Szuperapa

Meg kell, hogy valjam, ha már én nem vagyok Szuperanya, akkor legalább legyen a családban egy Szuperapa. Mert az van,legalábbis a legjobb úton halad afelé, hogy szupredejen. Történt, hogy Áron vmi olyan jó érzékkel tudja kitalálni, hogy mikor lehet úgy beteg, hogy az a lehhhhetttőőő legrosszabkor jöjjön csöppet sem szuper anyukájának, hogy csak na. Legutoljára akkor lett beteg, aikor az egsz éves giga projektünkben elkezdődött a hosszú hónapok óta tervezett tesztelési időszak. Az első hét második napján Áron bemondta az unalmast egy jó kis lázzal kísérve. Vagy lemondom az egész tesztelési eőkészületeket, 15 ember várt rám, hogy elmondjam, mit kell az elkövetkező 3 hétben tenniük, vagy nem. Döntés - Félmunkaidő. Én ithon vele délelőtt, Elalvás után jöt Anyum pesztrálni a horkoló beteget, Anya ellépett a melőhelyre, majd Ap ajött haza.
Na ezt a héten nem tudtuk abszolválni, mert megint belevágott. Ezen a héten a tesztelés eredményeképpen véglegesített új SAP-nk végfelhasználói okatása kezdődőtt. 1000 ember. Én vagyok az az oktató, akinek ki kell oktatnia  a többi oktatót, hogy tudják a többieket oktatni. Mindezt részben nem Pécsett. Most nem volt fele anyag-fele apa projekt. Anya Szar Anyává vált, reggel hajnalban elsonfordált a munkahelyre, este 7-kor hazajött, miközben Szuper Apa tartotta a frontot. Szarul éreztem magam, főleg mert tudtam, hogy Balunak egy hétig kell összezárva lennie a gyerekével, aki néha igencsak idegtépő tud lenni. Leszámítva a hétfői sokkot, Balu nagyon vette az akadályokat, habár szerintem csütörtökön este már alig várta, hogy péntek legyen - és Áron bölcsibe mehessen. Lehet, hogy mégsem Szupe Apa? DE!!! AZ!!!!

Azóta is szar anya vagyok. Dolgozok a 7végén, alig látom a családom, akkor is hulla vagyok. Arra próbálok figyelni, ha ha végre kiszabadulok a melóhelyről, akkor 10 percig még kidühömgöm magam a kocsiban, vagy hazafelé gyalog, de utána csak Áronnal foglalkozok.

Puszi!
N.

Ps: Áron felébredt. Én meg vettem farost! Tatuum :)

Bili projekt

Nincs mit szépíteni rajta, lassan nagyon időszerű a bili projekt. Persze nem nálam, vagy Balunál, hanem a Trónörökösnél. Jó szókásához híven itt is le vagyunk maradva a szuper anyák szuper gyerekeihez képest. Pont, mint a járásnál és a beszédnél. Vmikor nyár elején vettünk egy bilit. Nem zenél, semmi faxni, csak jó stabil, hogy bírja a gyerek súlyát. Nem szerettük volna, ha a 900 Forintos tecsós verzió Áron súlya alatt elhajoljon, és esetleg az anyag kiszublimáljon ezáltal belőle. Áron nézte, mondtuk neki, hogy mire való, meg az okos nagyfiús szöveget is nyomtuk ezerrel, meg barátkoztunk, nem sürgetünk, de nem érdekelte. Fürdőjátéknak hitte.

Ráültetni nem akartuk, habár többen is mondták, hogy rá kell ültetni a gyereket a bilire, ücsörögjön, oszt előbb-utóbb majdcsak lesz sárga folyó vagy barna gyurma. Na de hogy ültessem rá? Mint egy kotlós tyúkot? Tekerjem körbe szikszalaggal, mert egyszer rá bírtam ültetni, de a gyerek 1 mp üldögélés után felpattant és arrébb állt. Utána már ráülni sem akart. Feladtuk, gondoltuk, ok, majd hagyjuk kicsit, még nem érett meg rá. – halkan jegyzem meg, hogy atomórát lehetne Áron kaki rutinjához igazítani (huh, lelő majd a gyerek, ha 15 év múlva elolvassa, miket írtam itt le az ő bélműködéséről…), mert mindig fix két időben termel. Közli, hogy kaki, fogja az autókáit, elvonul a kaki helyre, minket szigorúan kiküld a helységből (jelenleg épp a konyha – Anya / Apa Mars!), és alkot.

Eltelt a nyár, mindenki szerint az ideális anti pelenka szoktatós időszak, de mi nem haladtunk. Közben jobbról-balról kaptuk a halk kis megjegyzéseket, hogy a bezzeg gyerekek már mennyire ügyesen, és milyen szépen, és már maguknak törlik ki, és különben is, már rég tudni kellene, és a legfontosabb: Ültessétek rá, mert különben nem megy majd! Itt ilyenkor halkan bólogattam, meg hümmögtem, és néha-néha megjegyeztem (legtöbbször magamban), hogy szikszalaggal tartsam a bilin a gyereket?

Pár hete azonban elkezdett érdeklődni az iránt, mi van a pelusban. Mi Baluval finoman mindig utaltunk arra, hogy milyen jó dolog a WC-ben alkotni (lehet üldögélni, olvasni, nagyfiúsan, rögtön látod, mit alkottál, olyan érdekes stb), feladtuk a bili témát, nagy vadra lövünk -> rögtön a WC-t szemeltük ki egy elegáns kis szűkítő segítségével. Áron érdeklődött, nézelődött – ergo állt velünk szemben, amikor alkottunk mi magunk, adta a WC papírt, hogy töröljük meg – már ha sikerült vmit prezentálnunk az édes kis figyelő és kérdezősködő feje / szeme előtt J Két hete invesztáltunk egy szűkítőbe, hátha! Nem adom fel, még egy darabban látsz a mottónk! Szűkítőn van kisegér, tűzoltóautó (igaz, nem ez volt a fő kritériuma a specifikációnak, hanem hogy jó legyen a mérete, ne legyen rózsaszín, és lehetőleg ne zenéljen, énekeljen, vagy végezzen egyéb árdrágító ámde teljesen felesleges és oda nem illó tevékenységet alkotmányozás során). Megmutattuk Csupinak, érdekelte. Elmondtuk mire való, nézte. Megmutattam neki a teljes funkcionalitásában, hogy mire való  – nézte, és két napig magyarázta, hogy én arra üljek, ne a sima ülőkére (Pitta, idáig hallom, hogy röhögsz J) , de maga nem volt hajlandó ráülni. Egyszer megpróbáltam, azonnal lepattant. Most megint jöjjön a szikszalag projekt, hogy legyen bili projekt?????

Tudom, nem szabad sietetni, mert azzal többet ártok, mint használok. Azt is tudom, hogy jobb esetben 18 évesen már nem lesz pelenkás. Azt is tudom, hogy most vhol rém kényelmes, hogy van rajta pelus, és lesz jó pár kényelmetlen hónapunk – pláne télen … -, amikor majd leszokóban lesz, és nem sikerül időben wc-t találnunk. Legyek lusta / kényelmes és hagyjam? Van vkinek vmi tippje? Énekeljünk? Bilitáncról is már olvastam, annyira még nem érzem elkeserítőnek a helyzetet, hogy ezt alkalmazzuk… Gyakorló Anyukák! Van vmi ötletetek? –a legyek türelemmel részen túl? J

Félelem

Balu pár napja azt mondta nekem, hogy az a bátorság jele, ha valaki be meri vallani a félelmeit. Hát akkor én nagyon bátor vagyok, mert több félelmemet is be merem vallani.

Félek a sötétben. Nem csak a normálisan félelem ez, amikor tök sötét van, hanem akkor is, ha pl. egyedül (vagy akár Áronnal kettesben) vagyok télen estefelé a kulcsra zárt lakásban, miközben kint már sötét van – ez a téli időszámítás miatt gyakorlatilag este 6 után standard állapot. Minden szobában kell, hogy lámpa égjen, minden neszre riadok, és még akkor is elképzelem, hogy vki bejön a lakásba, ha tudom az agyammal, hogy kulcsra van zárva az ajtó, és még a kulcs is benne van elforgatva, tehát hacsak be nem rúgja vki az ajtót, nem lehet másképpen kinyitni. A furcsa, hogy még azt is hiszem, hogy tudom, hogy ez miből adódik. Gyerekként (olyan tini korszakra tenném) a Tesóm sokszor azzal szórakozott, hogy mennyire halkan tud bejönni a lakásba. Emlékszem, hogy tanulok a szobánkban egyedül (nappal), és egyszer csak ott áll a szoba ajtajában, és csak fél szemmel veszem észre. Nem hallom, hogy bejön. Sportot űzött belőle, hogy némán tudja kinyitni az ajtót… A frászt hozta rám.

Félek a dörgéstől meg a villámlástól. A furcsa perverz benne, hogy szeretem nézni a nyári viharokat, a villámlást, de a hangtól kiver a frász. Vagy ha éjszaka egyszer csak nappali fény lesz egy villám miatt. Itt is tudom, hogy gyerekkoromban az oka, mert egyszer megijedtem nagyon egy villámlástól / dörgéstől, ami az utca mellett csapott be vhova…

Félek a bogaraktól, de leginkább a pókoktól. Minél kisebb, annál jobban. Vagy minél szőrösebb, annál jobban. Áron megtanított arra, hogy a bodobácstól (vagy hogy hívják azt a piros alapon fekete foltos soklábút, amiből annyi van a kövek között) ne féljek annyira, mert nehéz lenne Csipuval sétálni, amikor ő előszeretettel érdeklődik eme bogárfaj irányában. Nem lenne túl szerencsés, ha én csak 3 méter távolságból fél lábra állja sikítozva próbálnám lebeszélni arról, hogy meg ne kóstolja a bogarakat, vagy neadjisten ne csináljon belőlük szőnyeget (lsd. kilapítja). De a pókok kivisznek a világból. Képzelhetitek, miket éltem át, amikor a balatoni nyaralásunkkor az esti sötétben ohne szemüveg (tehát gyakorlatilag vakon) észrevettem a gyerek feje fölött a falon egy gyanúsan mozgó fekete cca 1 centi átmérőjű foltot. Balu eltávolította, és csak annyit mondott, hogy inkább ne akarjam tudni mi volt az és mekkora. Nem akartam, de másnap szembe találkoztam vele a fejem fölött. Nappali fényben. Szemüvegben. Jujj….

És most már azt is tudom, hogy félek az áramtól. Persze mondhatnátok, hogy tök jó, minek dolgozok akkor olyan cégnél, aki ezzel foglalkozik? Azt eddig is tudtam, hogy sikitófrászt tudok attól kapni, amikor Balu úgy cserél égőt a lámpában, hogy nem áramtalanítja minimum az egész lakótelepet. De a héten még ennél is tovább mentem. Múltkor már meséltem az új hiper-szuper programozható mosógépünkről. Pár mosás alkalmával furcsa szagok voltak utána a fürdőben, de én arra fogtam, hogy ez még új, vagy magas fokon mostam, és bejáratos (kissé égett műanyag szag volt). Aztán hétfőn az újabb mosásnál a gép egyszerűen program közben leállt. Néztük  mi lehet a gond, kiderült, hogy kiment az a konnektor, amibe be volt téve. Ok, nem baj, áttesszük egy másikba, hogy befejezzük a mosást, mert az mégsem járja, hogy gondolkozzunk kicsit, mosni kell és kész. Szépen ki is mosott, minden szép és jó volt. Egészen addig, amikor Balu kihozta a gyerkőcöt a fürdőből, és vissza nem ment elpakolni ( mi közben már összebújva ettük az altató tipitápit a Törpével). Balu közölte, hogy gáz van, a konnektor tűz forró, a fal a másik oldalon tűz forró, és gáz van…. Maradjunk annyiban, hogy beszartam este 9-kor. Lecsaptuk az áramot, Áron közben elaludt, és én páni félelemmel kértem Balut, hogy tapogassa végig az összes konnektort, melyik meleg még, hívtuk a villanyszerelő ismerősöket, és csak az a kép lebegett a szemem előtt, hogy kigyullad a konnektor Áron szobájában, miközben mi békésen alszunk. Nem kívánom senkinek azt az éjszakát… és én voltam a hülye, mert az a konnektor, ami először elszállt, arról a konnektorról kapta az áramot, ami majdnem kigyulladt… és ezt tudtam … vhol mélyen az agyam egy eldugott szegletében ….

Azóta volt villanyszerelő, megoldotta, hogy áram legyen, mégha óvatosan is, mikrót nem használjuk, mosásnál 5 percenként tapogatom a falat, és egy hét múlva jön, és szétszedik a z egész lakást. És félek. Most már az áramtól is. Bátor vagyok…meg hülye...

Őszi búbánat

Azt hiszem, kijelenthetem, hogy nem vagyok formában. Pedig minden rendben van, csak én nem. A család rendben, Balu rendben, gyerek rendben, munka a szokásosan hajtós. Időjárásra sem lehet panaszom, hiszen lassan november, és 20 fokok vannak, sétálunk, napozunk.

Akkor meg mi a bajom? Nem tudom. Illetve tudom, mert azt hiszem, hogy most nagyon nem tetszem magamnak. És az nem jó. Igaz, ez az érzés általában minden ősszel többé-kevésbé elfog, de most nagyon. Próbáltam shoppingolással javítani a hangulaton, ami csak rontott az egészen. Igazából egy cipőt és egy farmert kellene vennem, vmi olyat, mi nem egy hosszútávfutó anyukára hajaz, hanem vmi decensen sportosan kényelmeset, ami nem túl elegáns, nem kapok szívbajt, ha gyerek összekoszolja, le tudok benne hajolni – nem reped a csőnaci. Talán nem nagy igény. Volt shopping day, kivettünk 1 nap szabit, és nyakamba vettem a boltokat. Az eredmény lesújtó volt. Részben a pénztárcánkra, mert ugyan nem terveztem, de vettem egy kabátot (mondjuk már nem ártott, az előző átmeneti kabátom már szakadt, és jó 10 éves volt), meg Balunak mindenfélét, no meg a kiskorúnak pár cuccost. Nekem azt amit terveztem? No way. Cipőben ősszel mindenki csak magas sarkúban járhat. Jó magas sarkúban! Vagy sportcipőben. A decensen elegáns, ami lapos talppal van megáldva  nem divat. Anyukák, tanuljatok meg magas sarkúban futni a gyerek után, amikor a motorral száguldozik! Vagy hordj magaddal váltócipőt!

Farmer helyzet szintén hasonló: nem érdekel, mekkora kufferod van, húzz csőnacit! Légy sexi! Mit nekünk önbizalomhiány, mit nekünk tükör, mit nekünk realitás, hogy ekkora hátsóra, ilyen lábszerkezettel nem áll jól a csőnadrág, pláne nem hupililában. Ez van, ezt hordod, kész slussz passz!

Balu hősiesen állja a sarat (elhallgatja a nyifákolásomat), és vigasztal, hogy neki így is tetszek. Csak az a baj, hogy magamnak nem. Csütörtökön Bp-en voltam, utazok a metrón, és áll előttem egy csaj. Miniszoknya, magas szárú csizma, kötött kardigán. Jól nézett ki. Bízisten nem bukok a csajokra, de ez a csaj tényleg jól nézett ki, pedig csak hátulról láttam. Ja, és kb 150 centis volt, és min 70 kiló…. miközben néztem, azon törtem a fejem, hogy én miért nem vagyok képes így öltözködni? Miért nem merek vmi mást magamra aggatni, mint a szokásos farmer + póló? Vagy ha bemegyek a boltba, azonnal ugyanazokat a fazonokat nézem? És ugyanazokat az unalmas színeket?  Negatív vagyok.

És akkor még nem is beszéltem – bocs, ma panaszkodós napom van – a lakáshelyzetről. Mármint arról, hogy szeretném, ha a mi lakásunk is olyan kis tünci bünci lenne, mint pár barátunké. Olyan kis helyes, tele személyes tárgyakkal (na az van nálunk mázsaszámra), de ugyanakkor szép rendben (na ez nálunk ismeretlen fogalom), készülve az ünnepekre, hangulatosan feldíszítve. Szuperanyásan tapicskolni mézeskalácsot a gyerekemmel, meg gyöngyöt fűzni, meg töklámpást csinálni, mikulásvirággal, gyertyákkal., miközben szól a zene a rádióból. Kreatív vagyok, azzal nincs baj, csak vhogy nem bírom magam így elképzelni. Inkább leülök, és építek még egy vasútpályát Áronnak, és zúg a sihuhúúú. És a lakás meg úszik…

… szerencsére nem a vízben, mert el kell, hogy mondjam, hogy hosszas töprengés, meg ha sok pénzünk lesz után rászántuk magunkat, és vettünk egy új mosógépet. Most mondhatjátok, de hülyék vagytok, van pénzetek, miért nem vettetek már rég egyet, de én olyan vagyok, hogy mintha a fogamat húznák, jó a régi is, igaz, nem lehet időre programozni (ami nagy álmom volt), de lehet a régivel is mosni, minek ide egy új. Hát most van. A régi ugyanis az elmúlt időszakban többször is jelét adta, hogy szeretné, ha nyugdíjaznánk, és egy szép napon rászántam magam, kérvényeztem, és kaptam egy szép újat. Programozható. Imádom. Beteszem a mosást, és mire hazajövünk a sétából, szépen ki van mosva J Már csak egy vasalónő kellene, és szép lenne az élet J

Azért a babás rész se maradjon ki a pár megmaradt (tényleg, vagytok még? J) olvasóknak íme a legfrissebbek Kis Makink háza tájáról. A gyereket úgyibár „megfenyegették”, hogy ha nem kezd el beszélni, menni kell fejlesztőbe. Ettől beijedt – és valszeg az extra szövegelés és foglalkozás sem ártott -, de elkezdett egyre több szót használni, meg ismételni. Igaz, a konyhaasztalnál továbbra is kuka, ott csak az „AZT!!!!” szót hajlandó kiejteni a száján, miközben vadul mutogat. Activity bajnokok vagyunk már Baluval, míg kitaláljuk, mit is akar a Törpe. Persze, ha mogyoróról (mojojó) és datolyáról (jatoja) van szó, nem ismer lehetetlen. Alkudozik a kis piszok. Mondjuk neki, hogy vacsi előtt nincs mogyoró. Rögtön jön a replika: „Apa, de, mojojót, egy, Ájon!” Balu beletörődve – és mit sem sejtve – válaszol, hogy Ok kisfiam, kapsz egy mogyorót, amire a kis kufárlelkű azonnal rávágja, hogy „Nem, kettő”. Ilyenkor a legnehezebb megállni, hogy ne röhögj a képébe J

Most alszik. Balu a nagyinál van (szegényke kórházban van), én meg őrzöm a házat. Végre csönd van. Ezt szeretem.

Szép napot Nektek! Millió puszi!!!!!

És túléltük

Na kérem szépen! Megvolt az idei georally feeling. Persze a Teremtő megen megpróbált lebeszélni róla (lsd: Anyós pajtás aki segített volna Nicnek lebetegedett) de hál isten így is el tudtam menni rá!
Ketten voltunk ahol pl jobb ha 4 ember van de így sem vallotunk szégyent! Gyorsaságin 5. tájékozódásin a 8.ak lettünk a 16 autóból! Jövőre pedig jön a 70. jubileumi futam reméljük!

Addig is ízelítőül egy kis belső kamerás felvétel hogy megy a Gokartpályán a Skoda 120L :)

Cheers!
Balu!

U.i. ha minden igaz holnap érkezik a drááágaszáág! :)

I.J és a Hiteltelenek

Egy ideje beálltak a reggelek. Balu fél 7-kor bejön, és megpróbál kihámozni az ágyból. Mármint Áronéból, hogy menjek reggelizni meg fürödni, ő addig őrzi és keltegeti a Törpét. Kisebb csaták árán indulás, Balu kitesz minket a bölcsi ajtajában, utána neki mennie kell - igen, menni, ha esetleg együtt van reggel program, akkor is megkapja az Apa, mars! felszólítást, gurul egy kicsit a kocsival, hogy Csipu megnyugodjon, minden a szokott rendben zajlik, azaz Apa elment Sziszivel (Bömbi, az autó) a Dolgozóba, és mehetünk Anyával befelé a bölcsibe, ahol már vár ránk Anna... és a reggeli :) Utána én busszal megyek be a melóhelyre.
Ma sem volt másképp, Árontól kaptam egy nyálas csókot, majd ment reggelizni, én összepakoltam a ruháit, és indultam. Az utca sarkán látom, hogy jön a busz. Az onnan 60 méter. Max. Mi az nekem, Ben Johnsont megszégyenítő sasszékkal kikerültem két méretes tócsát, egy nénit, egy fiatal pasi halva a trappolásom félrehúzódott a járdán, majd amikor már 3 (HÁROM!!!!) méterre voltam az első ajtótól, ahol fel lehet szállni, a buszsofőr gálánsan becsúkta az ajtót, majd elindult. Én meg csak hápogtam, erre ő egy "Így Jártál Cicám!" vállrándítással elintézett, miközben tovasuhant. A pasi, akit kikerültem, ő is csak nézett, mivel csak akkor nem láthatott a sofőr, ha vak volt, hogy futok vele szembe.... megvolt a reggeli tornám.

Viszont még mindig örömködök, mert tegnap kiderült, hogy ha minden igaz, 5 év múlva Hiteltelenek leszünk. És az olyan jó érzés, már vagy 10 éve nem voltam hiteltelen. Igaz, botor módon egyszer megígértem Balunak, hogy ha Bömbi (vagy Áron szerint Sziszi) 10 éves lesz, lecseréljük... megint hitelből. És az pont 5 év múlva lesz. Hmm. De a lényeg, hogy alakulunk :) Ja, hogy mi történt? Kapok dolgozói kölcsönt (kamatmenteset, mert az úgy az igazi) a Cégtől :) És akkor nem 15 évig nyögjük a dupla visszafizetést, hanem csak 5 évig a kamatmentest. Jaj, nagyon örülök!!!  :)

Jó éjt! Holnap Joy Shopping Day. És én szabin leszek ... lehet, hogy kellene vmi folyószámlahitel? :D

N.

Ps: Balu üzeni, hogy kiválasztotta. Megrendelte. Kedden érkezik...

Laposkúszásban...

Helló hálló mindenki! Jelentem még nem veszett ki a Szentei család, csak a szokásos lustaság sok munka, szabadidőben inkább pihizés, alvás tölti ki a napjainkat. Ugyan Nic elkezdett írni 1 blogot cirka 1 hónapja de azt hiszem azóta se fejezte be - postolta ki.
Nem is tudom hol hagytuk abba honnan kezdjem...Nic aszondja Ő megírta a Balcsit.. na megnezem azt ha kész azt kipostoljuk MOST!
Na ez megvolt. Anya még le akarta írni a szülinapy Beauty day-ét de mivel már kissé odébb van ezzel nem fáraszt senkit se...kivéve hogy 1 másik helyen szedette le a műkörmeit. A műkörmös nő agyon pocskondiázta az eredeti "szerzőt", de az Ő munkáját azóta is Nyögi Nic.. törnek a körmei.. úgy hogy azt hiszem inkább Ez volt a pancser...
A szeptemberünk is úgy el villant mint a fene. Nicole-éknál egyre keményebbek a napok, az új rendszer tesztelés miatt. Nagy a nyomás, és sokszor Őt veszik elő olyan miatt is ami nem az Ő hibája. Legszívesebben bemennék és 1-2 fejesnek lekevernék 1-2 hatalmas pofont , hogy vegye már észre magát!
Nálam is megovlt a szokásos hajtás, most már kicsit lassabban csordogálnak a napjaink.
Újdonság az életünkben az Új mosógép.. programozható 3,6,9 órára, viszont okozott is 1 kis kalamajkát; iszonyat büdös volt cser utána  hideg víz. Megoldás: a mosógépbe átfolyó cső kiecetezése, és az elosztó csaptelep cseréje volt. Bár szerintem az előbbi elég lett volna Após pajtás erőltette a másikat is, így szereztünk maguknak 1 kis plusz munkát, de most alles klar.
A másik újítás a laptop lesz. Addig nyúztam szegény Nic-et hogy mondta oké vegyünk 1 másikat. Nyugdíjazzuk szegény öreg R40-est. Az újat meg valószínűleg a jövő 7en megvesszük :)

Aztán még pár szót Áronról. Hál istennek fejlődik a beszélőkéje. A böliben ránk ijesztettek, hogy ha 1-2 hónapon belül nem kezd el mondatokban beszélni valami korai fejlesztő vagy mi vár rá. Na erre a Böliben is többet foglalkoznak vele, meg mi is próbálunk itthon. Volt már olyan mondata is, hogy : Tűzoltó bácsi hová megy vagy valami ilyesmi. Szóval a beijesztés óta belehúzott a tanulásba.

Az éjszakáink továbbra sem telnek 1ütt...Niccel.. Áron 1-2 között átjön majd Anya deje felszólítással Anyának mennie kell. És hát Odaát a pörgő forgó Gyerek mellet nem igazán könnyű az alvás...

Lassan itt a következő 7 kezdete. A végén Georally. Remélem nem jön közbe semmi és el tudok majd menni rá!
Mindenkinek pusza pá!

Öreg Sam a Tűotó!

Jesszusom, egy hónapja nem írtunk blogot, elnézést!!!!! Elrepült teljesen az elmúlt 1 hónap. Az elejét nagyjából a normál üzemmeneten kivül az tette ki, hogy vmi használható nyaralót találjunk a pótszabinkra. Komolyan mondom, néha már azon voltam, hogy elegem van, nem keresünk tovább. Nem megyünk. Kész. Nem hiszem el, hogy olyan extra igényeink lennének: legyen min. két olyan hálószoba, ahol franciaágy van (vagy legalább összefolható), legyen még 1 főnek alvóhely (Tesóm), legyen kert és legyen fürdőkád. És legyen félig meddig legalább normális kinézetű. Persze mi is biztos hülyék vagyunk, minek az uccsó pillanatban állunk neki keresni. Elárulom, azé, mert az uccsó pillanatban derült ki, hogy melyik napokon tudunk menni. Mindegy. Voltunk. Találtunk. qva drága  volt ahhoz képest, amit szolgáltatott a lak. Legközelebb csak és kizárólag olyan helyre megyek, ahol előtte videókamerával körbefilmezik a házat és a kertet :( Különben Balatonfenyvesen kötöttünk ki, kissé náthásan indultunk Áron részéről, de ez nem lett rosszabb, igaz szerencsére Göge barátaink a szomszéd városkában hesszeltek éppen az ő "törpéjükkel", és lizingeltük pár napra az orrsziporszíjuk :)
Az idő jó volt, Anya mindenkit lekent 30-as naptejjel, kivéve magát, ennek eredménye egy massziv leégés lett, ahol az uccsó két napon - mert az anti leégés krémet is otthon hagytuk - esténként kilósan állt a hátamon a popsikrém, hogy egyáltalán létezni tudjak. Balaton nuku, már az árnyékban is fájt a hátam, hát még a napon. De a Fiúk jól érezték magukat. Sőt, több mint jól, mert a Balaton éppen pocsolya móduszban leledzett, és a különben is alacsony vízállású Majomsziget Fenyvesen még jobban összetikkadt, ergo teljes kis homokozó alakult ki a parttól 200 méterre, ahol az 1 m2-re eső gyerekes szülők aránya megközelítette a 10-et. A partról is érdekes látvány volt, nézzétek:

   Tesóm jött velünk, hard kiképzést kapott. Arra számítottunk, Hogy Áron jól leharcolja majd, de arra Tesóm nem számított, hogy ez mit is jelent. Mert nem csak pozitívat (nagy nevetések, "Pepe, Búj!" és egyebek), hanem bizony azt is, hogy megtapasztalta a szélvész Áron Hisztiket. Mert azok jöttek. menetrendszerűen. Ha nem kapott ropit (Hami), ha kezet kellett mosni. Ha nem hagytuk, hogy disznóólat csináljon az ebédlőasztaltól és egyebek. De azért jól éreztük magunkat.

És hogy miért Őreg Sam? Hát mert öregebb lettem 1 évvel én is...

Pittának sok szeretettel!

Úgy tűnik, Pittára (és Zsófira is remélem) redukálódott az olvasótáborunk, de erről mi magunk tehetünk, lévén nem voltunk mostanában vmi aktív híradósok. Ez van, ezt és Őt / Őket kell szeretni, becsüljük meg a legkitartóbbakat :) - egyébként nem jösztök Pécsre mostanában? Az elmúlt nyáron sem, és idén sem jellemző a galambpopuláció az erkélyen, úgyhogy akár nyugodtan alhatnátok is, hmm? - Mármint nem az erkélyen ofkorz, hanem az "erkélyes" szobában.
A napjaink csendes egyhangúsággal csordogálnak. Áron KisFickó reggelente csöndes, majd egyre hangosabb Bob! felkiáltással ébred, amit attól függően variál, hogy a Zord vagy Kevésbé Zord Szülők mit válaszolnak eme követelőző kérdésére. =végén nincs is baj, olyankor Bob a Mester nem dolgozik, ergo a TV-ben lakik, meg lehet nézni. Node 7köznap! Huh, azt a ricsajt, amit a Kisherceg levág, amikor közlöm vele 3/4 7-es ébredéskor, hogy Bob elment utakat építeni, épp Ópapa (Balu nagypapája, speciel a házuk ellőtt épp a drága munkahelyem alvállalkozói bontották fel az utat) előtt csinálja Mukiékkal az utat. Na akkor hiszti.... Ma fél 6-kor kelt. Nem igazán hitte el, hogy Bob már elment dolgozni (ergo nincs TV), ezért Balu felhívta telefonon, hogy még itthon (TV-ben) van-e. Itthon volt. Most ülnek a Fiúk az ágyon és elvannak. Balu olvas, Áron TV-zik, miközben morzsolgatja hol a takaróját, hol a Piff babáját (az is Bob-os a gyakorlatlanok kedvéért) vagy Balu haját. Én meg itt ülök, hajcsavarókkal a fejemen, mert ma jelenéses napom lesz, vhogy meg kell próbálni ráncba szednem a fejemet:(
Egyre gyakoribbak a hisztirohamok. Szinte menetrendszerűen van két hisztiforrásunk, amit azért igyexünk elkerülni, de nem megy mindig.
1. SÓÓÓSSS!!! A Promenádon (ahol sétálunk itt a környéken, ha nem menekülünk el vhova máshova) van egy lépcsős kisbolt, nagyon finom (és este 5-6 kor szinte kizárólagosan kapható) zsemle és kifliállománnyal. Amióta a Délceg Motoros megtanult egyedül lépcsőzni (ja, mert az is megy, kapaszkodva a falba igaz) amint arrafelé vesszük az irányt (ami nem direkt, csak Áron radarja azonnal ezt lővi be a lakásunktól, ami nem elhanyagolható táv, lévén vagy 5 perc motoros száguldás), és felmegy. És bemegy. És Taperol. Zsemlét, kiflit vegyesen. És Követeli, hogy Sós!!!! Ami nem mindig van. És akkor hiszti. A földön. Hassal lefelé. Ha szerencsénk van, egy zsemlével kiengeszteljük. Ha nem, akkor nem. A "legszebb", hogy mindket már ismernek ott. Egyrészt a Hisztis Kiflis Gyerek Szerencsétlen Szülei címmel. Másrészt a Csóró, Nincs Pénze Csak Enni Akar Emberek. Mert az elmúlt 2 hétben jó párszor úgy mentünk be - vagy jobban mondva nem tervezetten rohantunk be Áron után -, hogy nem volt nálunk money. És ugyan nagy ritkán nem a szőrösszívű eladó van (megszánás egy zsemlével, majd later kifizetitek), de ha szőrös, akkor nincs kaja! Ezt magyarázd meg egy gyereknek, akinek szemmagasságban Kánaán szinten állnak dobozban az íncsiklandozó pékáruk...
2. MÁÁÁSIIKKKK! A Másik az minden innivaló, csak nem víz. Bizony, mi is beálltunk a sorba, akik Kubut, almalevet és egyéb lőrét adnak a gyereknek, csakhogy igyon. Áronnál ez úgy néz ki, hogy benyomja a standard - nem kevés - vízmennyiségét, majd még betol 3 deci lónyálat. Kérdem én, hova? Vannak kedvenc hisztihelyek.
- Berek u. Söröző! Szintén Promenade (nem arra kellene szerintem sem sétálni, nem gondoljátok?) Azt ugye tudjuk, hogy a felnőttek Bier-t isznak. Na de vannak székek, amin néha gyerekméretű emberek ülnek és szürcsölnek. Ja, akkor oda én is bemehetek-> kattog a gyerekfejben a kerék... Beám! Megragadjuk aktuális Kísérő Rabszolga kezét (jobb esetben, rosszabb esetben zsigerből bemegy a kerthelységbe), oszt szék rángatás, és jön: Papa Bier, Másik! Ilyenkor ha fáradtak vagyunk, akkor lehuppanunk egy almafröccs, egy vizezett almalé és egy sörre. (vajon melyikünk melyiket issza?), vagy jön a hiszti. Vag yha vagyunk olyan szerencsések, hogy van nálunk hozott Másik (olcsóbb, ellenőrzött minőség), akkor azzal elcsaljuk a Ded-et
- Sós Kiflis hely! Mert nehogy azt higgyétek, hogy csak a pékárú van gyerek szem magasságban. ÁÁÁ!!! A cukros levek is.... szerintetek????
- Rossmann. Szintén a Promenádon, félúton a lakásunk és a Sós! hely között. És ott isteni Kubut lehet kapni! Egyszer követtük el a hibát - mentségünkre legyen mondva, qva meleg volt, és ott van légkondi -, hogy bementünk a Mindent Megjegyzek Agyúval, és vettünk neki inni. Azóta odamegy (szerencsére leszokóban.... vagy máshova átszokóban van épp? ), veri az ajtót, magát a földhöz és mondja, Másik!!!!!
- Zsolnay Negyed, gyerekjátszótér. Nagyon szeretjük, hatalmas placc, változatos lefoglaló tevékenységekkel, megéri miatta 15 percet autózni. Egész addig, amíg egyszer Anya meggondolatlanul ki nem ejtette a száján belépve a Negyedbe a következő mondatot., Itt a büfé, szomjas vagyok, veszek vmit inni magamnak! (Áronnak MINDIG hozunk magunkkal vmit inni). Áron persze nem süket, nem hülye, csak gyerek. Olyan villámsebességgel startolt be az egyébként számára tök ismeretlen büfé épületbe, hogy győztük megtalálni. Szerintetek a gyerekitalokat a magas polcokon tárolják, vagy "Minimanó" szem magasságban? .... jelenetet képzelhetitek

Hát így vagyunk mostanában. Dolgozgatunk, Balunak most csak 4 órás, nekem hol 8, hol 10, élvezzük, hogy nincs iszonyat nagy meleg, tervezünk még Balcsit pár napra, és éldegélünk békességben.
Puszi, megyek csinálok reggelit, hammozunk és go dolgozóba meg Zaciba.

Mindenkitől elnézést kérünk!!!

Komolyan, azon kivül, hogy iszonyat meleg van, nyaralni voltunk, örülünk, hogy élünk, nekem személy szerint számítógép undorom van, annyit kell dolgoznom, nincs arra mentség, hogy miért hanyagoltunk el Titeket, Kedves Olvasók! (persze lehet, hogy már annyira nem is sokan vagytok, igazatok van, minek ide látogatni, amikor egy hónapja semmi újdonsággal nem szolgálunk nektek. Megérdemeltük, hogy elhagytok minket :( -> akkor csak magunknak, az utókornak megosztok veletek pár gondolatot, csak úgy, hogy kiírjam magamból)

Nyaralás
Voltunk. Egy hetet a Balatonon. Jól éreztük magunkat, legalábbis az emlékeim szerint ez volt. Annak ellenére, hogy a házban iszonyat méretű pókok bírtak - jellemzően a gyerekszoba felé konvergálva - lenni, amiktől én sikítófrászt kaptam, no meg az alsó szintene gy egész hangya kompánia leledzett a nappaliban, de volt q nagy kert, nagy fákkal, lugassal, Balaton, szellő és ami a legfontosabb - egy pihentető nyaralás kelléke: nagyszülők és pár napig a Tesóm! Bunkók voltunk (igaz, ők is jól érezték magukat), és meghívtuk őket. Először Anyósom jött, sajnos csak 1 napra, utána anyukámék, majd a végére a Tesóm. Amig ők hardcore kiképzést kaptak Áronból, mi döglöttünk :) No nem mondom, volt néha összezördülés - ezt írjuk a meleg számlájára , de jó volt. Áron a Balatont nem nagyon szerette meg, igazából az ucsó napra (jellemző...) volt kb. olyan szinten, hogy hajlandó volt a lábát belelógatni a stégről, meg ahol találtunk lapos részt, ott belement a trutyiba. De a nagy élmény a medence volt. Olyan jó kis felfújhatós 3000 Forintso Aldis verzió, mi is belefértünk Baluval, abban ment a délelőtti pancsi! Délután meg irény a fizetős stand, ahol Áron megismerkedett Dimával, egy orosz kis törpe kukacossal, aki nagy elánnal el akarta szedni a játékait, de ő nem hagyta, utána meg nem bírt meglenni nélküle. A mai napig emlegeti a kisfiút. No és sokat segített Anna is. Igen, Anna. Az az Anna, aki Csipu háremének tagja a bölcsiben. Mázli, hogy a szembe házat bérelték ki, és esténként együtt kergetőzött a két törpe. Olyan aranyosak voltak együtt, és szívmelengető volt látni, hogy Áron hogyan játszik vele. Kis képet kaphattunk arról, hogy milyen lehet, amikor a bölcsiben vannak.
Ja, és volt viharunk, de olyan, hogy majd meghalltam félelmemben. Jégeső, iszonyat szél. Áron szobájában be is tolta a redőnyt, mertük ki a vizet ezerrel, amig a gyerek édesen aludt. Majd amikor a vihar elült, mi kipihentük magunkat, hajnali 3 kor felébredt az Uraság... Khmmm.

Biliprojekt
Nem igazán haladunk a dologgal. Persze itt is megoszlanak a vélemények. Vannak a szuperszülők, akik szerint egy 2,5 éves gyereknek már régen szobatisztának kellene lennie, és mi vagyunk a hibásak, hogy nem szoktatjuk. Más szerint meg semmi baj. Elvittük a Balcsira is a Bimit, de nem kell. Most mit csináljak? Meglátja, mondom, hogy a Nagyfiúk így meg úgy, erre ő nem ül rá. Nyomjam rá? Utáltassam meg vele???? Ugyanakkor most már tényleg itt lenne az ideje...

Lekvár
Elkezdtem szuperanya karrieremet!!!! Csütörtökön a 40 fokban lekvárt főztünk Baluval és Anyummal! Igaz, nem csináltam helyes tökéletes szuperanyás kockás lekvár fedőket szövetből, nincs kézzel írt színes szagos címkék a gyártási idő és tartalom feltűntetésével, viszont mi csináltuk és FINOM!

Öntörvény
Áron egyre határozottabb! Az hagyján, hogy azt a 10 szót, amit hajlandó kimondani,e gyre jobban használja, kedvencem a Mars! és a Másik!, no meg az "Én is!", de a múltkor olyat csinált, hogy majd megszakadtam a röhögéstől! Nem vagyok egy túsfürdős típus, de múltkor vettem egy nem túl erős illatút. Nyár van, napjában 3-5ször tusolok, gondoltam, legyen vmi illatom :) Egyik du letusoltam, és amint végeztem, csipu felébredt a szuszálásból, és mondta, hogy Anya-anya! Anya igenis, rohan hozzá, pdabújni, simizni, hajazni. a szokásos menet. No de nem most! Odakucorodnék, erre eltolt!!! Tessék???? Megint megpróbálom, erre már kapom az Anya, nem! jelzést. Tessék???? Nincs jó illatom, kérdezem. És erre az őszinte válasz: Nem. Apa. Lefordítva: büdős vagyok, apa kell helyetted. Le voltam forrázva. Mint egy megvert kutya elsonfordáltam, Apára hagyva a simizés élményét, aztán nem bírtam magammal, és 10 perc múlva újra próbálkoztam. Mit tippeltek? Még mindig büdös voltam a KisHercegnek. Aki ezt azzal is kifejezte, hogy lemászott az ágyról, mondta, hogy Anya Gyere, elhúzott a fürdőszobához, kinyitotta az ajtó, betolt, és rámcsukta az ajtót. Szerintetek azt akarta mondani, hogy Anya, tussolj inkább! ? :) :)

Humándudó és a meleg nappalok, éjszakák
Egyszer már írtam, hogy már nincs tej, de Áron nem bír elszakadni a cicimtől, esténként, vagy ha nagyon megijed, akkor igényli. MInt megtudtam, ezt hívják komfort szopinak, és a bulvármédiában épp szétszednek egy hírességet emiatt, mert néha még megengedi az 5 éves kislányának, hogy hozzábújjon. Én humándudónak hívom magam. Van a bal cic, az Ároné, a másik meg Apa tulajdona. Áron mondja is, hogy ő csak a bal oldalit kéri :) a másik neki nem kell. Jaj, pedig de jó lenne, mert  ebben az iszonyat melegben már nem bírom sokszor, hogy dudózik, és közben néha beszél, kommentál, majd fogja a fogaival ékesített száját, és megint rácuppan elalvás előtt. Leglább, ha felváltva rágcsálna meg :) Ilyenkor mindig megfogadom, hoyg ez az utolsó, és több nincs, megmondom Áronnak, hogy a Didik elfáradtak, és már nem lehet, de nem visz rá a lélek. Olyan nagyfiú, de ezekben a percekben az én kis csecsemőm...

Befejezem. Majd megkérem Balut, hogy pár képet is tegyen ide fel, ezen a gépen nincsenek ilyenek. Áron hív. Mennem kell!