Telnek-múlnak a napok

szépen lassan, minden nappal közelebb kerülünk egyrészt Csumpi 1 hónapos szülinapjához, másrészt a bűvös 6. héthez, amikor a nagykönyvek szerint elkezd majd jobban aludni, megismer majd minket - és végre nem szekálásnak veszi, ha pelenkázás közben puszit kap a talpára, hasára -, és talán (minden bizonnyal!!!) eltűnik a hasfájás. Ezek azok a pontok amik miatt úgy érzem, hogy vágom a centit. Persze ez most durván hangzik minden bizonnyal, hiszen az embernek végtelen örömöt kell éreznie egy ilyen gyönyörmény (ja, elfogult vagyok?) gyerek láttán, ami van is, amikor napközben édesen szopizik, vagy épp szuszog a kiságyban, de éjjel, amikor nyűgös, én fáradt vagyok, Balu fáradt, és sír, és nem tudjuk, mihez kezdjünk vele, csak arra tok koncentrálni, hogy egyszer vmikor 24 órán belül csak lenyuxik, és én bekúszhatok az ágyba, akkor biza vannak negatív gondolatok, és vágjuk gondolatban a cetlit a 6. hétig. A felén túl vagyunk! Olyan, mintha évek óta velünk lenne, ami biztos annak tudható be, hogy évek óta nem aludtunk egy jót :(
Ma kipróbáljuk a szellőztetést úgy, hogy Baba is a szobában lesz, kell szoktatni lassan. Szerencsére az idő már nem annyira szörnyű, 8 fok van, szél sem sűvít.

Bevallom férfiasan, néha Nagy Magyar Anyának érzem magam, de igyexem megőrizni azért a humoromat is. NMA-nak azért, mert a gondolataim a pelusok, mililiterek, etetések körül forognak, és gyakran azon veszem észre magam, hogy mindenkinek dicsexem, hogy képzeld, ma 9-11 között 90-et evett!!! Mintha ez másnak mondana vmit. Persze anyukámék, anyósomék megértik a "kódnyelvet", meg tudják, hogy az milyen nagy szám (jaj, pár hete még a 30-nak hogy bírtam örülni, most meg a 60 már nem is elég). De a humor is megvan. Pl. tegnap volt itt a védőnő, aki jókat nevetett a mérlegbekapcsolási technikám láttán, majd közölte, hogy olyan vagyok, mint egy sokat próbált, gyakorlott anyuka. A technika leírása: gyerek a válladon, hol kómás állapotban, hol sírva, feszítve (na azt nem könnyű ám tartani 2 kézzel sem!), és be kellene kapcsolni a mérleget, aminek a gombja egy cca 5 Ft-os érme nagyságú izé. Megoldás: egy lábon állsz, másikon a nagy láb ujjaddal megnyomod :) és volia :)))) Félelmetesen jók vagyunk Baluval ebben a "sportban" :)

Különben a napok egyhangúan telnek, hiányoznak a barátok / kollégák, amikor beszélünk, teljesen "Mi" ragozással beszélek a munkáról velük: "Azt kellene csinálnunk, hogy ...", holott én most egy ideig nem vagyok forgalomban, ők meg élnek nélkülem, amit nehéz felfogni. És tudom, hogy lassan már a munka miatt nem fognak hívni, mert minden első hiba / esemény után, amit maguk lekezelnek, már a következőt maguk is megoldják. Tudom, ez a világ rendje, de az agyamnak hiányzik a stimuláció :( és a 60 ml-ek ezt nem elégítik ki :(

Látogatás eseményeket szervezünk, habár a betegségek eddig a legtöbbet keresztül húzták, most a 7végére megint próbát teszünk a szülésznőnkkel (az ajándéka 80 %-ban kész), ill. Balu tesójával. Utána unokatesók jönnek, ill. ha időjárás engedi, és Csumpi is megszokta már, akkor Balázs nagyszüleihez elvisszük a Babót, mert ők nem bírnak feljönni a 3. emeletre. És közben a barátokról se feledkezzünk meg, de ezeket igyexünk mindig 7végékre időzíteni, mert az nyugodtabb.

jövő héten két doki, utána nekem lesznek doki túrák: mennem kell cukor kontrollra (ajaj, amennyit én mostanában zabálok, nem lesz eccerű, meg éhgyomros is, Babával is mit kezdjünk addig???), meg nőgyogyóhoz (neki is alakul már az ajándéka, holnap a "magját" megpróbáljuk beszerezni, már le van szervezve, csak el kell hozni), meg a gyerekorvos jön majd oltásokkal. Úgyhogy nem unatkozunk, csak az én agyam... de tegnap relaxált egy fél Vacsoracsatával :) A második feléről etetés miatt lemaradtam. Nem tudja vki, Bíró Icus hány pontot kapott? :D

Ennyi mára, zárul Nicike mese tára, mindenkinek kellemes napot kívánok!

N.