Furcsa dolog mászkál néha a fejemben mostanában, tegnap este pedig teljesen kicsúcsosodott ez a viszony dolog.
A mai napig nem tudom felfogni azt a természetes, évezredek óta meglévő dolgot, hogy a nők amellett hogy szoptatással táplálják gyermeküket, a cici nevű részük másra is szolgál. Olyanra, amit a legnagyobb igyekezetükkel sem tudnak a kisgyerek első jópár hónapjában pótolni. Mert ha a kisbaba nyűgös, fáj valamije, akkor hiába puszilgatom, hiába simogatom,ölelem át szeretetem teljes halmával, hiába duruzsolok a fülébe, beszélek hozzá, vagy énekelek (vagy ezek bármilyen kombinációja), csak az a - már bocsánat a kifejezésért - bőrdarabka tudja megnyugtatni a picit.
Tegnap este ez sem segített. Egész nap jó volt a picike, igaz estefelé már kicsit nyűgisebb volt, de aludt napközben. Az esti fürdetést követő szopinál viszont vmi megpattant benne, visított, nyögött, sírt de úgy, ahogy még nem nagyon hallottuk. És nem kellett neki a cici. Mindenre gondoltam: fáj vmilye (füle, lába, keze), újabb front (azt nem igérték mostanában) vagy nem ízlik neki a tej. Na ez a gondolat rögtön gyomrosba küldte az anyai érzésemet, mert akkor már semmit sem tudok tenni :( Balu szerencsére rám parancsolt, hogy elég a nyűglődésből, vége a szopinak nevezett szenvedésnek, és kap tápit a lurkó, ha azt megissza, akkor "csak" a cicimmel (velem???) van a baj. Na itt elkezdtem bőgni, kimentem fejni a konyhába, és azt hallgattam, hogy a pici iszik a cumisüvegből. Majd egyszer csak a megváltó kiáltás Balutól: kakil a baba :D Istenem, ennyire nem örültem még annak, hogy Csupi este 10-kor nyakig kakis lehet, újra lehet fürdetni :D Mert ez azt jelentette, hogy nem velem van a baj. Tisztába tettük (előtte újabb fürdetés), és cicit ismét elfogadta, lelkem megnyugodott.
Aztán hajnal 4-kor kelt, akkor még visszasimogattam, aztán 5-kor ez a művelet már nem sikerült, hami lett belőle. Majd 8-kor ismét, de utána elaludt. Most anyuval sétál (ebéden túl vagyunk mindannyian), mi meg F1-et nézünk (izé, én blogot írok). Nyugi van. Álmosak vagyunk.
3 megjegyzés:
Mielőtt Veletek is megesik az ami velem, leirom gyorsan a gondolataimat. Törpike 5 napig "sztrájkolt" és nem volt hajlandó cicizni. Ahogy lefeküdtünk a szokott időben enni, elforditotta a fejét. Sirtam, hogy nincs, hogy elfogyott, hogy vége, hogy nem jó minőségű, hogy nem izlik neki ...stb. és kiváltottuk a tápszert, amit megevett. Jött a védőnéni, és ő is azt mondta, hogy vmi történt, mert létezik a szopási sztrájk. Aztán 5 nap után a teljes kétségeesés közepén, amikor 15 órakor lefeküdtünk enni és nem kérte, fogtam és elmentünk játszani ( nem próbálkoztam semmivel ) és egy óra múlva éhes lett. Ekkor esett le, hogy Törpike kezd áttérni a 4 órás étkezésekre!! Azóta cicizik újra és minden kerek.
Csak, hogy figyelj erre is, mert nekem ez az 5 nap nagyon kemény volt...
Üdv,
Szilágyi Timi
Én olyan esetről is hallottam, hogy a gyerek lusta a cicire. Onnan ugyanis nagyobb erővel kell szívni, mint a cumis üvegből. Szóval no para NMA.
Sziasztok!
Köszönöm:) Lustának lusta már a kezdetek óta, fiú a drága, és amig sok tej van benne, addig szívja olyan erővel, hogy néha hangeffekteket is kiadok, utána meg soxor csak csócsál, de ezt megszoktam. A kaki eset óta megint szent a béke, ismét a szokott ritmusban hamizik, de most már azt is megtanultam, hogy lehet, csak a felső bemenet ingerlése az alsó kimeneti nyílás ingerlésével függ össze, csak onnan nem jön egyszerűen a dolog :(
Megjegyzés küldése