A geó mégiscsak 1 játék, igaz szórakoztató meg minden, de Nic meg a párom és az Ő egészsége ennél sokkal előrébb valóbb! Így hát maradtam. Kíváncsi voltam milyen hatást tesz rám az egész. Azt hittem dühös leszek, hogy ennyi gyakorlás és Nic pont most van rosszul, de nem. Inkább átmentem pátyolgatós Apuciba. (Igaz Anyóspajtás is besegített nem keveset!! Köszönet neki utólag is!!) És ez így természetes. :) Ma már kicsit jobban van az Anyuka, de még nem 100-as. Gyaníthatóan benyelt valamit, amit a szervezete nehezen visel/t el. Ennek köszönhetően viszont teljes szolgálatban voltam máma, igaz porszívózni nem porszívóztam, de azt majd holnap. És ma 1 csomót együtt voltam Áronnal is. 2x sikerült elaltatnom kb. 10-15 percen bélül - most is szunyál -, ami a mostani nehéz altatásait figyelembe véve szerintem igen jó teljesítmény.
Igen, rossz nézni ahogy Nic eléggé elplöttyedt állapotban leledzik, de a pozitív része a dolognak az hogy 1 csomót nálam van a Gyermek. Eddig 1 csomószor volt már rajtam az érzés, hogy nem tudok mit kezdeni vele, most meg hogy nekem kell helytállnom, mert a párom kidőlt így teljesen máshogy viszonyulok a szituhoz. Most éreztem át igazán azt ahogy Nic érez a Kicsi iránt. Amikor csak Ő van vele egyedül, és nincs még 1 segítő kéz, ha gáz van akkor bizony neki kell helytállnia! (Asszony üzeni hogy nagyon ügyesen altatok, és jáccom Csupival! Csak azt nem érti miért nem engedtem, hogy a lábam ujját is bevegye a szájába rágcsálás céljából! :) )
Így most kitüntetem magunkat a Csupira felvigyázók Arany Tiszti keresztjével!
1 megjegyzés:
Jön a kistesó? :)
Jobbulás Nicnek!
Megjegyzés küldése