Apukás szemmel

Na Hellóóka mindenki! Először is egyszerűsítettem a képkezelést. Csináltam egy Web albumot. A képek bizonyos időközönként itt lesznek majd frissítve! 

Akkor most hogy kicsit beálltunk idehaza, nem parázunk már, és nem hallgatjuk a Babócát 10 percenként, hogy Úristen él-e még, így most kicsit bővebbre eresztem azt amit átéltem az elmúlt héten.

Kb 1 hete Szombaton ugye mi arra készültünk, hogy elmegyünk NST-re. Erre reggel 4-kor Nic mellett felébredtem, hogy úgy érzi mintha fájna neki valami...kicsit forgolódtunk ez az, azt visszaszunyáltunk. Reggel 8-ig. Na akkor megen rákezdett valami fájdalom, hol volt hol nem volt mint a mesében. Egy ideig Nic bírta, aztán hívtuk a Szülésznőnket, hogy na most what's up? Erre Ő: irány a fürdőkád langyi víz. Ezt Nic nagyon-nagyon élvezte, kicsit csökkentek is a fájdalmak, na akkor vissza ágyikó+meg reggeli. 

Aztán félóra múlva megen jött valami..kicsit már erősebben, de még mindig nem olyan volt mint egy 10 perces vagy 5 perces fájás de erősödött. Újból telefon, megen kád. Na ott már erősen lélegeztünk, fájások jöttek 3 percenként, asszem én itt gondoltam, hogy bakker lehet ebből ma itt szülés lesz.. Fürdő végén ismét telefon: Na oké akko húzzunk be fél max 3/4 3-ra., meg Nic kezdjen el valami homeopátiás izét szedni, de mindezt úgy mondta mintha nem lenne semmi különös, szülés de pláne nem. Közben én valahogy még összeszedtem pár cuccot a korházhoz; csináltam magamnak 2 szenyót, ha esteleg szülnénk, és elhúzódik. (első szülés átlagban nem 2 perc ugye…)

Aztán mire Nic-et összeszedtem, és lementünk a kocsihoz, már 2 percenként jöttek a fájások, kicsit érdekesen suhantunk el a korházig, lassan de mégse lassan, gödröket kerülgetnie, Én kapaszkodtam a kormányba Nic meg a karfába vagy akármibe ami épp kéznél volt. Kicsit bekéstünk, 1 cuccot felciheltem Nic-el együtt a szülőszobára - ott volt a találkánk a szülésznővel, aki utólag elmondta már épp hívni akart minket, hogy hol a bánatban vagyunk? Ekkor Nic-et bevitték vizsgálni, Én telefonáltam kettőt a két nagyijelöltnek, hogy idebent vagyunk a kórházban, de még nem tudok semmit, majd jelentkezem. Rá 2 perc nyílik az ajtó, szülésznőnk viharzott ki, hogy húzzak be, mint a vadlibák. Én kicsit ellen akartam állni, mondván a kocsiban a fele cucc, de mint kiderült erre idő nem volt, 1 óra és gyerek kint lesz. Na és innentől kicsit nekem is összefolynak a dolgok… arra emléxem, hogy bent voltunk az alternatívba, kb 2 percet, majd elment a magzatvíz, ami sajna zöld volt – a gyerek belerottyantott. Ezt meglátva a szülésznő, átparancsolt minket a rendes szülőszobába, szívhang mérő Nic pocijára, 150, oké ez tökéletes, megnyugvás. (Közben negyed óra múlva beviharzott a szülész dokink is) Aztán elindultak a toló fájások, vagy lehet azok már előbb jöttek.. Aztán jöttek be dokik, meg mindenféle emberkék, Nic tolt-tolt, de a gyerek buksia mindig visszaugrott, emiatt a doki már erősen elkezdett gondolkodni a császáron, de a szülésznő HÁL ISTENNEK lebeszélte róla, hogy vajúdjunk azért még kicsit (ez volt kb. 25-30 perccel azután hogy beértünk a kórházba…) 

Aztán jött még 2-3 tolófájás oldalsó helyzetben, ekkor doki újabb vizit, majd Nicet visszafordították bejött még 1 szülész, kicsit odafeküdtek a Babónak, és 2 tolásra átment a feje, a többi meg követte mint a rakéta! Első ránézésre riasztó volt a zöld trutyival, de volt ott 2-3 ember aki direkt ezt szedte le ki belőle – hogy mikor jöttek be arra nem emléxem. Aztan meg?dezték, el akarom e vágni a köldökzsinórt? Előzőleg azon voltam, hogy na én azt nem, de ott a pillanat hevében mégis az igen mellet döntöttem, és kissé remegve, 3 nyiszálással végleg bontottam a fizikai kapcsolatot Anya és fia között. A szülés után amennyire lehet odabújtam Nic-hez és azt hiszem bőgtünk 1ett, hogy megvan egyben van és hogy, követve kiscsaládom hagyományait fiúgyermekünk lett! 

Majd tőlem kérdezték, hogy be akarok-e menni megnézni, hogy puceválják a kicsit, én inkább Nicollal maradtam, közben bejött 1 nő , vagy lehet már a szüléskor ott volt, megkérdezni, a gyerek nevét, meg valami papírt hogy Nic írjon alá. Szülés után pár perccel. No comment. 

Aztán kb. 20-30 perc múlva valahogy visszamentünk az alternatívba, Nicből eléggé folyt a vér, főként mert kapott vérhígítót a trombózisveszélye miatt, de azért a prüntyikénket behozták cirka 2 óra után, hogy kicsit együtt lehessünk, és hogy megpróbáljuk szopiztatni. Közben és nyomtam 2 gyors telefont az anyukáknak, hogy új státuszba kerültek. Még 1 órát ott voltam, Niccel, hoztak újfent 1 rakás papírt aláírni , oltásról meg ilyenek, aztán hazavittem a Szülésznőnket, majd bementem kicsit Apósékhoz (anyu épp nem volt itthon) majd haza. Aznap sokat nem aludtam, másnap reggel Nic telefonált, hogy volt már jobban is, kapott 3 egység vért – kissé lassan mert néztek valami speciális izékat) aztán 9 után bementem hozzá - hát nem mondom, hogy a bőrszíne közelített a négerhez  - együtt voltunk picit, behozták Áronkát is kicsit. 

Másnap kapott még 2 egység vért Anya, ami hál Isten kicsit tovább javított az állapotán. A benti dokik, csecsósok (csecsemőosztályosok) és újszülöttesek nagy része nagyon rendes volt, csomót odafigyeltek Nic-re (Na jó volt kis hátszelünk 2 ember odabent nekem volt osztálytársam volt a gimnáziumba) 

Szerdán aztán elérkezett a nagy nap hazaengedték a Kismamát Bébikével 1ütt. Előzőnap este mentem el a bébi ülésért, amit kisebb tanakodás, meg némi segítség után be is bírtam szerelni.

Aztán elmentem a Drágáimért, hazamentünk. Felhívtuk a védőnőt, szülésznőt, előbbi aznap kijött, tök rendes volt elmagyarázott 1 csomó mindent; utóbbi másnap jött ki, Ő is magyarázott, de eléggé kapkodva nem nagyon volt arra tekintettel, hogy nem vagyunk még a toppon gyerekkezelésben. Aznap éjszaka sokat nem aludtunk, főleg a nagy izgalom, meg a babasírás miatt sem. Másnapra eldöntöttük, hogy tervet készítünk, mert ez így nem lesz jó. 

Hál isten Áronka alszik rendesen, ritkán nyűgölődik. 

És hát az apuka lét. Azt még szokom. Kavarog sok minden a fejembe, néha még el sem hiszem, pedig már 1 hetes is elmúlt a Kicsi és a köldökcsonkja is leesett, sőt már mustárszínű a fosija is! Ezt csak azért írom le, ha esetleg valami Nagy Magyar Apa olvassa a bogunkat, megnyugodjon, és ne akarja ránk küldeni a családjóléti bizottságot! 

Szerettem volna az apai érzésekről kicsit többet írni, de most elment az ihletem. Pedig volt bennem 1 csomó minden és most nincs. Lehet már fáradt vagyok… asszem lassan újabb etetés, és aztán szunyálás.