Mozgalmas nyár

         

Úgy tűnik, hogy nem fogunk unatkozni ezen a nyáron. 3 hét, és indulunk Lellére, már húzogatjuk a naptárban minden este, hogy még mennyit kell addig aludni. Ismét önző dög szülők leszünk, és – igaz, nem hiszem, hogy a többi érintett annyira tiltakozna – viszünk magunkkal erősítést. „Pepe Búj”, alias a Tesóm egész héten velünk lesz, és azt hiszem, csak akkor fog tudni pihenni, ha Áron is alszik. De ezt tudja, volt már velünk, sejtheti, mire vállalkozott: kergetőzésre, fára mászásra, homokvár és sárvár építésre, focizásra, csipkelődésre, és sok-sok nevetésre :) Anyukámék és Balu Anyuja 3-3 napra jönnek, egymást váltják majd,úgyhogy lesz segítségünk, így talán mi is pihenhetünk majd Baluval kicsit.

Eredetileg terveztünk volna még egy hetet, vagy szintén Balcsi, vagy csak itthon hármasban, és úgy tűnik, ez meg is valósul, csak nem egészen úgy, ahogy terveztük: azt a hetet azzal fogjuk tölteni, hogy a Kistörpét szeretgetjük (ez mondjuk így is állandó program), és közben tömjük fagyival, vagy bármi hideggel, amit csak szeretne (ez mondjuk nem állandó program), mert vár ránk egy mandulaműtét. Doki bácsi, aki arról nevezetes, hogy csak végszükség esetén mondja ki a műtét szót, sajnos 7főn Áron torkába kukkantva kimondta. Elengedett még minket nyaralni, de utána nincs kecmec, a szerveknek menniük kell. Nagy volt a dilemma, hogy mihez kezdjünk: van ugye a Gyerekklinika, ahol gyerekre vannak szakosodva, de ott az anyukák nem alhatnak bent a gyerekkel. (akkor nem is vannak gyerekekre szakosodva azt hiszem….). Meg van a felnőtt Fül-Orr-Gégészet. Ahol műtenek gyerekeket, és anyuka bent lehet a gyerekkel, és ha egy kis hátszele van, akkor kétágyas szobában. Rövid habozás, piackutatás után a felnőtt részleg mellett döntöttünk. Jövő héten keresünk dokit, és megyünk újabb vizsgálatra Doktor Leóhoz (Tesz-Vesz Város, ismerős?), és kitűzzük a nagy napot. Úgyhogy a plusz egy hét „együtt a család, és pihenünk” részt kicsit át kell(ett) alakítani.

Macska (Áron beceneve) egyre komiszabb. Olyan hisztiket le bír vágni, hogy én csak röhögök, persze magamban, mert olyankor kifelé felmegy bennem a pumpa. No meg néha belül is elszakad néha a cérna.  De közben meg egyre többet szövegel. Kitört a nyár, elkezdett csúzdázni, ismét felfedezte a hintázás örömét,és kifejezetten élvezi, hogy most már mindent ehet. Ezt persze a szülők is, no meg a nagyszülők!!!! Kedvencé avanzsált a palacsinta. A Nutellás palacsinta, mert ja kérem, élni tudni kell :) A nagyik meg versenyt sütnek neki több napi ellátmányokat.  No és be kell, hogy valljam, engedtünk a nyár csábításának, és ettünk fagyit….

Az elsőt Apa vette neki, de ennek története van. Áronról tudni kell, hogy cipőfóbiás. Van 1 kedvence (azt különböző méretekben mindig megvesszük, remélem leszokik majd erről, mert 42-es méretbe nem hiszem, hogy gyártják), azt hajlandó, mást nem. És jött a meleg, és ezzel jöttek a szülői gondok, hogy azért sportcipőt mégsem adhatunk a Lurkó lábára 40 fokban, úgyhogy vettünk szandált. Ismertettük már Macskával korában, Nyuszi hozta, meg Bobó küldte, meg mindent bevetettünk, de Őlordsága nem akarta felvenni. Egyik ilyen alkalommal Apa kétségbeesetten azt bírta mondani, hogy Áron, aki felveszi a szandit, az kaphat lent csokifagyit. A válasz? NEM!!!! Úgyhogy maradt a kiscipő… majd 2 nap múlva, egyszer csak azzal állt elő, hogy ezt ő fel akarja húzni. Gyanútlan szülő örömködött, hogy jé, megjött a gyereke esze, hogy nem akarja pácolni a lábát, de nem!Illetve de, megjött az esze, csak olyan, mint egy kis dinoszaurusz, akinek ha a farkára lépnek, azt csak 2 óra múlva veszi észre az agya. Hát Áron agyába 2 nap kellett, hogy összeálljon a szandi - fagyi kapcsolat. Se szó, se beszéd felvette, majd elmentek sétálni (én maradtam otthon takarítani, vasalni). És amikor a Promenádon a vendéglő kitelepülő fagyis kocsijához értek, a Kis Franc ékes összetett mondattal a következőt nyilatkozta leesett állú apjának: "Apa, felvettem a szandit, kérek szépen csokifagyit" Balu köpni-nyelni nem tudott, de ezen logika ellen nem volt más ellenszer, csak egy gombóc fagyi :)

Egyébként még nem gyógyultunk meg. Balu a héten még itthon maradt, doki néni nem engedte, újabb adag gyógyszer, köhög, mint a kehes kutya. Én megvagyok, csak 12 órákat dolgozok, és rohadtul dűhít, hogy más kollégák meg bruttó 8-at se, de sírnak, hogy jaj, nekik mennyi dolguk van. Áron megvan, néha azért még köhécsel, de kedd óta megint jár oviba.
Ezen felül egy másik tűzkeresztségen is átestünk.  Aki ismeri a Nicole és a Lyme fertőzött kullancs esete című horror sztory-t, az tudja, hogy nekem milyen komoly kullancs fóbiám van. Tegnap Áronban volt egy. Kiszedtük. Küzdelmes volt, de kint van. Csak utána roppantam össze, és most számolom a napokat és veszettül lesem a helyét, hogy ne legyen semmi ... azóta bűzlő kullancs anti sprayvel kenegetem. Csak azt nem értem, hogy vagy naptej, vagy kullancsriasztó. Vagy  akető mehet egybe?
 Teszünk majd fel képeket is, volt Balu Törpével Apukámék "Hegyén" - kiskert, és nem bírt ellenállni a tájnak.

Most abbafejezem, mindenkit pusszantunk!!!!!