Elveszett jelentés

Ha jól számolom, lassan másfél hete, hogy nem jelentkeztünk, ezt most igyexem pótolni, mert az elmúlt időszak eseménydús volt rendesen. De mielőtt el nem felejtem, gyorsan még pár névvel kiegészíteném a korábbi névlistánkat: Csupadék, Czuczor és a legújabb, kizárólag estefelé alkalmazott a Titkos Fürcsirajongó :)
Csupi most épp alszik, ma egyedül vagyok vele. Anyukám sajnos tegnap beteget jelentett, tiszta "dátha", nem jön, csak majd az ebédet hozza át, mert nem készültünk előre. Úgyhogy most tesztüzem van. Csupival megbeszéltem tegnap este, hogy legyen szíves jó kisfiú lenni ma, mert nagyon fáradt vagyok. Ennek oka, hogy a drága tegnap rém rossz kislurkó volt, alig aludt (2*20 perc + 2 óra séta közben egész nap) és a 7végére tervezett dolgainkat nem igazán tudtuk megcsinálni. Szegény Tesómat is áthívtam vasárnap délelőttre, hogy találkozzon már ő is az édesebb unokaöcsi kiadású Csupival (általában délelőtt kaja után tök nyugis, játszik a szőnyeggel), erre egy sírós gyerkőcöt kapott.
A múlt héten a tágabb családon, ahol babák vannak betegség hullám söpört végig, ennek szele minket is megcsapott. Igaz, nálunk nem a baba, hanem én kaptam el. Csütörtökön úgy döntött a "fideszes" cicim, hogy bedurran (elzáródtak a tejcsatornák). Először nem hittem semmi rosszat, majd a következő etetésnél jobban kiszívja a Baba. Aztán nem tette, és akkor már qra fájt. beszéltem K-val (Barátnő - Szülésznő), aki javasolt másfajta szoptatási poziciót. Hát kipróbáltam, aminek a vége az lett, hogy én bőgtem (próbálj meg térdelve, fejjel lefelé szoptatni, egy olyan mellből, ami már akkor is fáj, ha csak van, hátmég ha a gravitáció is lefelé húzza), Csupa sírt (idegen póz, nem jön a tej, anyja ideges, stb), amitől én csak jobban bőgtem, szóval "élvezetes volt". Hatás semmi. Etetés után (7-kor) aztán telefon K-nak, hogy átmennénk egy kis masszázsra, mert én nem bírom magam megkínozni (lsd. kimasszírozni a csomókat). Hát emberek, K úgy elkapott, hogy síkitottam, és többször két levegővétel között jeleztem neki, hogy inkább bevállalok két szülést, és azonnal hagyja abba, amit csinál, mert megharapom. Csupi meg tágra nyitott szemmel nézte a szenvedést, miközben a szomszéd szobában K családja (két kisgyerek+férj) engem hallgatott. De most már jobban vagyok, csak kevesebb a tej, mert nem ihatok annyi tejszaporítót, fokozatosan állhatok csak vissza.
A héten végre eljutott hozzánk D, olyan szép hasa van :) És meg is simogattam, és kaptam rugást! Minden korábbi emlékem előjött :)))))) Most már majd sűrűbben tudunk találkozni, mert már táppénzen van, és elméletileg szabadok a napjai (a kislánya oviban van). Lesznek nagy csacsogások :)))

Olyan furcsa, hogy az ember amikor otthon van, bezárva a saját kis fekjébe, akkor jó sokat tud gondokodni. Erre pl. kiválóan alkalmas a szoptatás, ahol bár beszélni kellene a "Célszemélyhez", néha elbambulok, és azt hiszem, hogy kimondom, amire gondolok, de a valóságban csöndben vagyok. És ilyenkor az embernek jár az agya. Sok hülyeségen, meg nem hülyeségeken is. Pl. az embereken, barátain, vagy korábban barátnak hitt embereken, vagy embereken, akikről most derül ki, hogy barátok. Furcsa, vegyes érzelmek ezek. Persze, ezen mit lepődök meg, hiszen volt már olyan - iskola, munkahely váltáskor -, amikor kiderült, hogy akit addig azt hittem, hogy fontos nekem / vagy én vagyok neki fontos, mégsem lett az. Hmm, tanul az ember folyamatosan.

Na jó, nem mélázgatok itten tovább, hanem megyek iszok egyet, és megnézem mi hír a világban.

Millió pusszantás!