Annyiszor...

... elkezdtem már gondolatban írni a következő bejegyzést, de mindig közbejött valami. Sőt, volt olyan, hogy már a gép előtt ültem, de akkor is: telefonok, vagy rég nem megválaszolt e-mailek, és vhogy mindig elmaradt. De majd most pótlom! ... legalábbis igyexem megosztani Veletek az elmúlt hét eseményeit, ha nem is mindet, de a legfontosabbakat.

Csipu a kocsmában
Mielőtt még bármi rosszra gondolnátok, nem, nem visszük ilyen helyekre a gyereket. Ő viszont úgy tűnik, hogy szeretne menni, legalábbis az autentikus "kocsma tartást" bőszen gyakorolja. Ez a pozíció úgy néz ki, hogy a Lurkó elmászik a kisasztalhoz, mögötte feláll, ezáltal az olyan mellkas és pocak közötti magasságba kerül neki. Majd szépen félkönyökkel rákönyököl, és a másik kezével magyaráz, hogy hol a söre! Tiszta bárpult feeling. Balu csinált képeket, csak még nem töltöttük át, de madj kiegészítjük a bejegyzést.

Áll a baba, áll
Egyre jobban megy neki a gyakorlat. Feláll mindenhol, a vasalódeszkába kapaszkodva, vagy a lábamba / nadrágomba, tükör szélébe (ettől mondjuk szívinfarktust kapok), meg a standard helyeken, úgy is mint kanapé, ágyszéle, kiságy, tv szekrény és a "bárpult". Lépegetés még nincs, habár a lábacskákat bőszen emelgeti, de ha arrébb kellene menni egy vonzó tereptárgyért, akkor vagy eldől oldalra (vagy eléri eldőlés előtt még), vagy lehuppan, arrébb mászik és újra feláll. Fifikás a gyerek, mit ne mondjak:)

Pakoljunk
Ez nálunk úgy néz ki, hogy Csipu kipakol, én meg vissza utána. Ő meg megint ki. Vannak kedvencek. Az egyik az ő szobájában a kisfiók, amiben anyukája botor módon a használaton kívüli harisnyáit és fürdőruháit tárolja. Imádja. Azok a zörgő dobozok! És színes holmik hosszú madzagokkal! Wow! Szintén itt a másik kedvenc, a pelenkázó alatt, vagy a másik, ahol a kinőtt ruhák átmeneti szállása és a nem használt műanyag tányérok, kanalak, ajándékba kapott babakozmetikumok is vannak. Olyan, mint amikor Yoda kipakolta Luke szekrényét. Belemászik és repkednek a feje felett kifelé a cuccok, és amikor egy-egy érdekesebb dolgot talál, azt megcsócsálja .. majd supsz, az is megy a többi után a levesbe:) Természetesen a legnagyobb lendülettel akkor pakol, amikor fürcsipancsizni kellene mennünk, én már összepakolnék, Balu készíti neki a vizet, ő két mp-el azelőtt még tök fáradtnak tűnt, de ha szekrényt lát, akkor megszűnik létezni minden álmosság! ... és jön a Raabemuttter, aki elviszi onnan, pfuj!

Értelem
Most már tényleg le sem tudjuk tagadni, hogy ő már nem csecsemő, hanem értelmes kis kisfiú. Igaz, a "nem" szócska mg nem ment át a kisagyába, habár tudja, hogy rossz fát tesz a tűzre ilyenkor, de azért újra meg újra próbálkozik, szülők meg erélyesen rászólnak. Viszont az már teljesen megy, amikor megkérem, hogy jöjjön ki velem a konyhába reggel, vagy este totyizzon utánam a kisszobába (szekrényt pakolni persze), vagy megkeresi a halom játék között a piros labdát (az ÁSZ!) és odaadja. De a legédesebbet pár napja produkálja, igaz nem minden alkalommal: fürcsi előtt vigasztalásnak a csumájsz a szájában szokott lenni, amíg vetkőztetem. Múltkor nem nagyon akaródzott tőle megválni, pedig már pucéran arra vártam, hogy betekerjem és vigyem. Mondom neki, hogy "Csipu, csumájsszal nem megyünk fürcsipancsizni!" Erre a kisfickó mit csinál? Kikapta a szájából és úgy elhajította, hogy a szekrény "fogta" meg. Azt hittem elesek a röhögéstől :)))

Tegnap volt a nagy nap, randiztam a Főnökömmel. Amolyan első bálozó tapogatózó beszélgetésen vagyok túl. Ő szeretné, ha minél hamarabb visszamennék, én meg ősznél előbb nem igazán. Megbeszéltük az opciókat, a variánsokat, gondolkozik, hogy milyen munkákat tudna nekem adni (amiket korábban csináltam, azt már más csinálja, az osztály is átalakult ill. fog a köv hónapokban) kicsit, és májusban újra értekezünk. Ezalatt Fiús Nap volt: Balu volt Áronnal, sétáltak, ettek, épp arra értem haza, hogy Balu altatja a gyerkőcöt. Jól viselkedtek mindketten - legalábbis nekem ezt mondták :)
Itt volt a védőnő, Csipu továbbra is tetszik neki, stramm kislegény. Megnézegette mit tud, meg beszéltünk a hamikról is, hogy mit lehet, mit inkább ne, mi legyen a tejes dolgokkal, meg a bölcsiről is. Nagyon bírom Ágit, örülök, hogy ő a védőnénink.

Most megyek, összepakolok, merte gy romhalmazt hagytunk magunk után. Igyexünk sűrűbben jelentkezni, és a fotókkal is lógunk még. Sorry!