24-én délelőtt Balu elment sétálni Macskával - kihasználták, hogy 10 fok volt, verőfényes napsütés, és lehetett végre biciklizni. A szokásos problémával szembesültem: mit adjak az izzadós gyerekre ruhát, mert ha túlöltöztetem, akkor 3 mp alatt lesz csutak víz, ha nem, akkor ez eltart vagy 2 percig is. A kevesebb néha több elve mentén lightosra vettük a figurát, de így is facsarni lehetett a trikóból / pólóból az izzadságot, amikor hazajöttek.
A faállítással, díszítéssel gyorsan kész lettem, Balu is a kacsa bepakolásával a sütőbe, minden kis csomag a fa alatt várakozott, amikor mondtam Balunak, hogy dőljünk le, mert kell 5 perc pihi, hogy utána induljon a szépészeti hadművelet (Áron ekkor cca 70 perce aludt, nála az átlag 2-2,5 óra). Balu kinyitott egy sört, én letettem a hátam az ágyra... majd halljuk, hogy édes kis tappancsok plattyognak kifelé a kisszobából, sveszik célba a nagyszobát, ahonnan a következő mondat hangzott el: Anya, itt a karácsonyfa!!!! Másfél órát aludt. Mi 2 percet pihentünk.
Nem volt mit tenni, elkezdődött a karácsonyi ünnepségsorozat: Éneklés, puszik, majd Áron rávetette magát a csomagokra. Nem érdekelte, hogy kié az ajándék, ő bőszen kicsomagolta az összeset, igaz, ami nem az övé volt, az nagy kegyesen átszolgáltatta a célszemélynek. Idén nem volt nagy ajándék, inkább sok picit vettünk Macskának, mert tudtuk, hogy imádja, ha sokat kell bontania :) Azért a szülők is kaptak ajándékot: Balu végre egy vakut, ami - hope - jó lesz, én egy kistáskát, amire már rég vártam, no meg még volt pár apróság. Macskának bejöttek az ajándékok, főleg a helikopáter, amit Duploék gyártanak, azóta az is felsorakozott a két tűzoltó és egy rendőrautóhoz, meg a F1-es autójához, amik standard közlekedőkellékei, és alvás felvigyázói lettek esténként.
A kacsa finom lett, Áron is evett belőle, még egy kicsit játszottunk, oszt beborultunk az ágyba, és ezzel vége is volt a napnak.
25-én Anyukámékhoz voltunk ebédre hivatalosak. A délelőtti sétából nem sok lett, habár mindenféle trükköt bevetettünk. Mivel elszóltuk magunkat, hogy Anyuméknál is lesz karácsonyfa, ezért a gyerek rástartolt a Júlia utcára, hogy ő nem sétál, hanem megy oda. Nem is tudom, miért? :)
Anyuméknál is volt egy kis karácsonyozás, utána hazajöttünk, hogy Áron itt aludjon, és végre mi is pihenjünk. Na az már nagyon kellett :) Kicsit rendbe szedtük a lakást (konyha - mosogatás, kellene egy mosogató gép, de hova tegyük???), képeket nézegettünk, válogattunk - picassán és facsén van belőlük pár. Este megint anyuméknál kötöttünk ki, mert mostanában Áron rákapott az esti mesére. Persze jó német gyerekként nem ám a magyarra, hanem a Sandmann-ra, ami még régi NDK-s mesefigura. Atyámmal nézik a német adón, és nagyon tetszik neki:) Vacsi után jöttünk haza, fürcsi kimaradt, és go szpatty. Szülők is ezt a programot futtatták - én először a gyere ágyában, aztán a sajátunkban.
Macska mostanában csikorgatja alváskor a fogát. Pontosabban csak az éjszakai nagy alváskor, és akkor is akkor, amikor félálomban van. Amikor hajnalonként szól, hogy menjek át, akkor szoktam hallani, és félelmetes hangja van :( Utánanéztünk, hogy mi okozhatja, és nem lettünk boldogabbak. Állítólag fel nem dolgozott stressz. Nem igazán történtek változások az életünkben az elmúlt 2-3 hétben, hacsak az nem, hogy nincs cumisüveg és tipitápi. Ez lenne az oka? Amikor kérdezzük, hogy mi a baj éjjel, akkor meg azt mondja, hogy fél a rossz fiúktól, meg a betörőktől. Nem tudom, honnan szedi ezt, pontosabban sejtjük - az oviban van egy cimborája, az szokott neki butaságokat mondani, és Áron meg mindent elhisz. Úgyhogy most új eljárás van lefekvés előtt: megnézzük, hogy minden ajtó / ablak be van-e zárva, odaállítjuk a bejárati ajtóhoz a rendőr motoros bácsit, az ablakhoz a rendőrhelikoptert, és ők vigyázzák az álmot. Remélem, használni fog, mert különben elfogynak Áron fogacskái :(
Ma anyósomhoz megyünk ebédelni, este a Tesóm itt alszik - megbeszélte Áronnal, azt hiszem ez egy extra pockosodós este lesz, sok rohangálással, és röhögéssel, alsó szomszédtól előre is sorry - remélem, nem építünk újabb bunkert a nagyszobába, mint karácsony előtti héten - azt ugyanis 3 napig kerülgettem behúzott hassal, hogy lépni tudjak egyáltalán :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése