Rémálom

Ma hajnalban rémálmom volt. Hajniék meghívtak magukhoz babázni, és én meg elmentem. nem ez volt benne a rémes, hanem, hogy megvártam, amíg Csipu elalszik, és akkor mentem. csakhogy őt egyedül hagytam otthon, mivel ha alszik, akkor nem lesz semmi baj. Egy órát játszottam Simonnal, aztán eszembe jutott hertelen, hogy lassan mennem kellene, és indultam is. Volna. De a cipőmbe CSK valamiért franciasalátát öntött, és nem tudtam elindulni. És akkor tudatosodott bennem, hogy nem tudok elszabadulni, és a gyerekem egyedül van otthon. És biztosan egy órája keservesen sír és kiszárad és kiesik az ágyból és egyéb horror. Azonnal felébredtem. Nem mondhatnám, hogy kellemesen éreztem magam.
08.01. Megyünk bölcsődébe. Pénteken ismét elmentünk, vittük Áront is, meglátogattuk a kiszemelt helyet. Meggyóntunk tojásallergia ügyben, nem lesz gond, megoldják. A lisztérzékenység témát nem feszegettük. Majd ha lesz véreredmény, ami negatív lesz, akkor elfelejtjük a témát! 4 kislánnyal lesz egy csoportba Csipu, majd most csajozhat:) Igaz, ő lesz a legkisebb a csapatban. Hazafelé már lelkiismeret furdalásom volt, hogy két vadidegenre fogom hagyni a gyerekem, akikről semmit sem tudok a nevükön kívül. Igaz, láttam őket a gyerekekkel, de az más, mert akkor biztos nem a vasorrú bába verziót adták elő, ami normál esetben a műsoron van, hiszen ott voltak a leendő pénzes vevők, hanem a mézes mázosat.
Jaj, mi lesz még itt augusztusig. Az agyam és a szívem majd jól harcolgat egymással, és az agyára megyek majd mindenkinek, és hallgathatom a nagyszülőket, meg a rokonokat meg az összes mindenkit, hogy miért adok egy ilyen kisgyereket bölcsődébe, miért nem maradok otthon, mert a gyereknek az anyja szoknyája (jelen esetben én inkább a nadrágot preferálom) mellett a helye, és nekem kell megtanítani mindenre és a legszebb évekből maradok le, és egyebek. És igazuk van! Csakhogy ez a szívtelen anya vissza akar és vissza kell, hogy menjen dolgozni. Úgyhogy maradnak a rémálmok és a lelkiismeret furdalás.

Ps: pár nap, és megérkezik a vándor csatos Gremese MT. Már nagyon várom! Múlt héten ismét elővettem a sajátomat, végre nem télikabátban kellett megküzdenem vele, mentem délelőtt egyedül puttonyosan bevásárolni, olyan jó volt. Pénteken meg persze, amikor Balu a Björnbe vitte a Picit (mentünk a Gimim 25 éves évfordulós megemlékezésére), akkor összefutottam két ismerős NMA-val, rögtön meg is lettünk szólva (igaz, kedvesebben, mint az, aki Balut kapta le még anno a kórház előtt)

Itt a tavasz!

Észrevettétek? Este 6-kor még nincs sötét, melexik az idő, végre - remélem véglegesen - eltehetem a szekrénybe a "malaclopó" vastag téli kabátomat és a gyerek téli anorákját is (azt mondjuk úgyis kinőtte, már épp itt az ideje). Jönnek a séták, a madárcsicsergés, a napfény és az örömhormonok!!!!!!
A napok csordogálnak, szerencsére már csütörtök van, mindjárt péntek, és megint hárman leszünk. Pénteken délután bele is vágunk a túrázásba. Először megyünk a kinézett bölcsibe pontosítani, meg megmondani a tojásallergiát, meg hogy ugye mehetünk, és mikortól. Utána szeretnék eljutni a volt gimimbe, 25 éve indult, lesz kiállítás, kíváncsi vagyok, lesz-e rólunk is valami:)

Kisfickó köszöni szépen jól van. Kiheverte a betegséget, és egyre fürgébb. Persze anyja szépen szárazedzéseket tart neki, hogy stabilan álljon a lábán, és gyakorolja a lépegetést, ami egyedül még nem megy, csak ha kapaszkodik. Mivel a mi lakásunkban a nagyszobában (itt vagyunk napközben általában) nem nagyon van olyan hely, ahol "körbe tudja araszolni" a szobát, kicsit átalakítottam. A "dohányzó"asztalt betettem középre, így ebbe és a kanapéba már tud kapaszkodni. És a kedves anyuka az asztalt időnként messzebb teszi a kanapétól, és a gyereknek így többet kell lépegetnie. Eddig vette az akadályokat :) Pár napja még újabb edzés van: anya átmegy zebrába, vagy más vadon élő patásba. Négykézláb az oldalaba kapaszkodva áll Csipu és én meg oldalazok elfelé ... ő meg kapaszkodva az oldalamba totyog mellettem. 1 méter a max táv, amit eddig tud, oszt totty a popeszra :) beszélni továbbra sem hajlandó, a hangkészlete kb kimerül a hatalmas kacagásokba, a mamamamamamamammm-ban és az ööööö-ben. Ez utóbbit akkor alkalmazza, ha akar valamit. És Te meg találd ki mit. Ez van, amikor egyszerű (nyissam ki a dobozt, nyomjam meg, hogy zenéljen), de amikor a polcra mutogat, amin kismillió tereptárgy sorakozik, eléggé nehéz kitalálni, mit is szeretne. Majd egy év múlva elmondja :)

7végén voltunk moziban: Király beszéde. Jó volt. Nem az a nagy szórakoztató röhögős, hanem olyan töményen jó. Nem is értem, most nem ketten voltunk a moziban, mint múltkor, jó sokan voltak, pedig nem az esti előadásra mentünk :)
Éhes vagyok, megyek, nézek valami rágcsát. Vagy lehet, nekiállok az ebédnek? Spenót, tükörtojás. Nyami!
Pusszantás!

Párt 2.

Na se nem a vörös de még a narancs és a zöld se. Ez a beszámoló második része.
Fosihányós
Hát ez valamikor 2 hete kedden hajnali fél2kor kezdődött... vert a víz, hányinger, és hasonló csodák tették színessé az éjszakámat. Szerencsére gyerek később kelt, és Nic ment ki hozzá.. de nem bírt vele szólt , hogy menjek én, na kimentem, 1-2 körre de mondtam neki, hogy nem vagyok valami fényesen , így visszavette. én meg visszaborultam az ágyba...majd fel és húzás a wc-re, de felül nem akaródzott kijönni semmi se...pedig lehet jobb lett volna. Közben a lázam is felment, alul meg elindult a haddelhadd, így a rohangálás is..meg az iszonyat gyengeség. Közben próbáltam magamat a család többi tagjától távol tartani. A második nap már részben jobban telt, hála a Smecta-nak meg az Algopyrinnek. Igaz ez a alatt a 2 nap alatt talán 2 zsemlét meg 10 db kekszet és pár ropit ettem, de inni ittam, úgyhogy megvolt a tisztítókúra. A 3. nap jobban voltam, amire szükségi is volt, mer ekkora Nic és sajna Csupi is "beindult" Előbb mindketten felül, azt Csupi folytatta alul is. Nic rosszabbul viselte, a kicsin eleinte nem látszott hogy baja van. Én meg épp hogy felépültem, úgy ahogy máris rohangáltam 2 ember között. Megpróbáltató volt fizikailag, de inkább lelkileg. A 2. nap végére jól ki is borultam, mert akkor már a kicsi is bágyadt volt - A rókát meg felváltotta a fosi, én meg nem tudtam mit kezdeni vele. Aztán du. felhívtuk a védőnőt, hogy mi legyen (A bágyadtság az 1ik jele a kiszáradásnak - igaz a pici ivott rendesen) azt mondta go doki. vissza volt még 20-30 perc a rendelésből, nosza gyorsan felöltöztem, gyerek Björnbe be, azt futi. Még idejében odaértem, de a doki 10 percel a rendelés előtt már kabátban állt a rendelőjében, gondolom péntek volt és ment volna már haza. Gyors vizit elhadarta, hogy mit kell tenni (pl tejmentes étkezés 1 hétig), azt én meg hoztam haza. Megvettük mi is a csodás Sinlac port, amire viccesen rá van írva, hogy jóízű. Nem tudom ezt melyik marketinges követte el, de hogy nem kóstolta soha az is biztos!
Estére viszont kezdett visszatérni Áron jókedve, Nic is kicsit jobban lett, én meg kicsit fellélegeztem ( már a kiborulás után)
Levonva a konklúziót a 2 napból meg kell állapítsam, hogy az otthon egyedül lévő anyukák dolga naggyon nagyon kemény. Vagy én nem vagyok anyukásra programozva. Mindenesetre, most itt fejet hajtok előttük!

Elmaradások Part I.

Sziasztok!
Igyexünk Baluval pótolni az elmaradásokat, mert mostanában kissé hanyagolva voltatok, elnézést! Ha valami kimaradna, akkor így jártunk :(

Csecsemőszínház
Ott fejeztük abba, hogy elindulunk CSK-ékkal színházba. Röviden annyit mondhatnék, hogy túl vagyunk az első szociális - társadalmi tömegeseményen, amit majd még jó sok fog követni, de nem hiszem, hogy mostanában, vagy ilyen formán.
Ami miatt nem, az egyrészt az ára. Karonülő kisgyerek is egész jegy, ha apuka is bejönne, mert vagy kíváncsi, vagy azt hiszi, hogy tud majd fotózni, akkor az 3*800 pénz. 20 perc előadás és 30 perc szabad játékra. Sokan voltunk, időben szereztünk jegyet, és mivel kicsikkel voltunk, az első sorban ültünk le kispárnákra. Az előadás maga jó volt, a kicsit nyűgös Csiput azonnal lekötötték a nénik, meg a hangok, színek. 10 perc múlva kicsit feszengett, akkor felállt az ölembe, megragadta a nyugtató hajamat és úgy figyelt. 2 hölgy mondókázott, és ott követték el a hibát, hogy a vége előtt azt mondták, hogy akkor most minden anyuka fordítsa maga felé a gyerekét, és mondjuk együtt a mondókát. Szerintetek? 1 percen belül 20 szólamú kórusművel ment a sírás! Mert mi is történt? Az érdekes, ismeretlen, színes, szagos színpad helyett az unolomig ismert anyuka arcát kellett (volna) nézegetni, aki valami hülye mondókával próbálta macerálni a gyerekét. Nem jött be.
A szabad játék sem. Az előadás végén kiborítottak egy csomó színes labdát a színpadra, és a cca 20 gyerek egyszerre vetette rá magát. Aki mondjuk 3 éves volt, az berohant. Aki épp, hogy tudott járni, az bebillegett, aki 4kézláb móduszban nyomta, az bemászott. Anyukák is utánuk, úgyhogy rengeteg láb, kéz és labda mindez nem váltócipőben, vagy mezítláb, hanem úgy "utca sztájlban". Csipu szerencsére nem ment, így nekünk nem kellett utána vetődnünk, de kis CSK igen, Hajni meg utána. Volt olyan, hogy én kaptam el egy kifelé (lsd. ajtó =kijárat) felé mászó babát, anyukája meg még a tömegen próbálta átrögbizni magát több kevesebb sikerrel. Na ez a része nagyon nem jött be.

Babarandik
A betegségek előtt, után volt több babaparty-nk, csak hogy meglegyen Csipunak (és nekünk is) a társadalmi életünk. Tegnap épp Zazi volt itt a szomszédból, járni tanítani Áront, de ő csak nézte, majd egy laza mozdulattal majdnem fellökte (mármint az ülő Áron a rohangáló és Áron játékát vivő Zazit). Még a színház után voltunk CSK-éknál, ott lépcsőmászást terveztünk. Kicsi CSK mászott is (na ja, a hazai pálya előnye!), Csipu nem nagyon. Csak kergették a lufikat és röhögtek :)
És nem szabad elfelejtkezni KisBuksika pót szülinapjáról sem 7főn! (az eredetit vasárnap még lemondtuk betegség miatt, fő az óvatosság meg a leves!). Egymással nem nagyon foglalkoztak, igaz, volt, amikor ketten egyfelé néztek és röhögtek, vagy egyszerre pakolták ki Buksika ajándékát (ami Csipunak nagyon bejött), de majd ez is alakul, lesz még olyan, hogy ezek ketten egymást kergetik a lakásban / téren, igaz ?:))

Most kicsit ledőlök, de még jön majd a betegség beszámoló, no meg a szerdai dokilátogatás véres eseményei. Addig is kellemes pihenést!

Élünk!

Sziasztok!

Élünk, most már jobban is vagyunk, majd mesélünk. benyeltünk testületileg egy fosi-hányósat, mindenkin végigment szép sorjában, de már jobban vagyunk. Apa már teljesen, Csipuka is majdnem, én lábadozok.

Csók!

Okostojás

Hiába, ez a gyerek egyre okosabb! Az, hogy húzza (húzná legalábbis) a zokniját a pelenkázón, vagy ha engem meglát mezítláb, akkor odamegy a zokeszomhoz és a kezembe adja, az már nem új keletű. Pár napja azonban megmutatta, hogy jó a zenei hallása, és az emlékezete is. Van ugyebár a Dzsungel könyve mjúzikel, nekem nagy kedvenc, de immár a családnak is. Az első 3 számukra Áron régóta megnyuxik, de mostanában már követeli magának. Mutogat a lejátszóra, ha hallani akarja. És az első szám az abszolúte lájk! Van benne állatsereglet, és amikor azt mondják, hogy "Haum", akkor a gyermek is azt mondja! De csak akkor! És ha épp cumájsz volt a szájában, akkor erre a kétszer 5 mp-re kiveszi, közli, hogy haum, majd beteszi és élvezi a zenét tovább :)) Meg kell zabálni!
Hétvégente és ha Balu délutános, akkor reggeli kelés egy kis szülői ágyikóban játékkal kezdődik. Balu behozza a Lurkót, aki szétpakolja a kézkrémes, testápolós tubusokat, amik az éjjeli szekrényen vannak, és gamézik. Mi ilyenkor még fexünk, prószáljuk összetenni az agysejtjeinket szülő móduszba, simizzük a gyereket, és játszunk. Ma reggel a kis drága megunta 10 perc múlva a dolgot, elkúszott az ágy sarkába, a takaró alól kitúrta a szopikardigánt (ezt addig el szoktam dugni, ne ingereljük feleslegesen), elővette, majd felém nyújtotta jelentőség teljes pillantások közepette és ezt mondta a szemével: Anya! Öltözz! Eleget játszottam! Éhes vagyok!
Anya öltözött, és ment szoptatni :)
Most alszik. Süt a nap, sétálni hivogat,d e akkora a szél, hogy lerepül a fejünk:( Ha sikerül, ma csecsemőszínházba megyünk CSK-ékkal. 4-re. Pár óra múlva tudni fogjuk, hogy a nem létező napirendünk lehetővé teszi-e. Szurkoljatok :)

10 év.

Érdekes adatra hívta fel figyelmemet a kollégám, mely szerint idén március 1-el vagyok 10 kerek éve a Pollackon. (Ami nem teljesen fedi a valóságot, mert a katonaéveimet is itt töltöttem, igaz nem a Dékáni Hivatalba, hanem a Ped tanszéken) El is gondolkodtam azon 1 keveset vajon hogyan s merre tovább...mert nem szeretnék úgy megöregedni, hogy még 50-0 éves fejjel is csak a gépeket installálom meg nyüstölöm.
Így kitaláltam pár továbblépési lehetőséget magamnak.
- Továbképzés programozói szinten ( ez lehet nem a legjobb megoldás, a mai cyberifjuság lehet lekörözne...)
- Továbblépés rendszergazdai szinten (úgy mint szerver menedszment). Ebben talán van reláció.
- Kitanulni valami új szakmát (pék, lovász, fakopáncs..stb.)
- Van még 1 szakmám , használni azt ( Hát a tö..öm kel fel ismételten hajnalba...bár jó 1 éve rendszeresen megtesszük... )
- Van még 1 szakmám használni azt (De csak szigorúan a felnőttképzésben)

Szóval nem tudom. Valamit tenni kéne, csak lustának érzem magam ahhoz, hogy pl. újból iskolapadba üljek, pedig lehet amit akarok ahhoz szükség lesz rá, vagy legalábbis 1 jó adag plusz időre megtanulni az új dolgokat.

Hát ennyi mára így röviden. Amúgy kicseréltem az Áronos linket, mert a régi szolgáltató abbahagyta a "képforgalmazást"

Bömbi Bt.

Régen jelentkeztünk. Most is csak azért írok, mert páran már kérdeztétek, mi van velünk úgy általánosságban, meg konkrétan a vérvétellel kapcsolatban.
Alapjáraton nincs jó kedvem. Fáj a fejem, kissé hányingerem van, nekem nem szokott, úgyhogy most bennem egy algopyrin, várom, hogy hasson.
Hideg van, és havazott, nyálkás minden. Hol a tavasz? És a napsütés? Reggel szopi közben Áronnak meséltem is, hogy március eleje van, ilyenkor kellene, hogy csiripeljenek a madarak, kellemesen lengedezzen a szellő, rügyezzenek a fák, stb. Ehhez képest hideg van, jó, ha harkályomat és a bocibocis tejes autót halljuk.
Ha jó kedvem lenne, biztos leírnám, hogy az immár 12 fogacskával rendelkező Kisfickónak jól telt a hétvégéje. Volt Apukám látogatóban, furcsa volt őt lassan fél év óta először a nagyszobánkban látni, ahogy labdázik az unokájával. Ez a kép is ekkor készült.
Meg voltunk látogatóban Balu nagypapájánál, igaz, ott Csipu kissé nehezményezte, hogy nem engedték a számítógép közelébe, és eltört nála a mécses, kellett anya (meg a haja), hogy megvigasztalja.
Meg ha jó kedvem lenne, biztos leírnám, hogy újabb játékra tettünk szert. Még xmas-ra kaptunk egy kimondthatatlan nevű tornyot, aminek lényege, hogy a rúdra színes egyre kisebb karikákat kell rátenni. Amit kaptunk, azt Zurammal egyöntetűen időlegesen balesetveszélyesnek minősítettük, lévén túl vékony még a "szúró rúd", és Csipu még billegális, de tetszett neki, ezért invesztáltunk egy "tompább" verzióba, ezúttal műanyagból. Kibontva jöttünk rá, hogy miért volt olyan olcsó. Mert a gyártó egy öntőformával két legyet ütött egy csapásra, legalábbis ami a rúd részét illeti. Amin egy Toys felirat van, az való a kisgyerekeknek, de ha ezt leszedjük, akkor simán elmegy műbroki felnőtt játéknak :) Azóta is ezen mosolygunk. Ha jó kedvünk van.
De nekem nincs jó kedvem. És tudom, hogy nem szabad a legrosszabbra gondolni, meg előre festeni az ördögöt a falra, meg nem dől össze a világ, meg lehetne rosszabb is, meg várjuk meg a szakorvos leletet, meg lehet fals pozitív az eredmény, ahogy 10 éve nálam is az volt, meg én is ilyeneket mondanék mindenkinek, akivel ugyanez történne meg, de ez most jelen állapotomban semmit nem javít.
A teszt. Amit tudtunk, azt igazolta. Tojásallergia. Amit sejtettünk, azt nem igazolta, hála égnek. Nincs tejallergia. Amit nem tudtunk, és nem is sejtettünk, azt viszont kimutatta: enyhe zab és glutén allergia. Becsapott a ménkő. Lehet, mégiscsak igaza lesz vkinek, hogy előbb utóbb minden gyerek kórházba kerül, mert a 100-os diagnózist a cöliákiáról bélbiopsziával mondják ki. Amit szerencsére gyerekeknél altatásban csinálják. Én magamnál voltam, amikor nekem csinálták. Bár aludhattam volna :)
Nincs jó kedvem. Fáj a fejem. Morcogok azokkal, akiket szeretek. Szeretlek!!!!!!
Bömbi Bt.