Az elveszett csapat

Helló Mindenki!

Ismételten eltűntünk 1 hónapra, ismét elnézést. Most is csak dióhéjban amíg Anya eszik,Áron meg Tesz-vesz várost néz egy kicsit.
Megvolt a Balaton túránk. 1 hét volt de még ráhúzott volna mindenki 1-2 héttel! Nagyon jó hely volt, nagy zöld kert, fák is voltak, szúnyogháló mindenhol, és jó idő! Vittünk felfújható medencét, de fel sem fújtunk, inkább a Lellei homokos strandra jártunk, ami Isteni volt! Képeket már tettem fel a képalbumba! A hölgy számát megjegyeztük, jövőre IDE megyünk vissza.
Azóta viszont meló meló. Nekem sajnos kiesett egy kollégám - bicikli baleset - így egyel kevesebben vagyunk, de a laboroknak el kell készülni szeptemberre - igaz ma lesz még egy egyeztetés az órarendről, remélem nem forgatják fel fenekestül! Nicole sincs jobb helyzetben, Ő még többet melózik, mellette én sokszor focistaférjnek érzem magam.
Áron is fejlődik, egyre ritkábban pisis éjszaka a pelus, lassan azt hiszem elhagyhatjuk - bár épp ma nem akart tőle megszabadulni; wc-s pisilés után közölte, hogy neki kell vissza. Beszélni egyre többet beszél, egyre jobban értjük, és néha olyan dolgokat húz elő a "csöpp" fejéből, hogy ámulunk és bámulunk!
Visszamentünk vele a korai fejlesztőbe, de hál Isten minden rendben vele. És a mandulája is szerintem kisebb lett, lehet jó ez a Propoliszablettás kúra?

Indul a mandula..vagy talán mégsem?

Helló Drágáim! Szombat van..fél 7. én 5 óta fent vagyok, amikor is az Úr kikérte a tipitápit, én meg nem bírtam visszaaludni. A fiatalok odabent szuszálnak, én meg gondoltam egyet írok egy kis blogot.

A héten meglátogattuk azt a dokit, aki a mandulaműtétre ki lett választva (többen is igen pozitívan nyilatkoztak róla, olyan 40-45-ös pasi). Elmentünk hozzá, megnézte Áront (Ismét volt nagy sírás..kicsit fóbiás a gyerek, azt majd a végén Ő is orvos lesz mint a Nagybátyám - Ő hasonlóan utálta a dokikat kiskorába, volt vasvillás kergetés is :)) - majd a következőket mondta. A mai szabályok szerint, ha a Gyermeknek nincs 5-6 durva (tüszős) mandulagyulladása, akkor NEM szabad kivenni a mandulát. Azt Ő is látja, hogy a mandulák nagyok,valamint  az orrmandulája is nagy (ami a logopédus szerint a beszédfejlődést is gátolja valamelyest) , és hogy vannak rajta un. hegek, olyan mint a hold lyukacsos. Ezek az előző doki szerint már nem gyógyuló elhalt hámsejtek,ami miatt már nem látja el a feladatát ezért ki kell venni, mert egy góc, és ráhúzódhat ide oda, emez szerint a lyukak un. csatornákba vezetődnek le ami - a garatmandulával 1ütt ha jól emlékszem - a nyirokcsomóknál köt ki, és a ráhúzódás egyes szervekre nem konkrétan bizonyított. Viszont az teljesen normális hogy mindegyik nagy és ilyen, aktívan működnek, védik a szervezetet. Annyit mondott még hogy 2 hónap múlva kontroll, ha kell a beszéd miatt az orrmandulát kicsit megfaragják - na a mi időnkbe ilyen nem volt - de semmi kiszedés. Nicole "kicsit" ideg, hogy most akkor kinek van igaza, menjünk-e el egy harmadik dokihoz - És tegyük ki Áront még egy kínszenvedésnek, vagy bízzunk meg az egyikben. Ja ugye az első doki is nagy hírnek örvend, csak Ő már nyugdíjas. A második doki azt mondta, igen ismeri az első dokit, de szerinte az Ő nézetei egy kicsit már elavultak.
Lehet csak a műtétöl való félelem vagy valami más, de én úgy érzem talán a második számú doki mellett tenném le a voksomat. Hinni akarom, hogy az orvostudomány az elmúlt 20-30 évben fejlődött annyit, hogy a második doki modernebb nézetei vannak közelebb az igazsághoz!

Rajtam meg kitört a midlife crisis, hiába ez az utolsó 3-asal kezdődő évem :), ami abban nyilvánul meg, hogy autót szeretnék cserélni. Meg is van a három kedvenc, Ford C-max, Citroen C4 Picasso (én és 1 francia autó, de az ADAC tartostesztje hatott rám) és a nagy kedvenc Toyota Prius. Ez utóbbiról sajna le kell mondani, mivel 4 évesen is kb 4,5 misi - hacsak nem ad ajándékba 2 1,5 millát! :) - , igaz ha az átlagos benzin fogyasztásunkat nézem, akkor 10 év alatt ezen 1,5 milliót!! lehet spórolni. A másik két modellből ugye  van benzines meg dízel. Mivel relative keveset használjuk ezért ugye ne vegyek dizelt - igaz jól fogyaszt, de ugye mi 85-90%ban városban használjuk, ami nem igazán a dízel kedvence, na és lassan is melegszik be, na és ott van egy tanulmány ami pont a modern dizelmotorok rákkeltő hatását  taglalja, majd erre egy vegyész pasi reagálása is, ami a környezettudatos énemnek egy kicsit sokk volt. (Istenem pedig a C4 Picaso E-HDI-je úgy de úgy bejön!)
Szóval maradnának a benzinesek, de azok ebben a méretosztályban 10litert esznek százon. Vagy ott vannak az ój 3 hengeres ecobost motoros C-maxok 1.0-ás motorral, jahh nemrég kezdték el őket kiadni az is 4,5 misitől indul. És persze olyan autó kéne aminek magasított az ülése, és azért legalább 400 literes a csomagtere, és nem 100 éves. A Priusos ár sokkoló hatása azt hiszem kicsit lenyugtatott, azt hiszem abbahagyom a keresést,és maradunk a "Sziszi"nél, okos vezetéssel nyáron 7,5-es városi fogyasztással. Bár úúgy szeretnék valami máásba is beleülni! (tudom, pofát befog, és  menjek el 1-2 autószalonba és élvezzem ki azt! :-/ ) Na ugye hogy meghibbantam!

Óóóó mobile-de Találtam egy szuper Prius-t! hát.. csak sajnos gyanúsan olcsó, gyanúsan keveset futott és gyanúsan tiszta a motortere... vajon honnan lophatták??? :)

Mozgalmas nyár

         

Úgy tűnik, hogy nem fogunk unatkozni ezen a nyáron. 3 hét, és indulunk Lellére, már húzogatjuk a naptárban minden este, hogy még mennyit kell addig aludni. Ismét önző dög szülők leszünk, és – igaz, nem hiszem, hogy a többi érintett annyira tiltakozna – viszünk magunkkal erősítést. „Pepe Búj”, alias a Tesóm egész héten velünk lesz, és azt hiszem, csak akkor fog tudni pihenni, ha Áron is alszik. De ezt tudja, volt már velünk, sejtheti, mire vállalkozott: kergetőzésre, fára mászásra, homokvár és sárvár építésre, focizásra, csipkelődésre, és sok-sok nevetésre :) Anyukámék és Balu Anyuja 3-3 napra jönnek, egymást váltják majd,úgyhogy lesz segítségünk, így talán mi is pihenhetünk majd Baluval kicsit.

Eredetileg terveztünk volna még egy hetet, vagy szintén Balcsi, vagy csak itthon hármasban, és úgy tűnik, ez meg is valósul, csak nem egészen úgy, ahogy terveztük: azt a hetet azzal fogjuk tölteni, hogy a Kistörpét szeretgetjük (ez mondjuk így is állandó program), és közben tömjük fagyival, vagy bármi hideggel, amit csak szeretne (ez mondjuk nem állandó program), mert vár ránk egy mandulaműtét. Doki bácsi, aki arról nevezetes, hogy csak végszükség esetén mondja ki a műtét szót, sajnos 7főn Áron torkába kukkantva kimondta. Elengedett még minket nyaralni, de utána nincs kecmec, a szerveknek menniük kell. Nagy volt a dilemma, hogy mihez kezdjünk: van ugye a Gyerekklinika, ahol gyerekre vannak szakosodva, de ott az anyukák nem alhatnak bent a gyerekkel. (akkor nem is vannak gyerekekre szakosodva azt hiszem….). Meg van a felnőtt Fül-Orr-Gégészet. Ahol műtenek gyerekeket, és anyuka bent lehet a gyerekkel, és ha egy kis hátszele van, akkor kétágyas szobában. Rövid habozás, piackutatás után a felnőtt részleg mellett döntöttünk. Jövő héten keresünk dokit, és megyünk újabb vizsgálatra Doktor Leóhoz (Tesz-Vesz Város, ismerős?), és kitűzzük a nagy napot. Úgyhogy a plusz egy hét „együtt a család, és pihenünk” részt kicsit át kell(ett) alakítani.

Macska (Áron beceneve) egyre komiszabb. Olyan hisztiket le bír vágni, hogy én csak röhögök, persze magamban, mert olyankor kifelé felmegy bennem a pumpa. No meg néha belül is elszakad néha a cérna.  De közben meg egyre többet szövegel. Kitört a nyár, elkezdett csúzdázni, ismét felfedezte a hintázás örömét,és kifejezetten élvezi, hogy most már mindent ehet. Ezt persze a szülők is, no meg a nagyszülők!!!! Kedvencé avanzsált a palacsinta. A Nutellás palacsinta, mert ja kérem, élni tudni kell :) A nagyik meg versenyt sütnek neki több napi ellátmányokat.  No és be kell, hogy valljam, engedtünk a nyár csábításának, és ettünk fagyit….

Az elsőt Apa vette neki, de ennek története van. Áronról tudni kell, hogy cipőfóbiás. Van 1 kedvence (azt különböző méretekben mindig megvesszük, remélem leszokik majd erről, mert 42-es méretbe nem hiszem, hogy gyártják), azt hajlandó, mást nem. És jött a meleg, és ezzel jöttek a szülői gondok, hogy azért sportcipőt mégsem adhatunk a Lurkó lábára 40 fokban, úgyhogy vettünk szandált. Ismertettük már Macskával korában, Nyuszi hozta, meg Bobó küldte, meg mindent bevetettünk, de Őlordsága nem akarta felvenni. Egyik ilyen alkalommal Apa kétségbeesetten azt bírta mondani, hogy Áron, aki felveszi a szandit, az kaphat lent csokifagyit. A válasz? NEM!!!! Úgyhogy maradt a kiscipő… majd 2 nap múlva, egyszer csak azzal állt elő, hogy ezt ő fel akarja húzni. Gyanútlan szülő örömködött, hogy jé, megjött a gyereke esze, hogy nem akarja pácolni a lábát, de nem!Illetve de, megjött az esze, csak olyan, mint egy kis dinoszaurusz, akinek ha a farkára lépnek, azt csak 2 óra múlva veszi észre az agya. Hát Áron agyába 2 nap kellett, hogy összeálljon a szandi - fagyi kapcsolat. Se szó, se beszéd felvette, majd elmentek sétálni (én maradtam otthon takarítani, vasalni). És amikor a Promenádon a vendéglő kitelepülő fagyis kocsijához értek, a Kis Franc ékes összetett mondattal a következőt nyilatkozta leesett állú apjának: "Apa, felvettem a szandit, kérek szépen csokifagyit" Balu köpni-nyelni nem tudott, de ezen logika ellen nem volt más ellenszer, csak egy gombóc fagyi :)

Egyébként még nem gyógyultunk meg. Balu a héten még itthon maradt, doki néni nem engedte, újabb adag gyógyszer, köhög, mint a kehes kutya. Én megvagyok, csak 12 órákat dolgozok, és rohadtul dűhít, hogy más kollégák meg bruttó 8-at se, de sírnak, hogy jaj, nekik mennyi dolguk van. Áron megvan, néha azért még köhécsel, de kedd óta megint jár oviba.
Ezen felül egy másik tűzkeresztségen is átestünk.  Aki ismeri a Nicole és a Lyme fertőzött kullancs esete című horror sztory-t, az tudja, hogy nekem milyen komoly kullancs fóbiám van. Tegnap Áronban volt egy. Kiszedtük. Küzdelmes volt, de kint van. Csak utána roppantam össze, és most számolom a napokat és veszettül lesem a helyét, hogy ne legyen semmi ... azóta bűzlő kullancs anti sprayvel kenegetem. Csak azt nem értem, hogy vagy naptej, vagy kullancsriasztó. Vagy  akető mehet egybe?
 Teszünk majd fel képeket is, volt Balu Törpével Apukámék "Hegyén" - kiskert, és nem bírt ellenállni a tájnak.

Most abbafejezem, mindenkit pusszantunk!!!!!

Bronhiticus maximux

Nah kedves Olvasóink! Kicsit rég írtunk, we're so sorry! Most is addig csinálom a bejegyzést, amíg a Főnök Úr ki nem kapcsolja a gépet... Jelentem a kiscsaládon keresztülrobogott a bacis megbetegedés.. Azt hiszem talán Én vagy Áron kezdte.. Én még tetéztem azzal, hogy hah jobban vagyok, a maradékot kitekerem magamat Spiningen...mindezt 2x ..na és persze mindig rosszabbul lettem utána. Az eredmény irány a doki..kapni antibiotikum.. Szóval Áron rondán köhögött meg szerdán eldőlt a bölcsibe - ha ott lefexik, akkor tuti beteg... - másnap irány reggel a doki, Ő is antibiotikum, de most legalább időbe elkaptuk.. Csütörtökön Nicole is egyre rosszabbul lett, neki a hangja ment el.. Ő is megkapta a saját kis gyógyszerét. Én meg pénteken. Szóval most kórság van, de hál Istennek már javulunk mind! Áronon már 2 napja nem látszik semmi...kis szimuláns! :) No ennyit így hirtelen...megyek reggelit csinálni a kiscsaládnak! Pusszantás

Pedofeeling

Nos épp a Quimbi zenekar Pedofeeling című zenéje jár az eszemben..miért is? Hát úgy egy hete Áronunk élénken elkezdett érdeklődni a kukaca iránt. Voltak korábban is fellángolásai neki, na de most, most aztán belehúzott. Na és nem elég, hogy a sajátja érdekli, hanem az apjáé is. Apáé nagyobb , és milyen  érdekes. A minap meg jövök ki a fürdőkádból, épp törlöm a hátam , azt érzem hogy valaki bemarkol hátulról..mondom mia??? Na és röhögés...szerintetek? Máma meg szó szerint onanizáláson kaptuk, amikor elment kakilni, majd, 2 perc múlva kukac Kukac KUKAC hangokat hallat..na erre beviharzok, bent széles vigyor, meredező kukac, fullra hátrahúzva! Nicole kicsit megijedt a látvány láttán - részben azért nem ok nélkül, volt már 1 menetünk a kukidokinál bedurrant kukac miatt... - Viszont egy pozitívuma van a dolognak. Eddig úgy volt, hogy hamarosan kukidoki látogatás lesz, mivel max. 4 éves koráig ha nem megy vissza a fityma, akkor sajna 1 kis vágás és a doki megoldja. Na ezt máma Áronunk széles vigyorral megoldotta. Persze most meg magyaráznom kell neki, hogy Áronkám napi max. 2 húzás a fürcsiben, mert 1ébként bedurran  és nem akarunk dokihoz menni...blablabla mert igencsak tetszik neki, hogy fúú hátramegy a kukacon a  bőr és van ott valami kis vörös izé mögötte: )
Na ennyi erős 18+os kemény téma után (remélem nem hívja rám senki a gyámügyet!) legyen itt valami kevésbé kényes dolog. Találtunk 1 szuper új játszóteret! Pogányban! (megen nem Pécsen...) Szuper új játékok, tűzoltóautós is! Áronkánk levetkőzte a csúzdafóbiáját ismét. Előbb csak a kicsiken csúszott le, majd azokon fejjel előre! (Nyugi kb. 1 méter az egész és a vége tök lapos) Majd rászánta magát a nagyokra is - na itt már nem engedtük fejjel előre, csak hason lábbal előre - és nagyon élvezte! Főleg hogy kiderült 1 Ovis (nem ám Bölcsis..már az Oviban is alszik a kis Kakimaki...) barátja is ott szokott játszani Ovi után na ezek után teljes volt a öröm, a bodottág! Szóval megvan az új kedvenc, képink is vannak, hamarosan azzal is jövünk!

TRX

Na ma túlestem rajta. Még a Kolping óta volt bennem egy félfogadalomféleség, hogy kellene vmit mozognom, mert egész nap csak tespedek, max Áron után rohanok 210 gát futókat megszégyenítő stílusban, amikor Őfelsége nekiszalad a motorral, de azt nem nevezhetjük rendszerességnek. Köteles múltam miatt az ugrálós himbilinbi aerobic típusú edzésekre nem igazán gondoltam, tea-boo (amit régen csináltam, és nagyon élveztem) már nem divat, a zumba és egyéb izéktől kiver a víz, gyanítom, röhögőgörcsben törtem volna ki, így eléggé nehéz volt a terep, hogy mit válasszak. Oszt egyik nap reggel, amikor Áron zaciba szállítása után a buszon zötykölődtem, észrevettem, hogy van itt a közelben TRX. Ez volt az a kínzószerszám, amit a Kolipingban is 2-3 gyakorlat erejéig kipróbáltam, és tetszett. Nosza, az elhatározás meg volt. Már csak a tett kellett.
Sokszor van edzés, de vagy délelőtt - ráérős anyukáknak, kitartott nőciknek, butik macáknak és ésjzakai műszakban dolgozóknak???? - vagy 7-8 között este (hol tudok én mondjuk 5-kor vacsorázni, hogy 7-kor ne dobjam ki a taccsot az edzésen), vagy szombat délelőtt. Na azt néztem ki. Többször is elszántam magam, de nem igazán. Közben Balu piszkált, hogy menjek. Dühömben már azt mondtam neki, hogy majd ha Ő befoglal egy időpontot elmegyek, de inkább hagyjon aludni. Aztán tegnap du is megint beszólt, hogy menjek már el vhova ( ezek szerint kezdek elhízni?????), és erre dühömben felhívtam őket, és - pechemre - volt még szabad hely.
Na ma megvolt. Huh. Jór röhögtem magamon, szerencsére nem szemben volt a tükör, mert akkor még inkább röhögtem volna. Aki tartotta kissrác vasággyal 40 kiló, olyan vékony volt a lába, mint nekem a karom, volt vagy 18. Emellett volt egy butikmaca (vagy szolárcica?) csajszi talpig dizájn tréningcuciruciban olyan vastag vakolattal a fején, hogy nem tudtam eldönteni, hogy 22 vagy 42 éves. Meg egy másik nőci. Meg én. Kisgatyában. A kis kezdő. A közepe táján a vállam bemondta az unalmast, addig nem olyan gyakorlatok voltak, amiket nem bírok, de a levegőben fekvőtámaszozunk már sok volt eme testrészemnek. A srác kérdezte, hogy jól vagyok-e, mire én, ja, csak fáj a vállam. Csokimaca rögtön rá is harapott a témára: "Fáj a vállad?! Akkor minek jössz TRX-re?". Azért cicám, mert nem debil félkezű kripli vagyok, csak bizonyos mozdulatokat nem bírok csinálni....
Komolyan, ez egy középkori kínzóeszköz. Vagy vmi sexpraktika gyártó kezdte el erre is használni. Olyan pózokba kellett betekerni a lábam, meg húzgálni a térdem, hasam, gugoli stb, hogy huh. De jó volt! Utána a hazaút viszont vitzes. A torna(kínzó) terem az emeleten van, egész addig nem volt bajom, amig nem léptem egy lépcsőt lejjebb. Baker, azt hittem, összecsuklik a lábam :( hazavonszoltam magam, közben még Áronékat is összeszedtem, Balu kedvesen kiröhögött, mikor látta a csigatempómat, amivel vonszoltam magam mellettük. A Drága :) Itthon a tusolás kész álom volt, a szappant is alig bírtam megemelni :(
Most tespedek. Áron nem rég ébredt, apjával nézik a videópásztort. Utána eszünk vmit, és megyünk bulizni, vegyülni a néppel. Van vmi buliszerű izé a szomszéd utcában, megnézzük. Nem mintha tehetnénk mást, mivel bömböl a zene, és Áron már kijelentette, hogy meg akarja nézni.
Legyetek jók!
Puszi!

Úthenger

Úgy érzem magam pár napja, mint akin átment egy úthenger. Igaz, eddig sem voltam fitt és kipihent, az vhol 4 éve megszűnt, de most pár napja nagyon. Pedig itt a jó idő, süt a nap, el kellene, hogy múljon a tavaszi fáradtság szindrómám, de nem teszi, sőt. Talán kezd ébredezni bennem az allergia (különben torkom picit kapar, hapcik vannak, úgyhogy ez azt hiszem már nem is feltételes mód, hanem tény). Vagy csak kiégek. Nem szoktam nagyon a munkahelyemről mesélni, mert amióta Áron megszületett, ez a Blog inkább a vele kapcsolatos dolgokról szól, max a margón megjegyezzük, hogy huh, sok a munka.
Nem tudom lassan, hogy mit csinálnak a munkahelyemen. Értem az egyik agyammal, hogy lavíroznak, hogy próbálják az elmenő emberek munkáját a lehető legjobban szétosztani, hogy próbálják keresni a megoldásokat, de ha épp te vagy az, aki a távozó két kolléga munkájának közel 80 %-át a nyakadba kapod, miközben más kollégák napi bruttó 8 órából nettóban ha 5-6 ótát dolgoznak, azt is a ráérős sebességgel, akkor kérdéseid lesznek. Persze, mondhatjuk, hogy bennem megbíznak, hogy ilyen feladatokat kapok. Meg mondhatjuk, hogy az új feladatok nagy részét Áron előtt is én láttam el, tehát nem olyan nagyon nehéz megtanulni, de azt elfelejtik, hogy már most 4 púp van a hátamon, és erre tesznek még 4-et, és már a 4 púppal sem végeztem a munkaidőm + 20 %-ban. Tegnap beszélgettem az egyik HR vezetővel, aki kérdezte, hogy bírjuk - már közhír a cégen belül, hogy olyan a létszámhiányunk, hogy emiatt csúsznak pályázatok, szerződések. Mondtam, hogy így, és várjuk, hogy bejelentsék a következő leépítés hullámot. Kérdezte, miért nem írjuk a túlórákat. Erre csak kedvesen mosolyogtam, mondtam neki, hogy szeretném megtartani az állásomat. Megértette, miről beszélek.
És a legszörnyűbb az egészben, hogy amellett, hogy örülök az új feladataimnak, mert szívemhez közelálló területek, rettegek, hogy - mert tudom -, hogy nem tudom majd olyan jól ellátni őket, ahogy szeretném, ahogy kellene, ahogy szakmailag elvárható lenne. Mert egyszerűen nem lesz időm.
Bírom ezeket a tanácsadó trénereket, akik időgazdálkodást tanítanak. Több ilyen tréningen is voltam már - amikor még járhattunk tréningekre -, de most szívem szerint megint elmennék egyre. És azt mondanám a trénernek, hogy ne szövegeljen, hanem 1 napra álljon mellém az irodámba. Reggeltől estig. És mondja, hogy mit csináljak. Hogy melyik e-mailt nyissam ki, zárjam vissza olvasás nélkül, mert olyan, hogy 2-3 órámat is elvinné, hogy rendesen megválaszoljam. Vagy hogy kinyissam-e azt az e-mailt, aminek már a címéből látom, hogy vagy vmi olyan van benne, amin felhúzom magam, és leragadok a megoldásánál, vagy ha elolvasom, akkor csak egy újabb (154.) feladatot tartalmaz, ami vkinek high risk, qva sürgős, és talán valóban az is. Hogy melyik telefont (ne) vegyem fel. Arra, hogy gondolkodjak, elmélkedjek, szinte már időm sincs, csak ezzel az a bibi, hogy az is lenne a feladatom, hogy a folyamatokon majoljak, hol lehet jobbá tenni. És vannak ötletek, csak végig kéne töviről hegyire gondolni. De ehhez min. 4 óra teljes kussnak kell(ene) lennie.
Kipróbáltam, hogy nem veszem fel a telefonom. Rinyákolás volt, hogy "Téged nem lehet elérni!". Kipróbáltam, hogy kikapcsoltam az Outlookom, és csak dolgoztam. Amikor hazemenet előtt bekapcsolatm ránézni, hogy van-e vmi extra sos pl. a Főnökségtől, szívinfarktust kaptam a levelek mennyiségén, meg hogy ment egy - egyébként szokásos - levélpárbaj egy tök fontos témában, amihez hozzá kellett volna szólnom, mert a hiányzó ismeret nélkül félrement vhol a 20. válaszlevél magasságában a dolog.... ezt egyébként imádom: levélpárbaj 4 ember között ahelyett, hogy telefonálnánk 15 percet... ja csak így egyszerűbb, mert le van írva, le van védve a popi? :(
Próbáltam név szerint megválaszolni e-maileket. Aztán próbáltam, hogy úgy megyek haza, hogy csak max 3 e-mail marad a napiból megválaszolatlanul. (na ezek a nagy kövek, amik magukban az egész napomat elvitték volna, ehelyett inkább a homokszemcsékkel foglalkoztam) - óóóó, ja igen, ez a kedvencem, és az egyetlen, ami hasznos megmaradt az időgazd tréningekről: vannak a homokok, amik rengetek kicsi, 5 perc alatt elintézhetők, de a nagy számuk miatt megrémísztenek. Aztán vannak a kavicsok, amik már kicsit komolyabb feladatok, de még 1 óra alatt elintézhetők, és vannak a kövek, a NAGY feladatok. És az ember hajlamos arra, hogy a homokkal foglalkozzon, és soxor én is egész nap csak homokozok.
Hát ez van. ÉS közben tenni szeretnék, frusztrál, hogy a kollégáknak nem tudok segíteni, hogy jóformán érmefeldobással, vagy melyik ház ég legjobban elven végzem a munkámat. Jövő héten egy napot itthon maradok, itt legalább nem csörög majd annyit a telefon, nem jönnek be hívatlanul az ajtómon emberek, és talán tudok köveket törni. Barlanglakó ősember leszek.

Bocs, ez nem lett vmi vidám.
Áron köszönjük megvan, jókat szövegel, akaratos, imádja a müzliszeletet, meg most már szabadon vehetünk neki pl. egy túróstáskát, ha olyan helyen járunk, és nappal szobatiszta, csak alváshoz használ pelust. Amint letette, akkor letette. 1szer volt baleset, amikor kézmosás volt pipi előtt (reflex), de mindig szól. És megy. Büszkén. Én be kell csukni az ajtót, mert "ÉN egyedül" :)
7végén nagyokat sétálunk, holnap Szezi buli.
Majd jelentkezünk.
Millió puszi!!!!!!!

Omega 3

Jó reggelt mindenkinek egy átaludt éjszaka után! Érdekes dolog ez az Omega 3 zsírsav. Azt tartják róla, hogy okosít, sőt egyes autista gyerekek értelmi képességeit is nagyban megnöveli,javítva ezzel az életminőségüket. Áron kb. 2 hete kapja, azóta váltott lábbal - legtöbbször - megy fel a lépcsőn, és napközben mondhatjuk szobatiszta lett. Nem tudom ez összefügg-e a zsírsavakkal, vagy egyszerűen csak most érett meg rá a Kölyökróka. Vagy lehet a torna az oka, amire 3-4 hete jár? :) Vagy minden együtt hat.

Végre valahára lefoglaltuk a nyaralásunkat! Erre a nyaralóra esett a választásunk. Juli 6-án megyünk egy hétre. Vághassuk a centit!

Nem tudom ki hogy van vele, de én már nagyon vártam a jó időt. Csak a tavasz megint elmaradt valahogy. Az a 14-15 fokokos levélnyílógátős lassan virágba borulós tavaszt hiányoltam. Úgy berobbant a koranyár, hogy se köpni se nyelni nem tudtam. Túl gyorsan túl hirtelen. Egyébként is utálom, hogy csak úgy elrohannak, a napjaink. Igaz ezt mondták többen, hogy amíg Gyerek van, vagy egyébként is a 30-50 közötti időszak úgy elvillan hogy a pukkantásra sem emlékszel amit közben eleresztesz. Lassan itt leszek a közepén, és olyan 35 óta én is ezt érzem. Minden úgy elszalad, én meg néha csak kalimpálok a kezemmel, hogy valamit megragadjak belőle, hogy kicsit lelassítsak, csak nem nagyon megy. (Na néha azért sikerül lopni 1-1 órácskát pl tegnap napoztam egy félórát :) ) No de azért nem adom fel!

És törik tovább

Na kérem szépen! Ma reggel a Kis Lurkó kijelentette, hogy Ő ugyan nem megy pelusba a bölcsibe! Alsógatyát kért! Istenem, még a végén megérjük a pelenkaelhagyást!!!

Megtört a jég

Ha mi ezt tudjuk, hogy ennyi kell hozzá, lehet, már egy éve invesztálunk. És akkor nem kellett volna talán annyit pelenkába invesztálni. Vagy lehet, teljesen mindegy, mert egyszerűen Nála csak most jött el az ideje? Áronnak már volt egy-egy kósza próbálkozása, hogy bilibe pisiljen, de azt is inkább csak anyukáméknál.  A nálunk lévő bili nem igazán jött be neki sokáig (tavaly nyáron vettük), szintén nem kedvelte az egyébként tűzoltóautót ( a szülő mindent bevet!!!) wc szűkítőt sem. Pár hónapja – sorozatos próbálkozásainkra reagálva, hogy lécci próbáljunk bilibe pisilni, mert anya, apa, az angyalok, a nyuszika, a télapó, a cica, kutya, Bobó, és minden egyéb élőlény naggggggyyyyyon örülne, csak azt a választ kaptuk, hogy nem szereti a bilit, mert szűk. SZŰK! Értitek! A gyerekem közölte, hogy neki szorít a bili. Megjegyzem, ha látnátok, Ti is elfogadnátok az indokot, ahogy a kis pasa próbálja magát a bilibe a háttámla, meg a kukivédő (vagy mi a fene) közé bepréselni magát.

Szülők tanakodtak, oszt múlt hét végén a KIKÁba belebotlottam egy Verdás bilibe. Meg verdás WC szűkítőbe. Rövid ecpecckimehecc után a szűkítő mellett tettük le a voksunk. Áron még aznap ráül, pisilt, örömködtünk. Ő is. Pisi után újra akart menniJ Nagyon bejött!!! Azóta már többször, habár még csak felszólításra, és nem mindig sikerül, de már a bölcsibe is sikerült neki – állva, nagyfiúsan, ahogy Boti csinálja, kardozott a kislegény -, úgyhogy megtört a jég. Lesz nekünk még pelenkátlan kispopsis kiskrapekunk!!!!!

Különben bocs, hogy eltűntünk, tudom, megígértük, hogy legalább hetente jelentkezünk. Punnyadtunk, meg dolgoztunk, meg a szabadidőbe nyaralót kerestünk (ez még tat) a Balatonon, hogy megint nagycsaládosat tarthassunk. Remélem összejön, van pár kiszemelt áldozat, most épp várjuk a visszajelzést, hogy szabad-e.

Tegnap Glamour Napokat tartottunk. A lábunkról 3-3 centi kopott le, a bankszámlánkról nem is akarom összeszámolni, mennyi. Vettünk nekem 2 cipőt, Balunak nék farost, pár polót, Áronnak cipőt, meg polókat, melegítő nadrágot, nyári játszós nadrágot. A Müllerben a fél fizut ott hagytuk, és akkor még pár apróság mint pl. Tshibo, DM, gyógyszertár, könyvesbolt nem is érdemel említést L Kész csoda, hogy időben végeztünk, és különösebb rohanás nélkül tudtunk menni Áronért. Ja, Balu fotózott tegnap, mert az iskolaérett súlyú egyed (18 kiló a szentem…) jár tornázni Vali nénihez. Elmentünk megnézni egyrészt kíváncsiságból, másrészt akartunk pár képet csinálni. Szegény Törpe két napja elhasalt a játszótéren, és sebes a tenyere, úgyhogy most kicsit féloldalasan tolta a pókot, meg rákot, de ugrálni azt nagyon tud. A  gerendán félt nagyon, de segítséggel végigment. Majd megtanulja…. vagy ő is félős lesz, mint anyukája… habár én azt veszem észre, hogy ahogy megnőttem, lettem félős az ilyen dolgoktól. Gyerekként le sem lehetet szedni a döciről, meg úgy hintáztunk, hogy majd átpördült velünk a hinta, a mászókán fejjel lefelé lógtam, most meg amikor viccből döciztem, féltem, hogy leesek… pedig miért tenném? Örexem?

Itt a jó idő!!!!! jaj, már annyira vártam. A szokásos takarításon kívül ezerrel megy a mosógép (csak a vasalás része ne lenne), és lehet meni nagyokat sétálni, A 7végén az állatkertet tervezzük.

ÓÓÓÓÓ, és a nagy hír, amit elfelejtettem mondani: MisMacska sikeresen abszolválta a mindenféle tojsteszteket, nem lett rosszul, így most szabadon garázdálkodhatunk. Balu már be is ígérte neki a palacsintát, én a túrós rétest, és annyira jó, hogy kinőtte J Persze a gonosz szülők az édességet továbbra is „Felnőtt dolognak” tartják, a nyalóka, cukorka és egyebek társaságával nyáron a fagyit azért engedélyezzük majd, de különben csúnya rossz szülők vagyunk.

Hát ennyi meg egy bambi. Ha lesznek képek, akkor kiegészítjük a postot, addig is pusszantás mindenkinek!!!!