Kolping reloaded

Ahogy ígértük, ímhol a beszámoló - reméljük az ifjú, next week 17 hónapos trónörökös hagyja is, hogy befejezzük. A képekről elöljáróban annyit, hogy így utólag vettük észre, hogy tulajdonképpen szinte csak hintás képeink vannak - ezért bocsi! Hope, a videó majd kárpótol mindenkit (ezt majd Balu felaplikálja vhogy later)

Vasárnap indultunk, terv az volt, hogy tízórai után húzunk, hogy a Gyermek a kocsiban szuszálja át a szokásos alvásidejét. Előző nap összepakoltunk, amit tudtunk, és reméltük, hogy alszunk. Nem aludtunk. Áron vhogy megérezte, hogy nem kell annyit pihenni, és hancúr volt éjjel. Ő hancúr, mi morcultunk. Ezt azért is, mert volt azért bennünk egy kis félsz a miniszabival kapcsolatban. Emlékeztek, tavaly is voltunk, akkor anyukámmal kiegészülve, és mit ne mondjak, hiába volt még két segítő kéz, nem nagyon tudtunk pihenni, kissé mosogatórongyként jöttünk haza. Ezért volt bennünk egy kis tartás a dologtól, de ügyesek vagyunk, majd megoldjuk :) (jelentem, megoldottuk!)

Odaúton újabb fogadalmat tettünk, amit ma délelőtt teljesítettünk: kicseréljük a régi autóstérképet az újra, mert - again - eltévedtünk a kaposvári körgyűrűn. Tudom, használhattuk volna a GPS-t, de gondoltuk, annyira nem vagyunk bénák, hogy nem jutunk el Keszthelyig, minden szépen ki lesz táblázva. Ja... kicsit országnéztünk, meg Balu bammegolt, Csipu szerencsére akkor még szpáttyolt. Pontban 2-kor hajtottunk be a Kolping Hotel kapuján, ismerős hely, ismerős épületek, készültünk :) Gyors check-in, majd parkolóvadászat! A kipakolás művészete Balura maradt, én az első adag cuccal és Csipuval az apartmanban maradtam. Ill. maradtam volna, de Áron kiszúrta a takinénit. Jobban mondva a takinéni hatalmas porszívóját!!! 30 percig kergettük a folyosón hatalmas nevetések közepette.

Balu közben térült-fordult és bepakolt mindent. Ha belegondolok, hogy nem kellett kiságyat, fürdőkádat és babakocsit hoznunk, és így is ennyi cuccunk volt, mi lenne máshol??? Ok, volt nálunk egy kisboltnyi víz, mert a helyi aqua nekem nem jön be, de akkor is.

Az apartman same as tavaly, csak egy szoba és nappali mínusz, semmi meglepi, de én azért itt is kibuktam. Persze tudtuk előre, de akkor is: nem volt olyan szék, ahol szopiztatni lehetne, és a kiságyba max beledobni tudtam (volna) Áront, mert amilyen mélyen volt, én nem bírok lehajolni (gyk: karomban alszik el...). Kiakadást relaxálandó elmentünk sétálni, hintázni, és felfedezni (no meg szakács bácsival Áron ennivalóját egyeztetni).

Tavaly igazából a hinták még nem jöttek be, egy játszószobát élveztük ki, meg a vizes blokklot. Idén más lett a sláger! Hinták közül a képen látható nagy "kerékhinta" és az újonnan felfedezett bölcsi szoba. A vizesblokkot sajna ki kellett hagyni, mert Áron épphogy kimászott egy megfázásból, de így sem hiszem, hogy unatkozott volna :) Estére a szobanéni segítségével a szopiztatás és ágyprobléma is megoldásra került, várt minket a vacsi, hinta, fürcsi és szpátty. A hotel majdnem dugig volt, ismerkedtünk ezerrel (Áron integetett, mi mosolyogtunk), találkoztunk 2 méteres mentős szóvivő "bácsival", tényleg baromi magas :) A fürdés külön élmény volt. A tusolóban elhelyezve a kiskád, Apa mellette, piros fény, kis színes pöttyök a falon, és Csiput nem lehetett kiszedni! (van kép, de ez privát, bocsika...). És ha már élmények felsorolásánál tartunk, ne feledkezzünk meg a bimbamról. Értem én, hogy falu, meg templom, ami a hotel előtt van közvetlenül, de hogy este 10-kor még teljes műsort harangozzanak??? Amikor a gyerek elalszik????? Akkor még nem tudtuk, hogy ez a műsor smafú a déli előadáshoz.

Reggel Csipu - mintha csak otthon lennénk - 1 hajnali szopit követően 7 órakor ébredt, és indult felfedező körútra. Meg kellett állapítanunk, hogy jól aludtunk, és bizakodtunk, hogy talán mi is pihenünk majd ez alatt a 3 nap alatt. Reggeli után újra a hinták és a bölcsöde felé vettük az irányt, ahol Csipu elmerült a labdák között, a csúszdán, a kismillió játék és a többi kisgyerek között.

Érdekes volt, és ezt minden alkalommal tapasztaltuk, hogy Áron egyre jobban társasági lény. Nem tudom, hogy csak úgy véletlenül találkoztunk egy csomó (bocsi!) qka kisgyerekkel, akik nagyjából egy korban voltak Áronnal, csak már mentek, vagy Áron tényleg mindenkin túltesz vidámságban, minden új gyereket hangos sikongatással üdvözölt. A többi kisgyerek legtöbbször csak egy helyben elvolt, vagy anya / apa mellől csöndben el sem mozdulva játszott. Vagy mi vagyunk másképp összerakva, akik elengedték Áront a bölcsi szobában, hadd nézzen körül, pakoljon, mászkáljon, tapogasson, ha akar vmit (pl. bemászni a labdák közé), majd úgyis szól?

A délelőtti szpáttyot mindketten kihasználtuk. Én mentem vizitornázni a nyugdíjas osztrák nyanyók közé (jól esett, magamban röhögtem, hogy nem bírom magam egyenesben tartani a víz alatt a "súlyzókkal"), utána meg Balu ment úszni. Tersza, relax, és déli harangszó, izé inkább 10 perces harangjáték. Csipu szpátty. Mondjuk nem csodálom, amilyen szinten kirohangálta magát :)

A hétfő délután relax program volt megint: bölcsi, hinta, kis séta, ismerkedés újabb kisgyerekekkel (és szülő egységekkel), hami és pihi. Nagy meglepetésünkre viszont kiderült, hogy Áron válogat. Nem tudom, hogy mi történhetett, de az első napi vacsit leszámítva nem tetszett neki a szakács főztje. Az ízével nem lehetett gond, mert meg sem kóstolta, csak elütötte a kanalat. Kissé tanácstalanul álltunk a dolog előtt, mert eddig mindent megevett, és ez is finom volt, úgy készült direkt neki, ahogy megbeszéltem a séffel... szegényt sajnáltam, mert mindig kérdezte, hogy ízlett a hami, én meg nem akartam köntörfalazni. Így volt olyan, hogy a mi sült krumplinkat ette csirkével, vagy azt az üvegest, amit vittem tarcsiba. Itthon vagyunk, itt megint eszik. Talán túl sok volt az inger? - reggel / vacsinál nem volt gond.

Kedden délután Balu apukájánál vendégszerepeltünk, régen nem látta már az unokáját. Csipu itt sem hazudtolta meg magát, szépen bebarangolta a házat, ment cseresznyét szüretelni és addig hisztizett (egyébként frissen jóllakva), amíg kapott a nagyapja szelfméd kenyeréből is. Hazafelé szépen bealudt, kicsit autókáztunk, majd vacsi, játék. Mivel ez volt az uccsó napunk (hiába annyira nem vagyunk gazdagok, hogy egy hetet legyünk itt, habár nagyon el bírtam volna viselni) mindenképpen ki akartuk próbálni a trambulint. Mi tavaly Baluval már élvezkedtünk benne, kiváncsiak voltunk, Lurkó mit szól majd. Hát szólt! És akkorát, hogy csak úgy zengett! (Videó ügyben Balu intézkedik).

Volt, amikor 4 gyerek is bent volt, de azok labdába sem rúghattak Csipu mellett - na jó, az egyik kisfiúnak a végére megjött a kedve, de Áronon mindenki csodálkozott! Sikongatott, rohangált (négykézláb móduszban), nevetett, kergette a gyerekeket és ÉLVEZTE!!!!!! Este 9-kor a sötétség vetett véget a mókának, de azóta megtudtam, hogy Tesó munkahelyén is van trambulin. Megyünk!!!!

És eljött a szerda, a hazautazás napja. Szomor-szomor :((( Pakolás, és go Apóshoz egy kis eperért, meg cseresznyéért, ahol úgy terveztük, hogy Csipu még mászkál egyet, tízóraizik, és jövünk egyhuzamban home. Szülő tervez, Lurkó végez, tartja a mondás. Csipu féluton bealudt. Apóséknál felébredt. Az ipari mennyiségű eper és rösnye készletekkel (kiegészülve egy kis raktárnyi lekvárral) indultunk haza egy ébren lévő kiskorúval. Sok-sok Dzsungel könyve és éneklést követően Kaposvárott nem bírtuk, és kiszálltunk egy lakótelep közepén lévő játszótérnél "nyújtóztatni". Gondoltuk, utána elalszik. Nem tette. Sok-sok Dzsungel könyve, éneklés, és ipari mennyiségű buláta után Sásdnál aludt el. Ez 30 perc Pécstől.... maradt az autókázás az alvó gyerekkel, majd a hazaérés 3-kor izzadtan, fáradtan, sok csomaggal.

Nagyon jó volt. Aludtunk, pihentünk, relaxáltunk, sétáltunk, jókat ettünk, ittunk, és elköltöttük Balu munkahelyének karácsonyi ajándék üdülési csekkjét. Megyünk vissza!!!!!

Több kép a facsén, ill. majd a képtárban is idővel.

Millió csók!