Viszony

Furcsa dolog mászkál néha a fejemben mostanában, tegnap este pedig teljesen kicsúcsosodott ez a viszony dolog.
A mai napig nem tudom felfogni azt a természetes, évezredek óta meglévő dolgot, hogy a nők amellett hogy szoptatással táplálják gyermeküket, a cici nevű részük másra is szolgál. Olyanra, amit a legnagyobb igyekezetükkel sem tudnak a kisgyerek első jópár hónapjában pótolni. Mert ha a kisbaba nyűgös, fáj valamije, akkor hiába puszilgatom, hiába simogatom,ölelem át szeretetem teljes halmával, hiába duruzsolok a fülébe, beszélek hozzá, vagy énekelek (vagy ezek bármilyen kombinációja), csak az a - már bocsánat a kifejezésért - bőrdarabka tudja megnyugtatni a picit.
Tegnap este ez sem segített. Egész nap jó volt a picike, igaz estefelé már kicsit nyűgisebb volt, de aludt napközben. Az esti fürdetést követő szopinál viszont vmi megpattant benne, visított, nyögött, sírt de úgy, ahogy még nem nagyon hallottuk. És nem kellett neki a cici. Mindenre gondoltam: fáj vmilye (füle, lába, keze), újabb front (azt nem igérték mostanában) vagy nem ízlik neki a tej. Na ez a gondolat rögtön gyomrosba küldte az anyai érzésemet, mert akkor már semmit sem tudok tenni :( Balu szerencsére rám parancsolt, hogy elég a nyűglődésből, vége a szopinak nevezett szenvedésnek, és kap tápit a lurkó, ha azt megissza, akkor "csak" a cicimmel (velem???) van a baj. Na itt elkezdtem bőgni, kimentem fejni a konyhába, és azt hallgattam, hogy a pici iszik a cumisüvegből. Majd egyszer csak a megváltó kiáltás Balutól: kakil a baba :D Istenem, ennyire nem örültem még annak, hogy Csupi este 10-kor nyakig kakis lehet, újra lehet fürdetni :D Mert ez azt jelentette, hogy nem velem van a baj. Tisztába tettük (előtte újabb fürdetés), és cicit ismét elfogadta, lelkem megnyugodott.

Aztán hajnal 4-kor kelt, akkor még visszasimogattam, aztán 5-kor ez a művelet már nem sikerült, hami lett belőle. Majd 8-kor ismét, de utána elaludt. Most anyuval sétál (ebéden túl vagyunk mindannyian), mi meg F1-et nézünk (izé, én blogot írok). Nyugi van. Álmosak vagyunk.

Egy boltkóros naplója

Régen volt cipőmániám, aminek eredményeképpen vagy 30 pár cipő lakott a szekrényekben. Azóta a számuk csökkent, de nem gyökvonással. (de kell vennem azért, mert ezek igazából munkába járósak, nem kocsitológatos strapa cipők).
Aztán volt ruhamániám. Ez nem csökkent jelentősen, viszont áttevődött a márkásabb (és ezáltal strapabíróbb, nem egynyári) darabok felé, kiegészülve "játszósruha" beszerzésekkel, amit rughat a lurkó. (Hiába, iroda styleban nem igazán lehet babázni ... vagy jól mutat a magassarkú a kavicságyban? :)
Aztán a rúzsmániám. Ez annyira kicsúcsosodott, hogy annak ellenére, hogy nem kifejezetten sminkelek, azt is csak épphogy (szájfény, kicsi festék szemre + púder oszt annyi), kb. 10 közel azonos árnyalatú (alig látszik) színű szájfény és rúzs boldog tulaja voltam, amiből min. 5 lakott mindig a táskámban. (itt jegyzem meg, ez a mánia nem múlt el, csak szünetel, mert nem szeretném összefoltozni a lurkót. És ha ismét kitör, akkor előtte nagy shoppingolás lesz, mert minden rúzsom szavideje lejárt. Nyami!).
Van "Balunak vásárlás" mániám. Imádok neki ruhát venni, öltöztetem, és annak ellenére, hogy már vagy kismillió pólója van, nem bírok ellenállni egy-egy újabb darabnak:) (szerencsére legtöbbször ő sem). Külön győzelem, hogy rábeszéltem egy fekete pasis / ligtos cipőre, nagyon fincsin áll rajta.
És van egy újabb mániám. Babás. Annak ellenére, hogy Doshiéktól rengeteg ruhát kaptunk, ill. még pár ember ellátott minket "szállítmányokkal", azért nem bírok magammal. Mert ugye az alsóneműt megveszem, abban nem szeretnék használtat. Meg zoknit sem. Meg sapkát (mondjuk itt még meggyőzhető vagyok). Kabát, póló, nadrág jöhet használt, kaptunk is rengeteget. No de hogy én ne vásároljak a Csupinak édesebbnél édesebb göncöket????? Hát azt nem lehet!!!!! "Sajnos" van a szomszéd utcában egy minőségi angol használt ruha bolt. Oda már be sem merek menni! És a Tuskó babaruha részlege is csábít, szerencsére Balu nem hagy sokáig egyedül ott bóklászni. Sajna felfedeztem a KIK-ben a gyerekruha részleget (na ott nem bírtam magammal, hiába az újdonság ereje). És akkor nem beszéltünk még a netről, és szerencsére Pécsett nincs H&M és sorolhatnám ...
Boltkóros vagyok. Ha kiszabadulok / beszabadulok egy áruházba, shopping centerbe, hogy akkor most "Asszony, végre foglalkozz magaddal", akkor 10 perc után egy bababoltban kötök ki. Kezelést igénylek - vagy, hogy elvegyék a bankkártyámat :)

Home alone

Egyedül vagyok itthon.
Ilyen nem sűrűn szokott előfordulni mostanában, konkrétan ha a szülés óta ha egyszer-kétszer voltam tök egyedül.
Nem tudom, mi történt, de ma megkértem Balut, hogy hami után vigye el sétálni Csupit - elviszi autóval a Papájához és Anyukájához, én meg itthon maradok egyedül. Lelkiismeret furdalásom van, mert jó dolog végre csendben egyedül lenni, de milyen dolog az olyan, hogy elpaterolom a páromat és a gyerkőcöt itthonról? Tudom, ez most olyan, mintha Balu kosarazni menne, meg azt is lehetne mondani, hogy akkor is egyedül vagyok, amikor leszaladok a boltba, de ez más. Csönd van. És a lelki füleim gyereksírást hallanak. (ez persze lehet, hogy Zozi a szomszédból ... vagy Csupi a távolból?)
Elmosogattam az ebéd maradványokat, előszedtem egy zacskó csipszet (az egyetlent, amit találtam), fogok egy ásványvizes palackot, befejezem a blogot és megnézek egy részt az Elnök embereiből. És valszeg percenként nézem majd a telefonom, és 50 perc múlva felhívom Balut, hogy megvannak-e. És meglesznek, Csupi aludni fog. (sanszos, mivel ma 11 óta 10 percet aludt szummában). És megbeszélem magammal, hogy nem vagyok rossz anya, csak egyszerűen kell a csend és az egyedüllét, de attól még szeretem a gyerekem és imádom a párom!

Apple Day és elköltözött CSP

Apple Day

Hát megesett! És bent maradt :) Ma délelőtt helyi idő szerint mittoménmikor (vmikor 11 körül) Csupi megkapta első almapüré adagját! Hajnalban ébresztett minket, éjjel is többször tüsszögött, de hajnalban már az orrszívó porszívó is előkerült, mert nagyon szorty volt. Balu nagyon ügyesen porszívózik. Nevetteti a gyereket, és néha huss! betolja a csövet. Csupa nem is morcog, röhög :) 8-kor bírtunk visszafeküdni, Balu direkt délutánosnak kérte magát, hogy az Apple Hadműveletben részt vehessen. Anyu is átjött, Csupi majd 11-ig aludt, mi is jól kialudtuk magunkat (végre!!!). Szopi után tápi előtt volt tervezve, és ezt is hajtottuk végre. Én tartottam, Anyu etette, Balu kattintgatott :) És ő meg csak tátotta a száját, az első kiskanál full lement, utána már néha kinyomta, de még szummában ment be azért, semmi sírás, nyüszögés, szóval nem csak Titkos Fürcsirajongó, hanem Titkos Almarajongó is :)))
Holnap folyt köv!

Elköltözött CSP - alias családi pótlék

Nem is tudom, hogy írtuk-e már, hogy 2 hónapig nem kaptunk családi pótlékot. Először igazából fel sem tűnt, aztán meg néztük, hogy akkor most tényleg nem kaptunk, aztán elkezdtünk telefonálni / reklamálni. Kiderült, hogy mivel ők márciusban küldtek egy levelet Balunak, benne a CSP-t megállapító határozattal, de az "Címzett elköltözött" jelzéssel vissza lett küldve, ezért leállították a folyósítást. Ennek oka, hogy ha mi elkölt, akkor azt 15 napon belül be kellene jelenteni, és ezt szerintük nem tettük. Na kissé kibuktam, hogy nem mentünk mi sehova, és különben is, megértő volt az ügyintéző, írtunk nekik hivatalos reklamációs levelet, hogy még ott lakás, és kérjük a boríték másolatot, amit a Posta visszaküldött, mert megyünk oda is reklamálni. (ugye én munka miatt eléggé szorosan együtt dolgoztam velük, ezért tudtam, hogy mit lehet és mit nem).
A hivatalos posta reklamáció előtt teszteltem az MP-t: a helyi vezetőt priviben megkértem, hogy nézzen utána, mizu volt a helyzet, van-e esély késedelmi kamatot kérni Tőlük. Ma megjött a válasz: mivel a címzés (MÁK kézzel írta - XXI. század!!!), kétértelmű - kétféleképpen olvasható - Jászai és Jókainak is, és az IRSZ sem stimmelt (megjegyzem a Jászaihoz igen, csak a Jókaihoz nem), ezért nem lehetne jogosan reklamálnunk. Bahhh! Úgyhogy ennyi, meg egy bambi. Szerencsére a pénzt (CSP) azóta megkaptuk.

Óóóhh KAKII DAAAYYY!

Óh happy day,
Óhh kaki day!

Aki követi kicsiny blogocskánkat, az tudja, hogy nálunk a Kaki projekt központi kérdés...általában 4 naponta, mert hogy Őkegyelmessége csak 4 naponta adakozik, akkor is csak ha rázzák neki a perselyt - id est: kúpolás.
No máma a mi Drááágaszágunk magától megörvendeztetett bennünket 2x is! Pedig már készültünk a Kupira! Igaz csak holnap.
Történt az egész úgy, hogy Nic a játszószőnyegen elvolt a Nagyságos úrral amikor 1x csak rotty...persze nem akartunk bedőlni neki ahogy kismalac sem a farkasnak, mert már jó párszor meg lettünk viccelve,  hogy asszitükk rotty pedig csak pukk volt. No ez most rottyantott; nem kicsit...20 dekásat. Nagy boldogan felkapjuk! csomi kifele, én is nagy lelkesen segédkezem; majd örülök hogy megúsztam anélkül, hogy összexaroljam magam, oszt valami miatt hátranyúltam..na ezt nem kellett volna...mert mikor fordultam, drága Párom jelezte, hogy ott bizony barnállik valami a kék pólón... Na mondom szuper, ezt is megéltem!
Ezután rendes ember lévén ezt azonnal le kellett volna cserélni. de ÉN jó NMA-ként fent hagytam! Így most itt ülök hátulgo..nem nem gombolós, szaros! pólóban és írom a blogot mert a kaka már megszáradt szaga meg elszálla - abba kéne hagynom asszem kezdek fáradni... :) 

Holnap újabb nagy nap lesz! Az első almás nap! Kiprószáljuk az almapapit!

és most ahogy 1es nagy Költöknél is szokás imhó a méltó befejezés:

Óh happy day,
Óhh kaki day!

Minek kell lennie egy jól felszerelt pelenkázótáskában

Erre a legtöbb ember kapásból tudná a választ: pelenka, pelenkázó alátét (vannak olyan modellek, amiben van beépített, nekem is, de igazából a papír - eldobható - az jobban használható), popsitörlő és krém. Ha orvoshoz megy az ember leánya, akkor legyen benne a kiskönyve a lurkónak, maybe váltás ruha a gyerkőcnek, esetleg vmi kis játék a várakozás elütésére.
Hát tegnap a jól felszerelt kis pelenkázótáskámmal (imádom, ez végre használható, cca egy hónapja sírtam ki Zuramtól, mert a babakocsihoz járó modell igencsak Ambiente felszereltségű volt) voltunk dokinál. 4. hónapos kontroll, + ha a pár napja tapasztalható kisebb köhigcsélések nem ellenzik, akkor 3 oltás. Gyermek teccik dokinéninek, jelentem pucéran 7620 gramm és 65 centi, meg lettünk dicsérve, szépen nővexik. Köhögés nem vészes, semmi betegségre utaló jel, inkább sok a nyála, ez okozhatja a hanghatásokat. Szurik ergo mehetnek! Csupikát szépen le az asztalra, Anyuka Célszemély gyerekfigyelemelterelő hadműveleteket végez (nótázik most Tavaszi szél volt soron, fene sem gondolta komolyan, hogy ez a tavaszi szél ilyen sok vizet fog árasztani Lsd. jelenlegi árvíz helyzet), doki néni bal comba szuri be, jobb combba szuri be. Anyuka tessék felvenni a gyereket, két kézzel az oltás helyét szorítva (na ehhez Siiva nyolc karja kellene, de megoldjuk!), és az a feladat, hogy a kissé pityergő gyerkőcöt megnyugtassuk.
Ez olyan jól sikerült, hogy egyszer csak melegem lett. Olyan mell magasságban, majd egyre lejjebb, majd a cipőmnél is. Csupi megtisztelt, és tesztelte, hogy a melltartó betétem kívülről is víz (izé pisi) álló-e :) A melltartóbetét átment a vizsgán, én azonban eláztam :) az orvosi személyzet legnagyobb nevetése közepette :)
Tanulság, hogy minek kell lennie egy jól felszerelt pelenkázótáskában? Anyuka teljes váltás ruhának :D

Millió csók!
N.

F1

Tegnap olyat hallottam A Brit oroszlán - Mansell - szájából, amin percekig hangosan röhögtem!
Monaco-i nagydíj, ugye torlódás szűk pálya, és a pilóták tartottak a lassabb kocsiktól, erre 1 bevágás tegnap a RTL-en Mansell Papától:
-MI BAJUK VAN A GYEREKEKNEK? - vagy valami hasonlót nyögött be... na ezen kész voltam de teljesen! :)

Takuma és a suttyókáim

Igazából a blog címe 2 témát takar. Az első...Takumás barátaink szerintem sejtik...eddig bírtam várni...de tovább nem! :) A régi találkák emlékére íme:

A sutyókám sajnálatosan megen kis lakóközösségünk egyik lakója - feltételezhetően. Történt ugyanis, hogy tegnap nyitjuk a postaládát. Benne 1 milupás ajándékcsomag - szokásos marketinges. Ezzel így nem is lett volna semmi baj. Csakhogy a borítékot valaki felbontotta, majd miután rájött nem tud mit kezdeni a gyermekétellel, visszadobta. Nem értem az embereket. Ha már vagyok olyan bunkó hogy belenyúlkálok, és kilopdosom mások újságait - nem először fordult velünk ez elő -  akkor ha nem tetszik, nem dobom vissza, hogy még lássák is mekkora tahó vagyok! Nem tudom kinek jó ez. Lehet újra be kéne vezetni azt a régi szokást, hogy lopásért levágják valaki kezét. Durva vagyok? NANÁ! :)

Egyszer véget ér

Csupi ma 17 hetes.

Jövő héten, ha minden jól alakul, indítjuk az almaszezont, meg a répa szezont, a kacsaszezonra még várunk kicsit. Ezzel párhuzamban egyre többet elmélkedek azon, hogy mi lesz, ha már nem szoptatok. Olyan kettős érzések vannak bennem, mert eléggé sokat küzdöttem, hogy legyen - ennyi - tejem, másrészt tudom, hogy ez nem tart örökké. És - ugyan vessenek rám követ - de vhol várom is, hogy már ne szoptassak, mert akkor lesznek újra dolgok, amik most nincsenek (nem fontossági sorrend):
- ehetek amit szeretnék :) Egy hónapig csak és kizárólag töltött káposztát, bab-, kelkáposzta- és cukorborsó főzeléket, kolbászt, stifoldert, hurkát, paprikát, uborkát (héjastul), narancsot, mandarint és egyéb Tiltott Szereket fogok enni! (adunk az egészséges táplálkozásnak!)
- végre ha vmi bajom lenne (nem vagyok sem túlságosan beteges, sem hipochonder - na jó, csak egy kicsit), nem kell a gyerekorvost hívni, hogy beszedhetem/kenhetem-e: Aspirint ide a búra fejemre, a fájó ízületeim krémjei, hogy a hónaljstiftről ne is beszéljünk :)
- alhatok hason! :DDDDD - vagy bármilyen módon, és nem kell azon morfondíroznom, hogy a cicimet szétnyomom, ergo a tejet is szétnyomom, vagy egy óvatlan pillanatban átszublimáltatom a matracba, párnába a drága kincset!
- (18+) és nem kell azon izgulnom, hogy amikor mi ugye ízé, akkor onnan nem jön ki vmi innivaló, ezzel teljesen taccsra vágva minden erotikus élményemet.

Tudom, ez most olyan kissé furcsán hangzik, hogy ilyen polgári / pórias / "állati ösztön" dolgokra vágyom a szopi végével, és kéretik nem félreérteni. Élvezem, hogy szopi van ( a gumicici és szivaros dolgok ellenére, meg hogy fáj néha), és tudom, hogy a Lurkónak ezzel csupa jót teszek, és ezért ő az első. Ezért nem eszek olyanokat, amit nem szabad, ezért nem merek semmiféle gyógyszert bevenni, ezért hagyom, hogy fájjon a térdem és a könyököm. A negyedik megjegyzést meg megoldjuk másképp (Pittám, nem, nem mesélem el, hogyan :))))

Elnézést, ma nem voltam sziporkázó. Pedig ma aludtunk 7 órát egy huzamba, a két - tégla - mell ébresztett, nem a Lurkó 7-kor, hogy már nem fér el benne az anyag, tegyek vmit. Csupi 8-kor kelt, szokásához híven Apjára vigyorgott, ezt most már szopi közben is teszi, újabb centikkel nyújtva meg a cickómat. Mondtam is Balunak, hogy ne mászkáljon a szobába, mert különben ő eteti Kismaszatot :D ő meg csak röhög! :D. Csupi meg csak forgolódik, és vigyorog! Meg kell zabálni :D (egyébként most épp durmol)

Ps: pénteken voltam fodrásznál (YES!!! Augusztusban volt utoljára ilyen) ortopéd kontrollon - minden OK és babaülés projektet is folytattuk, de erről majd egy másik post-ban.

Blog redesigned

Na jó ez így ebben a  formában nem igaz :) Ugyanis van fent a neten (gugli a barátod ugye) csomó csomó ingyenes sablon, a blogtérhez. Ma reggel 10 perces keresgélés után megtaláltuk az utódot! :) Remélem tetszeni fog mindenkinek :)

Alvás - ébrenlét

Még mielőtt a címben leírtakra térnék, szeretném a mosoly dolgot az én oldalamról is leírni: azért kapok ám mosolyt, csak amikor egész nap a Lurkóval vagyok, szeretgetem, énekelek neki (lehet, azért mosolyog Balura, mert az ő hangja jobb?), pelenkázom, ébresztgetem, örül egy másik arcnak? - most ezzel vigasztalom magam.

Egyébként ma éjjel is felkelt. És új szokása, hogy szopi közben nézelődik. Ami annyira nem vitzes (habár édes bari kék szemei vannak), mert a szájában a cicimmel (ami ilyenkor nyúlik, mint a gumiszalag) teszi ezt. Olyan, mintha egy szivar lógna a szája sarkából, ő nézelődik. Lehet, hogy unalmas neki a műsor, amit a hónaljam nyújt? :) Az Axapillow mellé fel fogom találni a hónaljba akasztható kis zörgő, forgó plüss állatkákat, nézze azt szopi közben :))))) Gazdagok leszünk :D

megyek, ébredt ... ma nagyon csumporog ... de lesz ez jobb is :))
Millió csók!

Mosoly és társai.

A kicsike mosolyog. Főleg ha ébredéskor odamegyek hozzá. Igaz röhörészni még nem akar - tud, de látszik rajta hogy tetszik neki ahogy az ember gügyög neki. 1 kicsi problémánk van csak. Nic nem vagy csak alig kap smájlit. És nem értem miért. Pedig ő az etető a legtöbb esetben, Ő nála van legtöbbet. Vagy lehet én kicsit lazábban állok hozzá, és azért? Ki tudja?
Pár napja meg ismételten keltet minket. fél3-flé4 között. Kicsit nehezen viselem :( És ezt néha odabent vezetem le amit nem akarok. Vissza kell szoknom a reggeli kelésekre, VAGY a Nagyságos úrnak újra átaludni az iccakát. HALLOD CSUPI! ALUDJÁÁÁÁ! :)

Cucor persely

Anno már elmélkedtem arról, hogy jó lenne, ha a kismillió becenév közül szűkítenénk, mert egy idő után - ami eléggé gyorsan fog majd jönni - a gyerkőc nem fogja tudni, hogy mi is a neve. A héten - csütörtökön - megszületett a döntés, a gyereket ezentúl Áron / Áronka és Csupi / Csupika névvel illethetjük. A döntés megvan, most jön a végrehajtás. Hát az nem egy egyszerű eset, mit ne mondjak. Főleg, mivel én az elmúlt napokban jóformán mindig Cucornak / Cucorkának hívtam a szentemet. Úgyhogy abban maradtunk, hogy aki Cucornak hívja véletlenül a lurkót - ergo kiszalad a száján a gyerek jelenlétében - az egy 20-ast tesz be vhova (persely még nincs fizikailag).
Hát, tegnap Balu cca 360-as kiadást termelt össze, én asszem megálltam 280-nál, és már ma is gyűlik a zsé :)
Lehet, hogy meg kellene gondolni, és a Csupit lecserélni? Vagy akkor meg pont mindig ezt a nevet mondanánk? Hmm, ki tudja :D

Ps: szűkítettük ma délelőtt az ülés kérdést. Concord kiesett. BebeConfortot bepróbáltuk az autóba, az oldala kissé instabil (ennek indoka, hogy ennek mozgatható az oldalszélessége is), lekértük a Römert, next péntekre ígérték, azt is bepróbáljuk / kipróbáljuk....

Most akkor melyiket????

Elegem van, itt ülünk Baluval már vagy 2 órája, és törjük a fejünket. Cs. alszik, mi meg azt próbáljuk kitalálni, hogy milyen gyerekülést vegyünk neki. Az ugye eldöntött tény, hogy 0-18-ast veszünk, amiből természetesen a legkevesebb félét gyártanak, és még azoknak is csak minimális részéről van megbízható teszt. Mert mi - jó szülők vagyunk - csak olyat veszünk, aminek van, és jó a teszteredménye. Ezt követi a kényelem.
Már hónapokkal előbb kinéztünk egy ülést (Concord Unimax), amibe egy hónapja belepróbáltuk Cs-t, de akkor nagyon morcos hangulatban volt, sírt, gondoltuk elmegyünk még egyszer próbálni, amikor jobb a kedve (lsd. teli a hasa dugig, és még messzi a következő etetés). Na ezt ma abszolváltuk, csak elkövettük azt a hibát, hogy az eladó által javasolt másikba is beletettük a gyerkőcöt, amiben "jobban állt" izé, feküdt, nekem szebbre kényelmesebben, mint a Concordban. Csak ennek a másiknak (Bebeconfort) nem találunk teszteredményt, csak vmi 2003-ast, de az sem teljesen ez az ülés. És persze mindkettő ülésbe kellene még venni fejszűkítőt, meg nyári huzatot. Vagy megvesszük a még nem próbált harmadikat aranyáron? És akkor még a kocsiba egyiket sem próbáltuk bele. Tele van a hócipőm, miért nem lehet a gyerekre öntetni ülést??? Ja, biztos lehet, meg ki is nőné egy hét múlva :)
Na mi legyen?
- a teszteken jobb, de szerintem kicsit kényelmetlenebb, ámde fejben jobban stabil Concord
- nem találunk teszteredményt, kényelmesebbnek tűnő, fejben csak szűkítővel hordható (szerintem) Bebeconfort
- nézzük meg a Römert, ami lehet, szintén kényelmetlen / kényelmes, fejben szűk/Bő?

(árban Bebe akciósan 50, Concord 60, Römer 70 + a kiegészítők?)

Lassan telnek a napok

... pedig azt hittem, ez a két hét is gyorsan el fog telni. Az április vhogy elrohant, most meg a 4. hónapos szülinapig csak vánszorognak a napok. Pedig most már úgy tűnik, hogy van szép kis napirend (jaj, ennek a NAM-ok biztos örülnének!), lehet, hogy ezért tűnik úgy, hogy vánszorgunk, mert nincsenek nagy meglepik, max az, amikor - mint pl ma is - Csupi reggel 6:30-tól két kaján is túl nem akar elaludni, csak 11-kor. Ez azért egy ilyen kis lurkónak sok ébrenlét, egy idő után már azért nyűgölt, mert annyira fáradt volt, csak nem bírt elaludni.
Most alszik, nyugalom van, és egyre jobban hiányzik az agyamnak a munka. Vagy csak, hogy másra is tudjam használni, mint a ml-ek számolása, meg a mikor meddig lehet sétálni, mikor lesz a következő etetés. A 7végén a Tesónak rajzoltam szórólapot a munkahelyére, szívem szerint az egészet jól megcsináltam / megbeszéltem volna a grafikussal, vagy a főnökével, végigvinném az egész folyamatot, de arra nincs lehetőség. Kíváncsi vagyok, mi megy át a megvalósulásba a valóságban. Most akkor bennem van a hiba???? Egy igazi anyag ezt így nem tehetné! Mondókákat kellene tanulnom, meg kézzel kötni kis kocsikabátot, és homokot szórni a fejemre? (na akkor NAM lennék, az tutti, és arra nem vágyok, azt hiszem Balu meg is lepődne, ha egyszer csak átmennék olyanba ... ezzel persze nem az NAM-kat szeretném megbántani, ők úgy érzik jól magukat, én meg így).
Jön a nyár, a nyaralások ideje. Balu szeretne menni, én is szeretnék menni, csak az agyam még nem tudja elfogadni, elképzelni, hogyan is oldjuk mi ezt meg a Csöppnyi lurkóval. Para anya vagyok :( pedig lazulnom kellene, tudom! De ez az állandó "mit és hogyan adjunk enni a gyerkőcnek" nem hagy nyugodni. (ha lenne elég tej, azt hiszem, ezen nem paráznék ennyit). Remélem, hogy ha elkezdjük adni a stabil hamit, akkor megnyuxom, és el tudom majd képzelni, hogy hosszabb útra is el merjek indulni kiscsaláddal, és természetesen megvalósítani is. És akkor megyünk Bp-re, Gödöllőre, meg a Balatonra és vmikor Győrbe is :) No és jövőre talán Némethonba, mert követni kell a hagyományokat, hiszen én 11 hónaposan voltam kint, és ott kezdtem el menni :)
Na ennyi összevissza ömlengés után abbafejezem magam és benézek a hírekbe, meg a postaládámba.
Millió Pusszantás!
N.

Forradalmian ősi avagy Miért boldogabbak az indiánok?

Tesóm párja találta az interneten az alábbi című kis eszmefuttatást. Elolvasni itt tudjátok. Mi ma reggel olvastuk el, vagyis én olvastam miközben Nic etetett. Érdekes volt. És biztos hogy van is benne valami. Bár az is igaz, hogy amikor ez az elmélet született, akkor nagyon vaskalapos volt a nevelési szemlélet, ami mára már jócskán puhult, teszem azt pl. a Picit születése után 1ből az anyjának adják - hacsak nem volt valami gikszer a szülésnél - hogy tegye cicire.

Amúgy hál isten jól vagyunk, a Béka sokat alszik, este még sajna kólikáik, de ezt próbáljuk kocsikázással kibekkelni.. Hja tuti ez se lenne a kontinuitanánk! :)
Balu