Bili projekt

Nincs mit szépíteni rajta, lassan nagyon időszerű a bili projekt. Persze nem nálam, vagy Balunál, hanem a Trónörökösnél. Jó szókásához híven itt is le vagyunk maradva a szuper anyák szuper gyerekeihez képest. Pont, mint a járásnál és a beszédnél. Vmikor nyár elején vettünk egy bilit. Nem zenél, semmi faxni, csak jó stabil, hogy bírja a gyerek súlyát. Nem szerettük volna, ha a 900 Forintos tecsós verzió Áron súlya alatt elhajoljon, és esetleg az anyag kiszublimáljon ezáltal belőle. Áron nézte, mondtuk neki, hogy mire való, meg az okos nagyfiús szöveget is nyomtuk ezerrel, meg barátkoztunk, nem sürgetünk, de nem érdekelte. Fürdőjátéknak hitte.

Ráültetni nem akartuk, habár többen is mondták, hogy rá kell ültetni a gyereket a bilire, ücsörögjön, oszt előbb-utóbb majdcsak lesz sárga folyó vagy barna gyurma. Na de hogy ültessem rá? Mint egy kotlós tyúkot? Tekerjem körbe szikszalaggal, mert egyszer rá bírtam ültetni, de a gyerek 1 mp üldögélés után felpattant és arrébb állt. Utána már ráülni sem akart. Feladtuk, gondoltuk, ok, majd hagyjuk kicsit, még nem érett meg rá. – halkan jegyzem meg, hogy atomórát lehetne Áron kaki rutinjához igazítani (huh, lelő majd a gyerek, ha 15 év múlva elolvassa, miket írtam itt le az ő bélműködéséről…), mert mindig fix két időben termel. Közli, hogy kaki, fogja az autókáit, elvonul a kaki helyre, minket szigorúan kiküld a helységből (jelenleg épp a konyha – Anya / Apa Mars!), és alkot.

Eltelt a nyár, mindenki szerint az ideális anti pelenka szoktatós időszak, de mi nem haladtunk. Közben jobbról-balról kaptuk a halk kis megjegyzéseket, hogy a bezzeg gyerekek már mennyire ügyesen, és milyen szépen, és már maguknak törlik ki, és különben is, már rég tudni kellene, és a legfontosabb: Ültessétek rá, mert különben nem megy majd! Itt ilyenkor halkan bólogattam, meg hümmögtem, és néha-néha megjegyeztem (legtöbbször magamban), hogy szikszalaggal tartsam a bilin a gyereket?

Pár hete azonban elkezdett érdeklődni az iránt, mi van a pelusban. Mi Baluval finoman mindig utaltunk arra, hogy milyen jó dolog a WC-ben alkotni (lehet üldögélni, olvasni, nagyfiúsan, rögtön látod, mit alkottál, olyan érdekes stb), feladtuk a bili témát, nagy vadra lövünk -> rögtön a WC-t szemeltük ki egy elegáns kis szűkítő segítségével. Áron érdeklődött, nézelődött – ergo állt velünk szemben, amikor alkottunk mi magunk, adta a WC papírt, hogy töröljük meg – már ha sikerült vmit prezentálnunk az édes kis figyelő és kérdezősködő feje / szeme előtt J Két hete invesztáltunk egy szűkítőbe, hátha! Nem adom fel, még egy darabban látsz a mottónk! Szűkítőn van kisegér, tűzoltóautó (igaz, nem ez volt a fő kritériuma a specifikációnak, hanem hogy jó legyen a mérete, ne legyen rózsaszín, és lehetőleg ne zenéljen, énekeljen, vagy végezzen egyéb árdrágító ámde teljesen felesleges és oda nem illó tevékenységet alkotmányozás során). Megmutattuk Csupinak, érdekelte. Elmondtuk mire való, nézte. Megmutattam neki a teljes funkcionalitásában, hogy mire való  – nézte, és két napig magyarázta, hogy én arra üljek, ne a sima ülőkére (Pitta, idáig hallom, hogy röhögsz J) , de maga nem volt hajlandó ráülni. Egyszer megpróbáltam, azonnal lepattant. Most megint jöjjön a szikszalag projekt, hogy legyen bili projekt?????

Tudom, nem szabad sietetni, mert azzal többet ártok, mint használok. Azt is tudom, hogy jobb esetben 18 évesen már nem lesz pelenkás. Azt is tudom, hogy most vhol rém kényelmes, hogy van rajta pelus, és lesz jó pár kényelmetlen hónapunk – pláne télen … -, amikor majd leszokóban lesz, és nem sikerül időben wc-t találnunk. Legyek lusta / kényelmes és hagyjam? Van vkinek vmi tippje? Énekeljünk? Bilitáncról is már olvastam, annyira még nem érzem elkeserítőnek a helyzetet, hogy ezt alkalmazzuk… Gyakorló Anyukák! Van vmi ötletetek? –a legyek türelemmel részen túl? J