Az elmúlt 2 nap

Hát túl vagyok rajta, legalábbis talán a nehezén. Eljöttem, még ha nem is teljesen, hiszen egy csomó dolgom még bent van, ill. van még pár munka - ne kövezzetek meg!!! -, amit megígértem, hogy befejezek, és nem sikerült teljesíteni. Nem szeretek félbehagyni ígéreteket, úgyhogy ezt még meg kell csinálni.
Miután délelőtt Balu visszavitt, megírtam az elbúcsú e-mailjeimet, külön azoknak, akikkel sokat dolgoztam együtt a cégnél, meg a két nagyobb beszállítónk csapatának, és a legvégén az osztályunknak. A végére - csak attól, hogy írtam, és címeket kerestem -, elfogyott a PZS készletem. És közben jöttek vissza a válaszok. 2-öt volt lelkierőm elolvasni, most is ott figyel cca 30 olvasatlan levél a postaládámban, majd jövő héten megbirkózom vele vmikor.
Nagyon furcsa érzés volt búcsúzni, meg mégse búcsúzni, hiszen fizikailag is megyek még be, meg tudom, hogy jó pár telefonom lesz még, meg vissza is szeretnék menni, csak most nekik jön 1-2 év, amig nem leszek velük, és nélkülem is boldogulni fognak :) És nagyon rossz a tudat, hogy 4 olyan feladatot hagytam hátra - többé kevésbé jó kezekben - amik az elmúlt 2-3 évben vérrel, verejtékkel, sok veszekedéssel, és sikerélménnyel is egyben, de én voltam, én csináltam (na jó, voltak segítők), de az én gyerekeim voltak. És most már terelgeti majd őket talán más irányba, és amikor visszamegyek, meg sem ismerem őket, már nem én leszek az anyukájuk, hiszen min. az esélye, hogy visszakapjam őket.
Fél 4 körül jött Balu, kicsit pakolgattunk, utána elindultunk. Elvitt vásárolni, mert iszonyat szonty voltam. És olyan édesen lemondta a esti és tegnapi ijjász programját, pedig nem kértem, de érezte, hogy most nekem nem kellene egyedül lennem. Szeretem.
Tegnap mozgalmas nap volt, kihasználva a hirtelen ránk szakadt szabad 7végét, nagy mozgolódást csaptunk babaszoba ügyben. Összeszereltül a kiságyat (tök jó vagyok csavarhúzásban!), szelektáltunk egy csomó dolgot, függönyt fel a helyére, takarítás. Közben méricskéltünk, tervezgettünk is, meg mosás, vasalás program futott. Ebédet Anyutól kaptunk, azzal nem kellett foglalkozni. Ebéd utáni szieszta nálam kisebb szunyába csapott át, arra ébredtem, hogy Balu egyedül tologatja a bútorokat a megfelelő helyre, ejnye, tudom, hogy nem nekem kellene, de neki se egyedül a háta miatt, de megcsinálta :)
Miután kialakultak az "erővonalak" rájöttünk, hogy a pelenkázó valszeg nem lesz ott jó helyen, ahova terveztük, na mi legyen? Nem baj, van alternatíva, újabb tologatás!.
Közben Balu unokatesója telefonált, hogy előbb jönnének át hozzánk (7-re volt tervezve, mi adtuk a vacsit), erről sürgősen lebeszéltük őket, mivel 4-kor a lakás úgy nézett ki, mint egy atomtámadás utáni hely... és még vásárolni akartunk. Na húzás boltba: vettünk egy mellszívót (akciós kiszerelés), meg lemértük a kinézett pelenkázót. Jó lesz a másik helyen is, és ha már ott voltunk, azt is megvettük :) Balu gyorsan félig összeszerelte, közben már kezdődött a vacsi előkészület.
Este jöttek Geryék, Emse hasa szerintem még mindig nagyobb, mint az enyém, pedig -3 hétben van. Jókat dumáltunk, röhögés, kis "csillag nézés", jó volt:) Ja, és el ne felejtsem megjegyezni Gery tettét, aki ettől teljesen padlót fogott, pedig never mind!: kiöntötte a vörösbort a sárga szőnyegre és eltört egy poharat. G! jelentem a folt alig láccik, majd még megkezeljük Vanishal is, de a só, itatós papír és citromlé a nagyját kihozta:) (Mert mit csinál vészhelyzetben egy informatikus? google-n rákeres, mit lehet tenni vörösbor foltokkal.... a borotvahab verziót nem mertük bevállalni azért:), de az alkalmazott technika jó!).
Szóval hatékony csiborkák voltunk!
Balu most úszni van, utána ebéd anyukájánál, kicsi kaja és xmas shopping, utána haza, pelenkázó szerelés befejezés, aztán láblógatás. Ha az idő engedi, kicsit sétálhatnánk is, de majd kiderül.
Beüzemeltem a kedvenc rádiómat: SkyRadio, xmas special. 2. advent van :)
Millió pusszantás!
N