Most semmi frappáns nem jut az eszembe

... már ami a címet illeti. Vagy lehet, eddig sem voltam frappáns címadó? Ki tudja...

Ismét egy sorryval kell kezdeni, hogy megint csak így eltűntünk. Mivel a gyermek egyre jobban qszik, és nagyon sokat vagyok egyedül, ill. ha van itt vki, akkor is inkább futok bevásárolni, vagy megyünk sétálni, vhogy leszűkült az idő, amit blogírásra tudtunk eddig fordítani. Most épp nyugi van, Picike alszik, ebéd készül, mi döglünk, mosógép megy, ki van vasalva.
Egy csomó mindent le kellene írni, elmesélni, remélem minden belefér majd, igyexünk!

Először is: a héten úgy volt, hogy Aput hazaengedik a kórházból. Vagy legalábbis mi úgy hittük, meg annyira bíztunk benne. 7főn elvitték vmi uccsó vizsgálatra, és már készültünk, hogy szerda go home! Aztán az lett belőle, hogy nem haza, hanem egy másik osztályra került, ahol azóta is van. Ez már igazi magyar kórházfiling, hárman vannak egy akkora szobában, mint azelőtt ő egyedül (szinte). Pénteken voltunk bent Baluval délelőtt, ha a középső beteg nem lett volna kimenőn a városban (He? Ha ennyire jól van, minek van kórházban??? ... ezt nem teljesen fogom én sem), akkor nem tudtunk volna hova állni / ülni Baluval. nagyon remélem, hogy innen már tényleg hazavihetjük Atyámat, aki egyre nehezebben viseli a szituációt, sokat morcog, meg egyebek, nem részletezem.

Csipuval kapcsolatban nem tom, hogy írtuk-e már, de már 8 egész fogacska birtokosa, amelyekkel előszeretettel röhög. És sikítozik! És nevet, és höhög. beszédszerű hangok továbbra sincsenek, leszámítva a MAM megjegyzést, amit a szopikardigánom látványa vált ki belőle. Egyébként már csak reggel és este van szopi. Hiányzik is meg nem is. A tejem egyre kevesebb sajnos, de ez benne volt / van a pakliban, igaz, most megint iszok egy kis teát, hátha még lehet rajta lendíteni. Éjjel viszont kezd nyugalom lenni - na jó, ezt pont ma éjjel cáfolta meg, mert 3-kor felriadt, de Balu gyorsan visszaitatta / simizte, és utána csak 8-kor kelt egy hangos qrjantással :) Balu szabin volt szerdától, annyira élveztem, hogy velünk van, hogy csak na! reggel a picit áthozta a hálóba, ott ébredeztünk mi 3an együtt. Ő mászkált, nyúlkált, tépett és nevetett, mi meg kómásan próbáltunk magunkhoz térni. Az elmúlt napokban (kivéve tegnap) átaludta az éjjelt, igaz mi nem. Nem tudom, remélem nem az van, hogy az elmúlt 11 hónapban megszoktuk, hogy nem alszunk, és már zsigerből felébredünk, mert az nem lenne jó hír. A lényeg, hogy mi biza nem bírunk aludni, min. 1-2szer felébredünk, forgolódunk, de azért alszunk is.

Lurkovic egyre gyorsabb a qszásban. Ha kinéz magának egy tereptárgyat (piroslabda, vasalódeszka, vmi madzag, cipő, nyitott ajtó), akkor úgy belendül, hogy mi csak nézünk. A technikája még mindig kicsit egy krokodilra hajaz, aki megevett egy kommandóst, de egyre jobb. Péntek este pedig végre felült. Kicsit beakadt kúszás közben a lába, és más megoldás nem lévén, úgy döntött, hogy felül. Azóta ezt egyre többször teszi. Négykézláb mászkálás még mindig nem gyerebe, ebben talán a csúszós parketta / linó is ludas lehet, mert már nagyon gyakorol. A szőnyegen meg, ami nem csúszna, nem marad meg. Ez is meglesz, nem aggódunk :)
A mászkálása miatt viszont egyre jobban izgatja a fantáziánkat a xmas tree projekt. Műfenyőt nem akarunk, nagy 2 méteres felejtős, mert Csipu megeszi / lerántja, úgyhogy agyaltunk. Tegnap séta közben Balu kitalálta a tuttit, megy a fa a hálóba a számítógépasztalra, csak találjunk megfelelően kicsi méretűt :)
Egyébként megy a karácsonyi készülődés. Listákat gyártunk, hogy ki mit kér, és mi kinek mit mondunk, hogy mit vegyen a Picinek. Balu családjában a xmas laza 30 fős vendégsereget jelent, kíváncsi vagyok, hogy Csipu mit szól majd a "tömeghez".

A héten voltunk bölcsi nézőben. Kéretik most nem arra gondolni, hogy "szarszülők" vagyunk, mert bölcsibe adjuk a gyereket. Nem szeretnénk, de nem nagyon van / lesz más megoldás. Januárban beszélnem kell a Főnökkel, abban maradtunk, hogy akkor megláttyuk, hogyan állunk, merre tovább. Viszont mivel nem gondoltuk, hogy intézményes keretekbe adjuk a gyereket, hanem nagyikra bazíroztunk, ezért ismeretlen terep volt nekünk a "bölcsi area". Atyám betegsége viszont borította a papírformát.
Csüt délelőtt a helyi állami intézményben voltunk, kedves volt a vezető, de a bölcsibe / szobákba nem tudtunk bemenni, lévén nem volt nyílt nap, bent a gyerekekkel foglalkoztak. Viszont teljesen kiakasztott, hogy 1 hónapra bezárnak, nincs olyan bölcsi, ami átveszi amolyan ügyeletes intézményként azokat a gyerekeket, akikre nem tudnak a szülők vigyázni. Old meg magad, nagyszülőkkel, vagy urámbocsá, menj táppénzre. Bakker, EZ lenne a megoldás???? Ha vki pl. egyedülálló, nincsenek nagyszülők, és nem mer táppénzre menni, mert kiteszik a szűrét, az mit csinál? (szerencsére nem rólunk van szó, de mi ebből a szempontból el vagyunk kényeztetve a sorssal). Délután egy fizetős bölcsit / családi napközit néztünk meg. Ég és föld, mit ne mondjak. Persze az ára is... Baluval csak kammiláztunk, mert az egyik gondozónő fogta a Picit, és bevitte a többi gyerek (ovi kórúak) közé, miközben mi a vezetővel beszélgettünk. Csipu ült, nézelődött, játszott, bírta, hogy a többi gyerek megnézze, simizze, rohangáljanak körülötte, miközben mi nem vagyunk ott. Furcsa volt. Olyan, mintha én nem is kellenék neki. Persze tudom, hogy ez előbb utóbb majd bekövetkezik, hogy mással tölti majd a napjának egy részét, és attól még én leszek neki az egyik legfontosabb személy, de akkor is.

Most abbafejezem, lemegyünk sétálni. Pusszancs!