség / nem ezzel tömjük magunkat faktor, no meg az, hogy Áronnál nincs olyan, hogy csak 1 darab. Valahogy mindig kitrükköz még egyet, meg még egy utolsót, és az utolsó utáni utolsót. Úgyhogy inkább hard core elvonás van. Már amikor nem vagyunk figyelmetlenek, és nem dugjuk el a csokit. Ez a csütörtöki party-n nem igazán sikerült, csak kisebb közelharc árán, de az a jó, hogy 5 perc után már másra koncentrál, és elfelejti a csoki excidentet :)
És akkor jött a péntek, ovis xmas. Kezdődött azzal, hogy 2 nappal az esemény előtt közölték az oviban, hogy fehér ingben (nem poló) kell hozni a gyereket, mert két műsorszámban is fellép. Oppá! Nekünk nincs ingünk (ill. 1-et vettem 1 hónapja, de nem fehéret, nem vagyok én megőrülve, Áron és a fehér felső hadilábon állnak egymással). Para, majd körbetelefon, van-e vkinek méretben passzoló fehér ingje. Nem volt. Anya durc, oszt shoppingolt egyet aranyáron. Kimosás, szárítás, vasalás. Oszt csüt du a másik ovónéni közli, hogy akkor kockás ingünk van-e, mert a Gyermek kér számban is szerepel, és kellene. Na itt elpattant az agyam, és mondtam, hogy Bocsi, az ovi vezetője 1 nappal ezelőtt fehér inget rendelt, megvettük, nincs kockás ingünk, és jó lenne, ha nem fél nappal előre szólnának, mert varázsolni tudok, de csodát tenni nem. ... nem vagyok biztos, hogy vette a rejtett  üzenetet. Mondtuk, hogy fehér ing és kész.
Előre láttuk a nehézségeket, ami abból adódhatott (és adódótt is), hogy ebéd után de még before alvás a gyerekeket minden szülőnek haza kellett transzportálnia, hogy az ovis nénik tudjanak készülni. A félelmünk: hogy altatjuk el Áront, aki normál ügymenetben itthon 2,5 órát alszik, és fél 4-re a műsor helyszínén kell lenünk vele. Már akkor mission imposible-nek tűnt a dolog, hát amikor észrevettük, hogy ez a gyerek nem igazán akar alaudni, miután hazaérve meglátta az autóit. De ha nem alszik, akkor olyan bitang pockos lesz délutánra, hogy ott nem lesz szereplés, meg koncentrálás. Nem spannollak Titeket, 2-re minden altatós trükköt bevetve elaludt, mi bőszen nekivetettük magunkat a pogácsák sütésnek, és 3-kor nekiálltunk keltegetni.... Rohanás Expo Centerbe, gyerekek szinte páran, helyfoglalás, Balu elhúzott anyukámékért, én meg foglaltam a helyeket, védtem a cucainkat és rohangáltam Macska után, aki egy merő víz volt 10 percen belül. Amikor Baluék visszatértek, gyorsan átöltöztettem, de addigra szegényke már megrémült, nem akart elengedni engem, depláne nem akart a színpadra menni. Szerencsére megoldottuk az ovinénikkel közösen, és ez megérte. Az én kisfiam (mit kisfiam: Okos Nagyfiam) a második műsorszámban EGYEDÜL állt a színpadon, és verset szavalt, majd okosan meghajolt. (Zárójeles: otthon pedig azóta is elszavalja ... na nem, nem a saját kis 4 sorosát, hanem az 5 éves fiúk versét: Ady Endre: Kis, karácsonyi ének című versének első két bekezdését.... nagyon sok sor ... nekem is sok lenne ... ő meg csak mondja, és mondja, és a végén büszkén meghajol... sírós jelenet, legalábbis az anyukájának :))
A második szereplés a várt pockosodásba torkollott, mivel ott már Dávid barátja is a színpadon volt, mellette, amit nem kellett volna.... de az is lement, utána a gyerekek rávetették magukat a sütis asztalra (amin okos szülők közül valamelyik egy 2 literes kólával is megspékelt...), rohangáltak, mi összepakoltunk, és hazajöttünk.
Aztán, hogy rossz dolgokat is írjak. Elkapott a szokásos év végi lemerülős betegség, ami megint a "fülemen" kötött ki, még mindig érzékeny. Áron is köhög már vagy egy hónapja, de ez inkább olyan időjárás és pára függő. Nagyon fáradt vagyok, pedig ma pl. átaludta az éjszakát a Drága, ami mostanában olyan 1/3 arányban szokott sikerülni. Talán annak is betudható (ez már jó dolog), hogy itt járt nem rég a Mikulás, és elvitte Áron összes cumisüvegét. Cserébe pedig itt hagyott egy Duplo tűzoltóállomást. Bűcsút intettünk a tipitápinak (már ideje volt), és azóta csak 2szer kérte, este meseolvasás van - igaz, mindkét szülővel, mert az úgy buli, ha mindhárman bepréselődünk Áron ágyába :)
Nem igazán van xmas hangulatom. Az idő sem segít, a fáradtságom sem, igaz, azt látom, hogy Áron egyre jobban izgul, most már szerintem igazán élvezi az ünnepeket, elhiszi (még egy ideig remélem :D) a Mikulás, Angyalok és Jézuska meséket, és nagyon várja már a holnapot ... igaz gyanítom, ebben bőszen benne van a meglepi faktor, mert azokat nagyon szereti ... ja, melyik gyerek nem? :)
Remélem, Balu - és a Ti - igényeiteket ki tudtam elégíteni ezzel a mai post-tal, ha eljutunk odáig, teszek majd fel pár képet, az oviban is volt fotózás, úgyhogy vannak "giccses" ünneplős képek a Gyerekről :)
Ha nem beszélnénk, akkor ezúton kívánok mindenkinek nagyon boldog, békés ünnepeket, és 2014-re minden jót és szépet!
Puszi: Nic