Csordogálnak....

... a napok szépen lassan, mostanában nem nagyon voltak nagy események, csak szépen haladunk előre, és várjuk azt, amikor vagy tényleg elcsordogál vmi, vagy elkezd fájni (na ja, de honnan a fenéből tudjam, hogy milyen az a fájás, ha még életemben nem volt ilyenben részem?), és elvagyunk.
Tegnap meglett a szöveteredményem, negatív. Igaz ehhez kisebb "terhesbónusz bevetést" kellett alkalmaznom. Történt, hogy doki által megadott időben felhívtam az ambulanciát, meg-van-e a szövettan. Mondják, igen. Juhé, akkor mikor mehetünk érte? Erre kishölgy: 27-re tudna időpontot adni. Tessék???? Egy eredményt megkapni is már csak időpontra megy? Kishölgy: ezt csak doktor adhatja ki, és csak szerdán, és előbb nincs idő. Na egy mp-re levert a víz, hogy minek ide doktor az én minden bizonnyal negatív leletemhez, de ezt nem érzékeltettem a hölggyel, viszont azt kedvesen közöltem vele, hogy nem jó a 27-i időpont, mert akkorra lehet, már megszülök, és a szülészem is nagyon várja az eredményt. Erre megszánt, és bekapcsolt egy dokinak, aki röviden közölte, hogy negatív a lelet, és persze, bármikor mehetek én, vagy rokon érte, akár még aznap is, és kiadják a leletet. Akkor minek szívóznak????? Mindegy, megvan :)
Napjaim egyhangúan telnek különben. Általában úgy kezdődik, hogy hajnal 4-5 után már nem tudok aludni, forgolódok, erre Balu is forgolódik. Ő 6-kor kel, ez általában még "megvan", de amikor indul, az már nem, mert utána vhogy elalszom, és 8-9 között ébredek. Délelőtt pakolászás, mosás, vasalás, ami éppen beficcen, néha még meló miatt keresnek. Ebéd, után arelax (olvasás, House részek bepótlása), és lassan jön haza Zuram. Vagy én megyek tornára. Estére a hátam szétszakad, úgyhogy az esti lefekvés meg előtte a mozgás, felkelés stb megint tortúra.
Lehet, hogy megköveznek, de én nem vagyok Nagy Magyar Anya. Nem felhőtlenül boldog ez a 9 hónap, mert vannak benne kisebb-nagyobb kellemetlenségek :( Szeretnék aludni, hogy be tudjak spájzolni arra az időszakra, amikor majd nem tudok Babóca miatt. De úgy tűnik, Őkegyelmessége úgy gondolja, hogy inkább edzéseket tart nekem a kevés alvásból, hogy már most készüljek, mi vár rám. Imádom :D És közben amikor nyűgös vagyok, akkor azt azon az emberen töltöm ki, aki meg végképp nem tehet az egészről... vagy mégis? Hoppá! Drágám! Igenis megérdemled, hogy veled nyűgösködök, mert a "helyzetről" Te is tehecc :D :D (Igaz, hősiesen állja a sarat!!! :*****)