Nekem egy nagyon okos kisfiam van. Annak ellenére, hogy anno a csecsemőképzőben a "Hatékony és gyors elalvás technikája" órát speciel átaludta, és ezért nem igazán tudja alkalmazni az ott elmondottakat, a "Hogyan ne rágjuk le anyu cicijét, mert azzal magunknak is rosszat teszünk" órán úgy tűnik, hogy figyelt. Ugyebár Őkegyelmessége az eddigi hiányzó fogacskákat rögtön duplázva pótolja, kettő nő párhuzamban, és azzal már szépen lehet(ne) harapni. Mikor kibújtak, akkor féltem is, először nem alaptalanul, mivel a drága rá(m)harapott. Na emberek, én eddig azt hittem, hogy a gyulladt mellből szoptatni, az fáj, de ez sem kutya! A szakmai tanácsok szerint ilyenkor nem sikítunk (bakker, ezt hogyan álljam meg???), mert megijed a baba, és még jobban rá(m)harap, hanem szépen szétfeszítjük kisujjal a szájat, kivesszük a megmaradt bőrdarabot, és szigorú tekintettel megdorgáljuk a kis Kannibált, hogy Nem, mert ez anyának fáj. Erre neki elméletileg meg kell tanulnia, hogy mit szabad és mit nem. Szkeptikus voltam, és bíza sikítás megvolt, de két nap alatt megtanulta ... és én is, hogy az elején odafigyel, és amikor lankad a lelkesedés, akkor biza néha kicsit harap. No és azt is, hogy Balu nincs bent szopinál, mert Csipu Rá figyel, követi a szemével, amit követ a fejével, aminek része a szája, és abban általában az én egy részem is benne van. A gumicici már nem játék, hanem fogas kérdés lett!
Kisfiam most éppen alszik. Mostanában nehezen tudjuk elaltatni. Legtöbbször csak cicivel, ringatni egyre nehezebb (9 kiló), visszatértünk kicsit a cumihoz, úgy tűnik, hogy most elfogadja, valszeg masszírozza az ínyét. Éjjel viszont megint kevesebbet alszik, habár ez relatíve, kinek mi a kevés / sok. Biztos sokan ölni tudnának egy 6 órát egyben alvó gyerekért, én meg itt visszasírom a 8 órát egybe lehúzó gyerekemet :)
Kaptunk kápszert (rizspép) A-éktól, most azzal próbáljuk sűríteni a gyümölcsöket (amit mi mixelünk, a gyáriban van rizsdara sűríteni), mert különben folyik nagyon, nehéz kanalazni. Balu eddig is tagja volt az AT csoportnak, most méginkább. Tudjátok: Balu vagyok. Függő. Tápszerfüggő. Eddig Csipu tápszerét ette poralakban stikában, néha le is bukott (helyes kis fehér por-foltok a ruhán...), de ez az új anyag, ez megőrjítette. Vaníliás, és nagyon finom. (elkészítve is mondjuk, ezt nekem is be kell vallanom). Felírattam dokival egy dobozzal, de most még elhasználjuk A-éktól kapottat. Egy kis nylon zacsiba adta oda, tisztára, mintha egy adag anyag lett volna. Mondtam is neki, hogy ha hazafelé elkap a rendőr, akkor bajban leszünk :)
Megint dörög, így sosem száradnak meg a ruhák... éhes vagyok.... puszi mindenkinek!
2010. július 31., szombat
2010. július 26., hétfő
7vége
Újabb hét, és ezúttal már nincs az a kutyadöglesztő meleg, aminek nagyon örülök :) Még ha esős is az idő, de rögtön jobb a kedvem!
A 7vége eléggé mozgalmasra sikeredett, de előtte még egy vallomás jön: nem mertük eddig leírni, mert nem voltunk biztosak benne, hogy akkor ez most tényleg az, de jön Csupikánk foga. Illetve egy mintha már át is törte volna az ínyét. És az egészben az a vitzes, hogy mi igazából semmi jelét sem vettük észre. Oké, hogy mindent a szájába töm, de azt már jó régóta, olyan, mint egy kiskutya, mindent megrág, csak max őutána csak nyálasak lesznek a dolgok, és nem mennek cafatokra. Nyála sem sokkal több, mint eddig, nem volt extrán nyűgös, nem volt piros az arca, kiütéses a popója, nem kelt fel óránként éjjel, szóval a klasszik tüneteket nem mutatta. Most meg csiszitolja a cicimet szopi közben néha, még bírom, habár ma reggel már volt egy harapás szerűség, na akkor kiszedtem azonnal! Furcsa érzés :) megvettük az első fogkefét :D
Vasárnap megszületett D kisfia, Nimród. Nem egy sietős gyerek, az biztos, én már egy hete minden nap "állapotellenőrzés" ügyében csörögtem D-re: kivárta, hogy apukája csüt/pénteken elutazzon tréningezni, sajnos azt is kivárta, hogy a kiválasztott szülésznő elutazzon nyaralni (szombaton), kivárta a jobb (hűvösebb) időt, hogy anyukájának ne kelljen 40 fokban vajúdnia. És jó sportkedvelő kisfiúként azt is kivárta, hogy a szülei (igaz, szerintem ez inkább az apukára vall) szépen megnézzék a német F1 futamot, és csak utána menjenek be a kórházba, ahol 40 percen belül kint volt a kis srác:)
Túl vagyunk a nagy szülinapi hajtáson 7végén. Tudom, ilyet nem szabad mondani, mert jó dolog a szülinapozás, meg örültünk is, de annyira fáradt voltam, valószínűleg a múlt heti 3 napos felújítás - költözések + a hőség miatt, hogy nem nagyon vágytam arra, hogy még a 7végén is mászkáljunk.
A felújítás azóta is tart, Tukkóék még vasárnap este 6-kor is kopácsoltak / fúrtak, ma reggel is arra ébredtem. Ez azért vitzes, mert pont ők üvöltöztek A-ékkal a múltkor (ők közvetlenül alattuk laknak), hogy merészelnek 7végén beverni egy szöget a falba. A szülinapok jól sikerültek, habár a vasárnapi kicsit megcsúszott. Csupi nem nagyon aludt délelőtt, és délben teljesen bealudt a szopiba, letettem, gondoltam, úgyis hamarosan felkel. Hát nem kelt. Sógoromék (jaj, de furcsa G-t így nevezni) már kissé idegesek voltak, végül családi nyomásra felkeltettük Csupit, gyorsan megtömtük (szopi elnapolva, csak szilárd) és húztunk. 2 órát késtünk, de megvártak a tortázással, ajándékozással. Sajnáltam Fannit (az ő szülinapja volt), de nem volt szívem előbb felkelteni a gyerekemet, így is olyan kis bágyadt volt a keltegetés után.
Vettünk etetőszéket, narancssárga, kíváncsi vagyok hogyan reagál majd rá a Pici :) Hiper-szuper, igaz nem az a fajta, ami magától eteti a gyereket, mert olyan is van. Majd elmesélem, addig is legyetek jók, jó étvágyat az ebédhez éljenek a csajok, kezeket a paplan felé és szeressétek egymást gyerekek :)
A 7vége eléggé mozgalmasra sikeredett, de előtte még egy vallomás jön: nem mertük eddig leírni, mert nem voltunk biztosak benne, hogy akkor ez most tényleg az, de jön Csupikánk foga. Illetve egy mintha már át is törte volna az ínyét. És az egészben az a vitzes, hogy mi igazából semmi jelét sem vettük észre. Oké, hogy mindent a szájába töm, de azt már jó régóta, olyan, mint egy kiskutya, mindent megrág, csak max őutána csak nyálasak lesznek a dolgok, és nem mennek cafatokra. Nyála sem sokkal több, mint eddig, nem volt extrán nyűgös, nem volt piros az arca, kiütéses a popója, nem kelt fel óránként éjjel, szóval a klasszik tüneteket nem mutatta. Most meg csiszitolja a cicimet szopi közben néha, még bírom, habár ma reggel már volt egy harapás szerűség, na akkor kiszedtem azonnal! Furcsa érzés :) megvettük az első fogkefét :D
Vasárnap megszületett D kisfia, Nimród. Nem egy sietős gyerek, az biztos, én már egy hete minden nap "állapotellenőrzés" ügyében csörögtem D-re: kivárta, hogy apukája csüt/pénteken elutazzon tréningezni, sajnos azt is kivárta, hogy a kiválasztott szülésznő elutazzon nyaralni (szombaton), kivárta a jobb (hűvösebb) időt, hogy anyukájának ne kelljen 40 fokban vajúdnia. És jó sportkedvelő kisfiúként azt is kivárta, hogy a szülei (igaz, szerintem ez inkább az apukára vall) szépen megnézzék a német F1 futamot, és csak utána menjenek be a kórházba, ahol 40 percen belül kint volt a kis srác:)
Túl vagyunk a nagy szülinapi hajtáson 7végén. Tudom, ilyet nem szabad mondani, mert jó dolog a szülinapozás, meg örültünk is, de annyira fáradt voltam, valószínűleg a múlt heti 3 napos felújítás - költözések + a hőség miatt, hogy nem nagyon vágytam arra, hogy még a 7végén is mászkáljunk.
A felújítás azóta is tart, Tukkóék még vasárnap este 6-kor is kopácsoltak / fúrtak, ma reggel is arra ébredtem. Ez azért vitzes, mert pont ők üvöltöztek A-ékkal a múltkor (ők közvetlenül alattuk laknak), hogy merészelnek 7végén beverni egy szöget a falba. A szülinapok jól sikerültek, habár a vasárnapi kicsit megcsúszott. Csupi nem nagyon aludt délelőtt, és délben teljesen bealudt a szopiba, letettem, gondoltam, úgyis hamarosan felkel. Hát nem kelt. Sógoromék (jaj, de furcsa G-t így nevezni) már kissé idegesek voltak, végül családi nyomásra felkeltettük Csupit, gyorsan megtömtük (szopi elnapolva, csak szilárd) és húztunk. 2 órát késtünk, de megvártak a tortázással, ajándékozással. Sajnáltam Fannit (az ő szülinapja volt), de nem volt szívem előbb felkelteni a gyerekemet, így is olyan kis bágyadt volt a keltegetés után.
Vettünk etetőszéket, narancssárga, kíváncsi vagyok hogyan reagál majd rá a Pici :) Hiper-szuper, igaz nem az a fajta, ami magától eteti a gyereket, mert olyan is van. Majd elmesélem, addig is legyetek jók, jó étvágyat az ebédhez éljenek a csajok, kezeket a paplan felé és szeressétek egymást gyerekek :)
2010. július 23., péntek
Gondolatok
Hőség
Már csak cca 10 órát kell kibírnom, azután aludni fogok, és mire felébredek, már hűvösebb lesz. Én eddig azt hittem, hogy jól bírom a meleget, na persze eddigi életemben ezen időjárást vagy strandon, vagy légkondis munkahelyen töltöttem, nem a még este 11-kor is 30 fokos panelban. Vmi kiakadt bennem, pedig próbálom magam visszafogni, igaz, most sokat segít a tudat, hogy most már tényleg mindjárt vége. Múlt héten Balu szabin volt, akkor is q meleg volt. Ha nem lett volna itt, azt hiszem meghibbantam volna, volt olyan - akármennyire szégyellem magam -, hogy csak arra vágytam, hogy vége legyen a szoptatásnak, és odaadhassam neki a gyereket én meg mehessek fürödni, hogy kibírjam a következő etetésig. Szegényke jól bírta a gyűrődést, pedig nem voltam egy ideális partner. Viszont mentünk nagyokat sétálni: Tuskóba, Intersparba, Árkádba (csúpa babakocsis légkondis hely) és még Sexárdra is elautóztunk.
Már csak 9 és fél óra...
BPA
Láttam mindig a cumisüvegeinken, hogy vmelyikre rá van írva, hogy BPA free, de nem törődtem vele. Valahogy úgy vagyok a dolgokkal - lehet, balga nemtörődöm vásárló vagyok ezért -, hogy egy minőségi boltban, egy minőségi gyártó neve alatt árult babatermék csak nem lehet káros. Anyukám a héten látott a mosóporos tv-ben (hmm, már nem is az a logójuk, akkor ne is hívjam így őket?) egy riportot, hogy a legtöbb cumisüveg BPA-t tartalmaz, ami rákkeltő. És a riportban premier plánban mutatták a mi cumisüvegeinket is, eléggé felismerhető formájuk van. Először nem foglalkoztam vele (lsd fent, a mienkben úgysincs semmi káros), oszt két napja nagyon "megrágott" anyu, és megnéztük a neten a riportot és a kapcsolódó anyagokat. Bár ne tettük volna. A mienkben is van, a gyártó szerint a megengedettnél kevesebb, de a 2010. 02 után gyártottakban már semennyi sincs, de a régebbiek sem veszélyesek (akkor minek szedték ki, ha szerintük nem veszélyes?). A mentesek persze drágábbak, mint a nem mentesek. Akkor most cseréljük le a teljes készletet? Mert arra mindketten emléxünk Baluval, hogy van olyan, amire rá volt írva, de már nem emléxünk, hogy mellikre, és persze az üvegen magán egy fikarcnyi jelzés sincs. Imádom őket :( És nem két fillérről beszélünk. Csak a gyerek egészségéről. Vagy csak a kereskedelem újabb humbugjáról, amivel a kismamákat/papákat riogatják? De a Levegő Munkacsoport talán mégsem olyan... nem tudom ... asszem cserélünk...
Cimena
Balu már beharangozta, hogy mozi!!! Úgyhogy jöjjön az élménybeszámoló! Nos a film szerintem jó. Annak ellenére, hogy Tom C nekem nem a kedvenc színészem, habár ebben azt hiszem főleg a magánéleti dolgai játszanak szerepet, de meg kell hagyni, hogy jól mutat a vásznon. Furcsa érzés volt, cca 9 hónapja voltam utoljára moziban. (A pocakos létben a végén már a babának nem tetszett a dolby hangzás, ezért nem jártunk). A kiplakátolt filmekről azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák, de a popcorn íze nem változott. Hiányozz a kóla, de az nekem most ugyebár nem. A film, ha észreveszed benne az (ön)iróniát a szuperkémfilmek felé, akkor nagyon élvezetes
akkora logikai bukfencekkel, mint a nagy szuperügynökfilmek is :) Csak ajánlani tudom. És rajtam kívül valszeg senki nem fogja nézegeti a film utolsó fél órájában percenként a mobilját, hogy hány óra van, anyukája nem szólt-e (persze nem).
És amikor hazaérve Csupi fent volt (Apukám játszott vele épp), akkor csak magamhoz akartam ölelni, és sosem nem többet elengedni a kis testét. Viszont ilyet többször kell csinálnunk, mert jót tett nekem.
Egyebek
Egyrészt azt hiszem még nem köszöntük meg a Nivea blog szavazatokat, sajnos nem mi nyertünk. A nyertes blogba beleolvastam, kissé szabad szájú a csajszi, de vitzes.
A Kismamásoknak csók a homlokukra. A megjelent cikkért "cserébe" - legalábbis az újságban ez állt - minden szerző kap 4 tiszteletpéldányt, hogy tudja osztogatni (nagyszülők, doki, szülésznő). Én csak vártam, vártam. Aztán két hete - akkor kérték, hogy adjam meg a szülésznőm adatait egy érdeklődő olvasónak - kedvesen jeleztem, hogy hol vannak az újságjaim. Semmi. Szerda este mér kevésbé kedvesen, de azért udvariasan ismét rákérdeztem. Kaptam választ. Semmi bocsika, hogy nem küldtük, csak annyi, hogy küldjük. No comment.
D barátnőm mindenórás. Ahányszor hívom telefonon, és nem veszi fel, rögtön azt hiszem, hogy szül. És amikor felveszi, akkor kiderül, hogy még nem. Pedig máig kellene megszülnie, mert holnaptól szabira megy a szülésznője. Keddre van kiírva. Drukkolok neki, talán a front besegít ma!!!!
Elnézést, hogy eddig nem jelentkeztem, de kissé hektikusak voltak a napok. Tukkóék (másik lépcsőház 4. emelet) felújítják a lakást (annyira nem voltak tukkók, hogy ne szóltak volna, ez plusz pont!) ezért keddtől minden reggel Anyuékhoz menekültem Csipával, és csak 5 körül jöttünk haza. Ott is meleg volt, de talán jobban elviselhető, nem olyan fekvésű a házuk, mint a mienk. A 7vége sem lesz nyugisabb (kicsit elegem van a mozgolódásból, vagy csak a meleg miatt van ez?), szombaton és vasárnap is családi szülinapozásokra megyünk.
Pusszantás!
Már csak cca 10 órát kell kibírnom, azután aludni fogok, és mire felébredek, már hűvösebb lesz. Én eddig azt hittem, hogy jól bírom a meleget, na persze eddigi életemben ezen időjárást vagy strandon, vagy légkondis munkahelyen töltöttem, nem a még este 11-kor is 30 fokos panelban. Vmi kiakadt bennem, pedig próbálom magam visszafogni, igaz, most sokat segít a tudat, hogy most már tényleg mindjárt vége. Múlt héten Balu szabin volt, akkor is q meleg volt. Ha nem lett volna itt, azt hiszem meghibbantam volna, volt olyan - akármennyire szégyellem magam -, hogy csak arra vágytam, hogy vége legyen a szoptatásnak, és odaadhassam neki a gyereket én meg mehessek fürödni, hogy kibírjam a következő etetésig. Szegényke jól bírta a gyűrődést, pedig nem voltam egy ideális partner. Viszont mentünk nagyokat sétálni: Tuskóba, Intersparba, Árkádba (csúpa babakocsis légkondis hely) és még Sexárdra is elautóztunk.
Már csak 9 és fél óra...
BPA
Láttam mindig a cumisüvegeinken, hogy vmelyikre rá van írva, hogy BPA free, de nem törődtem vele. Valahogy úgy vagyok a dolgokkal - lehet, balga nemtörődöm vásárló vagyok ezért -, hogy egy minőségi boltban, egy minőségi gyártó neve alatt árult babatermék csak nem lehet káros. Anyukám a héten látott a mosóporos tv-ben (hmm, már nem is az a logójuk, akkor ne is hívjam így őket?) egy riportot, hogy a legtöbb cumisüveg BPA-t tartalmaz, ami rákkeltő. És a riportban premier plánban mutatták a mi cumisüvegeinket is, eléggé felismerhető formájuk van. Először nem foglalkoztam vele (lsd fent, a mienkben úgysincs semmi káros), oszt két napja nagyon "megrágott" anyu, és megnéztük a neten a riportot és a kapcsolódó anyagokat. Bár ne tettük volna. A mienkben is van, a gyártó szerint a megengedettnél kevesebb, de a 2010. 02 után gyártottakban már semennyi sincs, de a régebbiek sem veszélyesek (akkor minek szedték ki, ha szerintük nem veszélyes?). A mentesek persze drágábbak, mint a nem mentesek. Akkor most cseréljük le a teljes készletet? Mert arra mindketten emléxünk Baluval, hogy van olyan, amire rá volt írva, de már nem emléxünk, hogy mellikre, és persze az üvegen magán egy fikarcnyi jelzés sincs. Imádom őket :( És nem két fillérről beszélünk. Csak a gyerek egészségéről. Vagy csak a kereskedelem újabb humbugjáról, amivel a kismamákat/papákat riogatják? De a Levegő Munkacsoport talán mégsem olyan... nem tudom ... asszem cserélünk...
Cimena
Balu már beharangozta, hogy mozi!!! Úgyhogy jöjjön az élménybeszámoló! Nos a film szerintem jó. Annak ellenére, hogy Tom C nekem nem a kedvenc színészem, habár ebben azt hiszem főleg a magánéleti dolgai játszanak szerepet, de meg kell hagyni, hogy jól mutat a vásznon. Furcsa érzés volt, cca 9 hónapja voltam utoljára moziban. (A pocakos létben a végén már a babának nem tetszett a dolby hangzás, ezért nem jártunk). A kiplakátolt filmekről azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák, de a popcorn íze nem változott. Hiányozz a kóla, de az nekem most ugyebár nem. A film, ha észreveszed benne az (ön)iróniát a szuperkémfilmek felé, akkor nagyon élvezetes
akkora logikai bukfencekkel, mint a nagy szuperügynökfilmek is :) Csak ajánlani tudom. És rajtam kívül valszeg senki nem fogja nézegeti a film utolsó fél órájában percenként a mobilját, hogy hány óra van, anyukája nem szólt-e (persze nem).
És amikor hazaérve Csupi fent volt (Apukám játszott vele épp), akkor csak magamhoz akartam ölelni, és sosem nem többet elengedni a kis testét. Viszont ilyet többször kell csinálnunk, mert jót tett nekem.
Egyebek
Egyrészt azt hiszem még nem köszöntük meg a Nivea blog szavazatokat, sajnos nem mi nyertünk. A nyertes blogba beleolvastam, kissé szabad szájú a csajszi, de vitzes.
A Kismamásoknak csók a homlokukra. A megjelent cikkért "cserébe" - legalábbis az újságban ez állt - minden szerző kap 4 tiszteletpéldányt, hogy tudja osztogatni (nagyszülők, doki, szülésznő). Én csak vártam, vártam. Aztán két hete - akkor kérték, hogy adjam meg a szülésznőm adatait egy érdeklődő olvasónak - kedvesen jeleztem, hogy hol vannak az újságjaim. Semmi. Szerda este mér kevésbé kedvesen, de azért udvariasan ismét rákérdeztem. Kaptam választ. Semmi bocsika, hogy nem küldtük, csak annyi, hogy küldjük. No comment.
D barátnőm mindenórás. Ahányszor hívom telefonon, és nem veszi fel, rögtön azt hiszem, hogy szül. És amikor felveszi, akkor kiderül, hogy még nem. Pedig máig kellene megszülnie, mert holnaptól szabira megy a szülésznője. Keddre van kiírva. Drukkolok neki, talán a front besegít ma!!!!
Elnézést, hogy eddig nem jelentkeztem, de kissé hektikusak voltak a napok. Tukkóék (másik lépcsőház 4. emelet) felújítják a lakást (annyira nem voltak tukkók, hogy ne szóltak volna, ez plusz pont!) ezért keddtől minden reggel Anyuékhoz menekültem Csipával, és csak 5 körül jöttünk haza. Ott is meleg volt, de talán jobban elviselhető, nem olyan fekvésű a házuk, mint a mienk. A 7vége sem lesz nyugisabb (kicsit elegem van a mozgolódásból, vagy csak a meleg miatt van ez?), szombaton és vasárnap is családi szülinapozásokra megyünk.
Pusszantás!
2010. július 18., vasárnap
Séta 1 kis szégyenfoltal.
Mostanában esténként járunk sétálni, az eszméletlen meleg miatt. Sokszor van hogy bemegyünk a belvárosba letesszük a Báthoryba az autót és onnan séta a szecskára (Széchenyi tér) Az Esze Tamás utcán keresztül. Az utcán a tegnapi napig a következő látvány fogadott bennünket:
Ez az utca a Püspöki kert mellett visz el, amiben vagy megnyílt 1 buzgár, vagy eltört 1 cső. Ezt kb 2 hete nézegetjük, de tegnapra - biztos féltek hogy felteszem a blogba, avagy kiszáradt a csap - a jelenség megszűnt. Ugyanakkor felvetül még az a kérdésem hogy vajon miért van olyan katasztrofális állapotban ez a fal, ami közvetlen bemenője a Sétatérnek, és így a Széchenyi térnek is, valamint közvetlen mellette van a Barbakán is, amelyek mind mind igen kedvelt turista látványosságok. Szóval nem értem. Viszont még aznap a Szecskán találtam még egy látványosságot, ez viszont a tér Ékessége. Íme:
Ma kérem visszaesett pár fokkal az idő, Anyóspajtás átjött kicsit pesztrálni mi meg elmegyünk MOZIBA!!! A tomKruz-KámeronDijaz filmet nézzük meg a Kéjjel-nappalt! PÁ!
Ma kérem visszaesett pár fokkal az idő, Anyóspajtás átjött kicsit pesztrálni mi meg elmegyünk MOZIBA!!! A tomKruz-KámeronDijaz filmet nézzük meg a Kéjjel-nappalt! PÁ!
2010. július 17., szombat
Féléves afrikai germán
Hihetetlen gyorsan eltelt ez a fél év...én nem gondoltam volna...és már fél éves a "Kicsike". A keddi orvoslátogatáson 70 cm és 8960-at mutatott a műszer. A doki megen lebakot minket, hogy kis pasa lesz belőle meg nem fog tudni mozogni..hát 1 bullshitt! Azóta rácáfolva a dokira, gondol 1ett és úgy pörög mint a ringlispíl! Méghogy Pasa! Masszív jó csontozatú gyerek! :) Volt bent velünk 1ütt egy 1 éves kis srác, na azt súlyban levertük, de centiben sem voltunk sokkal alatta... Ha a szőkés haját nem is tőlem örökölte, az alkata úgy hiszem tőlünk lesz, nem Nic alacsonyabb családfájától. De az az érzésem 14-15 éves korára én is fel kell majd nézzek rá, de pláne ha a növekedését így folytatja...
Viszont jobban utána kell néznünk a családfánknak...lehet van valami afrikai vérvonalunk is. Ez a kis lurkó negyed 12 óta alszik mint akit fejbe vertek...most 8:48 van...na kellett szólnom.. felköhögött...persze ez nem jelenti azt hogy fel is fog kelni. :) - de felkelt :) - Szóval míg majd minden kisbaba nyűglődik, Áronka mosolyog, igaz izzad mint 1 ló napi 3-4 dl vizet megiszik pluszba (de lehet többet is) és vígan elvan. Vagy téves az az infó, miszerint a kisbabák szobájában az ideális hőmérséklet 18 C, (A bébiőr 2 napja nem mutat mást vagy 29, vagy 30 fokot) vagy a mi gyermekünk tényleg afrikai génekkel rendelkezik...bár a mai elméletek szerint mindenki onnan származik...a gyerek lehet csak visszanyúlt Ádámhoz és Évához...
No ennyit most dióhéjban megyek pesztrálni én is...volt még 1 csomó minden amit írni akartam de az ihlet elszállt.. ha visszajön jelkez újra!
Viszont jobban utána kell néznünk a családfánknak...lehet van valami afrikai vérvonalunk is. Ez a kis lurkó negyed 12 óta alszik mint akit fejbe vertek...most 8:48 van...na kellett szólnom.. felköhögött...persze ez nem jelenti azt hogy fel is fog kelni. :) - de felkelt :) - Szóval míg majd minden kisbaba nyűglődik, Áronka mosolyog, igaz izzad mint 1 ló napi 3-4 dl vizet megiszik pluszba (de lehet többet is) és vígan elvan. Vagy téves az az infó, miszerint a kisbabák szobájában az ideális hőmérséklet 18 C, (A bébiőr 2 napja nem mutat mást vagy 29, vagy 30 fokot) vagy a mi gyermekünk tényleg afrikai génekkel rendelkezik...bár a mai elméletek szerint mindenki onnan származik...a gyerek lehet csak visszanyúlt Ádámhoz és Évához...
No ennyit most dióhéjban megyek pesztrálni én is...volt még 1 csomó minden amit írni akartam de az ihlet elszállt.. ha visszajön jelkez újra!
2010. július 12., hétfő
Közel 4 hete történt...
... de eddig nem hoztuk nyilvánosságra, mivel meglepetésnek szántuk jó pár emberkének. Mivel ma az utolsó "célszemély" is "megkapta a magáét", ezért most már mindenkinek el lehet mondani, meg lehet mutatni, hogy mit is csináltunk június 16-án, a házassági évfordulónkon és Csipa 5. hónapos szülinapján délelőtt.
Ezt:
No meg ezt is:
... és még jó sokat, nehezen is szűrtük meg a képeket :) Egy kisebb kollekció a Facebookon, a teljes pedig a Képtárban elérhető!
A fotózásról csak annyit, hogy q meleg volt, Csipa nagyon jól viselte magát, igazi élmény volt, hogy milyen keményen kellett dolgozni, hogy vigyorogjon, soxor a fotós is besegített, majd a fotózás végén, mint aki jól végezte dolgát Huby (egyik photomaker) kezében elaludt a lurkó!
Kellemes nézelődést :)
Ezt:
No meg ezt is:
... és még jó sokat, nehezen is szűrtük meg a képeket :) Egy kisebb kollekció a Facebookon, a teljes pedig a Képtárban elérhető!
A fotózásról csak annyit, hogy q meleg volt, Csipa nagyon jól viselte magát, igazi élmény volt, hogy milyen keményen kellett dolgozni, hogy vigyorogjon, soxor a fotós is besegített, majd a fotózás végén, mint aki jól végezte dolgát Huby (egyik photomaker) kezében elaludt a lurkó!
Kellemes nézelődést :)
2010. július 9., péntek
Életjel
Sziasztok!
Eléggé eltűntünk mostanában, ezért gondoltam, hogy gyorsan jelentkezem. Mint ez is mutatja, már jobban vagyok, ma már tejes ennivalót is küldtem a szervezetbe, de még azért odafigyelek, a pacal light még nincs a menűsoron (ja, nem is volt eddig sem!). Szóval jobban vagyok, és annak nagyon örülök, hogy sem Balu sem Csupi nem kapott el tőlem semmit, igaz, extra mennyiségű kézmosó folyadékot és szappant használtam el. és arra is figyeltem - ezt nehéz volt megállnom -, hogy ne puszilgassam Csupit, pedig azt szoktam ezerrel, és most letiltottam magam :( De ma már nem, kapja is a nyálas csókokat! No meg én is tőle, ismét felfedezte reggel az orromat :)
Tegnap voltunk jó nagyon sétálni a belvárosban, már nagyon hiányzott. A levegő kellemes hőmérsékletben, Csupika elaludt viszonylag hamar, így csak mászkáltunk. Jó volt, élveztem. Végre kiszabadultam a lakásból, meg a Promenádot is, ahol eddig sétálgattunk már nagyon unom. Ilyenkor veszi észre az ember, hogy mennyire beszűkül az élettere. Meg olyankor, amikor véletlenül nem babakocsival mászkálok, hanem csak magam, vagy csak Baluval, és akkor is egyrészt babakocsi tempót nyomok, másrészt nézem, hogy hol lehet menni kocsival. Nem ám át a bozótoson, hanem szépen kerülve, holott lehetne egyenesen átvágni is. Ja kérem, a megszokás :D
Befizettem a héten a szeptemberi miniszabi nyaralásunk előlegét, most már nincs menekvés. Jaj, de mit és hogyan fogok pakolni? És mennyit??? És hova????? Azt hiszem a Kolpingosok agyára fogok menni:) Ismertek vkit, aki volt már csecsemővel a Kolping Hotelben?
Most csak ennyi, majd megkérem Balut is, hogy irkáljon, elmesélheti a babás élményeit - ezúton is jelzem, hogy nagyon-nagyon sokat segített, amíg dögrováson voltam, olyan ügyesen bánik Csupival, hogy csak na!!!! -, hogy még focit is tudott nézni kicsit, és már vannak percek, amikor el tud szakadni az új mobiljától :)))
Eléggé eltűntünk mostanában, ezért gondoltam, hogy gyorsan jelentkezem. Mint ez is mutatja, már jobban vagyok, ma már tejes ennivalót is küldtem a szervezetbe, de még azért odafigyelek, a pacal light még nincs a menűsoron (ja, nem is volt eddig sem!). Szóval jobban vagyok, és annak nagyon örülök, hogy sem Balu sem Csupi nem kapott el tőlem semmit, igaz, extra mennyiségű kézmosó folyadékot és szappant használtam el. és arra is figyeltem - ezt nehéz volt megállnom -, hogy ne puszilgassam Csupit, pedig azt szoktam ezerrel, és most letiltottam magam :( De ma már nem, kapja is a nyálas csókokat! No meg én is tőle, ismét felfedezte reggel az orromat :)
Tegnap voltunk jó nagyon sétálni a belvárosban, már nagyon hiányzott. A levegő kellemes hőmérsékletben, Csupika elaludt viszonylag hamar, így csak mászkáltunk. Jó volt, élveztem. Végre kiszabadultam a lakásból, meg a Promenádot is, ahol eddig sétálgattunk már nagyon unom. Ilyenkor veszi észre az ember, hogy mennyire beszűkül az élettere. Meg olyankor, amikor véletlenül nem babakocsival mászkálok, hanem csak magam, vagy csak Baluval, és akkor is egyrészt babakocsi tempót nyomok, másrészt nézem, hogy hol lehet menni kocsival. Nem ám át a bozótoson, hanem szépen kerülve, holott lehetne egyenesen átvágni is. Ja kérem, a megszokás :D
Befizettem a héten a szeptemberi miniszabi nyaralásunk előlegét, most már nincs menekvés. Jaj, de mit és hogyan fogok pakolni? És mennyit??? És hova????? Azt hiszem a Kolpingosok agyára fogok menni:) Ismertek vkit, aki volt már csecsemővel a Kolping Hotelben?
Most csak ennyi, majd megkérem Balut is, hogy irkáljon, elmesélheti a babás élményeit - ezúton is jelzem, hogy nagyon-nagyon sokat segített, amíg dögrováson voltam, olyan ügyesen bánik Csupival, hogy csak na!!!! -, hogy még focit is tudott nézni kicsit, és már vannak percek, amikor el tud szakadni az új mobiljától :)))
2010. július 6., kedd
Nem nem...
Az előző bejegyzés úgy láttam sok embert megihletett.. főleg a hányinger és rosszullét része. Itt és most kijelentem hogy nem, NEM várjuk a másodikat! leteszteltük! :) Amúgy Nic kicsit már jobban van hál istennek!
2010. július 3., szombat
Itthon
Úgy volt hogy tegnap és ma Georallyzok. Készültem is rá mint az állat, mondván most begyalázunk mindenkit !!! :-) Aztán a sors másképp hozta. Csütörtökön Nic kezdett furán lenni..hányinger pocifájás gyengeség... Izgultam,szurkoltam hogy jobban legyen! Igen részben azért is hogy önző dögként elmehessek versenyezni, de főként Miatta meg a Kicsi miatt. Aztán péntek délelőtt - munkában lévén - telefonált, fáradt és szomorú volt a hangja. Ebben a pillanatban tudtam, hogy Georally ugrott. De tudtam azt is hogy ez így helyes.
A geó mégiscsak 1 játék, igaz szórakoztató meg minden, de Nic meg a párom és az Ő egészsége ennél sokkal előrébb valóbb! Így hát maradtam. Kíváncsi voltam milyen hatást tesz rám az egész. Azt hittem dühös leszek, hogy ennyi gyakorlás és Nic pont most van rosszul, de nem. Inkább átmentem pátyolgatós Apuciba. (Igaz Anyóspajtás is besegített nem keveset!! Köszönet neki utólag is!!) És ez így természetes. :) Ma már kicsit jobban van az Anyuka, de még nem 100-as. Gyaníthatóan benyelt valamit, amit a szervezete nehezen visel/t el. Ennek köszönhetően viszont teljes szolgálatban voltam máma, igaz porszívózni nem porszívóztam, de azt majd holnap. És ma 1 csomót együtt voltam Áronnal is. 2x sikerült elaltatnom kb. 10-15 percen bélül - most is szunyál -, ami a mostani nehéz altatásait figyelembe véve szerintem igen jó teljesítmény.
Igen, rossz nézni ahogy Nic eléggé elplöttyedt állapotban leledzik, de a pozitív része a dolognak az hogy 1 csomót nálam van a Gyermek. Eddig 1 csomószor volt már rajtam az érzés, hogy nem tudok mit kezdeni vele, most meg hogy nekem kell helytállnom, mert a párom kidőlt így teljesen máshogy viszonyulok a szituhoz. Most éreztem át igazán azt ahogy Nic érez a Kicsi iránt. Amikor csak Ő van vele egyedül, és nincs még 1 segítő kéz, ha gáz van akkor bizony neki kell helytállnia! (Asszony üzeni hogy nagyon ügyesen altatok, és jáccom Csupival! Csak azt nem érti miért nem engedtem, hogy a lábam ujját is bevegye a szájába rágcsálás céljából! :) )
A geó mégiscsak 1 játék, igaz szórakoztató meg minden, de Nic meg a párom és az Ő egészsége ennél sokkal előrébb valóbb! Így hát maradtam. Kíváncsi voltam milyen hatást tesz rám az egész. Azt hittem dühös leszek, hogy ennyi gyakorlás és Nic pont most van rosszul, de nem. Inkább átmentem pátyolgatós Apuciba. (Igaz Anyóspajtás is besegített nem keveset!! Köszönet neki utólag is!!) És ez így természetes. :) Ma már kicsit jobban van az Anyuka, de még nem 100-as. Gyaníthatóan benyelt valamit, amit a szervezete nehezen visel/t el. Ennek köszönhetően viszont teljes szolgálatban voltam máma, igaz porszívózni nem porszívóztam, de azt majd holnap. És ma 1 csomót együtt voltam Áronnal is. 2x sikerült elaltatnom kb. 10-15 percen bélül - most is szunyál -, ami a mostani nehéz altatásait figyelembe véve szerintem igen jó teljesítmény.
Igen, rossz nézni ahogy Nic eléggé elplöttyedt állapotban leledzik, de a pozitív része a dolognak az hogy 1 csomót nálam van a Gyermek. Eddig 1 csomószor volt már rajtam az érzés, hogy nem tudok mit kezdeni vele, most meg hogy nekem kell helytállnom, mert a párom kidőlt így teljesen máshogy viszonyulok a szituhoz. Most éreztem át igazán azt ahogy Nic érez a Kicsi iránt. Amikor csak Ő van vele egyedül, és nincs még 1 segítő kéz, ha gáz van akkor bizony neki kell helytállnia! (Asszony üzeni hogy nagyon ügyesen altatok, és jáccom Csupival! Csak azt nem érti miért nem engedtem, hogy a lábam ujját is bevegye a szájába rágcsálás céljából! :) )
Így most kitüntetem magunkat a Csupira felvigyázók Arany Tiszti keresztjével!
Ama híres cikk
Akinek eddig esetlegesen nem jutott el a kezébe a Kismama, akkor annak íme a cikk:
This is the ORIGINAL uncuted version!! :)
Fejben dől el, vagy csak szerencsém volt?
2010. február elejére vártam első gyermekemet, tudatosan nem kérdeztük egyetlen vizsgálaton sem, hogy kisfiú vagy kislány lesz, pedig már elég korán megmutatta magát az orvosoknak. A terhességem jól zajlott, a kisebb hányingerek elmúltak a második trimeszterre, ugyan terhességi diabetest diagnosztizáltak, de megfelelő étkezéssel az értékeim az is messze a tűréshatáron belül voltak. Választottam orvost és szülésznőt is, készültünk párommal az életünk meghatározó eseményére, hogy februárban egy kis Vízöntőnek adjak életet.
Január 4-én a vizsgálaton a doktorunk azonban meglepő hírrel szolgált: ez a gyerek bizony nem marad bent „végig”, szerinte 2 héten belül szülök! Tessék? Az a 36. hét lett volna, teljesen lesokkolt a hír, hiszen sem a babaszoba, vásárlás előkészültekkel, sem a lelki ráhangolódással nem álltunk még teljesen készen. A nagy karácsonyi rohanás után egy nyugodt rákészülős hónapot terveztünk, hogy aztán jöhessen a Babóca. Na a hírt követően elkezdtünk szépen beszélgetni a Pocaklakóval, hogy „Maradj szépen bent, jobb lesz neked, ha időben születsz meg, stb”. Közben azért még aznap este összepakoltam az addig csak listán és a lakás különböző pontjain létező kórházas pakkomat, felírtam mindent a páromnak a tükörre post-itokon, hogy ki mindenkinek kell szólnia, ha esetleg szülünk (szülésznő, nőgyógyász, gyerekorvos, védőnő, én orvosom, munkahelyem, hogy csak a fontosabbakat említsem).
És éltük tovább a várakozós napokat, én jól voltam, semmi jósló fájások, néha keményedések, de semmi komoly. Január 16-ra terveztük az első NST vizsgálatot, nagyon készültünk, hogy meghalljuk a baba szívhangját. Szülésznőnkkel azt beszéltük meg, hogy aznap (szombat volt) ő ügyeletes, reggel hívjuk, és megbeszéljük, mikorra menjünk be a vizsgálatra.
Éjjel 4 körül felébredtem, kicsit furcsán éreztem magam, mintha gyomorrontásom lenne, de kis „mellékhelység kitérő” után elmúlt minden, aludtam tovább. Reggel 8 után ébredtem, és ismét furcsa érzésem volt, masszíroztam kicsit magam, gondoltam, ez még mindig a hasam lesz (mint kiderült az volt, csak nem úgy, ahogy én akkor gondoltam :) ). Nem múlt a furcsa érzés, de gondoltunk, úgyis beszélnünk kell az NST miatt a szülésznőnkkel, hívjuk fel. Na ő a „élménybeszámolóm” alapján betessékelt a kádba 20 percre, és kérte, hogy utána hívjuk fel.
Istenem! Az a fürdő maga volt a csoda! Augusztusi horvátországi nyaralásunk óta nem merültem el vízben nyakig, igaz most sem teljesen, mert a pocim kilógott, de nagyon élveztem, párommal jókat is nevettünk a helyzeten. Szépen elmúlt a 20 perc, én jobban lettem, furcsa érzés tovaszállt, kimásztam a kádból (nem akartam volna, szívem szerint ott töltöttem volna a fennmaradó 3 hetet!), be az ágyba, úgy gondoltam, akkor
OK, ezek voltak a jósló fájások (végre nekem is van olyanom, ezt is kipipáljuk a „szülés folyamata” részből :)
Furcsa érzés fél óra múlva újra jelentkezett, akkor már kezdtem kicsit aggódni, hogy „Na, megint jóslók?”. Telefon szülésznőnek, aki újra vízbe küldött, én mentem örömmel! Hát most nem akartak szűnni az érzések, és pár perc múlva kértem a párom, hogy hozzon már egy órát, mert mégiscsak. És az óra szerint szépen szabályosan jöttek a furcsa érzések.
Kis kitérő: én nagyon rosszul tűröm a fájdalmat, a menstruációm is rendszertelen volt, és nagyon nagy görcsökkel „indult”, volt olyan eset, amikor mentőt hívtak hozzám, mert „merevre görcsöltem magam”. Nagyon féltem a szülés fájdalom részétől, hogy hogyan fogom bírni, hogy magamnál maradjak, hisz mindenki azt mondta, hogy a szülési fájdalom olyan, mint a menstruációs, csak annál erősebb. Hát amit én ezen a szombaton éreztem, az nem fájt. Csak kellemetlen volt. Mikor ismét kimásztam a kádból, ismét telefonáltunk. Ekkor már 11 is elmúlt. Szülésznőnk akkor a párommal beszélt, kérte, hogy adja oda nekem a szülésre tartogatott „homobogyók”-at a megbeszélt dózisban, és kezdjünk el pakolni. Huh, lila homobogyók??? Akkor ma szülünk, indul a 10-12 órás vajúdás, nekem akkor „zúgott ez csak le”.
Kértem a párom, hogy reggelizzen, pakoljon magának a papás szülésre 3 napi hideg élelmet, én addig feküdtem, és elvoltam a bogyók szopogatásával. Bogyók fincsik voltak, fájások (akkor már tudtam, hogy ezek azok, de ezek nem fájtak még mindig annyira) jöttek-mentek, mi meg forródrótban voltunk szülésznőnkkel (dokinak nem szóltunk, szülőknek sem, minek idegesítsük őket már most), és én nyugodtan feküdtem készülve a „nagy eseményre … majd 10 óra múlva”, és tudva, hogy akkor nem lesz NST.
Újabb telefonban megkaptuk a „napiparancsot”: fél 3-ra érjünk be a kórházba (10 perc kocsival), szépen ennek megfelelően időzítettük a pakolást, evést (én nem ettem), és indultunk is. Na az egy szép menet volt, le a 3. emeletről gyalog. Akkor kezdett el fájni, majd a kocsiban már jobb volt (biztos a motorzúgás nyugtatott meg, mint a kisbabákat :)). Kórháznál a portás kérdezte, hogy szülni jövünk-e (látvány: anyuka kicsit görnyedve, apuka aggódva, hatalmas sporttáskával). Nem, hova gondol, fogorvoshoz jöttünk!
Szülésznőnk már várt, irány a vizsgáló, ahol Soros Doktor (a rendes nevére sajnos nem emlékszem) megnézett: 4 ujjnyira voltam tágulva. Mennyi???? Akkor nem lesz 10 órás vajúdás? Rögtön élénken elkezdtem érdeklődni a fájdalomcsillapítás módjairól (epit csak végső esetben szerettem volna, inkább a gázos megoldást terveztük), hiszen hittem, hogy most jön majd az igazi fájdalom (hiszen mint tudjuk a szülés olyan, mint a menstruáció, csak jobban fáj – lebegett a szemem előtt). Az orvos és a szülésznő viccesen rám meredtek, hogy „Fájdalomcsillapítás? Hova gondolok, max 1 óra múlva megszületik a gyermekünk!” Micsoda???? Hogy én fájdalomcsillapítás nélkül szüljek? Megőrültek ezek? Hogy fogom én azt bírni? Na, ott beparáztam, de az események felgyorsultak. Alternatív szülőszobába mentünk, a második fájásnál elment a magzatvíz, sajnos a Picim belekakilt. Irány a szülőszoba, nincs kecmec! Átcsoszogtam Párommal a „szomszédba”, fel az ágyra, közben megérkezett a saját orvosom is, majd újabb fájást követően – követve a nagy könyvet – beindult a „kakilnom kell” érzés, és kiadták a „napiparancsot”: Nyomjon!
Hát nyomtam én ami kifért :) Baba azonban nem akart kijönni szépen, mindig visszahúzódott, ami nem annyira tetszett a „személyzetnek” rajtam kívül, így kis segítséget alkalmaztak. (Újabb kitérő: egy barátnőmből egy „kedves orvos” úgy nyomta ki a kisfiát, hogy eltört a szegycsontja, ezt a történetet – is – ismerte a szülésznőm, tudta, hogy a „rásegítés” szóra parázok). Szülésznőm kedvesen csak annyit mondott, hogy egy picit segíteni fognak, majd 1 mp-en belül csak egy kis nyomást éreztem a hasamon, és kint volt a Kisfiam! Fiúnk született! :-D
14:53-kor szálltam ki a kocsiból, Áron 15:50-kor született meg.
Ami a címben leírtat magyarázza: A szülésznőnkkel többször beszélgettem, és ő szépen kiszedte belőlem az összes „szülés parámat, félelmemet”. Hogy aztán amikor jön a Nagy Esemény, tudatosan „átvágjon”, az utolsó pillanatig húzva azt, hogy megijedhessek, mert azzal csak rosszabb lesz a helyzet. Így én a vajúdásomat szépen „átlazsáltam” fejben, és nem a félelmeim irányítottak, vették át a „hatalmat”. Vagy csak szerencsém volt, mert ilyen az alkatom, hogy első gyerek szülése is ennyire egyszerű? Vagy a homeopátiás szerek segítettek, amiket ugyan nem szedtem sokat, hiszen a 37. hét kezdetén már meg is született Áron? Vagy ezek kombinációja, vagy egyik sem? Ki tudja?
Én mindenesetre ismét meggyőződhettem arról, hogy sok minden a fejben dől el, amihez kell egy olyan jó segítség, mint az Én Szülésznőm! (EZER HÁLA!)
This is the ORIGINAL uncuted version!! :)
Fejben dől el, vagy csak szerencsém volt?
2010. február elejére vártam első gyermekemet, tudatosan nem kérdeztük egyetlen vizsgálaton sem, hogy kisfiú vagy kislány lesz, pedig már elég korán megmutatta magát az orvosoknak. A terhességem jól zajlott, a kisebb hányingerek elmúltak a második trimeszterre, ugyan terhességi diabetest diagnosztizáltak, de megfelelő étkezéssel az értékeim az is messze a tűréshatáron belül voltak. Választottam orvost és szülésznőt is, készültünk párommal az életünk meghatározó eseményére, hogy februárban egy kis Vízöntőnek adjak életet.
Január 4-én a vizsgálaton a doktorunk azonban meglepő hírrel szolgált: ez a gyerek bizony nem marad bent „végig”, szerinte 2 héten belül szülök! Tessék? Az a 36. hét lett volna, teljesen lesokkolt a hír, hiszen sem a babaszoba, vásárlás előkészültekkel, sem a lelki ráhangolódással nem álltunk még teljesen készen. A nagy karácsonyi rohanás után egy nyugodt rákészülős hónapot terveztünk, hogy aztán jöhessen a Babóca. Na a hírt követően elkezdtünk szépen beszélgetni a Pocaklakóval, hogy „Maradj szépen bent, jobb lesz neked, ha időben születsz meg, stb”. Közben azért még aznap este összepakoltam az addig csak listán és a lakás különböző pontjain létező kórházas pakkomat, felírtam mindent a páromnak a tükörre post-itokon, hogy ki mindenkinek kell szólnia, ha esetleg szülünk (szülésznő, nőgyógyász, gyerekorvos, védőnő, én orvosom, munkahelyem, hogy csak a fontosabbakat említsem).
És éltük tovább a várakozós napokat, én jól voltam, semmi jósló fájások, néha keményedések, de semmi komoly. Január 16-ra terveztük az első NST vizsgálatot, nagyon készültünk, hogy meghalljuk a baba szívhangját. Szülésznőnkkel azt beszéltük meg, hogy aznap (szombat volt) ő ügyeletes, reggel hívjuk, és megbeszéljük, mikorra menjünk be a vizsgálatra.
Éjjel 4 körül felébredtem, kicsit furcsán éreztem magam, mintha gyomorrontásom lenne, de kis „mellékhelység kitérő” után elmúlt minden, aludtam tovább. Reggel 8 után ébredtem, és ismét furcsa érzésem volt, masszíroztam kicsit magam, gondoltam, ez még mindig a hasam lesz (mint kiderült az volt, csak nem úgy, ahogy én akkor gondoltam :) ). Nem múlt a furcsa érzés, de gondoltunk, úgyis beszélnünk kell az NST miatt a szülésznőnkkel, hívjuk fel. Na ő a „élménybeszámolóm” alapján betessékelt a kádba 20 percre, és kérte, hogy utána hívjuk fel.
Istenem! Az a fürdő maga volt a csoda! Augusztusi horvátországi nyaralásunk óta nem merültem el vízben nyakig, igaz most sem teljesen, mert a pocim kilógott, de nagyon élveztem, párommal jókat is nevettünk a helyzeten. Szépen elmúlt a 20 perc, én jobban lettem, furcsa érzés tovaszállt, kimásztam a kádból (nem akartam volna, szívem szerint ott töltöttem volna a fennmaradó 3 hetet!), be az ágyba, úgy gondoltam, akkor
OK, ezek voltak a jósló fájások (végre nekem is van olyanom, ezt is kipipáljuk a „szülés folyamata” részből :)
Furcsa érzés fél óra múlva újra jelentkezett, akkor már kezdtem kicsit aggódni, hogy „Na, megint jóslók?”. Telefon szülésznőnek, aki újra vízbe küldött, én mentem örömmel! Hát most nem akartak szűnni az érzések, és pár perc múlva kértem a párom, hogy hozzon már egy órát, mert mégiscsak. És az óra szerint szépen szabályosan jöttek a furcsa érzések.
Kis kitérő: én nagyon rosszul tűröm a fájdalmat, a menstruációm is rendszertelen volt, és nagyon nagy görcsökkel „indult”, volt olyan eset, amikor mentőt hívtak hozzám, mert „merevre görcsöltem magam”. Nagyon féltem a szülés fájdalom részétől, hogy hogyan fogom bírni, hogy magamnál maradjak, hisz mindenki azt mondta, hogy a szülési fájdalom olyan, mint a menstruációs, csak annál erősebb. Hát amit én ezen a szombaton éreztem, az nem fájt. Csak kellemetlen volt. Mikor ismét kimásztam a kádból, ismét telefonáltunk. Ekkor már 11 is elmúlt. Szülésznőnk akkor a párommal beszélt, kérte, hogy adja oda nekem a szülésre tartogatott „homobogyók”-at a megbeszélt dózisban, és kezdjünk el pakolni. Huh, lila homobogyók??? Akkor ma szülünk, indul a 10-12 órás vajúdás, nekem akkor „zúgott ez csak le”.
Kértem a párom, hogy reggelizzen, pakoljon magának a papás szülésre 3 napi hideg élelmet, én addig feküdtem, és elvoltam a bogyók szopogatásával. Bogyók fincsik voltak, fájások (akkor már tudtam, hogy ezek azok, de ezek nem fájtak még mindig annyira) jöttek-mentek, mi meg forródrótban voltunk szülésznőnkkel (dokinak nem szóltunk, szülőknek sem, minek idegesítsük őket már most), és én nyugodtan feküdtem készülve a „nagy eseményre … majd 10 óra múlva”, és tudva, hogy akkor nem lesz NST.
Újabb telefonban megkaptuk a „napiparancsot”: fél 3-ra érjünk be a kórházba (10 perc kocsival), szépen ennek megfelelően időzítettük a pakolást, evést (én nem ettem), és indultunk is. Na az egy szép menet volt, le a 3. emeletről gyalog. Akkor kezdett el fájni, majd a kocsiban már jobb volt (biztos a motorzúgás nyugtatott meg, mint a kisbabákat :)). Kórháznál a portás kérdezte, hogy szülni jövünk-e (látvány: anyuka kicsit görnyedve, apuka aggódva, hatalmas sporttáskával). Nem, hova gondol, fogorvoshoz jöttünk!
Szülésznőnk már várt, irány a vizsgáló, ahol Soros Doktor (a rendes nevére sajnos nem emlékszem) megnézett: 4 ujjnyira voltam tágulva. Mennyi???? Akkor nem lesz 10 órás vajúdás? Rögtön élénken elkezdtem érdeklődni a fájdalomcsillapítás módjairól (epit csak végső esetben szerettem volna, inkább a gázos megoldást terveztük), hiszen hittem, hogy most jön majd az igazi fájdalom (hiszen mint tudjuk a szülés olyan, mint a menstruáció, csak jobban fáj – lebegett a szemem előtt). Az orvos és a szülésznő viccesen rám meredtek, hogy „Fájdalomcsillapítás? Hova gondolok, max 1 óra múlva megszületik a gyermekünk!” Micsoda???? Hogy én fájdalomcsillapítás nélkül szüljek? Megőrültek ezek? Hogy fogom én azt bírni? Na, ott beparáztam, de az események felgyorsultak. Alternatív szülőszobába mentünk, a második fájásnál elment a magzatvíz, sajnos a Picim belekakilt. Irány a szülőszoba, nincs kecmec! Átcsoszogtam Párommal a „szomszédba”, fel az ágyra, közben megérkezett a saját orvosom is, majd újabb fájást követően – követve a nagy könyvet – beindult a „kakilnom kell” érzés, és kiadták a „napiparancsot”: Nyomjon!
Hát nyomtam én ami kifért :) Baba azonban nem akart kijönni szépen, mindig visszahúzódott, ami nem annyira tetszett a „személyzetnek” rajtam kívül, így kis segítséget alkalmaztak. (Újabb kitérő: egy barátnőmből egy „kedves orvos” úgy nyomta ki a kisfiát, hogy eltört a szegycsontja, ezt a történetet – is – ismerte a szülésznőm, tudta, hogy a „rásegítés” szóra parázok). Szülésznőm kedvesen csak annyit mondott, hogy egy picit segíteni fognak, majd 1 mp-en belül csak egy kis nyomást éreztem a hasamon, és kint volt a Kisfiam! Fiúnk született! :-D
14:53-kor szálltam ki a kocsiból, Áron 15:50-kor született meg.
Ami a címben leírtat magyarázza: A szülésznőnkkel többször beszélgettem, és ő szépen kiszedte belőlem az összes „szülés parámat, félelmemet”. Hogy aztán amikor jön a Nagy Esemény, tudatosan „átvágjon”, az utolsó pillanatig húzva azt, hogy megijedhessek, mert azzal csak rosszabb lesz a helyzet. Így én a vajúdásomat szépen „átlazsáltam” fejben, és nem a félelmeim irányítottak, vették át a „hatalmat”. Vagy csak szerencsém volt, mert ilyen az alkatom, hogy első gyerek szülése is ennyire egyszerű? Vagy a homeopátiás szerek segítettek, amiket ugyan nem szedtem sokat, hiszen a 37. hét kezdetén már meg is született Áron? Vagy ezek kombinációja, vagy egyik sem? Ki tudja?
Én mindenesetre ismét meggyőződhettem arról, hogy sok minden a fejben dől el, amihez kell egy olyan jó segítség, mint az Én Szülésznőm! (EZER HÁLA!)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)