Lassan telnek a napok

... pedig azt hittem, ez a két hét is gyorsan el fog telni. Az április vhogy elrohant, most meg a 4. hónapos szülinapig csak vánszorognak a napok. Pedig most már úgy tűnik, hogy van szép kis napirend (jaj, ennek a NAM-ok biztos örülnének!), lehet, hogy ezért tűnik úgy, hogy vánszorgunk, mert nincsenek nagy meglepik, max az, amikor - mint pl ma is - Csupi reggel 6:30-tól két kaján is túl nem akar elaludni, csak 11-kor. Ez azért egy ilyen kis lurkónak sok ébrenlét, egy idő után már azért nyűgölt, mert annyira fáradt volt, csak nem bírt elaludni.
Most alszik, nyugalom van, és egyre jobban hiányzik az agyamnak a munka. Vagy csak, hogy másra is tudjam használni, mint a ml-ek számolása, meg a mikor meddig lehet sétálni, mikor lesz a következő etetés. A 7végén a Tesónak rajzoltam szórólapot a munkahelyére, szívem szerint az egészet jól megcsináltam / megbeszéltem volna a grafikussal, vagy a főnökével, végigvinném az egész folyamatot, de arra nincs lehetőség. Kíváncsi vagyok, mi megy át a megvalósulásba a valóságban. Most akkor bennem van a hiba???? Egy igazi anyag ezt így nem tehetné! Mondókákat kellene tanulnom, meg kézzel kötni kis kocsikabátot, és homokot szórni a fejemre? (na akkor NAM lennék, az tutti, és arra nem vágyok, azt hiszem Balu meg is lepődne, ha egyszer csak átmennék olyanba ... ezzel persze nem az NAM-kat szeretném megbántani, ők úgy érzik jól magukat, én meg így).
Jön a nyár, a nyaralások ideje. Balu szeretne menni, én is szeretnék menni, csak az agyam még nem tudja elfogadni, elképzelni, hogyan is oldjuk mi ezt meg a Csöppnyi lurkóval. Para anya vagyok :( pedig lazulnom kellene, tudom! De ez az állandó "mit és hogyan adjunk enni a gyerkőcnek" nem hagy nyugodni. (ha lenne elég tej, azt hiszem, ezen nem paráznék ennyit). Remélem, hogy ha elkezdjük adni a stabil hamit, akkor megnyuxom, és el tudom majd képzelni, hogy hosszabb útra is el merjek indulni kiscsaláddal, és természetesen megvalósítani is. És akkor megyünk Bp-re, Gödöllőre, meg a Balatonra és vmikor Győrbe is :) No és jövőre talán Némethonba, mert követni kell a hagyományokat, hiszen én 11 hónaposan voltam kint, és ott kezdtem el menni :)
Na ennyi összevissza ömlengés után abbafejezem magam és benézek a hírekbe, meg a postaládámba.
Millió Pusszantás!
N.