Nehogy szó érje a ház elejét...

... főleg Pitta részéről, ezért most nem várunk egy hetet, amíg megint jelentkezünk! Csendesen mandarint majszolgatva ülünk itt Baluval, Csipu alszik. Szerencsére. Tegnap megint kicsit sokat evett, és nagy bwoaf lett a vége, szívbajt hozva apukámra meg a tesómra. Lementünk ugyanis sétálni, és az utca alján Picike úgy döntött, hogy kicsit bukik. Baluval - sajnos - mi már gyakorlottak vagyunk ebben, ez csak az "előszele" a dolgoknak, hazafelé is vettük rögtön az irányt, de ugye apuval ez nem megy olyan gyorsan. Maradjunk annyiban, hogy ők még többször láthatták az "előadást", majd mi is még otthon is. Pici közben már olyan fáradt volt, hogy elaludt a karomban, de álmában még hányt kétszer, a vége az lett, hogy a fotelben az ölemben / mellkasomon aludt másfél órát. Én meg a hoztam a szokásos paraanya formámat. Tudom, tudom, megesik az ilyen, nem kell félni, stb, de nem tudok nem félni. Ez van.

Egyébként úgy döntöttem, hogy szembenézek a korommal. Éjjeli arckrémet kezdtem el használni. Szörnyű. Örexem :( A vég az lesz, amikor invesztálok egy szemránckrémbe. Tudom, a kozmetikai ipar - és valszeg igazuk is van vhol - szerint 30 után már nem elég a sima krém, ezért én tehetek majd arról, hogy 50 évesen ráncos vén banya leszek. Juj!

Annyiszor...

... elkezdtem már gondolatban írni a következő bejegyzést, de mindig közbejött valami. Sőt, volt olyan, hogy már a gép előtt ültem, de akkor is: telefonok, vagy rég nem megválaszolt e-mailek, és vhogy mindig elmaradt. De majd most pótlom! ... legalábbis igyexem megosztani Veletek az elmúlt hét eseményeit, ha nem is mindet, de a legfontosabbakat.

Csipu a kocsmában
Mielőtt még bármi rosszra gondolnátok, nem, nem visszük ilyen helyekre a gyereket. Ő viszont úgy tűnik, hogy szeretne menni, legalábbis az autentikus "kocsma tartást" bőszen gyakorolja. Ez a pozíció úgy néz ki, hogy a Lurkó elmászik a kisasztalhoz, mögötte feláll, ezáltal az olyan mellkas és pocak közötti magasságba kerül neki. Majd szépen félkönyökkel rákönyököl, és a másik kezével magyaráz, hogy hol a söre! Tiszta bárpult feeling. Balu csinált képeket, csak még nem töltöttük át, de madj kiegészítjük a bejegyzést.

Áll a baba, áll
Egyre jobban megy neki a gyakorlat. Feláll mindenhol, a vasalódeszkába kapaszkodva, vagy a lábamba / nadrágomba, tükör szélébe (ettől mondjuk szívinfarktust kapok), meg a standard helyeken, úgy is mint kanapé, ágyszéle, kiságy, tv szekrény és a "bárpult". Lépegetés még nincs, habár a lábacskákat bőszen emelgeti, de ha arrébb kellene menni egy vonzó tereptárgyért, akkor vagy eldől oldalra (vagy eléri eldőlés előtt még), vagy lehuppan, arrébb mászik és újra feláll. Fifikás a gyerek, mit ne mondjak:)

Pakoljunk
Ez nálunk úgy néz ki, hogy Csipu kipakol, én meg vissza utána. Ő meg megint ki. Vannak kedvencek. Az egyik az ő szobájában a kisfiók, amiben anyukája botor módon a használaton kívüli harisnyáit és fürdőruháit tárolja. Imádja. Azok a zörgő dobozok! És színes holmik hosszú madzagokkal! Wow! Szintén itt a másik kedvenc, a pelenkázó alatt, vagy a másik, ahol a kinőtt ruhák átmeneti szállása és a nem használt műanyag tányérok, kanalak, ajándékba kapott babakozmetikumok is vannak. Olyan, mint amikor Yoda kipakolta Luke szekrényét. Belemászik és repkednek a feje felett kifelé a cuccok, és amikor egy-egy érdekesebb dolgot talál, azt megcsócsálja .. majd supsz, az is megy a többi után a levesbe:) Természetesen a legnagyobb lendülettel akkor pakol, amikor fürcsipancsizni kellene mennünk, én már összepakolnék, Balu készíti neki a vizet, ő két mp-el azelőtt még tök fáradtnak tűnt, de ha szekrényt lát, akkor megszűnik létezni minden álmosság! ... és jön a Raabemuttter, aki elviszi onnan, pfuj!

Értelem
Most már tényleg le sem tudjuk tagadni, hogy ő már nem csecsemő, hanem értelmes kis kisfiú. Igaz, a "nem" szócska mg nem ment át a kisagyába, habár tudja, hogy rossz fát tesz a tűzre ilyenkor, de azért újra meg újra próbálkozik, szülők meg erélyesen rászólnak. Viszont az már teljesen megy, amikor megkérem, hogy jöjjön ki velem a konyhába reggel, vagy este totyizzon utánam a kisszobába (szekrényt pakolni persze), vagy megkeresi a halom játék között a piros labdát (az ÁSZ!) és odaadja. De a legédesebbet pár napja produkálja, igaz nem minden alkalommal: fürcsi előtt vigasztalásnak a csumájsz a szájában szokott lenni, amíg vetkőztetem. Múltkor nem nagyon akaródzott tőle megválni, pedig már pucéran arra vártam, hogy betekerjem és vigyem. Mondom neki, hogy "Csipu, csumájsszal nem megyünk fürcsipancsizni!" Erre a kisfickó mit csinál? Kikapta a szájából és úgy elhajította, hogy a szekrény "fogta" meg. Azt hittem elesek a röhögéstől :)))

Tegnap volt a nagy nap, randiztam a Főnökömmel. Amolyan első bálozó tapogatózó beszélgetésen vagyok túl. Ő szeretné, ha minél hamarabb visszamennék, én meg ősznél előbb nem igazán. Megbeszéltük az opciókat, a variánsokat, gondolkozik, hogy milyen munkákat tudna nekem adni (amiket korábban csináltam, azt már más csinálja, az osztály is átalakult ill. fog a köv hónapokban) kicsit, és májusban újra értekezünk. Ezalatt Fiús Nap volt: Balu volt Áronnal, sétáltak, ettek, épp arra értem haza, hogy Balu altatja a gyerkőcöt. Jól viselkedtek mindketten - legalábbis nekem ezt mondták :)
Itt volt a védőnő, Csipu továbbra is tetszik neki, stramm kislegény. Megnézegette mit tud, meg beszéltünk a hamikról is, hogy mit lehet, mit inkább ne, mi legyen a tejes dolgokkal, meg a bölcsiről is. Nagyon bírom Ágit, örülök, hogy ő a védőnénink.

Most megyek, összepakolok, merte gy romhalmazt hagytunk magunk után. Igyexünk sűrűbben jelentkezni, és a fotókkal is lógunk még. Sorry!

365-52-1

Ez nem egy telefonszám, hanem Csipu kora különböző "mértékegységekben" kifejezve a tegnapi napra datálva. Igen, elérkezett a Nagy Nap, amikor a kis csecsemő már nem csecsemő, hanem a kisgyermek korba lépett ifjú legényke. Persze a lépést még nem kell szó szerint venni, mert ugyan felállás után néha tesz olyan irányú mozgást, amit akár araszolásnak (ergo fél-lépésnek) is nézhetnénk, de ez még nem az igazi.
A jeles esemény miatt a 7vége minden volt, csak pihentető nem. Szombatra Balu Kiscsaládjánál volt jelenésünk, ami cca 20 embert jelent, ebből sok-sok gyerek mindenféle korosztályban. Csipu jó későn ébredt a délelőtti alvásból, így az eredetileg 2-re tervezett szeánsz 3-ra tolódott, mi mentünk még a tortáért is (nem, Csipu nem kapott belőle, ez a felnőtteknek szólt). Mivel teli hassal mentünk nagyon jól viselkedett. Annak külön örülök, hogy a két dédszülője is sokat tudta tartogatni, mert ők viszonylag ritkán látják, most azonban kiélvezhették a Kisfickót:) A Dédpapának van egy zseblámpája, azt imádja Csipu, egyfolytában rágja - főleg, amikor be is van kapcsolva. Vagy fogorvos lesz belőle vagy Dracula színész :)))
Szombaton még este felugrottak FRSZ-ék, hoztak ajándékot: egy üveg whiskey-t, szigggggorúan csak 18 éves korában felnyitható! Vitzeltünk is, hogy még jó, hogy 17 éves szavidejű óvszert nem árulnak, mert lehet, azt is kapott volna :)))
Vasárnap Anyumékhoz mentünk, ott szelídebb volt az ünneplés, Madár régen nem tartogatta már az unokáját, most azonban megkapta. Estefelé aztán mi hármasban is ünnepeltünk picikét: Balu sütött neki tortát, ami inkább kalács volt, nagyon finomra sikeredett. (fotókat majd alkalomadtán teszünk fel)
Jól még ha fárasztóan is sikerült a hétvége, csak a vége lett sajnos izgulós. Piciként valószínűleg túlette magát, vagy későn volt a vacsi, vagy nem tudjuk, de este lefekvés előtt összehányt engem, Balut (kétszer) és a szobáját is kétszer. Most diétán van, én meg hímes tojásként emelgetem csak. Ő meg persze éhes és reklamál. Szerencsére nem a mostani hányós / fosi vírus, csak elcsapta a gyomrát, de a paraanya, tudjátok...

Még mindig nyugdíjpénztározok. Nagyjából minden második gondolatom ez. Fel vagyok háborodva, dühös vagyok és frusztrált, hogy belekényszerítenek egy ilyen döntésbe, ahol egyik sem jó a jelenlegi feltételek mellett. Nem lesz annyi gyerek, aki kifizesse majd 28 év múlva az én nyugdíjamat, hiába jönnek most az adókedvezményekkel. Biztos sokan vállalnak ezért most 3. gyereket, akik már eddig is gondolkoztak rajta, de ettől nem lesz több magyar, ill. nem lesz több olyan, aki államkasszába fizetős tevékenységet végez majd 25 év múlva... Viszont ha becsődül vmi miatt a kasszám, vagy csak épp akkor lesz megint egy válság (Kondratyev ciklus rulez!), akkor kakiban leszek. És nem csak én leszek, hanem a családom is, hiszen nem egyedül vagyok, hanem többen. Vki azt javasolta, hogy szüljek gyerekeket, és taníttassam ki őket idegen nyelvre és menjenek külföldre, hogy majd onnan eltartsanak minket öregeket. Ezért szüljek????? Ez nem sokkal jobb, mint a tenyészkancaság:( Vagy ne legyek idealista, mert annak nincs itt az ideje? Ti mit csináltok?

Eldugulok. Szép napot kívánok mindenkinek, sétáljatok nagyokat és élvezzétek a meleg napokat, jön 7végén a hó...

Hogy én hogy utálom...

a politikát! Most minden hirtelenharagú és velem nem egyetértő olvasómtól kérem, hogy ne is olvassa tovább. Illetve ha vkit személyesen pártpolitikai érzelmében megbántanék, akkor bocs, nem személyesen nekik szólt, csak fortyog bennem a düh és ki kell írnom!
Azt utálom, hogy szintől függetlenül mindenkinek a saját töke felé hajlik a keze és ezt max 4, jobb esetben 8 évre teszik, persze minden alkalommal előadva a nagyhalált, hogy 30 évre előre. Egy frászt! Amióta az eszemet tudom (ez olyan 15-20 évre tehető) egyre fogy a magyar. Nem kell hozzá q nagy matekosnak lenni, hogy kiderüljön, hogy egy idő után nem lesz annyi kereső ember, aki eltartsa az egyre több nyugdíjast, pláne nem azokat akik akarva vagy akaratlanul szürke vagy fekete munkából éltek. Mindenki (inkl. V-t is, aki 4 ivig qra nem mert hozzányúlni) csak nyavalygott eddig, aztán 98-ban léptek, és létrehozták a kötelező magánnyugdíj rendszert. Igen, felháborító, hogy kötelező volt, de az állami is kötelező volt, úgyhogy csak a színe más, a forma ugyanaz. Nem, nem lopták el a pénzt, nem jobban, mint ha bemegy az állami kasszába. Igen, tudom, a szüleim nyugdíjasok, az övéket is fizetni kell vmiből! Meg azt is tudom, hogy nagy kalap, együtt vagyunk a hajóban meg egyebek. Ma megkaptam a magánnyugdíjpénztáramtól az egyenlegemet. Szép kis kerek összeg. Elgondolkoztatott. Már vagy egy hónapja ezen gondolkozom / gondolkozunk Baluval.
Hogy a pék bögyölőjébe jönnek azzal a fenyegető ötlettel, hogy ha maradok a magán rendszerben, akkor nix neked állami nyugdíj, holott a járadékot (akárminek is nevezzük, felőlem hívhatják színesfémadónak is) leszedik a fizumból???? Mi az, hogy elvesztem az éveimet???? Öntsünk akkor tiszta vizet a pohárba, és mondjuk azt: vagy bemész az államiba tokkal vonóval, vagy maradsz és gondoskodsz magadról, de akkor azt is tokkal vonóval ha kérhetném!!!!! Elegem van abból, hogy a több millás TB járulékok mellett nekem kell fizetnem mindenért, ha emberi ellátást akarok, hogy csak haverok miatt él még az Apám, hogy borítékokat kell dugdosni, hogy anyámnak borítékkal felfegyverkezve kell ágyat vadásznia az apukámnak a kórházban, mert az intenzívről ki kellett adni őt?!!!
Menjek vagy maradjak? Megyek, akkor lőttek annak, hogy emberibb / magasabb nyugdíjam legyen, mert nem lesz annyi gyerek, aki majd eltartson. Ha megyek, akkor szépen magamnak kell még félretennem (még több) pénzt, hogy legyen miből kiegészítenem. (eddig is teszem...). Ha maradok, akkor meg igencsak lecsökken az a pénz ami halmozódik, és ugyanúgy magamnak kell félretennem. Mindenképpen félre kell tennem, de akkor hadd döntsek én. SZABADON! Egy szabad (?) országban.
Elnézést! Tele van a t#&@öm.
Bocs.Uff.

Anyalétra mehet a spájzba

Mert már nincs rá szükség. Cca egy hete én voltam az anyalétra, akin kapaszkodva drága egyetlen kicsi fiacskám felállt, és remegő lábacskákkal nézegette, hogy mi van a hátam mögött, a kanapén, vagy bárhol máshol. Édesen odamászott hozzám, megtépte a pólómat, kapaszkodott, és felállt. Balunál a fürcsipancsinál ezt már majd egy hónapja teszi, nálam csak egy hét volt. Tegnap este megtört a varázs, rákapott annak az ízére, hogyan is lehet ezt egyedül megtenni, és a létra mehet a spájzba. Ez a világ rendje. Szép lassan elkezdődik az, amikor a kispadra leszek ültetve. Igaz, ez abban a pillanatban megkezdődött, amikor megszületett, ez csak egy újabb lépés. Kis lépés, de nagy is :)

Csordogálnak a napok

Mióta utoljára jelentkeztünk, azóta szép nyugalomban csordogálnak a napok, most igyexem ebből kis ízelítőt adni - várom, hogy kihűljön a sütőtök, hogy meg tudjam csinálni Csipu holnap / meg holnaputáni ebédjét.

Először is, ígéretemhez híven elindítottam a pótszemüveg projektet. Szerdán Anyukám bevállalta, hogy vigyáz picit a Picire, én meg nyakamba vettem a várost, és kértem új szemüveget. Van vmi jó abban, ha az ember rövidlátó és örexik. Ismét egy negyed dioptriával jobb lett a szemem, úgyhogy lassan nem leszek "vakond", csak "vakon" :D Vmikor jövő hét végére ígérték, szép bababiztos a kerete, olyan rúgós kihajlós típusú, de az ördög nem alszik elméletem miatt ezen is lesz biztosítás.

Csipukát pénteken gyógyultnak nyilvánította a családi kupaktanács,a mit meg is ünnepeltünk egy sétával, meg bevásárlással. Elmentünk a belvárosba, már nem is emléxem, mikor voltunk ott utoljára ... még vmikor 3. advent táján, ha jók az emlékeim. Csipu szuszákolt a kocsiban, mi mászkáltunk, és élveztük, hogy kiszabadultunk - Balu a munkahelyéről, én meg otthonról. 7végén is kihasználtuk a jóidőt és séta projekteket tartottunk, ill. megpróbáltuk részlegesen feltölteni a kiürült hűtőszekrényt. Ma CSK-éknál voltunk egy kiadós Tettye túra után túrós rétesezni, és babanézőben. Simonka egyre nagyobb, pedig fiatalabb Csipunál. Édesek voltak: Simon 20 percig egyfolytában karattyolt, miközben játszott, a mi Gyermekünk meg ezen 20 perc alatt ült, és magában játszott, néha kitekintve a szüleire, hogy megvagyunk-e még. Ég és föld a két gyerek. Oszt néha egyszerre mozdultak rá egy játékra, de nem lett mécsestörés belőle, és Csipu sem vette elő "jó modorát" és húzgálta meg Simon haját. Hiába, fejlődik a gyerek :)

Atyám is egyre jobban van, a héten több vizsgálaton is volt, meg next week is. Mivel már én sem vagyok beteg, végre meglátogathattam. Konstatáltam, hogy végre hízott kicsit, már nagyon ráfért. Tegnap és ma is sétált az utcán, szépen halad, ennek nagyon örülök!!!! Nemsokára már jön velem Áronkát tologatni :)))) - persze csak óvatosan.

Két hét múlva randizok a Boss-sal. Jön az igazság pillanata, hogy akkor most hogyan tovább. Gyártjuk a szcenáriókat Baluval, hogy ha A-t mond, akkor én arra mit, ha B-t, akkor mit, és ha eljutunk H-ig, akkor mi legyen a válasz. Ezen sokat majolok. Azon már túltettem magam, hogy sokan biztos szaranyának néznek majd, mert bölcsibe adjuk a Lurkót, de ez a mi életünk, mi családunk, mi döntésünk.

Jól haladok a xmas ajándék könyvek kivégzésével. Lolával az életet gyorsan kipipáltam, szinte le sem bírtam tenni, nagyon jó, egy szinten van Süveges Gergő könyvével, jó a humora mindkettőnek, az biztos :) Esküvős blog könyvet is elolvastam, jókat derültem - ismét :) A Bárdos könyve (Love Story) nagy csalódás volt, messze többet vártam: max 5 többszörösen összetett mondat van benne, vagy olyan, ami több mint 10 szót tartalmazna, és nekem ez a minden bizonnyal nagyon modern írói stílus nagyon nemgyerebe. Hiába, nekem cizeláltabb kell. Fojtásnak "elfogyasztottam" az egyik agynyúzó D. Stell könyvet, habkönnyű, semmi extra fordulat, lagymatag, de kikapcsolni jó, van még egy másik is. Vészhelyzetre, ha nem látnám a VV-t :)) - egyébként Ildikó meghibbant??? Évát?? Normális ez a tyúk??? :DDD

Jövő 7végén party lesz. Kisfiúnk egy egész éves lesz vasárnap, szombaton Party Balu anyukájánál. Náluk ez szokás, hogy összegyűlnek és zsibonganak. Ha nem tudnám, hogy nem igaz, akkor biztos azt mondanám, hogy van egy nagy adag olasz vér bennük, már csak a pizza és a pasta hiányzik, meg a Bella Donna Italia :) Csipuka persze az egészből majd nem ért semmit, lévén neki ez a nap is (még) ugyanolyan, mint a többi, de a családnak kell az ünnep, úgyhogy megyünk :)

Most lassan abbafejezem, megnézem a facsét, és a tököt se felejtsük el :) Pusszantás!

Mákostészta

Történt, hogy két és fél éve úgy döntöttem, egyszer élek és invesztáltam egy dögös (szerintem legalábbis) drága keretbe és egy fényre sötétedő lencsébe, mindezt aranyáron, gondolván, mostanában úgysem lesz új szemüvegem!
Tegnap történt, hogy kismilliomodik hangos NEM, NEM NYÚLSZ A SZEMÜVEGEMHEZ erélyes kijelentésem után ismét ezt mondtam, amikor este 8-kor a Gyermek a szemüvegemet akarta letépni a fejemről, de most nem sikerült időben kiszabadítanom a karmai közül, és a keret megadta magát. Eltört. Nálam a mécses tört el. Aki rövidlátó, az tudja, hogy milyen a -5,5-ös szem, aki nem, az örüljön. Pótszemüveg nincs (tudom, tudom, pár napja pont erről beszéltünk Baluval, hogy kellene. Karma). Miközben Csipu fürdött, teljesen kétségbeestem, mert amíg elkészül az új szemüveg, addig én a lakásból sem merek egyedül kimenni, lévén otthon még csak-csak megtalálom a dolgokat, de kint????
Ma reggel visszavittük Makit a dokihoz (még mindig kell gyógyszert szednie, javult, de nem gyógyult), és utána go Ofotért babával, rimánkodni egy időpontért, egy gyors szemüvegkészítésért. A leggyorsabb esetben is 1-1,5 hét, mire elkészül egy új szemüveg. És akkor!!! Az egyik eladó lány szerint van még egy ilyen keret!!! Mindenki ezt kereste, még én is, és meglett :)))) Mák 1!. Mák 2, hogy mivel 3 éves kifutó modell, le volt árazva (így csak 28.000 pénzünk bánta a kalandot). Mák 3, hogy ki lehetett szedni a régiből az üveget és betenni ebbe, úgyhogy újra látok :D
(és lesz pótszemüvegem, megígérem!)
Gyerek alszik, én ezt gyorsan elmeséltem, Balu bement dolgozni, köszönöm a kollégáinak is a türelmet!

Lassan véget ér egy korszak

Igen, véget ér egy fontos korszak. Egy olyan korszak, amely közel egy éve tart, és pillanatokon belül vége. Pedig hogy megszerettem azt a szőke mosolygós arcot, ami néha néha rám nézett, amikor pelenkáztam a kisfiamat. Tudom, az a világ rendje, hogy változzanak a dolgok, hogy változzanak az arcok is. Meg kell szokni, még ha nehéz is lesz, hiszen nem tudom, valójában mi is indokolta a korszak végét.

Pampers! Mi a fenének kellett lecserélni a pelenkák elején a figurákat? Miért kell eltüntetni az Árja Kisfiút, a Fekete Kiscsajt és a Politikailag Korrekt Kiscsávót? Most honnan fogom tudni, hogy kakil-e majd a tiszta pelusba a gyerekem??? :DDDD

Új év, régi érzelmek

Újabb évre virradtunk. A tavalyi vhogy elrepült. Az imént olvastam vissza, hogy a blogban miket írogattam / írogattunk egy éve. Juj, mekkora hasam volt azon az uccsó képen :) Aztán hertelenben babás képek vannak a blogon, és azóta is, immel ámmal...

Úgy gondolom, hogy az idei évre kibetegeskedtünk magunkat a Kiscsaládommal. Csipu nagyjából kezd rendbejönni, habár még köhög, de megúsztuk a tüdőgyulladást, kedden visszük vissza - immár a saját gyerekorvosunkhoz - kontrollra. Ha eddig nem tűnt volna fel, én egy paraanya vagyok. Szörnyű volt hallgatni a kis sípoló, reszelő tüdejét, a napi 5-7 porszívózáskor a sírását, amikor én fogtam le, akkor a vergődését, ellenkezését, a fulladozó köhögését. Nem tudom ezt megszokni, félek, nem is lehet. Minden kis rezdülésre ugrottunk, és izgultunk, nehogy tüdőgyulladás, vagy még rosszabb legyen a dologból. (persze tudom, a statisztikák szerint a legtöbb kisgyerek 2 éves kora alatt egyszer tüdőgyulladást kap, meg - ahogy egyszer vki megjegyezte - előbb-utóbb minden gyerek kórházba kerül, de azért mégiscsak)

Nem volt váratlan, hogy miután 3 napig az arcunkba köhécselt, előbb-utóbb a szülők is elkapják a nyavalyát. Én kezdtem, és ahogy a nagykönyvben meg van írva, rendesen ki is dőltem a sorból. Annyira, hogy 2 napig szinte az ágyból sem bírtam kikelni, fájt mindenem, a szemem helyén úgy éreztem, hogy két teniszlabda van a koponyámba, az ujjaim / csuklóm sajgott, hőemelkedés, köhögés, nátha. A teljes spektrum. Elméletileg egy anya "munkaszerződésében" nincs benne, hogy beteg lehet, nem is tudom, hogy mihez kezdtem volna, ha nincs Balu. Az a Balu, aki maga is megbetegedett, csak ő kevésbé kapta el. Így ő volt a picivel, én meg távolról néztem őket, és ott akartam lenni velük. Csak távpuszukat tudtam küldeni a fiúknak, hiányzik, hogy mindkettőt összecsókolgassam, de tudom, ezzel még várnom kell pár napot. Kezdek jobban lenni! Imádom a Párom! Imádom, hogy nem az a fajta ember, aki elbagatelizálja a gyerek betegségét, aki ugyanúgy aggódik, aki beparancsol az ágyba, hogy mars vissza takarodj, gyógyulj meg, és vigyáz közben a Picire, és mindezért nem kér érdemrendet, mert neki ez így természetes.

Új év, és régi érzelmek. Továbbra is szeretem a Párom (idén jön a bűvös 7. év...), szeretem a gyerekem, aggódok érte, és parázok, de talán egyre kevesebbet (ma csak úgy kapott egy kis pizza szélét... lassan kinő a csecsemő korból, és 1 éves kisgyerek lesz, el sem hiszem...). Olyan jó volt - még akkor is, ha dögrovás volt - együtt lenni majd egy teljes hétig. Élveztem. Amikor hárman voltunk fent, vagy amikor a pici aludt, és csak ketten voltunk, én izzadtam a takaró alatt (nem attól....), és Balu vakargatta a hátam gyógyszerként. A csendes pillanatokat és a vidámakat. Jó lenne, ha ez örökké tarthatna, de jönnek a munkás hétköznapok, amikor nem ez lesz. Igaz, jönnek az egyre hosszabb nappalok, lassan a tavasz (hol van az még???), és kisöprik innen ezt a szörnyű szmogos levegőt, amitől még az egészséges ember is krákog!

Összevissza voltam. Elnézést! Boldog Új Évet kívánok mindenkinek, és remélem, hogy a messzire szakadtakkal is találkozunk majd személyesen!!! :))) Csók Drágáim!