Ünnepek és azutáni dolgok

Sziasztok!
A gyorshír (Csipu beteg) mellett azért tartozunk Nektek egy kis ünnepi élménybeszámolóval is, most ezt próbálom pótolni. Maki most alszik, túl van 3 anya self made orrszívózáson, ami engem teljesen őt meg aztán pláne kiakasztott. Ketten Baluval sem egyszerű, mert a kezdeti vitzeskedések után, amikor nevetett a porszívózás alatt, után, mostanra már általános ordítássá fajultak a dolgok. Ebben valszeg annak is szerepe van, hogy napi 4-5 alkalommal tesszük ezt, egyikünk (én) lefogom, Balu pucol. Ez ma rám hárult egyedüli feladatként, mivel Apa dógzik, Gyerek taknyos. Egyik kezemmel lefogtam az egyik kezét, másikkal fogtam a fejét, harmadikkal tartottam, a negyedikkel meg porszívóztam ... vagy vmi hasonló lehetett. Nade ünnepek..

Ha röviden szeretném mondani, akkor azt írnám, hogy túl vagyunk rajta. Furcsa volt Picivel megélni, mert a szeretet ünnepén kívül azért ez egy kisebbfajta logisztikai kihívás is volt, a szokásos szervezésen kívül, hogy hogyan legyünk ott mindenhol, és közben a sorrendre is figyeljünk, ajándékokat is vigyünk, magunkban is legyünk, stb.
Az általános menetrenden nem változtattunk: 24-e a miénk, immár hármasban:) Tavalyi év szokását folytatva én ismét pityeregtem, tavaly a pocakomat simogatva, most a gyerekünket simogatva. Nagyon más volt, de ezt gondolhatjátok Ti is :) 24-én este előtt még Balu transzportálta Atyám ajándékát a Tesóm lakásából Anyuékhoz, meg ide transzportált egy kis halászlét, de különben itthon voltunk. Nekem közel 25 év óta ez volt az első (de gyanítom nem az utolsó) olyan karácsonyom, amikor Anyuéknál nem én díszítettem a fát. Ez is hozzátett a pityergésemhez, de itt az idő felnőni, nem? Az ünneplés rövid, de megható volt, Picike az alvásidejével pont úgy alakította magát, hogy az is jó legyen, úgyhogy szép volt :)
25-e már a nagy utazások jegyében telt: ebéd Anyukámnál, vacsora Anyósomnál. Ez volt a terv. Végülis megvalósult, habár kicsit átalakulva, lévén ember tervez, Csipu végez! A kis Drága ugyanis úgy kezdte a napját, hogy korán kelt, osztán aludt ... vhogy 2 körül kelhetett, amikor még jött az ebédje, ami után indultunk mi még csak ebédelni Anyuhoz ... ha jól rémlik, 4 körül fogyasztottuk el az ebédet. Ajándékozás, ünneplés röviden. Atyámmal. Nagyon tartottam tőle, hogy na ott is bőgés lesz, de félig megálltam, néztük mindannyian az unokát, aki bearanyozta a nagyszülők napját! Az ajándékoknak örültek, vittünk meglepi naptárat Csipuról. Anyósomnál a vacsi programot így át kellett alakítani, 5 körül indultunk, ott is ajándékozás, unoka csócsálás óvatosan, és azért egy kis evés. Mivel a Pici akkor már kezdett nyűglődni, ezért hamar hazaindultunk, gondolva, irány az ágy ... ez persze nem valósult meg, amint hazaértünk felélénkült, és túrbózott a lakásban.
26-án volt a nagy Baranyabán Xmas, ami tavaly 30 embert jelentett, idán kicsit kevesebbet, mert Balu tesójáék elutaztak, így ők nem jöttek, ill. az unokatesójánál megbetegedett az egyik gyerek, és ők sem, így csak talán 20-an lehettünk??? Ekkora már Csipu eléggé köhögött, én szívem szerint nem mentem volna, de olyat mégsem lehet. Buksi anyu szava döntött: ha őt (és a kisbabát) nem zavarja, hogy lesz ott egy köhögő Csipu, akkor megyünk és távolban maradunk mindenkitől. Mentünk. Persze itt meg korábban kelt a "tervezett"nél Csipu, a Balu által készített kacsa viszont még nem készült el, így eléggé feszítve voltunk, hogy 1-re hogyan érünk oda, és a gyerek milyen hangulatban lesz vajon az álmosság skálát figyelembe véve. 8 percet késtünk, a kacsa 2 perc alatt elfogyott, és Maki fél óra múlva elkezdett nyűglődni (előtte 30 percet aludt csak). Mikor elindultunk hazafelé, az utcasarkon bealudt, annyira ki volt ütve, akkor még nem tudtuk, hogy nem csak a fáradtságtól, mert estére bizony már be is lázasodott.
Tanulságok: még egyszer beteg gyerekkel nem kerekedünk sehova még akkor sem, ha karácsony van! Legközelebb ilyen kisbabával jobban tervezünk, és nem parázunk, ha késünk. Késünk és kész. Aki ezt nem érti, annak toll a fülébe! És tartunk otthon pár gyógyszert tartalékba, mert azt sem tudtuk, mihez kezdjünk (max lázcsillapítónk volt itthon). Krisztának még egyszer köszönjük az online doktorosdit!!!

Röviden ennyit az ünnepi (tor)túra. Az ajándékok terén én nagyon örültem, mert egyrészt Balut jól sikerült meglepnek egy cirkuláris polárszűrővel (vagy mivel, Huby thx a helpet!!) én meg a kért könyvem mellett kaptam egy másikat: az esküvős blogunkat kinyomtatva, keretezve. Újra olvasom, nevetek és a felére már nem is emléxem :D Ti igen? :))))

Millió csók!