Vasárnap. Ebéd bent, most esszük a desszertet (karácsonyról maradt Lebkuchen, nyami), Áron alszik, és Balu kiadta a napiparancsot: Anya, írjál blogot!
Persze ezt a parancsot az elmúlt 3 hétben felváltva adtuk ki egymásnak, és vhogy sosemnemlett belőle semmi, csak gondolatok, de most vhogy már nem volt képünk nem jelentkezni:(
Vannak ugyanis újdonságok, a leglegújabb, hogy Áron jelentem békésen oldalára fordulva szuszog a nagyágyban. Ma van a Nagy Ágypróbáló Nap. Ugye arról már írtunk, hogy a Kis (???) Drága majd 2 hónapja minden éjjel áttranszportálódik a szülői ágyba, ahol anyja és apja rendszeres, előre eltervezett mószerolása közepette kisebb nagyobb periódusokban alszik... mi már kevésbé, vagy ha igen, akkor olyan Laokon pózokba, hogy azt bárki megirigyelhetné ... vagy könnyesre röhögné magát azon, milyen barmok vagyunk. Sokat olvastunk, hallgatóztunk barátoknál, neten stb, és a következő ötleteket kaptuk:
- Fél, mert olyan időszak van. - Ok, ezzel nem sokat tunk kezdeni, van régóta sólámpa, szeretgetjük, lehet, hogy most jön ki a bölcsis beszoktatás?
- nem fér el az ágyban - na ja, ebben van vmi, mert Krisztus pózban szokott soxor szuszálni, és arra bizony kissé szűkös széltében a rácsos fekhely... No de akkor mi magyarázza, hogy egyik napról a másikra nem fér el? Hétfőn még átalussza az éjszakát, keddre meg nő 30 centit, vagy mi?
Megoldási javaslatnak az egyik az volt, hogy szoktassuk le a hozzánk átcipelésről, hagyjuk az ágyában, sírjon, max majd belealszik. Ezt már többször javasolták okos emberek, akik megtették a saját csemetéjükkel, azok még mindig élnek, de vhogy minket erre (még) nem vitt rá a lélek. Úgy tűnik, még nem vagyunk annyira fáradtak, vagy fáradtak vagyunk, csak mégis előrébb való, hogy ne sírjon Áron. Ki tudja.... a másik javaslat, aminek előbb utóbb el kellett jönnie, az a másik ágy.
Már anno úgy terveztük, hogy Csipu, ha már elég nagyfiú (ezt a szakkifeiejzést nem specifikáltuk előre kellőképpen) átköltözik a mi korábbi nagy ágyunkra / Kanapénkra, vagy heverő, vagy hogy híjják, amit ezért meg is tartottunk, másrészt ezért nem vettünk Áronnal születése előtt csilivili szuper ifjúsági kanapévá változtatható hájper izé ágyat. Ok, döntés megszületett. Megy a nagyra. Na ja, de amilyen szinten tolja a pörgéseket éjjel közöttünk, ha ezt a nagyágyban egyedül szeretné abszolválni, akkor a harmadik fordulásnál a földön landol. Ami hanghatásokkal és foltokkal jár, elkerülendő tevékenység szerintünk. Ok, de akkor mi legyen? Rácsvédőt ide!!!!! Mivel senkinek nem volt eddig komoly tapasztalata ezzel a szerkezettel, gondoltuk, shoppingolunk a teszen egy olcsót, dzsöszttúszéj hogy mi fán terem ez, hogyan műxik, stb. Meggyütt. Háááát, nem vagyok megnyugodva, most nyitott ajtó mellett vizslatjuk Áront, meg a rácsvédőt, hogy ha kresselnének, ki győz.... reménykedünk hogy nem Csipu :) És ha a ma du-i teszt sikeres, jön a folytatás. Az éjjeli nagy bevetés... drukkoljatok!!!!
Az elmúlt 3 hónapban átrobogott rajtam, és ezáltal közvetve a családomon is a GLOBE. Ez a nagy munkahelyi projekt, ahol én vagyok az egyik team vezetője, csak - jó szokáshoz híven - a teamtagok nem sok mindenre használhatóak, vagy ha igen, akkor is rinyálnak, hogy nekik derogál diplomásan excel fájlokat bakerálni (ja, nekem nem???), úgyhogy nagyrészt onewomanshow volt a dolog részemről. Most talán - naggggggyon remélem - másfél hónap lazább menet jön, oszt nyár végén megint felzúg a vonat, de most nagyon elfáradtam. Már tök depis voltam, shoppingolni sem volt kedvem, pedig a Glamour napot direkt szabira vettük Baluval, de nem volt lelkierőm. Tök lelakottnak érzem magam, meg elhanyagoltnak.... szegény Balu meg csak tartotta a frontot itthon, miközben anya bent gürízett, hazajött hulla fáradtan, hallgatta a káromkodásaimat, meg a füstölgéseimet, nem voltam vmi szeretni való meg elviselhető nőszemély, tudom.
Igaz, nem újdonság, de beszámolok róla: Áron szókincse újabb szavakkal gyarapodott, igaz, nem viszi túlzába továbbra sem, nem beszél összetett mondatokban, és ez nagyon hiányzik. Ami új, de megszokott: újabb női nevekkel gyarapította szókincsét - és ezzel párhuzamban természetesen a bölcsis hárem létszámát: Maja és Médi a két új csaj. Sőt, Médit Gergőtől szerette el a Kis Casanovánk :) Ezen kívül nagy kedvenc a Traktor kifejezés. Ezt így nyomja. Én meg álmomba, fejjel lefelé, balról jobbra és jobbról balra tudok traktort és utánfutót rajzolni! És húsvét óta ebbe bizony Pepét is be kell rajzolni, mert húsvétoláskor volt egy traktor, és a Tesóm bemászott a fülkébe... imádta :) Ezen kívül németül beszél: Papa, Bier! és a Ball! kifejezésekkel adta tudtunkra, hogy nem csak érti, amit Atyám mond neki németül, hanem mondja is a maga módján:) Annyira várom, hogy mikor fog beszélni rendesen, mert jó a barkóba, de amikor múltkor Médike azt mondta, miután anyukája megvigasztalta (elesett), hogy "Jó, már megnyugodtam, megyek játszani" akkor nagyon elszorult a szívem.
Különben ez a gyerek egy Franc! A héten történt, hogy este Anya hulla fáradtan elterült a puffnál, Áron éppen Balut gyűrte - lökögette, hogy menjen már arrébb, hogy le tudjon mászni a kanapéról, amikor Balu megszólalt, hogy: Nem gondolod, kisfiam, az én 72 kilóm a Te 15 kilóddal szemben ... esélyed sincs!" Erre Áron megmerevedett, lemászott a kanapéról, elindult - itt azt hittem, hogy megy kakcizni a szokott fix helyére - oszt nem oda ment. Elment a szekrényhez, kivette a kis mérleget, kicsomagolta, majd büszkén ráállt. Mit hitt vajon? Hogy már nem 15 kiló, hanem 16? :D Visítva röhögtünk Baluval :))))
Ömlik az eső. Pedig sétát terveztünk délutánra. :( Már csak pár hét, és megyünk a Kolpingba megint:) Csak a nyaralás tervezéssel, és helyfoglalással nem haladunk semmit sem :( Amit kinéztünk, ott addig válogattunk, meg tanakodtunk, hogy elfogytak a helyek ... brühühü...
Kipostolom, oszt megyek nézek még nyaraló helyet Hrvtskában.
Áron még mindig az ágyon fexik :)
Puszantás!
