Egyedül vagyok itthon.
Ilyen nem sűrűn szokott előfordulni mostanában, konkrétan ha a szülés óta ha egyszer-kétszer voltam tök egyedül.
Nem tudom, mi történt, de ma megkértem Balut, hogy hami után vigye el sétálni Csupit - elviszi autóval a Papájához és Anyukájához, én meg itthon maradok egyedül. Lelkiismeret furdalásom van, mert jó dolog végre csendben egyedül lenni, de milyen dolog az olyan, hogy elpaterolom a páromat és a gyerkőcöt itthonról? Tudom, ez most olyan, mintha Balu kosarazni menne, meg azt is lehetne mondani, hogy akkor is egyedül vagyok, amikor leszaladok a boltba, de ez más. Csönd van. És a lelki füleim gyereksírást hallanak. (ez persze lehet, hogy Zozi a szomszédból ... vagy Csupi a távolból?)
Elmosogattam az ebéd maradványokat, előszedtem egy zacskó csipszet (az egyetlent, amit találtam), fogok egy ásványvizes palackot, befejezem a blogot és megnézek egy részt az Elnök embereiből. És valszeg percenként nézem majd a telefonom, és 50 perc múlva felhívom Balut, hogy megvannak-e. És meglesznek, Csupi aludni fog. (sanszos, mivel ma 11 óta 10 percet aludt szummában). És megbeszélem magammal, hogy nem vagyok rossz anya, csak egyszerűen kell a csend és az egyedüllét, de attól még szeretem a gyerekem és imádom a párom!
3 megjegyzés:
De kell ez is CICÓM!! Majd megismételjük még! Hogy Te is kikapcsolódj!
Nekem volt egy ismerősöm, akiknél az volt a rend, hogy amikor a férj hazaért "elzavarta" otthonról az asszonyt. Így biztosította a kikapcsolódást. egy kis, séta, bevásárlás, fodrász, stb.
Hmm, nem rossz ötlet :)A bevásárlást meg tudom oldani anyukák segítségével, ill. most, hogy itt a jó idő, a BabyBjörnünkre is több feladat fog asszem hárulni, szerencsére Csupi szereti :)
Megjegyzés küldése