... foga van a gyereknek! Kint van a kettő középső, amolyan jöttek, láttak, kibújtak módon. A kis vámpír fog párját vártuk már vagy 3 hete, és arra tippeltem, hogy Csipa azért olyan extra nyűgös, mert az jön végre. Hát nem. Az még mindig csak a kapuban tolong, de van másik kettő, és a gyerek HARAP! Mindent, de legfőképp engem, ahol csak ér. Én ezt nem nagyon lájkolom! De legalább már kicsit többet alszik, lehet, ebben a homo kúp is segít. Két eléggé horror éjszakán vagyunk túl, Csipuka sokat tett azért, hogy erősen gondolkozzak egy testvéren... Balu eléggé jól viselte, igaz, neki nappal segíthetett a KV, ha nem is sokat, de kicsit talán. Ma már csak kétszer kelt, igaz az egyik alkalommal majd egy órát csicsijgattam, meg szopiztattam, csócsáltattam a drágát, de utána aludt... csak én nem bírtam, hülye mobiltelefon :( .... az elmúlt időszakban egyszer kapcsoltam ki. Azon az éjszakán vitték be aput a kórházba. Azóta nem kapcsolom ki.
Egyébként még mindig nem mászik, megy, kúszik. Kutyázik térdelve és függőlegesen az ölemben. Most épp nem vagyok ideges amiatt, hogy mindenki körülöttünk már közlekedik, de lehet, pár nap múlva változik a helyzet. Jókat derültem Hadas Kriszta babannaplóján (Baba Magazin), sorstárs, pontosan azt írta le, amit érzek. Most ez még tart, aztán megláttyuk.
Bocsika, ma rövid voltam. Uff.
2010. október 28., csütörtök
2010. október 24., vasárnap
Remember the time
(ezt a blogbejegyzést szerda óta szerettem volna leírni, csak nem jutottam el ide, úgyhogy kéretik szerdai hangulatban olvasni).
9 hónapja jöttünk ki a kórházból. Nem tudom, hogy miért pont a 9. hónapnál jöttek elő ennyire az emlékek, és miért nem a 6-7-8. hónapnál. Talán, mert a babáknál a 9 hónap a várandóság idejét is jelenti. Emléxem, délelőtt mondta Bazis bá, hogy mehetek haza, szóltam Balunak jöjjön. Még ebédeltem, és 2 körül indultunk. A Picit becsomagoltam a pufizsákba, emléxem, elveszett benne teljesen, és vitte Balu, mint a hímestojást.
A kocsiban olyan érzésem volt hazafelé, mintha egy éve nem jártam volna a városban. Talán az is számított, hogy nem az anyósülésen ültem, hanem hátul, és karommal öleltem a kagylóban lévő alvó Törpét. Amikor mentünk fel a lépcsőházban már tudtam, hogy soha sem lesz már olyan az életem, mint akkor, amikor utoljára még pocakosan, 2 perces fájásokkal 4 nappal ezelőtt lemásztam a lépcsőkön. Hazamentünk, picit betettük az ágyikóba, és én összerogytam az ágyrácsba kapaszkodva, és csak sírtam. Sírtam, mert rámszakadt az öröm, hogy végre otthon vagyok, és nem a kórházban. Sírtam, mert örültem, hogy minden rendben lett velem, és a Picivel is. Sírtam, mert tudtam, hogy a kis csomagért most már én és Balu felelünk, és minden lépésünket úgy kell megtervezni, hogy Neki legyen jó. És sírtam félelmemben.... Ott kuporogtunk az ágyrácsba kapaszkodva, miközben ő aludt. Kicsi volt. Most meg mekkora???
Amikor szopizunk, akkor nézem néha, hogy régebben még mennyire elfért a karomban, a fotelben, most meg már kilóg mindenhonnan! És hogy elrepült ez a 40 hét!!! És mennyi szenvedést, fájdalmat okozott - a varratok, a szopi problémáim, a lelki dolgaim, hogy feldolgozzam, hogy a testem nem tud több tejet adni, és rájöjjek, hogy ami van, az, azzal is segítek neki. És még mindig szopizik!!!!!! Igaz, nem elég, inkább csak "leves", de van, és ő nem engedi, hogy ne adjak neki. És kis kitartó srác, mert annak ellenére, hogy első naptól cumisüveget is kap, és a "szakirodalom" szerint ez egyenes azzal, hogy el fogja utasítani a cicit, ő nem teszi, kell neki!
Bocsánat, hogy ilyen szentimentális lettem. Csipu alszik, Apa megnyerte az őrült Koreai Nagydíjat, megint esős az idő, de délután talán jobb lesz, és mehetünk sétálni!
Puszi!
9 hónapja jöttünk ki a kórházból. Nem tudom, hogy miért pont a 9. hónapnál jöttek elő ennyire az emlékek, és miért nem a 6-7-8. hónapnál. Talán, mert a babáknál a 9 hónap a várandóság idejét is jelenti. Emléxem, délelőtt mondta Bazis bá, hogy mehetek haza, szóltam Balunak jöjjön. Még ebédeltem, és 2 körül indultunk. A Picit becsomagoltam a pufizsákba, emléxem, elveszett benne teljesen, és vitte Balu, mint a hímestojást.
A kocsiban olyan érzésem volt hazafelé, mintha egy éve nem jártam volna a városban. Talán az is számított, hogy nem az anyósülésen ültem, hanem hátul, és karommal öleltem a kagylóban lévő alvó Törpét. Amikor mentünk fel a lépcsőházban már tudtam, hogy soha sem lesz már olyan az életem, mint akkor, amikor utoljára még pocakosan, 2 perces fájásokkal 4 nappal ezelőtt lemásztam a lépcsőkön. Hazamentünk, picit betettük az ágyikóba, és én összerogytam az ágyrácsba kapaszkodva, és csak sírtam. Sírtam, mert rámszakadt az öröm, hogy végre otthon vagyok, és nem a kórházban. Sírtam, mert örültem, hogy minden rendben lett velem, és a Picivel is. Sírtam, mert tudtam, hogy a kis csomagért most már én és Balu felelünk, és minden lépésünket úgy kell megtervezni, hogy Neki legyen jó. És sírtam félelmemben.... Ott kuporogtunk az ágyrácsba kapaszkodva, miközben ő aludt. Kicsi volt. Most meg mekkora???
Amikor szopizunk, akkor nézem néha, hogy régebben még mennyire elfért a karomban, a fotelben, most meg már kilóg mindenhonnan! És hogy elrepült ez a 40 hét!!! És mennyi szenvedést, fájdalmat okozott - a varratok, a szopi problémáim, a lelki dolgaim, hogy feldolgozzam, hogy a testem nem tud több tejet adni, és rájöjjek, hogy ami van, az, azzal is segítek neki. És még mindig szopizik!!!!!! Igaz, nem elég, inkább csak "leves", de van, és ő nem engedi, hogy ne adjak neki. És kis kitartó srác, mert annak ellenére, hogy első naptól cumisüveget is kap, és a "szakirodalom" szerint ez egyenes azzal, hogy el fogja utasítani a cicit, ő nem teszi, kell neki!
Bocsánat, hogy ilyen szentimentális lettem. Csipu alszik, Apa megnyerte az őrült Koreai Nagydíjat, megint esős az idő, de délután talán jobb lesz, és mehetünk sétálni!
Puszi!
2010. október 21., csütörtök
Furcsaság..javítva :)
Ma idebent nyugi van...hálisten...nade találtam 1 képet
Találós kérdés.. mi rajta a furcsa?
Találós kérdés.. mi rajta a furcsa?
Hátsó fertáj
No eredetileg nem akartam erről bologot írni, de kellenek a vidámságok is! Vagyis ez itt kérem VÉRKOMOLY! :-)
Szóval 2 hete elmentem kosarazni.. volt futkosás indulás...ahogy az lenni szokott, aztán másnapra fájt itt meg ott, de ez is a szokásos. Eltelt 1 hét...aztán 2 és 1 helyen még mindig fáj...mégpedig a hátsóm jobb oldala..bakker itt milyen izmok vannak? Mert valaminek lennie kell! Nic szerint mivel a farizom sosem pihen ezért nem tud "meggyógyulni sem" Tegnap ismét kosár volt, de ma megen jobban fáj...2x már felfutottam a 3-ra meg vissza, de csak kicsivel jobb - mondván rá kell gyúrni az izomfájdalmakra :) No volt valakinek már ilyen problémája? Kenegessem voltarennel, vagy menjek el röntgenre vele? (na ez csak vicc volt...bruhahahah jó nagy röhögés lenne belőle!!)
Szóval 2 hete elmentem kosarazni.. volt futkosás indulás...ahogy az lenni szokott, aztán másnapra fájt itt meg ott, de ez is a szokásos. Eltelt 1 hét...aztán 2 és 1 helyen még mindig fáj...mégpedig a hátsóm jobb oldala..bakker itt milyen izmok vannak? Mert valaminek lennie kell! Nic szerint mivel a farizom sosem pihen ezért nem tud "meggyógyulni sem" Tegnap ismét kosár volt, de ma megen jobban fáj...2x már felfutottam a 3-ra meg vissza, de csak kicsivel jobb - mondván rá kell gyúrni az izomfájdalmakra :) No volt valakinek már ilyen problémája? Kenegessem voltarennel, vagy menjek el röntgenre vele? (na ez csak vicc volt...bruhahahah jó nagy röhögés lenne belőle!!)
2010. október 19., kedd
Türelem türelem türelem
A gyermekhez sok türelem kell. Máma megtapasztaltam, hogy éjszaka ez hatványozottan igaz. Próbáltam már gyereket párszor elaltatni éjszaka.. régen ment mostanában nem jött össze sose...és hát közel voltam hozzá, hogy ma is feladjam; végül is 1,5 óra küzdelem után sikerült! Lássuk hogy is zajlott az iccaka...nem biztos, hogy a pontos kronológiai sorrendben adok vissza mindent. És tudom Nic ezt már jó párszor átélte, de nekem ilyen hosszúra most nyúlt először (eddig általában vagy annyira bőgött a kicsi, hogy Nic jött leváltani 2-5 perc után)
És akkor lássuk!
valamikor 2 körül.. Roger...roger... here is Csupi! I'm waiting for you! (magyarul: oáá oáááá)
Szülők: Mi meg inkább a télapót várjuk, mint azt hogy hozzád kimenjünk az éjjel kellős közepén... De Nic megkér, mondom magamba OK még 1 próba a sok hasalás után, talán MOST jött el az ÉN időm!
Kimegyek, Béby meglát..hehehe...mire én: nekem annyira nem HEHE, de gyere kiveszlek azt sétálunk 1 kicsit.. Ez nem teccet Ő uraságának, na jó akkor vessük be a 2. versenyzőt (2:10) szopifotelbe lecsücs, vizes cumi be majd hinta palintaaaa (Esténként én szoktam neki adni a tápit, abba sokszor ebben a pozícióban belealszik, gondoltam most is szerencsém lesz..) A gyermek válasza: Ó apa hagyjá békén csinálj valami máást (in Ungarish: Oááá oáááá...) Itt asszitem Nic kijön, de gyors poziciót váltottam..gyerek csendben..hmm hmm... Apuka kis naivan azt hitte a gyermeke alszik (2:20) ám Ő csak erőt gyűjtött... hogy hirtelen felhúzta magát ülő pozitúrába, aztán belekapaszkodjon apa hajába és belehöhögjön a fülébe. Ó mondom Te Szent Kleofás, na akkor újabb trükk; Nem tudom ki látta a Conan a barbárt... az elején van 1 rész ahogy a kisSvájcinéger teker körbe kőőrbe valami malomkövet (Aki nem annak itt a videó 4:36-tól nézzétek.. ) No hát én is így járkáltam körbe körbe, közben kicsit rugózgatva meg hintáztatva a kezem, amit kis Conan nem csinált, gyaníthatóan azét mert 1. így is rohadtul fáradt volt - nem kevésbe én is, 2. a csúnya bácsi rávágott volna a popsijára az ostorjával, fujj fujj! No fáradni én is kezdtem..és látszólag a gyerek is pilledt...nosza rajta tegyük be az ágyikóba! Gyerek letesz.. forgolódik, látszólag szuszog, majd ismét ébren van. (2:30) Fúú de jóó akkor fussunk neki még1x.. hátha nem voltam elég nyomatékos, hogy most éjszaka van, neki pedig 1 dolgot kell ilyenkor csinálni, amit úgy hívnak: SZPÁTY! nem pedig dödörészni, sírogatni, és apa karjába kapaszkodni, depláne nem harcolni a nagy barna szörnnyel (aki nem emléxik, annak csak emlékül: ez 1 barna összetekert frottírtörülköző) No itt már kezdett a cérna vékonyodni nálam, de mondom még1 próba... közben felváltva mormogtam magamban a csúnya szavakat, és fohászkodtam a Teremtőhöz, hogy legyen oly szíves segítsen elaltatni a kicsit...De Ő bezzeg tudja mit kell ilyenkor csinálni...aludni! mert hogy a gyermek továbbra is fent viribelt. Ezek után csináltam még 1 kör Svájcinégert, meg 1 itatós bulit, megpróbáltam ismét letenni...ugyanaz volt a szitu.. kicsi forgolódás, azt ébrenlét. Ekkor ismét a Teremtőt szólongattam, de használtam hozzá ízesítésként mindenféle nemi aktusra utaló jelzőket is, ezért utólag is elnézést, Tőle is, meg a Kicsitől is. Bár utóbbi sztem nem hallotta..(3:00) És asszem itt pattant meg bennem is valami és mentem vissza Nic-hez, hogy én ezt feladom nekem nem megy. Ő édin megsimogatott, hogy menni fog. Na jó nagy levegőt vettem és mentem még 1 kört. Kicsit tovább csináltam mindent...és a végén az ölemben bekómált..na de ilyet az elmúlt 1órában kb. 3-4x, így most vártam...és vártam...hmm hmm..nem nagyon mocorog...ez talán a jó jel..."felpattantam" vele, és még1x leraktam...kis dödögés forgolódás...majd szunya...nem hittem el (3:25) vártam...lehet megen csak szivat...de nem...aludt.. édesen...ahogy ezelőtt kb 1,5 órával.
És akkor lássuk!
valamikor 2 körül.. Roger...roger... here is Csupi! I'm waiting for you! (magyarul: oáá oáááá)
Szülők: Mi meg inkább a télapót várjuk, mint azt hogy hozzád kimenjünk az éjjel kellős közepén... De Nic megkér, mondom magamba OK még 1 próba a sok hasalás után, talán MOST jött el az ÉN időm!
Kimegyek, Béby meglát..hehehe...mire én: nekem annyira nem HEHE, de gyere kiveszlek azt sétálunk 1 kicsit.. Ez nem teccet Ő uraságának, na jó akkor vessük be a 2. versenyzőt (2:10) szopifotelbe lecsücs, vizes cumi be majd hinta palintaaaa (Esténként én szoktam neki adni a tápit, abba sokszor ebben a pozícióban belealszik, gondoltam most is szerencsém lesz..) A gyermek válasza: Ó apa hagyjá békén csinálj valami máást (in Ungarish: Oááá oáááá...) Itt asszitem Nic kijön, de gyors poziciót váltottam..gyerek csendben..hmm hmm... Apuka kis naivan azt hitte a gyermeke alszik (2:20) ám Ő csak erőt gyűjtött... hogy hirtelen felhúzta magát ülő pozitúrába, aztán belekapaszkodjon apa hajába és belehöhögjön a fülébe. Ó mondom Te Szent Kleofás, na akkor újabb trükk; Nem tudom ki látta a Conan a barbárt... az elején van 1 rész ahogy a kisSvájcinéger teker körbe kőőrbe valami malomkövet (Aki nem annak itt a videó 4:36-tól nézzétek.. ) No hát én is így járkáltam körbe körbe, közben kicsit rugózgatva meg hintáztatva a kezem, amit kis Conan nem csinált, gyaníthatóan azét mert 1. így is rohadtul fáradt volt - nem kevésbe én is, 2. a csúnya bácsi rávágott volna a popsijára az ostorjával, fujj fujj! No fáradni én is kezdtem..és látszólag a gyerek is pilledt...nosza rajta tegyük be az ágyikóba! Gyerek letesz.. forgolódik, látszólag szuszog, majd ismét ébren van. (2:30) Fúú de jóó akkor fussunk neki még1x.. hátha nem voltam elég nyomatékos, hogy most éjszaka van, neki pedig 1 dolgot kell ilyenkor csinálni, amit úgy hívnak: SZPÁTY! nem pedig dödörészni, sírogatni, és apa karjába kapaszkodni, depláne nem harcolni a nagy barna szörnnyel (aki nem emléxik, annak csak emlékül: ez 1 barna összetekert frottírtörülköző) No itt már kezdett a cérna vékonyodni nálam, de mondom még1 próba... közben felváltva mormogtam magamban a csúnya szavakat, és fohászkodtam a Teremtőhöz, hogy legyen oly szíves segítsen elaltatni a kicsit...De Ő bezzeg tudja mit kell ilyenkor csinálni...aludni! mert hogy a gyermek továbbra is fent viribelt. Ezek után csináltam még 1 kör Svájcinégert, meg 1 itatós bulit, megpróbáltam ismét letenni...ugyanaz volt a szitu.. kicsi forgolódás, azt ébrenlét. Ekkor ismét a Teremtőt szólongattam, de használtam hozzá ízesítésként mindenféle nemi aktusra utaló jelzőket is, ezért utólag is elnézést, Tőle is, meg a Kicsitől is. Bár utóbbi sztem nem hallotta..(3:00) És asszem itt pattant meg bennem is valami és mentem vissza Nic-hez, hogy én ezt feladom nekem nem megy. Ő édin megsimogatott, hogy menni fog. Na jó nagy levegőt vettem és mentem még 1 kört. Kicsit tovább csináltam mindent...és a végén az ölemben bekómált..na de ilyet az elmúlt 1órában kb. 3-4x, így most vártam...és vártam...hmm hmm..nem nagyon mocorog...ez talán a jó jel..."felpattantam" vele, és még1x leraktam...kis dödögés forgolódás...majd szunya...nem hittem el (3:25) vártam...lehet megen csak szivat...de nem...aludt.. édesen...ahogy ezelőtt kb 1,5 órával.
2010. október 18., hétfő
9 vagy 40
Nem teljesen értem a terhes matekot, de a lényeg, hogy napra pontosan szombaton volt Csipukánk 40 hetes avagy 9 hónapos, és ez nagy szám! 3/4 éves lett! Meg is lett puszulgatva rendesen, habár azt kap mindenféle külön esemény nélkül. És ő is ad vissza, habár azok után inkább kajapakolást kell takarítanom az arcomról, mert még nem tökéletes a technikája ... hacsak nem arról van szó, hogyan harapjon meg, húzza meg a hajam, tépje le a szemüvegem, vagy ezek tetszőleges kombinációja.
Annyi minden az eszemben volt, amit le szerettem volna írni, de elszáll az ihlet. Kissé majrézok mostanában, persze mindenki nyugtatgat, de nem tom, ők hogyan lennének az én helyzetemben - bocsika, nem személyes tényleg, szeretlek ám Titeket! Csipuka ugyanis még mindig nem közlekedik. Illetve közlekedik, de csak pörög és forog, de sem nem kúszik, sem nem mászik. Hátrafelé néha lecsúszik, és egyre jobban kutyázik, de semmi egyéb. Ülni egyre ügyesebb, de ennyi. És körülöttünk már mindenki megy, teker, áll, majdhogynem szalad, olyanok is, akik jóval fiatalabbak. Persze tudom, nagy és nehéz a gyerek, meg majdcsak megtanulja, meg fiú, meg mittoménmégmivel lehet nyugtatni, de annyira engem ezek nem nyugtatnak meg. Azt is mondhatnánk, hogy addig örüljek, amíg megmarad a popsiján, de lassan már jó lenne kergetőzni vele, és elpakolni a cuccokat a lakásban, mert az az élet rendje. Ő meg csak ül / fexik, csendben majszolja a játékait, döhög, nevetgél és hisztizik, ha elgurul vmi, és nem éri el. Én meg edzem, mint egy kiskutyust, hogy menj el érte, de nem megy...
A hétvégén nagy sétálást csaptunk, készültek fotók is, remélem Balu majd feltölti a gépre, és akkor tudjuk közölni is. Voltunk ismét a Tettyén, Szecskán meg Orfűn is. Itt a Picike jól bealudt, előtte / közben jól bekakilt, úgyhogy volt nagy mosás utána. Még ott a kocsiban tisztába tettem ... ill. amit le tudtam szedni róla, azt leszedtem, a többi maradt, kicsit szagosmüge maradt a Drága:) Beüzemeltük az etetőszék tálca és "tökfogó" részét is, most már rendesen ül benne, és veri a blattot mindennel, ami a kezébe kerül. Érdekes, hogy minden érdekli, és azok a legjobb játékok, amik nem is annak lettek kitalálva: a műanyag dobozka, a PZS tartója, egy gyufásdoboz, üres műanyag üveg stb. Egyre ügyesebben fog, néha azt hiszem, hogy visszagurítja a labdát, és tudatosan :)
Atyám sajnos nem javul, habár az is jó hír, hogy nem romlik az állapota. Még mindig az intenzíven, nem találják, hogy mi okozza a tüdőgyulladást, addig meg marad a lélegeztetőn, és egyre türelmetlenebb. Nem bír megülni a popsiján, sosem tudott, most meg szegény még ki is van szolgáltatva. Sajnálom, és próbálok lelket önteni belé, ami néha úgy megy, hogy jól megmosom a fejét. És vitzeket mesélek neki, meg videókat viszek be Csipuról.
Elnézést, most nem voltam sziporkázós, esik az eső, álmosító idő van.
Annyi minden az eszemben volt, amit le szerettem volna írni, de elszáll az ihlet. Kissé majrézok mostanában, persze mindenki nyugtatgat, de nem tom, ők hogyan lennének az én helyzetemben - bocsika, nem személyes tényleg, szeretlek ám Titeket! Csipuka ugyanis még mindig nem közlekedik. Illetve közlekedik, de csak pörög és forog, de sem nem kúszik, sem nem mászik. Hátrafelé néha lecsúszik, és egyre jobban kutyázik, de semmi egyéb. Ülni egyre ügyesebb, de ennyi. És körülöttünk már mindenki megy, teker, áll, majdhogynem szalad, olyanok is, akik jóval fiatalabbak. Persze tudom, nagy és nehéz a gyerek, meg majdcsak megtanulja, meg fiú, meg mittoménmégmivel lehet nyugtatni, de annyira engem ezek nem nyugtatnak meg. Azt is mondhatnánk, hogy addig örüljek, amíg megmarad a popsiján, de lassan már jó lenne kergetőzni vele, és elpakolni a cuccokat a lakásban, mert az az élet rendje. Ő meg csak ül / fexik, csendben majszolja a játékait, döhög, nevetgél és hisztizik, ha elgurul vmi, és nem éri el. Én meg edzem, mint egy kiskutyust, hogy menj el érte, de nem megy...
A hétvégén nagy sétálást csaptunk, készültek fotók is, remélem Balu majd feltölti a gépre, és akkor tudjuk közölni is. Voltunk ismét a Tettyén, Szecskán meg Orfűn is. Itt a Picike jól bealudt, előtte / közben jól bekakilt, úgyhogy volt nagy mosás utána. Még ott a kocsiban tisztába tettem ... ill. amit le tudtam szedni róla, azt leszedtem, a többi maradt, kicsit szagosmüge maradt a Drága:) Beüzemeltük az etetőszék tálca és "tökfogó" részét is, most már rendesen ül benne, és veri a blattot mindennel, ami a kezébe kerül. Érdekes, hogy minden érdekli, és azok a legjobb játékok, amik nem is annak lettek kitalálva: a műanyag dobozka, a PZS tartója, egy gyufásdoboz, üres műanyag üveg stb. Egyre ügyesebben fog, néha azt hiszem, hogy visszagurítja a labdát, és tudatosan :)
Atyám sajnos nem javul, habár az is jó hír, hogy nem romlik az állapota. Még mindig az intenzíven, nem találják, hogy mi okozza a tüdőgyulladást, addig meg marad a lélegeztetőn, és egyre türelmetlenebb. Nem bír megülni a popsiján, sosem tudott, most meg szegény még ki is van szolgáltatva. Sajnálom, és próbálok lelket önteni belé, ami néha úgy megy, hogy jól megmosom a fejét. És vitzeket mesélek neki, meg videókat viszek be Csipuról.
Elnézést, most nem voltam sziporkázós, esik az eső, álmosító idő van.
2010. október 13., szerda
4kézlábon
Nem tudom mondtam-e már de Imádom a kis Lurkónkat! Tegnap délután olyat csinált amilyet én még nem láttam (és igen se nem vettem észre.. :)) A Kicsike kitolta magát 4kézlábra! Olyan kis édes volt ahogy ott rugózgatott, azt 1xer csak hopp 2 térd 2 kéz a padlón, poci a levegőben! Eddig csak pörgésben volt jó, meg közepes a hátrafelé kommandózásban de most ez is megvolt! Asszem lassan előszedhetjük a dugókat a konnektorokhoz, meg a biztonsági zárakat 1-2 szekrényhez, meg a hűtőhöz.
A másik újdonsága Csupikának pedig a szexualizálás...eddig csak Anya szopikardigánját akarta minduntalan letépni, de most új dolgot eszel ki. Ha Nic felteszi a lábára, hogy szokja a 4kézlábas létet a földön, akkor párzó mozdulatokat kezd el végezni az Anyja ölében. Hát nem elég, hogy a ciciket elvette tőlem majd 9 hónapja mostmár az egész Anyukát akarja???? Ellenlépéseket kell fogaknasítanom!! :)) Ebből a gyerekből 1 kis Casanova lesz szerintem!
És a harmadik. Kaptunk 1 vízi békát ismerősünktől...ez amolyan felhúzható zöld levelei brekus, amit rá kell tenni a vízre azt kotor előre. Na megkapta a gyerek.. felveszi.. megfogja a lábait.. hmmm a béka megállt , visszadobta a vízbe, béka ismét elindult..pechjére.. a gyerek iszonyat elkezdte csépelni... Istenemre mondom nem lettem volna szegény jószág helyében! Szóval a békák is retteghetnek.. még 1-2 év, és jaj lesz nekik..is!
És van 2 videóm is! Ezek 2 naposak.
Csupi 01 Csupi 02
A másik újdonsága Csupikának pedig a szexualizálás...eddig csak Anya szopikardigánját akarta minduntalan letépni, de most új dolgot eszel ki. Ha Nic felteszi a lábára, hogy szokja a 4kézlábas létet a földön, akkor párzó mozdulatokat kezd el végezni az Anyja ölében. Hát nem elég, hogy a ciciket elvette tőlem majd 9 hónapja mostmár az egész Anyukát akarja???? Ellenlépéseket kell fogaknasítanom!! :)) Ebből a gyerekből 1 kis Casanova lesz szerintem!
És a harmadik. Kaptunk 1 vízi békát ismerősünktől...ez amolyan felhúzható zöld levelei brekus, amit rá kell tenni a vízre azt kotor előre. Na megkapta a gyerek.. felveszi.. megfogja a lábait.. hmmm a béka megállt , visszadobta a vízbe, béka ismét elindult..pechjére.. a gyerek iszonyat elkezdte csépelni... Istenemre mondom nem lettem volna szegény jószág helyében! Szóval a békák is retteghetnek.. még 1-2 év, és jaj lesz nekik..is!
És van 2 videóm is! Ezek 2 naposak.
Csupi 01 Csupi 02
2010. október 12., kedd
HIPP HOPP
Sziasztok mindenki! Ez most itt nem egy újabb tápteszt, bár gondolom páran a HIPP-ből erre következtettek, mivel már nagy tápszakértők Ők is. Nekik üzenem, elsősorban, hogy nem kell csüggedni, lesz még teszt - vettem 1 újabb alanyt :)) - csak a körülmények most nem voltak annyira alkalmasok ilyen cikkek írására.
Először is, Nic apuja hál isten tovább javul, legutoljára már azokat a híreket kaptuk, hogy lehet 1-2 nap múlva fel is kelhet - segítséggel - valamint egyre kevesebb cső megy be és jön ki; magától eszik, és veszi be a gyógyszereit. Szóval haladunk szépen előre a Lenini úton, remélem mihamarabb minél egészségesebb lesz!
Másodszor Csupikánk is jobban van! Ma éjszaka csak 1x keltünk hozzá! Nekem újabban valami miatt éjszaka nem sikerül visszaaltatnom.. hiába dajkálom, adok neki vizet, ringatom csak még jobban rákezdi, olyan mintha az anyját keresné. Aki persze - szegény megjelenik, és akkor nyugi van..nagyjából. Nic szerint eleve rosszul kelek fel hozzá, azzal a tudattal, hogy úgysem fog sikerülni. Lehet ez is benne van...majd legközelebb tudat-talanúl lépek ki hozzá, és mondom azt neki, hogy SZPÁTTY! :-)
Na egyenlőre ennyit, melózni is kell, ha valami még eszembe jut akkor majd kiegészítek! :)
Először is, Nic apuja hál isten tovább javul, legutoljára már azokat a híreket kaptuk, hogy lehet 1-2 nap múlva fel is kelhet - segítséggel - valamint egyre kevesebb cső megy be és jön ki; magától eszik, és veszi be a gyógyszereit. Szóval haladunk szépen előre a Lenini úton, remélem mihamarabb minél egészségesebb lesz!
Másodszor Csupikánk is jobban van! Ma éjszaka csak 1x keltünk hozzá! Nekem újabban valami miatt éjszaka nem sikerül visszaaltatnom.. hiába dajkálom, adok neki vizet, ringatom csak még jobban rákezdi, olyan mintha az anyját keresné. Aki persze - szegény megjelenik, és akkor nyugi van..nagyjából. Nic szerint eleve rosszul kelek fel hozzá, azzal a tudattal, hogy úgysem fog sikerülni. Lehet ez is benne van...majd legközelebb tudat-talanúl lépek ki hozzá, és mondom azt neki, hogy SZPÁTTY! :-)
Na egyenlőre ennyit, melózni is kell, ha valami még eszembe jut akkor majd kiegészítek! :)
2010. október 8., péntek
Vegyes
... hírek vannak a házunk táján. Jó hír, hogy kedden aput felébresztették az altatásból, csináltak neki egy vágást a légcsövén, most onnan lélegeztetik, és ezért nem kel altatni. Ő is vesz levegőt már, csak még nem eleget, úgyhogy kell a gép. Kedden voltam bent nála, akkor még nagyon kába volt, szerdán nem tudtam menni, de tegnap délután igen :) És annak ellenére, hogy gép segíti a légzést, és a szíve sincs rendben, istenem, de jó volt látni, és azt tudom mondani, hogy ezerszer jobban van, igaz még mindig életveszélyes az állapota, de már beszélgettünk :) Ő bólogat, meg mutogat, meg vittem be papírt - tollat és ír, én meg szövegelek :)
A jó hír mellett a rossz, hogy Picike megbetegedett. Lázas pár napja, köhincsél, ma viszem vissza megint a dokihoz. Igazi szervezést igényelnek a napjaink, mert anyu apunál van a kórházban, onnan jön hozzám, hogy vmit segítsen, onnan megyünk be, Balu vigyáz ilyenkor Csipura, mert amig lázas, nem visszük kis sétálni, úgyhogy nem egyszerű, de megoldjuk, és gyorsan gyógyulnak majd - mindketten:D
Most megyek, Picike felébredt, kap ebédet, hőmérőt - ezt annyira nem komálja, és go doki.
Pusszantás!
A jó hír mellett a rossz, hogy Picike megbetegedett. Lázas pár napja, köhincsél, ma viszem vissza megint a dokihoz. Igazi szervezést igényelnek a napjaink, mert anyu apunál van a kórházban, onnan jön hozzám, hogy vmit segítsen, onnan megyünk be, Balu vigyáz ilyenkor Csipura, mert amig lázas, nem visszük kis sétálni, úgyhogy nem egyszerű, de megoldjuk, és gyorsan gyógyulnak majd - mindketten:D
Most megyek, Picike felébredt, kap ebédet, hőmérőt - ezt annyira nem komálja, és go doki.
Pusszantás!
2010. október 3., vasárnap
News
Nem hittem volna, hogy a német Vészhelyzetben megszerzett "orvosi német" tudásomat akkor kell használnom, amikor a nagynénémnek elmondom, hogy mi a helyzet Apuval. Tegnap megint visszaaltatták, pénteken még tudtam vele beszélni. Hamarosan megint megyünk be, éjjel nem szólalt meg a telefon, és ez jó hír. Eddig vártam, hogy mikor fekhetek le aludni, mert az pihenést jelentett. Most nem akarok lefeküdni, mert akkor nincs mivel elfoglalni az agyamat, aludni meg nem nagyon tudok. Picike sem. A fogak. Éjjel 4* kelt. Vagy csak érzi, hogy feszültek vagyunk, jobbra balra hurcoljuk szegénykét :(
Ő különben ezt leszámítva vígan van. Beszélget velünk, azt mondja, hogy "pá" és mi is azt mondjuk, és erre ő is, és mosolyog. Imádom és ő tartja bennem, meg Anyuban is a lelket! Terápiás kisemberke :) És amikor ránézek, próbálok nem sírni. És nagyon emelgeti a kis kuffert, szerintem 1 hét, és négykézlábra áll :)
Most megyek, majd jelentkezünk. Köszönjük a jókívánságokat, szükségünk van minden pozitív gondolatra!
Ő különben ezt leszámítva vígan van. Beszélget velünk, azt mondja, hogy "pá" és mi is azt mondjuk, és erre ő is, és mosolyog. Imádom és ő tartja bennem, meg Anyuban is a lelket! Terápiás kisemberke :) És amikor ránézek, próbálok nem sírni. És nagyon emelgeti a kis kuffert, szerintem 1 hét, és négykézlábra áll :)
Most megyek, majd jelentkezünk. Köszönjük a jókívánságokat, szükségünk van minden pozitív gondolatra!
2010. október 1., péntek
Madár
Apukámnak ez a neve. Én adtam neki, és a család így hívja. Nem lett jobban. Intenzíven van. Volt a kivizsgálások alatt tegnap délután / este egy infarktusa és van egy vírusos tüdőgyulladása, bevérzett a tüdeje. Balu most vitte be hozzá anyukámat. Éjjel nem telefonáltak a kórházból, és ez jó hír.
Szarul vagyok, és mérhetetlenül dühös. Ha nem szerzek protekciót ... a kirendelt orvos leb*szta a sürgősségi orvost, aki két nap is látta Madárt, hogy lehetett ennyire vak, hogy nem vette észre, mekkora gáz van.
Pici alszik. Én nem tudok. Éjjel sem sokat. Majd jelentkezünk.
Szarul vagyok, és mérhetetlenül dühös. Ha nem szerzek protekciót ... a kirendelt orvos leb*szta a sürgősségi orvost, aki két nap is látta Madárt, hogy lehetett ennyire vak, hogy nem vette észre, mekkora gáz van.
Pici alszik. Én nem tudok. Éjjel sem sokat. Majd jelentkezünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)