365-52-1

Ez nem egy telefonszám, hanem Csipu kora különböző "mértékegységekben" kifejezve a tegnapi napra datálva. Igen, elérkezett a Nagy Nap, amikor a kis csecsemő már nem csecsemő, hanem a kisgyermek korba lépett ifjú legényke. Persze a lépést még nem kell szó szerint venni, mert ugyan felállás után néha tesz olyan irányú mozgást, amit akár araszolásnak (ergo fél-lépésnek) is nézhetnénk, de ez még nem az igazi.
A jeles esemény miatt a 7vége minden volt, csak pihentető nem. Szombatra Balu Kiscsaládjánál volt jelenésünk, ami cca 20 embert jelent, ebből sok-sok gyerek mindenféle korosztályban. Csipu jó későn ébredt a délelőtti alvásból, így az eredetileg 2-re tervezett szeánsz 3-ra tolódott, mi mentünk még a tortáért is (nem, Csipu nem kapott belőle, ez a felnőtteknek szólt). Mivel teli hassal mentünk nagyon jól viselkedett. Annak külön örülök, hogy a két dédszülője is sokat tudta tartogatni, mert ők viszonylag ritkán látják, most azonban kiélvezhették a Kisfickót:) A Dédpapának van egy zseblámpája, azt imádja Csipu, egyfolytában rágja - főleg, amikor be is van kapcsolva. Vagy fogorvos lesz belőle vagy Dracula színész :)))
Szombaton még este felugrottak FRSZ-ék, hoztak ajándékot: egy üveg whiskey-t, szigggggorúan csak 18 éves korában felnyitható! Vitzeltünk is, hogy még jó, hogy 17 éves szavidejű óvszert nem árulnak, mert lehet, azt is kapott volna :)))
Vasárnap Anyumékhoz mentünk, ott szelídebb volt az ünneplés, Madár régen nem tartogatta már az unokáját, most azonban megkapta. Estefelé aztán mi hármasban is ünnepeltünk picikét: Balu sütött neki tortát, ami inkább kalács volt, nagyon finomra sikeredett. (fotókat majd alkalomadtán teszünk fel)
Jól még ha fárasztóan is sikerült a hétvége, csak a vége lett sajnos izgulós. Piciként valószínűleg túlette magát, vagy későn volt a vacsi, vagy nem tudjuk, de este lefekvés előtt összehányt engem, Balut (kétszer) és a szobáját is kétszer. Most diétán van, én meg hímes tojásként emelgetem csak. Ő meg persze éhes és reklamál. Szerencsére nem a mostani hányós / fosi vírus, csak elcsapta a gyomrát, de a paraanya, tudjátok...

Még mindig nyugdíjpénztározok. Nagyjából minden második gondolatom ez. Fel vagyok háborodva, dühös vagyok és frusztrált, hogy belekényszerítenek egy ilyen döntésbe, ahol egyik sem jó a jelenlegi feltételek mellett. Nem lesz annyi gyerek, aki kifizesse majd 28 év múlva az én nyugdíjamat, hiába jönnek most az adókedvezményekkel. Biztos sokan vállalnak ezért most 3. gyereket, akik már eddig is gondolkoztak rajta, de ettől nem lesz több magyar, ill. nem lesz több olyan, aki államkasszába fizetős tevékenységet végez majd 25 év múlva... Viszont ha becsődül vmi miatt a kasszám, vagy csak épp akkor lesz megint egy válság (Kondratyev ciklus rulez!), akkor kakiban leszek. És nem csak én leszek, hanem a családom is, hiszen nem egyedül vagyok, hanem többen. Vki azt javasolta, hogy szüljek gyerekeket, és taníttassam ki őket idegen nyelvre és menjenek külföldre, hogy majd onnan eltartsanak minket öregeket. Ezért szüljek????? Ez nem sokkal jobb, mint a tenyészkancaság:( Vagy ne legyek idealista, mert annak nincs itt az ideje? Ti mit csináltok?

Eldugulok. Szép napot kívánok mindenkinek, sétáljatok nagyokat és élvezzétek a meleg napokat, jön 7végén a hó...