Megérkezett a NAP!

Istenem! Úgy vártuk mint a megváltó messiást! És végül csütörtök regelén megérkezett hozzánk is a NAPSÜTÉS! Igaz még fel kell öltözni, de már idejét nem tudom mikor láttunk napot. Így ki is mentünk 1 kis napfürdőzésre, 1 kis labdázás után és másik játszószoba előtt.
Tegnap úgy volt, hogy Nic megy jógázni, de bepunnyadt, így én mentem el. Biztos sokfajta jóga létezik, én széken ülős, hevedert! használós verziót még nem láttam, de most már igen :) Mellettem volt 1 hölgy aki nagyon rákészült, hogy bemutatja milyen szuper jógás, na rajta láttam, hogy teljesen letaglózta ez az újszerű megközelítése eme "pár" ezer éves lelket és testet erősítő gyakorlatsorról.
Ami viszont szomorú, hogy az étel választék és minőség sajnos esik.. minden évben kicsit rosszabb volt, idén sajna ismét rosszabb lett.
Na közben felkelt a kis Császár, így kaptok még 1-2 képet - meg kicsit többet az áron fotókon.
Utólagos elnézést, a felrakásra és posztolásra nem maradt időm, mert őkelme belevágta a vizes palackját a laptopba jelezve, hogy hagyjam már abba. Most altatás van, én meg befejezem a blogírást. Annyit még hozzátennék a mai naphoz, hogy van azért 1-2 apuka aki nem pihenni jár ide.. folyton  laptoppot, vagy a mobiljukat gyűrik. Igaz mi is de 90%ban csak akkor ha Áron alszik. Holnap reggel még lehet úszok egyet - már ha tudok, mert a gyerekuszi részleget felújítják, így átköltöznek a felnőttekhez, ami gyerekzsivalyt és plusz 7-8 fokot jelent vízhőmérsékletben. Mindkettő nehézzé teszi pöttyet a normál tempójú úszást. No de most már tényleg jöjjenek a képek! Ágyő!

Helyzetjelentés Bobo országból

Jelentem szakítottunk eddigi hagyományunkkal  és elhoztuk a technikát is a Kolpingba. Gondoltunk írunk bár rövidebb hosszabb szösszenetet , hogy örüljön a sok miliőnyi olvasó :)
Szóval íme: Az idő eddig rettenet: hideg fúj és esik, de ma este azért kellett 1 kört tennünk odakint mert begőzöltünk már idebent.
A hely remek, Áron turbózza magát ezerrel, meg puzzle-ket gyárt, de Bobótól a vízilótól továbbra is irtózik. Legalábbis az "élőtől". Megvolt az első kisebb balesetünk is a csúszdában  ahol a Lelkem nem várta meg anyát, azt útközben bebuksizta magát, és megállt, majd tőlünk zengett az egész szoba :)
Voltunk már sportolni is! Anya Aerobikozott, Apa meg elment futni meg gerinctornára.
Várjuk a jó időt, hogy kimehessünk a kinti mű Bobókhoz, mert azok nem mozognak, és azokat Áron imádja!.
És végezetül 1-2 kép :) Jóéjt!

Good morning everyone!

Na ez nem igaz! 3 napja nem alszok rendesen.. 2x a fejfájás keltett fel, azt Áron , ma "csak" Áron.. fél4 kor, aztán fél6kor. Utána Ők visszaalszanak Anyával apa meg idekint hentereg az ágyban és nem tud visszaaludni. De már csak 2őt alszunk, és irány a Kolping! Addig szigorú vitaminkúra mindenkinek, egészségmegtartás wget.
A múlt héten sikerült bebüdösíteni a kocsit. Szoktam venné néha Spuri adalékot az autóba, kis fogyasztás csökkentés, tisztítás gyanánt.. na ez a lötty viszont büüdös irtozatosan büüüdös, ahogy a Tinga Tinga mesében is van. És valószínüleg a mostani kiszernek rosszul zár a kupakja.. így a szak az egész kocsiba terjengett, és azt hiszem be is itta magát. Így Kolping túra elött próbálok ennek még ellene tenni. Amit találtam az valami Sonax-os lötty (Smoke-ex szagtalanító) az Ő termékeik jók szoktak lenni, remélem ez is jó lesz! De ha valakinek van egyéb ötlete - az ecetes ollón kívül - hogy szedjem ki a benzinalapú lötty szagát az autóból az ne kíméljen írja meg! Most a szagforrást elzártam. Mire is nem jó áron hiper-szuper kakiszagtalanító zacskója. Távol tartja a Biológiai és Kémiai fegyvereket is. :)
És Ma jön ki az újabb forduló georallyban is! Az első aránylag könnyű volt, na a következőre már több szívatást ígértek...kezdek félni.. :)
7:21 ezek még mindig alszanak... :) Igaz kiszámoltam ma aludtam 5 órát..az az elmúlt 2 naphoz képest már főnyeremény!
Na bezárok Áron szavaival élve: ennyi vót. :)

Hatványosan

Azt hiszem Örülni fogunk hogy vége lesz a hétnek. Illetve először kiélvezzük még a maradék hétvégét, túléljük a következő hetet aztán elhúzunk 5 napra a Kolpingba, mert úgy érzem rohadtul megérdemeljük!!
Kezdődött ugye 3 hete Nic lebetegedésével. Keresztülment (még megy) 3 antibiotikum kúrán, volt vérvizsgálat, tüdőröntgen, és szívröntgen is, az elsőnél megtalálték a kórokozót  így most a célzott gyógyszer megy, a másik kettőn meg hál' Istennek semmit nem találtak. Hát ez van ha túl sok a munka és nem hagy aludni a Gyermeked, és nem marad időd pihenni.
Aztán a hét végén jött Áron problema...csütörtökön kissé beijesztette a bölcsis néniket, ugyanis kiverte valami az arcát, és a füle mögötti részt (csallánkiütés). Reggelire kalácsot evett..na ekkor kissé felment bennünk a pumpa, mert ugye mi van a kalácsba .. bingó! Tojás! És igaz a sárgáját elkezdtük visszatáplálni, de a fehérjét még nem. Na de kiderült ez valami biokalács ohne tojás...hát akkor mi verte ki? Reggel evett egy kis mogyorót (de ezt már legalább 30-40x) tehát az is túlesett a teszten. Aztán aznap bölcsi végén kapott 2 gesztenyeszívet - rendes masszából gyúrva ohne csoki - és rá 2-3 óra múlva megint jöttek a tünetek arc, kar, nyak...és az allergiás csalánkiütés. Szülők para - Kalcium be, meg még egy másik cucc is, erre szépen lement. Másnap ebéd - gulyásleves, alma - után 2-3 órával tünetek újra...Ezek után csörr Gyerekorvos,aki diétára fogta a Nagyságos urat. Az ok valószínűleg az, hogy túltelítődött valamivel a szervezete, ezért most kipucolás következik. Így este rizs-szója tejet kapott, meg éccaka is, ami generálta a ma reggeli problémát, ami szorulás volt..szegénykém sírt mert nem jött ki semmi, szülők kúpot be, és nagy nehezen kígyó ki. Most alszik és várjuk, hogy felkeljen reményeink szerint tünetmentesen!
És voltunk a héten Áronnal korai fejlesztőben is..mert hogy le van maradva, és vannak un. tikkjei, ami szerintem tök normális, de a szakértő szerint jobb ha megnézetjük szakértővel. Hát megnézettük. Az eredmény: aapvetően oké, de megnézi egy másik szakértő is másik szemszögből. Mondjuk 2-3 hónapja elkezdtek vele külön foglalkozni, azóta meglódult a fejlődése...pl. a 4+os puzzle-t szinte egyedül rakja ki, az egyik 3+ost meg szinte én sem rakom ki olyan gyorsan mint a "Törpe".
Na és ezek mellett van még ugye a meló is - Nicnek is hiába a betegszabi így is határidős munkák vannak.
Az éjszakák - kopkopkop - most kicsit jobbak.. lehet a kipróbált homeobogyó miatt, vagy a bolygógk most jól állnak nem tudom.. de ma pl csak 4 kor keltünk, aztan fél7kor.
Na ezek miatt vágyunk már nagyon nagyon a Kolpingba!
Na jó, közben azért történtek ám jó dolgok is :) Pl a farsangolás,

Áron kicsit nehezen lendült bele de aztán le sem lehetett lőni a doktorbácsit :) És hát ami még pozitív, hogy tényleg érzékelhető a fejlődése..oda kell figyelni mit mondunk előtte mert a kis processzor figyel jegyzetel,és ami számára fontos azt kegyetlenül jegyzi, pl azt hogy ha meglepit kap..na akkor addig nem hagyja a szülőket amíg meg nem kapja..hiába mondtuk neki, hogy csak 2-3 nap múlva lesz esedékes.
És most Nic elment felkelti a lurkót, mert már 5 óra van és valamikor le is kéne majd feküdnie...
Pusza PÁ!

Kórságosan

Azért ez az idei év, valljuk be, nem nagyon jött be nekünk eddig. A múltkori bejegyzés arról írt, hogy Csipu beteg. Utána volt egy kis szünet, ott gyorsan lezavartuk neki a több menetes szülinapt, oszt ő ment Zaciba, és én dőltem ki. Megint a nyirokcsomók, csak most a másik oldal, és most hamarabb vonszoltam el magam dokihoz, és tettem magam félig takarékra itthon. De csak félig, mert látjátok, most is a gép előtt kushadok, és Nektek írok. No meg néha dolgozok is. Habár jó az, hogy már két napja a házon kivülimet kapják arcba a kedves kollégák, akik "Jaj, nem tudom, hogyan kell csinálni" kérdésekkel bombáznak, amire én kedvesen csomagolva megküldöm nekik, hgy olvasd már el az felhasználói oktatási anyag x. oldalát vaze, azért csináltam meg... lassan megszokják, hogy nem vagyok elérhető, és leszoknak rólam ....na de erről ennyit.
A szervezetem még nem heverte ki a tavaly egész éves hajtást, a 3 éve tartó kialvatlanságot, a naphiányt, amit ez a hülye időjárás még csak megbolondít. Nem normális, hogy két napja még az orrom is összefagyott kint, erre ma meg majd 15 fok van.... a gyerekre sem tudok mit adni, mert reggel megfagy, du a kertben meg leizzad, este 6-kor meg már megint hideg van. Legyen már tavasz!!!!!! Jaj, negatív vagyok.
DE! És akkor jöjjenek a "DE"-k, mert azok is vannak ám.
Első DE: Áron - igaz csak módjával - de elkezdett tojást kapni. Mivel a helyi gasztroenter doki eltávozott innen, és Dél-Dunántúl orvosi egyetemi ellátó központjában nem létezik állandó gyerek gasztroenterológus, csak egy pesti, aki heti fél napot rendel itt, és január első hetében protekcióval szereztünk egy időpontot március végére, ezért a gyerekorvossal konzultálva úgy döntötünk, hogy azt az időpontot lemondjuk. És majd kisérletezgetünk. Mást úgysem tehetünk, mert az allergia elmúlásának kiderítésének tuttó módszere, ha adunk neki, és meglássuk. Ha kihányja, akkor még allergiás. Ha nem, akkor nem. Most csak sárgáját adunk neki, mert annak a kevesebb allergizáló hatása van, és utána jön a fehérje. A kis Majom olyan édes, mert már tudja, hogy vannak nem ehet ennivalók, mert tojás van benne. És amikor az Apja sunyiban épp bekapna egy sütit (amiben tojás van, és ő nem eheti, amit tud), akkor fennhangon közli Baluval, hogy "Apa, nem, tojás!".
Igen, vannak mondatok, igaz, még nem a szép szabályos: Apa új szép piros autója típusúak, de már mondatok. Ragozni még csak immel-ámal, de mondatokban beszél, mi meg kamillázunk, miket szövegel. Tudom, a legtöbben már ezen ilyen korban túl vannak, nekünk ez az öröm most kezd el jönni, hogy a gyerek kifejezi végre, hogy mi van a Buksijában. Például, hogy gyere velem játszani. Így szépen, kereken. Persze nem egy szószátyár legényke, nem olyan, mit az anyja, csak a lényeget kommenteli, de imádjuk :)
Február végén 1 egész hét Kolping. Már nagyon várom. Aludni fogunk, meg enni, meg játszani, meg csak nézni ki a fejünkből. Balu úszhat végre kedvére ( már ha ki tudja kerülni a ruganyos 80-as német nyanyákat a vízben), én meg elmegyek nagyi vizi tornára, hogy a bájaimmal hozzam a szívinfarktust a nyugdíjas kolóniára a derékig érő vízben. De nem baj. Már vágom a centit!!!!! És onnantól már tavasz van, és akkor már csak jobb lehet!
Áron továbbra sem alszik. Mármint éjjel. Vekkert lehet igazítani hozzá, hogy fél 2-kor felhangzik az "Anya" sírás, amire én - hónom alatt a kispárnámmal, ja kérem, a gyakorlat - bemászok hozzá, betakarom magam (őt nem lehet), megmarkolja a hajam, elkezdi morzsolni, és megnyugodva szuszog. Vagy miután megvan a hajam, eligazítja magát az ágyon, és elkiálltja, hogy "Balu, tipi-tápi!". Szerintetek? Balu szegény meg megy, és hozza a folyékony mannát. Elkényeztettük. Tudom. Nem kellene. Vagy max vizet. De vessetek meg érte, hulla fáradtan nem kívánjuk a hisztit és az azzal járó hangeffektusokat hajnali kettőkor. Se magunknak, se a szomszédoknak. Ha megkapja az adagot, akkor mint egy jólnevelt kiselefánt oldalra fordul - hajam szigorúan marokban, nehogy már el tudjak slisszanni - és alszik tovább.
Nappal nem vagyunk ennyire engedékenyek. És meg is van a bűnti ezért orbitális hiszt formájában. A legnagyobb hiszti forrás a Videópásztor. Az csak 7végén van. Vagy ha beteg. Normál üzemmenetben nincs délután. Csak a nagyszülőknél (mármint az enyém ágon). És most már ott sem szeretnénk. Mert ott sem volt, oszt Apukám (jót akart csak) elkezdte, és most már ott tartottunk, hogy nulla séta, "Mamához!" felkiálltással a Csöppség átrohant a Kertvároson, és gyerünk anyukámhoz. Ahol első útja a fotelbe vezetvén követelte az "adagot". Na Balu ellentmondott 7főn. Botrány lett. Azóta kerüljük Anyukámékat, mert a Kis Tökfej fejébe ezt még bele kell verni....

Itthon vagyok, és tudjátok mit csinálok - amellett, hogy néha dolgozok, és 45. alkalommal nézem rongyosra az Elnök Emberei sorozat kedvenc részeit -?. Blogot olvasok:) Balutól 2009 karácsonyára megkaptam az eskövős blogunk (emlékeztek? :D) kinyomtatott verzióját. A kezembe akadt, és olvasok. A felére már nem is emlékszem, de olyan jó. És olvasom ezt a blogot is visszafelé. Nem tudjátok, hogy miért van az, hogy 2009-ig száz feletti bejegyzések voltak, és 2010-től meg évente jó, ha 30-40? Mi történhetett vajon... elmúlt a grafomán hajlamunk? Nem hiszem....

Lassan megint ideje lenne egy hivatalos fotózásnak, mert vágyunk már rá. Csak NatiMama megint hízásnak indult hastájon, és nehéz összeegyeztetni, mert a beteges Szentei kórokozókkal nem terhelnénk, viszont jó lenne velük. De nem adom fel. Hallod Nati, előbb utóbb - de még az újabb KisPöcök előtt - megejtjük!!!!

Na megyek, nézek vmi harapnivalót. Azzal nem hitegetlek Titeket, hogy igyekszünk idén többet jelentkezni, mert néha tényleg már arra sincs erőnk, hogy csak úgy legyünk, de bíztos vagyok benne, hogy ez az idei év jobb lesz, mint a tavalyi, mégha a január alapján nem ez látszik. De írjuk ezt a hónapot még 2012-höz és akkor minden rendben is lesz.
Puszi!

Bezárva

Törpe egy hete beteg. Slájmos hörgős köhögése van, a jó a rosszban, hogy nem lázas, és nem a torka / mandulája fáj, ezért legalább eszik. De az rengeteget. Igaz, a főtt meleg étellel továbbra is hadilábon állunk, hacsak nem vmi levesről van szó, mert azt eszi. Pontosabban issza. De mint megtudtam a régi jó étvágya most már a bölcsiben sincs meg, ott is vannak kedvencek, és vannak nemeszemeg-ek. Ezek általában úgy végződnek, hogy vmilyen főzelék. És az egész Siserehad sztrájkol, nem esznek ilyet. Bezzeg rizottó, meg tokány az megy, de főzelék az nem. Persze, mondhatnám, hogy a főzelék az az étel, amihez felnőtté kell válni, hogy megszeresd – ami egyébként így is van – de azért most egy Törpéről, az ő fejlődéséről, vitaminadagjáról van szó. A bölcsisek meg küzdenek, hogy vagy megfelelnek az előírásoknak, és beletömik a főzeléket (velem megtették, kihánytam, azóta a zöldbabfőzelék szagától is hányingerem van), vagy adnak olyat, amit jóízűen befalnak. Most úgy tűnik, a kettes verzsön jött be. De ugye a bölcsi az egy hely, otthon az másik. Otthon semmi sem csúszik. De nem adjuk fel, habár néha tényleg kétségbeesek, hogy nulla, azaz nulla főt ételt tudok a gyerek szervezetébe tenni.  Most pár napja úgy tűnik, hogy a nyeles hús a nyerő. Azt lehet olyan nagyurasan foggal tépni – no meg maszatolni bőszen. Ma megpróbálkozunk a tokánnyal. Balu kotyvaszt, én imádkozok J

Ez a betegség most nem jókor jött. Persze mikor jön jókor? Azt hiszem egyszer már elmélkedtem arról, hogy Áronnak olyan antennái vannak arra, hogy kiszúrja a munka szempontjából leghúzósabb hetet / napokat arra, hogy kidőljön a csatasorból.  Most megint ez történt. Baluéknál 1st hét a Big Telepítő hajcihőben, nálunk az egy éve dolgozok rajta SAP rendszer startja. Nem volt pofám azt mondani Balunak, hogy maradjon itthon ő, mert az elmúlt évben legtöbbször vitte a „balhét” és ő maradt, én meg gályáztam. Most az lett, hogy reggel, amíg Áron nem tért magához én vertem a gépet. Utána Áron, közben 5 percenként telefonálás (szerintetek is 100 %-osan jól indult a rendszerünk????? – elárulom, nem…). Aztán elalvás, Nic püföli a gépet, Balu haza melból, Nic eszik vmit, berobog a melóhelyre, és 7 előtt nemsokkal jön értem Balu, hogy most már ideje lenne… hazamenni, Áronozni, hogy aztán alvás után még jó ideig a gépet püföljem. Olyan szintű levéláradatot kaptam, mint Key User, hogy esélytelen ledolgoznom. Pláne nem meg is válaszolni, elintézni. De majdcsak kilógja magát ez is.

Tegnap vendégeink voltak. Terveztünk egy randit Nati Dupla Mamával is, de mivel van neki egy Bent Lakó, meg egy Már kibújt, ezért a beteg Törpével nem terheltük volna. Viszont FRZS teamnél – legnagyobb sajnálatomra – nincs most ilyen helyzet, őket szívesen láttuk. Jöttek, láttak, Áront meggyőztékJ No de nem ment ám az olyan egyszerűen. A Kisherceg szépen szpátyolt, majd félkómásan kislattyogott a hálónkba, hogy elfogyassza jól megérdemelt szokásos Éliás adagját (rajzfilm, szeretjük!). Útközben félszemmel konstatálta, hogy a nagyszobában vendégek vannak, de ő ment. De nem hagyta nyugodni a helyzet, így negyed óra múlva mégiscsak úgy döntött, hogy megszemléli, ki is az a néni és bácsi ott anyával a kanapén. És ha már ott volt, akkor előadást is tartott. Mégpedig olyat, ami a sokat látott szülőket is meglepte, amolyan premierszerűen. Ugyanis nem szólalt meg. Nem köszönt. Mosolygott a szempillái alól, meg nézett, és bújt a szoknyánk mellé, amikor Zsu kérdezett vmit, de egy hang nem jött ki a torkán. Tessék???? Az én gyerekem meg a szégyenlőség???? Ez új volt. Zsu persze nem hagyta magát, kifejtette, hogy ha Áron nem beszél, akkor ő biza hazamegy, és  zen bánatában elkonzumálja Csipu gyurmakészletének egyik becsben tartott darabját. Na több se kellett! Azt már Nem! És megszületett az első Hang J Amit természetesen még több követett, majd követett, majd követett. A végén hatalmas hancúrparty keveredett a dologból, Robher kis kondiedzést tartott Áronnal, aminek következtében leizzadtak mindketten, mivel az a szó, hogy „Elég” nem szerepel a Kiskorú Légtornász szótárábanJ

Holnap hétfő. Nem szeretem. Fáradt vagyok. Balu is fáradt. Mondtam már, hogylefoglaltuk a Kolpingot? Megyünk február végén egy egész hétre J És megrendeltük a Majdnem 3Éves ajándékát (Futóbicikli), csak a betegsége miatt még nem tudjuk, hogyan lesz a party… majd a doktornéni megmondja kedden.

Puszi, megyek ebédelni!

Kikészülve

Mégpedig többféle képpen, de szerencsére egyik sem súlyos testi tűnetekkel járó kikészülés.
Először is: álmos vagyok és fáradt. A kialvatlanságom lassan 3,5 éve tart, ha jól rémlik, tavaly augusztusban a Balatonnál aludtam utoljára át az éjszakát, az előtt se nagyon, azóta se nagyon. Talán ha havonta egyszer lehetne, de akkor meg a megszokás ébreszt, hogy heló, hol a Kiskorú Vekker? Áron mellett szoktam ébredni reggelente, és nem pihentető így az alvás.
Hétfőn megy élesbe az a rendszer, amin 1 éve dolgozok. És még nincsenek kész az oktatási anyagok. Most is azt kellene csinálnom, de tele van a hócipőm. Tudom, már ezerszer elképzeltem, álmatlan éjszakákon összetettem a fejemben, hogyan is fognak kinézni, de meg kellene csinálni. Most is azt kellene, nem itt blogka írni hülyeségeket :( Be vagyok tojva. Úgy érzem, hogy semmit sem tudok, és hétfőn mindenki (de min. 1300 új felhasználó) engem fog megtalálni, hogy semmi sem megy.... vagy nem úgy, ahogy akartuk, oktattuk, terveztük. De mindegy, ahogy az egyik kollégám, akivel esténként közösen szívtunk bent mondta, ez a hajó már elment, most már nincs mit tenni, mint túlélni. Okos.
Ki vagyok készülve, mert finomat ebédeltünk:) És tele a pocim :) Ez jófajta Kikészülés:)
Ki vagyok készülve, mert - talán a meleg szélfúvás miatt, ami épp most van - olyan érzésem van, hogy vásárolnom kell. De most azonnal. Valamit. De nagyon. De hogy mit, azt nem tudom. Kényszeres költési ingerenciám van!!!!! Délelőtti sétán próbáltam ezt orvosolni, vettem Csipunak egy pólót (a 42. darabot kábé), de nem lettem nagyon jobban tőle. Ha meg véletlenül beszabadulok egy boltba, ahol nem 104-es méretet árulnak, semmi sem tetszik. KOmolyan, nekem kellene egy átalakító brigád, aki kézen fog, elráncigál 5 boltba, és megmondja, hogy mit húzzak fel. Jaj, mert megint arról rinyálok itt, hogylelakott vagyok. Régi lemez....
Megyek, inkább nekifexem az oktatási anyagnak.
Áron alszik. Másfél hét múlva 3 éves. Még csak most született.
Puszi!!!!!!!

Túllőve

Van egyáltalán ilyen szó? Mert a belőve szót már hallottam, ha nem is ebben a kapcsolódásban.
Na szóval annyi van, hogy karácsonyra túllőttük magunkat. Az hagyján, hogy ennivalóval (még csak a közepén járunk a "Nagy Xmas Roadshow by Family" műsornak, ma megyünk Anyósomhoz, holnap meg Balu unokatesójához a laza 30 fős kis "szűk körű visszafogott csendesülősre", de már annyit zabáltam, hogy minden este Unicummal kellene ágyba bújnom), meg sütivel (nem is részletezem, de ilyenkor van ugye a kedvenc stollen, meg mákos bejgli  meg a mézes süti-püti, no meg megint csináltam végre tejszínes narancsot, úgyhogy juj...), de bizony ajándékkal is. Na nem magunknak, vagy más felnőttnek. Nem, nem, hanem a Kiskorúnak. Pedig hogy megfogadtuk, hogy nem veszünk neki annyi játékot, úgyis mindig csak 1-2-el játszik. Na de kérem, ez nem olyan egyszerű!
Mert ugye vannak már októbertől a leárazások, meg kuponakciók. Amikor az előrelátó szülő megveszi a 20 %-al olcsóbb game-kat. Mondjuk igyekeztünk konstruktív játékokat venni, de az elmúlt 3 hónapban szaporodtak a titkos kis dobozok szépen. És még jó párat oda is adtunk rokonságnak, hogy azt adják ők Áronnak, mert akkor legalább olyat kap, amit a szülők "elszűrtek". De ez így is rengeteg! Baluval úgy döntöttünk, hogy nem is adjuk oda a teljes kollekciót neki, jó pár doboz még be van spájzolva, amolyan vésztartaléknak... csak megtaláljuk, és ne mondjuk Áron 18. szülinapján, mert akkor nem biztos, hogy örül a Bob Mesteres puzzle-nek:)
Na és persze jön a következő ünnep: mindjárt itt a 3. szülinap. Mondjuk arra már kitaláltuk, hogy mi lesz az ajándék, és nem sok kicsi, hanem egy nagy. Veszünk neki egy futóbiciklit. Most már csak gyors piackutatás kell, hogy a fa vagy a fém verziójú a legjobb, mert egyik sem 2 fillér. A próbán már túl vagyunk, mert egyik nap voltunk a KIKÁ-ban, ahol természetesen jól megtervezetten a gyerekosztályon át vezet az út a pénztárba, és Áron ott bizony leragadt. De legalább felült egy futóbiciklire életében először  és szépen elindult vele. Ez jó, figyelembe véve, hogy a motorját 2 hónapig csak maga mellet sétáltatta, ráülni nem volt hajlandó (igaz, azóta meg leszállni róla nem hajlandó). Úgyhogy a döntés megszületett, most már csak a végrehajtás várat magára:)

Millió puszi mindenkinek, megyek, nézek valami lightos reggelit.
(ja, mondanom sem kell, adtunk Áronnak Stollen-t... lájkolta, hogy úgy mondjam. Tegnap reggel vágtuk meg. Ma reggelre egy morzsa sincs belőle.... asszem jó döntés, hogy csúnya szülőkként nem adunk édességet a gyereknek, mert nem lehetne kiszedni a csokit a szájából...)

Amikor elgurul a gyógyszer...

Holnap van a szeretett ünnepe, akkor nem illik ilyet írni, úgyhogy még ma gyorsan megírom, és kiposztolom, hadd lehessen megköpködni érte – vagy megértően bólogatni, vagy segítő tippeket adni.

Az a helyzet, hogy Áronba beleszállt a kisördög. Komolyan mondom, pár napja olyan, mint akinek elgurult a gyógyszere. Az alapállapota kedves, udvarias, szófogadó, érdeklődő, csacsogó, de amikor rájön a hiszti, az vmi szörnyű. Az hagyján, hogy üt, de nagyon üt. Dobálózik. Harap. Sikít, de velőtrázóan. Ceruzával a kezében hadonászik, én meg szívinfarktust kapok, hogy mikor szúrja ki a saját szemét. Mert a legtöbb hiszti akkor kezdődik, amikor rajzol. Vagy az a baj, hogy elkezd rajzolni (amit imád, és nagggyon ügyes), de nekünk egy idő után menünk kellene. Vagy haza, vagy a zaciba (bölcsi), vagy vacsizni, reggelizni, vagy mittoménhova. Na ez nem tetszik neki. Vagy akkor indul be a vihar, amikor elmélyült hajó vagy autórajzolgatás után egyszer csak a parkettán vagy urambocsá a szőnyegen szalad végig a ceruza. Na akkor azért erélyesen rászólok. Ez a KakiMaki meg tudja, hogy rosszat csinál, mert megérti, aztán utána megint elkezdi, miközben fél szemével minket les, hogy (a) észrevesszük-e (naná, nem vagyunk vakok), és hogy (b) mit szólunk hozzá. Mintha élvezné, hogy rászólunk. És egy idő után jön a hiszti. És a csapkodás, verekedés, hasra vágás. Nem tudom, hogyan, de általában ha mindketten itthon vagyunk ilyenkor Baluval, akkor az egyikünk nyugodtabban bírja, a másiknál általában 2 perc múlva elszakad a cérna, és elkapjuk a kezét. Nem verjük, nem kell hívni a gyámügyet! Csak elkapjuk a kezét, és kivesszük a kezéből az aktuális veszélyes szerszámot. 

Ha én vagyok vele, akkor vagy hagyom, ülök mellette, halkan beszélek hozzá, hogy tulajdonképpen mi baja van. Vagy megkérem, hogy jöjjön hozzám, bújjon be a hajamba, azt morzsolgatva talán megnyuxik. Vagy megkérdezem, hogy kihisztizte-e már magát, mert ha igen, játszatunk vmi mást. De néha nem segít ez sem. Ma délben egy ilyen hisztikor egy szabályos nyaklevest kaptam tőle. Annyira meglepődtem, hogy 2 mp-ig azt sem tudtam, mi történt, azért rájöttem, és elsírtam magam. Erre persze Áron megijedt, hogy jaj, anya sír, amire hozzám bújt és simogatott, amire én még mindig félig a fájdalomtól, félig a szeretethullámtól csak még jobban elkezdek bőgni, mire Balu meg berohan a konyhából, ahol épp Szuperapa státuszban az ebédet csinálta, és azt látja, hogy a felesége bőg, mint egy 3 éves, miközben a majdnem 3 éves gyereke meg az anyját öleli. Azt sem tudta, mi van. Én vhogy jobban bírom, ha ütnek, de néha nekem is sok.

Nem tudom, mi lehet a baja. A Bölcsiben nem szokott hisztizni, csodálkoztak is a gondozók, amikor mondtuk, hogy otthon micsoda vircsaft szokott lenni néha. Mondjuk Tapitól (Gabi) úgy tart (miközben imádja!), hogy neki elég, ha csak szeme sarkából ránéz, hogy Helló Kiskrapek, most aztán uzsgyi kezet mosni, hogy  Áron már rohan is, ahogy a kis lábai bírják. Mit tud jobban? Ja, 20 év tapasztalat??? Kaptunk már olyan tanácsot, hogy öntsük le egy pohár hideg vízzel, amikor hisztizik. Vagy tegyük a tus alá. Ezt most komolyan???? Minden anyai idegszálam tiltakozik ez ellen. De mostanában néha tényleg azt hiszem, hogy elmentek neki otthonról…

Holnap karácsony. Fáradtak vagyunk. Nehéz év volt. Nem nagyon pihentünk. Az ünnepek előtt sem. Pedig hogy elterveztük…. De megvannak az ajándékok, megvan a fa, a kacsa a hűtőben, beigli a sütőben. Holnap hármasban ünnepelünk. 25-én Anyukámékhoz megyünk vacsira. 26-án Anyósomhoz megyünk vacsira. 27-én Balu unokatestvéréhez megyünk délelőtti mega karácsonyra (vagy 30-an leszünk). 28-án be kell mennem dolgozni, mert akkor már átadnak egy újabb részt abból az SAP rendszerből, amin egész évben dolgoztam, és tesztelnem kell. Utána pihi, legalábbis most már tényleg remélem. Fáradtak vagyunk. És ehhez jön a imádnivaló, udvarias, egyre több szót tudó, ámde végtelenül lusta (magától nem mondja a szavakat, de ha kérdezed, mindent tud), és néha kiborító Majdnem3ÉvesKisTörpénk.

Mindenkinek békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk!

Feladva

A hét elején úgy alakult, hogy Balu és én is feladtuk. Pontosabban a burkolatunk adta fel. Azt a hajtást, kialvatlanságot, stresszt, amiben az elmúlt időszakban részünk volt. Balu drága hétfő hajnalra dőlt ki, magas láz, torokfájás, amolyan el akarok bújni a világ elől érzés. Én bírtam, ettem vadul a bogyókat, vitamint és mentem tovább dolgozni, mint a hülye. Az én szervezetem csütörtökön robbant le. Hazavánszorogtam még Budapestről, de az autóban már csak épp, hogy megvoltam, feljöttem a lépcsőn, és elterültem. Addigra Balu nagyjából magához tért, habár 3 nap ágynyomás után hertelen pesztrálni az egyébként tök egészséges majd 3 éves Törpéjét nem volt egy egyszerű feladat.
Én pénteken szinte délig aludtam, majd húzás a dokihoz. Ma keltem először fel, a gyerek továbra is virgonc, Apa már jobban van, én is alakulok.
Rossz dolog ez a betegség. Amikor a hét elején azt kellett néznem, hogy a bölcsöből hazajövet Áron szaladna az Apjához, hogy a maga kis módján elcsacsogja, mi történt a hazaúton, de nem szabad, mert Apa beteg. Aztán meg, amikor én fexem, és legszívesebben csak szuszognék a nyakába, nem jöhet, mert én vagyok a beteg.
Tegnap elsírtam magam. Két nap kóma után kimentem vacsizni hozzájuk. Csipu ült a székben, én meg odahajoltam a buksijához, és beleszagoltam. Olyan Csipu szaga volt. És elsírtam magam. Veszettül hiányzott ez a kis KakiMaki!
Ma hatalmas szánkózást csaptak. Tesóm jött Balunak segíteni, no meg ő lizingelte a szánkót, és mentek. A képek alapján jó buli volt, talán du már én is lejutok Velük :)

Xmas előkészületekkel haladunk, habár idén sem leszünk amolyan NMA-s tünci-bünci család, igaz, azért tettünk már lépéseket: háromszor is sütöttünk süti-pütit, Áron hathatós segítségével... legalábis ő azt hitte, hogy segít :)

Sőt! Ez már a vég, mert tegnap este Balu megjegyezte, hogy vehetnénk olyan világító ízé fűzért az ablakra, mert az biztosan tetszene a Törpének. Komolyan mondom, ez már a teljes agylágyulás, nem gondoljátok? :)