... főleg Pitta részéről, ezért most nem várunk egy hetet, amíg megint jelentkezünk! Csendesen mandarint majszolgatva ülünk itt Baluval, Csipu alszik. Szerencsére. Tegnap megint kicsit sokat evett, és nagy bwoaf lett a vége, szívbajt hozva apukámra meg a tesómra. Lementünk ugyanis sétálni, és az utca alján Picike úgy döntött, hogy kicsit bukik. Baluval - sajnos - mi már gyakorlottak vagyunk ebben, ez csak az "előszele" a dolgoknak, hazafelé is vettük rögtön az irányt, de ugye apuval ez nem megy olyan gyorsan. Maradjunk annyiban, hogy ők még többször láthatták az "előadást", majd mi is még otthon is. Pici közben már olyan fáradt volt, hogy elaludt a karomban, de álmában még hányt kétszer, a vége az lett, hogy a fotelben az ölemben / mellkasomon aludt másfél órát. Én meg a hoztam a szokásos paraanya formámat. Tudom, tudom, megesik az ilyen, nem kell félni, stb, de nem tudok nem félni. Ez van.
Egyébként úgy döntöttem, hogy szembenézek a korommal. Éjjeli arckrémet kezdtem el használni. Szörnyű. Örexem :( A vég az lesz, amikor invesztálok egy szemránckrémbe. Tudom, a kozmetikai ipar - és valszeg igazuk is van vhol - szerint 30 után már nem elég a sima krém, ezért én tehetek majd arról, hogy 50 évesen ráncos vén banya leszek. Juj!
6 megjegyzés:
Én úgy tudom, hogy 25 felett kell a szemránckrém. :)))
A pasiknak. Jól tudod :))
Nic, a ráncosodás genetika, olyan mint a terhességi csík. Vagy nem?
Amúgy én 1 éve járok rendszeresen kozmetikushoz (újra) és van arckrémem amit reggel este kenek. És szemránckrémem is. Mégsem érzem ettől öregebbnek magam... :)
Szia Nati! :)
Az van, hogy agyban én sem, csak néha a testem már kezdi jelezni, hogy helló, középkorú vagy. És ez elkeserítő :(
Kozmetikus? Az meg mi? ... évek óta nem jártam arrafelé...
Minden Anya parázzik, valaki jobban, valaki kevésbé. És mindenkinek vannak fix parái, ez teljesen természetes... Nekem pl. az hogy a tejesdobozt se fogja meg..pedig attól biztos nem lesz allergiás..:)))
Igen, megértem. Nekem úgy tűnik, hányós parám van. Valszeg ebben az a gyerekkori emlék is bennem van, hogy az egyik gyerekkori barátnőm apukája bizony így halt meg (igaz, egy kis alkohol is volt a dologban...), de ezt nem bírom (és nem is akarom) elfelejteni.
Tejparátoknak meg hamarosan vége!!!!
Megjegyzés küldése